Végre újabb részletek derültek ki a rejtélyes MS mesterről, olyat láthat tőle a közönség, amit így még soha

A Hunyadi sorozat legújabb epizódja ismét felkavarta a kedélyeket a nézők körében, mivel egyes jelenetek igencsak erotikusra sikeredtek. Az egyik ilyen rész annyira erőszakos is volt, hogy a premieradásban nem mertek mindent bemutatni. A jelenetben Törőcsik Franciska által alakított Brankovics Mara és Vlad fia közötti vízben zajló aktus rendkívül intenzívre sikeredett. Mara próbál ellenállni, de erőszakos partnere, miután először a víz alá löki, folytatja a bántalmazást, miközben Mara kétségbeesett arca is látszik.

A rendezői változatot követően, a Super TV2-n viszont már teljesebb képet kaptak a nézők a vad és erőszakos jelenetből.

A készítők valószínűleg tudatosan döntöttek úgy, hogy a premieradásban nem mutatják meg teljes egészében a jelenetet, hiszen az ilyen tartalom nem lehetett volna képernyőn a főműsoridőben, egy vezető kereskedelmi csatornán.

Korábban a Mi Hazánk két politikusa, Dúró Dóra és Toroczkai László is kiakadt azon, hogy a magyar történelem egy jelentős alakját bemutató sorozat túlfűtött erotikával, sőt leszbikus jelenettel igyekezett megnyerni a nézőket. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) már vizsgálni is kezdte a kifogásolt jeleneteket.

Azoknak, akik nincsenek otthon a gamingvilágban, eláruljuk, miért olyan nagy szám a Minecraft, és miért lett máris ilyen nagy siker a belőle készült egész estés játékfilm, amely mindjárt a bemutatásának első hétvégéjén több mint 300 millió dollárt kaszált a világ mozijaiban. E számok tekintetében furcsa is, hogy csak most, 15 évvel az eredeti játék piacra kerülése után készült csak hollywoodi feldolgozás a kockavilágból.

A Mojang Studios fejlesztésében és forgalmazásában 2011-ben jelent meg a Minecraft egy nyílt világú sandbox videójáték (vagyis nincs konkrét kitűzött célja, szabadságot adva a játékosoknak, hogy maguk választhassák meg a játék menetét), amelyet a svéd Markus Persson indított útjára még 2009-ben, vagyis két évvel a kiadása előtt.

A Minecraft a kiadása óta több mint 350 millió példányban kelt el szerte a világon, ezzel pedig bőven a legtöbb eladással büszkélkedő videójáték a történelemben, a jelenlegi második helyezett, a 2013-as kiadású Grand Theft Auto V-ből is „csak” 210 milliót értékesítettek, a bronzérmes Wii Sportsból pedig 82,9 milliót. Vagyis már majdnem 15 éve óriási az őrület a Minecraft körül, a megfilmesítés jogait megszerző Warner Bros. stúdió pedig természetesen elég jó lóra tett vele.

Ahogy a Super Mario Bros. – A filmből is (a minőségétől függetlenül) hatalmas kasszasiker lett 2023-ban a több mint 1,3 milliárd dolláros mozis bevételével, úgy a Minecrafttól is hasonló szépeket vártak. Eredetileg egyébként Shawn Levy (Éjszaka a múzeumban-trilógia, Vasököl, Free Guy, Az Adam-projekt, Deadpool & Rozsomák) lett volna a rendezője, de ő végül a játék fejlesztőivel való nézeteltérései után kilépett a projektből, mivel úgy gondolták, az ő ötlete nem összeegyeztethető a Minecraft szellemiségével (a kész filmet látva azért kíváncsiak lennénk, mivel állt elő Levy). Így került végül Jared Hess a rendezői székbe, aki eddig főként vígjátékokat készített, köztük is a Nevetséges Napóleont (2004), a Nacho Librét (2006), a Visszanyal a plágiumot (2009), az Áss csodát! (2015) vagy a Lángelméket (2015).

