KULT
A Rovatból

Ujjvérzésig gitározott gyerekkorában, majd ő lett kora legtöbbet kereső és legsikeresebb zenésze – Taylor Swift 35 éves

11 évesen még demókazettákat osztogatott a zenei kiadók recepciósainak, majd rájött, hogy csak úgy lehet sikeres, ha maga szerzi a dalait. A semmiből jött, 2023-ra pedig milliárdos lett.


Taylor Alison Swift 1989. december 13-án született a pennsylvaniai Readingben, de ő és az öccse, Austin Wyomissingben (szintén Pennsylvaniában), egy karácsonyfafarmon nőttek fel a szüleikkel: az apjuk, Scott Kingsley Swift a Merrill Lynch tőzsdeügynökeként, édesanyjuk, Andrea Gardner Finlay pedig befektetési alapok marketingvezetőjeként dolgozott. Vagyis a showbiznisznek se híre, se hamva. Illetve mégis, mivel Taylor anyai nagyanyja operaénekesnő volt Szingapúrban és Puerto Ricóban, s olyan darabokban lépett fel, mint A sevillai borbély, Az eladott menyasszony, vagy a West Side Story című musical.

Swift már fiatalkorában is a countryzenéért volt oda. „Olyan legendákat hallgattam, mint Dolly és Patsy Cline, vagyis olyan nőket, akik a countryzene esszenciáját jelentették” – nyilatkozta egyszer.

A gyermekverseket is szerette, olyan szerzőket, mint pl. Shel Silverstein és Dr. Seuss, majd észrevette, hogy a rímek hajlamosak megragadni a fejében. Az általános iskola negyedik osztályában megnyert egy országos versmondó versenyt az Egy szörny a szekrényemben című saját versével. Később egy helyi gyermekszínjátszó csoport tagjaként megkapta Sandy szerepét a Grease-ben, és észrevette, hogy a saját dala eléggé countrys hangzású. Ezt annak jeleként értékelte, hogy a countryzene lesz az ő útja.

Swift hamarosan elhatározta, hogy minél több hallgató előtt próbálja ki magát, ezért karaokeversenyeken, bárokban, fesztiválokon és vásárokon kezdett el fellépni. Az Amerikai Egyesült Államok himnuszát is elénekelte minden lehetséges helyszínen, beleértve egy Philadelphia 76ers-meccset is.

„Ezt nem így kell csinálni…”

11 évesen utazott először a Tennessee állambeli Nashville-be (persze szülői kísérettel), ahol naivan demókazettákat osztogatott a lemezstúdiókban dolgozó titkárnőknek. „Azt gondoltam, ha énekelni akarok, akkor lemezszerződésre lesz szükségem. Szóval szerzek magamnak egyet. Azt hittem, hogy ez ilyen egyszerű. Csináltam egy demókazettát, amin ismert dalokat énekelek, majd anyámmal elkezdtünk fel-alá járkálni a Music Row-n, és minden kiadónál a recepciósoknak osztogattuk a kazijaimat. Azt hiszem, egyetlen ember hívott vissza. Ő amúgy nagyon kedves volt, és csak annyit mondott: »Tudod, ezt nem így kell csinálni.«”

S bár Taylor akkor lemezszerződés nélkül tért haza, végre egy kis betekintést nyert a zeneiparba. Úgy döntött, hogy énekesként a lehető legönállóbbá kell válnia, ennek pedig az a módja, hogy ő maga is dalokat szerez. Megkapta az első gitárját, és elkezdett autodidakta módon tanulni, úgy, hogy naponta akár négy órát is gyakorolt, amíg az ujjai vérezni nem kezdtek. Ahogy a gitár- és dalszerzési képességei fejlődtek, Swift egyre többször utazott Nashville-be, hogy a legtehetségesebb feltörekvő szerzőkkel írjon együtt dalokat.