Adott ugyanis egy párhuzamos játékvilág/-dimenzió, ahol a való világból idekerült emberhőseink a kedvükre bányászhatnak blokkokat, amelyekből bármit megépíthetnek, épületeket, fegyvereket vagy egyéb tárgyakat, a lehetőségeiknek csak a kreativitásuk szabhat határt. És természetesen meg kell menteni ezt a világot az invázióra készülő Alvilág-beli gonoszoktól, akik jelen esetben a malacemberek, illetve a vezetőjük, Malgosha. Ebbe az úgynevezett Felvilágba kerül be egy kristálykocka által nyitott dimenziókapu segítségével egy testvérpár, Natalie (Emma Myers) és Henry (Sebastian Hansen), az egykori videójátékbajnoki sikereiből tengődő Garrett (Jason Momoa), valamint az ingatlanos és állatgondozó Dawn (Danielle Brooks), és itt találkoznak a Felvilágban évek óta élő, gyerekként bányászálmokat dédelgető, profi építő Stevel-vel (Jack Black). Erre a kis csapatra vár tehát a feladat, hogy megvédjék a Minecraft világát az alvilági betolakodóktól.

Az Egy Minecraft film legnagyobb problémája, hogy sem nem Jumanji, se nem A LEGO kaland. Pedig adott volt egy több mint fantáziadús világ, amely számtalan vicces és ötletes jelenetre adott lehetőséget, az alkotók azonban megelégedtek az alapokkal, amellett persze, hogy a játék legfőbb és legismertebb elemeit, karaktereit, fajait, fegyvereit és eszközeit belecsempészték a sztoriba. Csak kár, hogy ezeket inkább csupán felsorolják, hogy a rajongók ujjonghassanak (ahogy látni az amerikai mozikból kiszivárgott felvételekből, ujjonganak is), igazán kreatív szerepet azonban nem kapnak a cselekményben.

Jack Black (akivel Jared Hess már együtt dolgozott a Nacho Librében) hozza a szokásos, teljesen őrült és túljátszó formáját, sőt, még énekel is párszor (e kapcsán pedig óriási dicséret illeti szinte állandó szinkronhangját, Kálloy Molnár Pétert, aki csodásan adja vissza Black féktelenségét).

Az Oscar-jelölt Danielle Brookst (Peacemaker – Békeharcos, 2023-as Bíborszín) eléggé a háttérbe tolták az alkotók, a két ifjú főhős (Myers a Wednesdayből, a Családi csereberéből vagy a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz sorozatból lehet ismerős, Hansen pedig A kegyelem árából vagy a Lisey történetéből) pedig a fiatal közönség bevonására szolgálnak, és abszolút az első, 1995-ös Jumanji-film árva testvéreire (Kirsten Dunst és Bradley Pierce) emlékeztetnek.

A készítők jobban figyeltek a gyerek- és tiniközönség igényeire (kétségtelenül ők a célközönség), így a felnőtt nézők gyakran ásítozhatnak majd a moziba kísérgetés közepette a gyermeteg poénokokon, nekik sajnos nem sok ínyencséggel szolgálnak. Ezt erősítendő, a látványvilág nagyon színes, nagyon csiricsáré, de visszaadja a játék vizualitását, nyilván passzolva a durván pixeles stílust. E tekintetben nem lehet panasz, a CGI, ha nem is csúcsminőségű, teljesen korrekt ahhoz, hogy ne zökkentse ki a nézőket a történetből, amely azonban nem sok meglepetést tartogat.

A siker persze önmagáért beszél, s így bizonyosan kapunk majd belőle folytatást is, reméljük, az alkotókat akkor már nagyobb cuppanással csókolja majd homlokon a múzsa.

Vissza a suliba (1986)

Robert Downey Jr. már a hetvenes években feltűnt kisgyerekként az apja, a rendező Robert Downey Sr. filmjeiben (Pound, Greaser’s Palace, Up the Academy), 1983-tól azonban már a saját jogán színészkedett, első ízben mindjárt egy John Sayles-filmben (1983: Szeress belém!). A nyolcvanas években főként lázadó, laza, kattant vagy nagymenő tiniket alakított mellékszerepekben, e korszak két legemlékezetesebb filmje pedig a John Hughes-féle Különös kísérlet (1985) vagy az 1986-os Vissza a suliba című Rodney Dangerfield-vígjáték, amelyben a komikus filmbeli, Keith Gordon által játszott fia egyetemi haverját alakította kitörő energiával és emlékezetes poénokkal. Sikerült felhívnia magára a figyelmet.