12 éves volt, amikor előadta a himnuszt a U.S. Open teniszbajnokságon, ahol felfigyelt rá Britney Spears menedzsere. Alig egy évvel később lemezszerződést ajánlottak neki az RCA Recordsnál, amit azonban visszautasított, mert csak mások által írt dalokat vehetett volna fel.

Ez idő alatt a szülei úgy döntöttek, hogy az egész családot Hendersonville-be, Nashville külvárosába költöztetik, vagyis közel a tűzhöz.

Tiniként a világ tetején

Swift nagy áttörésére végül 2004. november 4-én, vagyis majdnem 15 éves korában került sor a The Bluebird Café nevű helyen, ahol fellépett (feldolgozásokat és saját dalokat is előadott), és ahol felfigyelt rá a Big Machine Records egyik vezetője, Scott Borchetta. Taylor úgy döntött, hogy leszerződik az újonnan alakult kiadóhoz, és elkezdte felvenni első, Taylor Swift című albumát. 2006 nyarán, 16 évesen kiadta első kislemezét, a Tim McGraw című dalt, ami aztán ismertté tette a countryelőadók között. A dalhoz készült videóklipet Taylor maga rendezte, és több díjat is nyert vele. Az első albuma óriási sikert aratott, vitték, mint a cukrot, és a 2008-ban Grammy-díjra is jelölték a Legjobb új előadó kategóriában, de Amy Winehouse-szal szemben akkor alulmaradt.

Az első lemezének sikerére reagálva Swift 2007-ben egyszerre kezdett turnézni olyan előadókkal, mint Brad Paisley, Tim McGraw és Faith Hill. Majd 2008. november 11-én adta ki a második albumát, a Fearlesst, ami az első helyen debütált a Billboard listáján, és csak az első héten 592 ezer példányban kelt el. A Fearless nyolc egymást követő héten keresztül tartotta az első helyet, ezzel Swift lett az első női countryelőadó, akinek összejött ez a kunszt. „Azok, akik azt hitték, hogy Taylor Swift első lemeze volt a nagy dobás, készüljenek fel! Ő sokkal nagyobb lesz. Bár egy tinédzser írta ezeket a dalokat, mégis széles körben vonzóak, és ebben rejlik második munkájának zsenialitása” – ilyen és ehhez hasonló kritikák jelentek meg az albumról anno.

2008 végén a Nielsen SoundScan bejelentette, hogy Swift nemcsak az év legtöbb eladását produkálta, hanem ő lett az első előadó a történelemben, akinek két top 10-es albuma is volt az év végi albumlistán: a Fearless a harmadik, a Taylor Swift pedig a hatodik helyen végzett.

Rekord rekord hátán

2009-ben, húszévesen már olyan híres volt, hogy rábízták a Saturday Night Live című tévés szkeccsműsor házigazdájának posztját (a legnagyobb sztárok részesülnek e kiváltságban), egy évvel később pedig Guinness-rekordot állított fel harmadik stúdióalbuma, a Speak Now megjelenésével. A pop-country album, amelynek az összes dalát egyedül írta, minden idők leggyorsabban fogyó digitális albuma lett egy női előadótól, csak az első héten 278 000 digitális példányt adtak el belőle.

2012-ben Swift a lemezfelvételei és a turnéi révén az első helyre került a Forbes „30 év alatti legjobban kereső hírességek” listáján. A kiadvány szerint abban az évben Taylor 57 millió dollárt keresett, ami nagyrészt a Speak Now-turnéjának volt köszönhető. 2016-ban aztán ismét a lista élére került, ekkor már 170 millió dollárt keresett. Néhány évvel később, 2019-ben pedig a világ legjobban fizetett híressége lett minden korosztályból, 185 millió dollárral.

Swift eddig összesen 11 albumot adott ki, cím szerint: Taylor Swift (2006), Fearless (2008), Speak Now (2010), Red (2012), 1989 (2014), Reputation (2017), Lover (2019), Folklore és Evermore (2020), Midnights (2022) és The Tortured Poets Department (2024), s persze mindegyik óriási sikert aratott.