Chaplin (1992)

Először akkor hökkent nagyot a moziszerető közönség, amikor az addig főként vígjátékairól ismert Downey Jr. (aki 1990-ben már Mel Gibson oldalán is bizonyított az Air Americában) megkapta a filmtörténet egyik legnagyobb nevettetője, Charlie Chaplin szerepét az Oscar-díjas Richard Attenborough (Gandhi) Chaplin című életrajzi filmjében. És micsoda alakítást nyújtott! Meg is kapta érte mindössze 28 évesen élete első Oscar-jelölését a legjobb férfi főszereplők közt, s bár akkor Al Pacino elhappolta előle a díjat az Egy asszony illatáért, Downey Jr.-t innentől kezdve már komolyan veendő színészként kezelték. Plusz a Chaplinben ő maga csinálta az összes kaszkadőrmunkáját is…

Lelkük rajta (1993)

Egy kevésbé ismert, ám mindenképpen emlékezetes film az 1993-as Lelkük rajta Ron Underwood (Tremors: Ahová lépek, szörny terem, Irány Colorado!, Hallgass velem!, Joe, az óriásgorilla) rendezésében. Downey Jr. ebben a kissé tán alulértékelt vígjátékban egy olyan fickót alakít, akinek a testébe négy különböző halott ember lelke költözik be, akik a halált követő limbóban ragadtak: a kemény Tom Sizemore-tól kezdve a buja Kyra Sedgwicken át az telkényeztetett Charles Grodinig. Az egyik frenetikus jelenetben a karaktere, Thomas ide-oda ingázik a négy elveszett lélek között, miközben egy fontos prezentációt próbál a megfelelő irányba terelni. Komikusi csúcsteljesítmény.

Született gyilkosok (1994)

Ekkoriban már kezdte erősen átvenni az irányítást az élete felett a drogfüggősége. A Született gyilkosok-beli alakítása is (a hiperaktív tévés riporter szerepében) egy kicsit olyan volt, mintha végig be lett volna lőve. „Csak a Tessék! és az Ennyi! között voltam ébren” – vallotta be Robert utólag, aki a forgatáson a rendező Oliver Stone-t is az őrületbe kergette sokszor a viselkedésével és a kiszámíthatatlan impróival. Például ő találta ki azt is, hogy a véres ujját, benyúlva a nadrágjába, kidugja a sliccén, mintha egy véres pénisz lenne. Stone először hallani sem akart erről, mondván, ez már túl sok, és tönkreteszi a filmjét ezekkel a hülyéskedéseivel, de aztán mégis úgy döntött, hogy felveszik. Wayne Gale szerepében lehet, hogy túl sok volt valóban, de hogy egy eszeveszett és emlékezetes alakítást nyújtott, az egyszer biztos.

Ally McBeal (2000-2002)

Downey Jr. nem sok sorozatban bukkant fel eddigi karrierje során, igazából csak kettőben. Az egyik épp legutóbbi munkája, a 2024-es A szimpatizáns című miniszéria, amelyben több szerepet is játszik, a másik pedig az Ally McBeal, amelynek 25 epizódjában tűnt fel az ügyvéd Larry Paulként. A jogi vígjáték-drámasorozat 4. évadában csatlakozott Calista Flockhartékhoz, a karakterét pedig Ally az elején összekeverte egy terapeutával. Hamarosan azonban szellemes ugratások és romantikus szikrák csapnak fel kettejük között. Bár Downey Jr. ideje a sorozatban végül rövidebbre sikeredett, mint tervezték, miután 2001-ben a kábítószerekkel kapcsolatos vádak miatt újra letartóztatták (korábban már többször volt emiatt börtönben). Később bevallotta, hogy komoly függőségben szenvedett, miközben a sorozaton dolgozott. Ennek ellenére is lenyűgöző alakítást nyújtott, amiért 2001-ben Golden Globe-díjat és Emmy-jelölést is kapott. A szimpatizánsért egyébként szintén jelölték Emmyre 2024-ben.

Durr, durr és csók (2005)

Színészünk életébe a felesége, Susan Downey hozott megváltást, akivel a 2003-as Gothika című horror forgatásán ismerkedtek meg, és akinek hatására Robert végleg felhagyott a drogokkal, állítása szerint immár 2003 óta teljesen tiszta és józan. Élete vadonatúj fejezete, a tiszta lappal indulása első nagy állomása pedig Shane Black Durr, durr és csók című krimi-komédiája volt, amelynek főszerepére Downey Jr.-t szemelte ki az író-rendező (a napokban elhunyt és szintén brillírozó Val Kilmer mellé), aki egy olyan alakítással hálálta ezt meg Harry Lockhart szerepében, amellyel azóta is azonosítják őt. Bizony, már itt lefektette Tony Stark alapjait. Nem különben pedig a film is csodálatos.