De a 2023-as év is igen fontos volt a karrierjében, ekkor került megrendezésre ugyanis a The Eras Tour című turnéja: az év márciusában indult, és gyorsan minden idők legnagyobb bevételt hozó turnéjává vált, amelynek köszönhetően Swift 2023-ban milliárdos lett. A Forbes becslése szerint az énekesnő nettó vagyona kb. 1,1 milliárd dollárra nőtt a The Eras Tourt követően: nagyjából 190 milliót keresett adózás után a turné első szakaszából, és további 35 milliót a hozzá tartozó, mozikban vetített, szintén óriási sikerű koncertfilm jegybevételéből.

A The Eras Tour révén Swift az amerikai gazdaságnak is igen jól jött, a Washington Post becslése szerint ugyanis 5,7 milliárd dollárral járult hozzá az ország gazdaságának fellendítéséhez. 2023 azonban itt még mindig nem ért véget Swiftnek, mivel a Time magazin őt nevezte meg az év emberének.

Emellett az eddigi karrierje során összesen 14 Grammy-díjat kapott, 52-szer jelölték, és négy alkalommal lett övé az év legjobb albuma díja, ez pedig még soha senkinek nem sikerült.

Macskaként lebőgött

A sikeres popsztárok, rockzenészek, énekesek stb. karrierjében gyakorta eljön a pillanat, amikor kipróbálják magukat filmekben, sorozatokban is színészként. Madonna, Björk, Mick Jagger, Justin Timberlake, Chris Isaak, Mariah Carey, Beyoncé, Tom Waits, LL Cool J, Meat Loaf, Elvis Presley, Mandy Moore, Ice Cube, David Bowie, Frank Sinatra, Mark Wahlberg, Cher, a lista szinte végeláthatatlan. S bár Taylor Swift, köszöni szépen, remekül elvan énekesnőként és dalszerzőként, s abszolút kielégíti őt a zenészi karrierje, azért persze ő sem mondott nemet néhány mozgóképes felkérésre. Lássuk, miben láthattuk/hallhattuk!

Első színészi feladatát a 2010-es Valentin nap című romantikus komédiában kapta 21 évesen, amiben egy elég vicces jelenete volt az akkoriban népszerűsége csúcsán lévő Taylor Lautnerrel. Ezután a 2012-es Lorax című animációs filmben lehetett hallani a hangját, mivel ő szinkronizálta az Audrey nevű karaktert. Majd jött a következő évben az Új csaj című sorozat, amelynek egyik epizódjában tűnt fel, egy Elaine nevű lányt alakított. A következő színészi kihívása pedig a 2014-es Az emlékek őre című sci-fiben volt, de ez is inkább csak egy vendégszereplésnek bizonyult, mivel néhány perc erejéig lehetett őt látni, Jeff Bridgesszel játszhatott együtt.

Majd egy szép nagy szünet következett, öt év, mire újra szerepet vállalt, bár ne tette volna! Igaz, szükség volt az énekesi tehetségére, csak sajnos a minden szempontból óriási bukásnak (és Arany Málna-győztesnek) bizonyuló Macskák (2019) című förmedvényhez írt alá, amelyben a Sam Mitsegél (Macavity) című dalt adta elő macska-ember mutánsként. Végül és eddig utolsósorban pedig David O. Russell szintén eléggé félrement Amszterdam (2022) című zagyvaságában lehetett őt látni Liz Meekinsként, akinek csúfos halála adja a krimiszerű sztori alapját. Mindebből látható, hogy Swiftnek egyelőre nincsenek komolyabb színészi ambíciói, mindenesetre jobban megválogathatná az esetleges feltűnéseit és cameóit is.