Zodiákus (2007)

David Fincher (Hetedik, Játsz/ma, Harcosok klubja, Pánikszoba, Holtodiglan) 2007-es krimi-thrillere az úgynevezett Zodiákus gyilkos utáni vadászatról szólt, aki a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején terrorizálta San Franciscót és környékét. Downey Jr. Jake Gyllenhaal és Mark Ruffalo mellett játszott egy olyan újságírót (Paul Averyt), aki kénytelen a mindig magabiztos fellépéséből visszavenni egy picit, amikor a gyilkos őt is fenyegetni kezdi. Egy lesújtóan hiteles karaktercsavarban azt is végignézhetjük, ahogy a figurája egyre mélyebb alkoholos ködbe zuhan az ügy megoldásával kapcsolatos tehetetlensége közepette. Fontos állomás a karrierjében egy fontos (és mindenképpen több figyelmet érdemlő) filmben.

A Vasember (2008)

A kétkedők korábban azt harsogták, hogy az amerikai közönség soha nem fog elfogadni egy olyan szuperhőst, mint Vasember, akit csak a képregényrajongók ismertek. Downey Jr. azonban talán minden idők legjobb szereposztási döntése után magára öltötte a vörös fémhacukát, Tony Starkot pedig egy instant klasszikus popkulturális jelenséggé tette. Nem egyből őt választották ki Jon Favreau-ék (Pofozó pénzmosók, Mi a manó, Zathura: Az űrfogócska), részt kellett vennie egy castingon, de ma már elképzelhetetlen ez a karakter más színésszel. Harry Lockhart nagydumás csibész figuráját fejlesztette itt tovább, csak egy gazdag zseni playboyverzióban. Vasembert összesen 10 filmben és 11 éven át alakította a karakter 2019-es, Bosszúállók: Végjátékban bekövetkezett haláláig, és talán a 2016-os Amerika Kapitány: Polgárháborúban játszotta a legnagyobbat ezek közül. Sherlock Holmest is Stark egyfajta verziójaként formálta meg Guy Ritchie filmjeiben, ami 2010-ben egy újabb Golden Globe-jelölést hozott neki. Az pedig már nem titok, hogy Downey Jr. visszatér a Marvel Mozis Univerzumba, igaz, nem Tony Starkként, hanem a Fantasztikus Négyes ősellenségeként, Dr. Victor von Doomként, alias Doctor Doomként, aki minden bizonnyal sok más szuperhős orra is alá is borsot tör majd.

Trópusi vihar (2008)

A második Oscar-jelölés. Ráadásul egy háborús vígjátékért, amelyben színészünk egy olyan csávót játszik, aki egy csávót játszik, aki egy másik csávót játszik! Ben Stiller fergeteges Trópusi viharában a filmsztár Kirk Lazarusként befestette az arcát, hogy eljátsszon egy fekete katonát a vietnámi háborúban. Nehéz elképzelni manapság, hogy egy fehér színész megússzon egy ilyen húzást, ráadásul még Oscar-jelölést is kapjon érte 2009-ben (Heath Ledger posztumuszdíja miatt nem lett ő a nyertes, de ez rendben is van így). De Downey Jr. tényleg mindent beleadott, nem nyomta fullba a kretént, és szerepben maradt az audiokommentárig. Ekkor már túl volt az első Vasemberen, szóval a poklokat is megjárt színészt ekkor már teljes mértékben visszafogadta a szívébe a szakma és a közönség is.

Oppenheimer (2023)

Downey Jr. végül 2024-ben vehette át élete első Oscar-díját (a harmadik jelölését tudta szoborra váltani), méghozzá Christopher Nolan háromórás életrajzi eposzáért, amelyben a bürokrata gazembert, Lewis Strausst játszotta, aki meg akarta fosztani J. Robert Oppenheimert (Cillian Murphy) az engedélyeitől, amikor az kétkedni kezdett a munkájában a kialakult nukleáris fegyverkezési verseny miatt. Robert most egy teljesen más arcát mutatta meg, egyáltalán nem volt starkos/sherlockos, sőt, szinte felismerhetetlen a kopaszodó ősz hajával és az SZTK-s szemüvegével. Sikerrel tartotta kordában a rá jellemző szarkazmust, hogy egy olyan embert játsszon el hitelesen, akinek a kicsinyessége felfedte a hatalom sötét oldalát.

A Netflixen még mindig hódítanak a valós és szörnyűséges eseteket feldolgozó dokumentumfilmek, sorozatok. Cikkünk tárgya az utóbbi kategóriába tartozik, A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában magyar címe mindent elmond, ami ahhoz kell, hogy a sorozat felkerüljön a Netflix toplistáira.

Ebben nem csak a minőség, hanem a streaming óriási tapasztalatai is bőséggel hozzájárulnak. A piros N-betűs cégnél pontosan tudják, hogy kell eladni a szexet és a halált díszcsomagolásban.

A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában története 2010-ben kezdődik, amikor is négy holttestet találtak a Gilgo-beachnek nevezett partszakaszon. A gyilkosságokban túl sok közös pont volt, minden áldozat nő és szakmájukat tekintve a testükből élő prostituáltak és eszkortlányok voltak, ezért kötötték őket egy elkövetőhöz.

A sorozatgyilkos itt is utcalányokat vett célba, főleg arra alapozva, hogy az ő ügyükben úgyse fog a rendőrség teljes erővel nyomozni. Milyen igaza volt.

A Suffolk megyei rendőrkapitány ugyanis nyakig sáros volt. Hihetetlen, de a szörnyű kapitányt egy szintén sok mindenben bűnös megyei főügyész támogatta, és ezért szinte bármit megtehetett. Több prostitúciós ügye is előkerült a férfinak, egy összetett állami nyomozásra volt szükség, hogy megszabaduljon a korrupt rendőrtől a megye. Ez persze a gyilkosság utáni hajtóvadászatot sem segítette. Sokan még azt is pedzegették, hogy a főkapitány támogatja a gyilkost, ha nem is aktívan, de egyetért a tetteivel.

A háromrészes sorozat első epizódja felvezeti a történteket. Archív felvételekkel bemutatja az áldozatokat, az arctalan szexmunkások rokonain és barátain keresztül ad egy autentikus hátteret a nézőknek. Megismerjük a miérteket, és ez nagyban növeli a szimpátiát az áldozatok felé. Ám a rendőrség szempontjából továbbra is veszélyes szakmát űző megtűrt személyek csak, akiknek az ügyére nem pazarolnak a minimumnál több erőforrást.

Az egész epizód a rendőrség vezetőjének és a főügyésznek a „rémtetteit” taglalja, akiknek az impotens nyomozásuknak köszönhetően a sorozatgyilkos tovább tevékenykedhetett. Majd a harmadik rész szépen zárja a sorozatot egy gyanúsítottat a célkeresztbe helyezve. De itt se megy át ízléstelen vádaskodásba és démonizálásba. Megmutatják, miért történhettek meg ezek a szörnyűségek, hogyan úszta meg eddig a gyilkos. Végül pedig megpróbálnak feloldozást adni az áldozatok hozzátartozóinak és barátainak, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

Az egész történet erősen megviseli a nézőt. Az, hogy mennyire nem vették a szexmunkásokat emberszámba (sajnos manapság sem javult jelentősen a helyzetük) elszomorító. Könnyű őket okolni, hogy amúgy is veszélyes szakmát választottak, de legtöbbüknek nem volt más választásuk. A környezetük kényszerítette őket ebbe a helyzetbe, és sokan közülük szerető szülők voltak. A gyilkos szempontjából egyszerű áldozatok ők, a rendőrség számára pedig csak gyilkossági statisztika.

A legrosszabb az egészben, hogy biztosan tudjuk, nem egyedi eset, amit a Netflix bemutatott nekünk. Számos esetben a rendőrségnek „köszönhető”, hogy az elkövetők tovább tevékenykedhetnek. Elég, ha A Mendendez testvérek dokumentumfilmre gondolunk – nem a Ryan Murphy Netflix-sorozatra.

Meglepően drámaira sikerült A Long Island-i sorozatgyilkos nyomában, kemény történet, hatásosan előadva. Igazán profi Netflix-doksi, jó interjúkkal, tökéletes vágásokkal és megfelelő tényismertetéssel.

A streamingóriás továbbra is verhetetlen a valós történeteken alapuló bűncselekmények feldolgozásában. Nem biztos, hogy a legpontosabbak a részletek és az információk, de a produkciós minőség és a sokk páratlan kombinációját tudják elérni a borzongani vágyó nézőben. Elepesztő jó arányban szórakoztatóak, sokkolóak és megbotránkoztatóak a tartalmaik.