Úgy tűnik azonban, hogy jóval tehetségesebb rendezőként… Már 2008 óta, vagyis 19 éves korától fogva ő maga rendezte a videóklipjei nagy részét, olyanokat, mint az I’m Only Me When I’m with You, a The Best Day, a Mine, a You Need to Calm Down, a Lover, az All Too Well, az Anti-Hero, a Karma vagy az I Can Do It with a Broken Heart.

Sőt, az All Too Wellhez rendezett egy 15 perces rövidfilmet is Sadie Sink (Stranger Things) és Dylan O’Brien (Az Útvesztő-filmek) főszereplésével, amiért odaáig volt a szakma is, kapott érte egy csomó díjat, és egy ideig úgy tűnt, Oscar-jelölést is érdemelhet érte (végül nem kapott).

Rövid szerelmek

Taylor Swift december 13-án töltötte be a 35. életévét, eddig még azonban sosem volt férjnél, és gyermeke sem született. Pasiügyekből azonban kijutott neki bőven, egy időben csak úgy falta a celebeket. Olyan szerelmei voltak eddig, mint például Joe Jonas (2008-ban), Taylor Lautner (2009-ben), a zenész John Mayer (2009-től 2010-ig), Jake Gyllenhaal (2010-től 2011-ig), Harry Styles (2012-től 2014-ig), a Kennedy-klán egyik tagja, Robert F. Kennedy szenátor unokája, Conor Kennedy (2012-ben), az énekes Tom Odell (2013-ban), a DJ Calvin Harris (2015-től 2016-ig), vagy maga Loki, vagyis Tom Hiddleston (2016-ban).

Ahogy látható, ezek mind rövid kapcsolatok voltak, maximum egy-két évig tartottak. Az első nagy, hosszú távú szerelem így csak 2016-ban, Taylor 27 éves korában érkezett az életébe, ekkor jött össze ugyanis a színész Joe Alwynnel (Billy Lynn hosszú, félidei sétája, A kedvenc, Eltörölt fiú, Két királynő, Az utolsó szerelmes levél, A kegyelem fajtái, A brutalista), akivel hét éven át egy párt alkottak. Arról voltak híresek, hogy nagyjából semmit nem lehetett róluk tudni. Teljes titokban, a kamerák kereszttüzétől távol próbálták megélni a kapcsolatukat, és nem nagyon jelentek meg együtt hivatalos eseményeken sem, maximum paparazzifotók készültek róluk. A szerelmük végül 2023-ban ért véget.

Taylor még ebben az évben kavart egy rövid ideig az angol énekes-dalszerző Matt Healyvel, majd szintén 2023-ban szeretett bele a vele épp egyidős amerikaifutball-játékos Travis Kelce-be (kb. két hónap van köztük).

Miután tavaly júliusban a Kansas City Chiefs játékosa részt vett a The Eras Touron, bevallotta, hogy szeretett volna Swiftnek adni egy barátságkarkötőt, amin rajta volt a telefonszáma, de végül nem volt rá lehetősége. Ezután elhívta Swiftet egy meccsére, azt üzente neki, hogy valamikor a jövőben nézze meg őt játszani. Pár hónappal később, szeptemberben aztán kiszúrták Taylort egy Chiefs-meccsen, méghozzá Kelce családi lakosztályában, ahogy az édesanyja, Donna Kelce mellett szurkolt. A Chiefs győzelme után ők ketten együtt távoztak a meccsről egy kabrióban, azóta pedig már hivatalos a szerelmük, ami immár több mint egy éve tart.

S hogy mit tartogat még a jövő Taylor Swiftnek? Nos, a határ a csillagos ég… Vagy azt már elérte?


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megijedt a sztárságtól, amikor tiniként a szoknyája alá akartak fotózni – A 35 éves Emma Watson visszavonult, és új kihívásokat keres
Oscar-díj helyett inkább PhD-t akar szerezni, a sok pénzt hozó filmek főszerepei helyett pedig inkább a nők egyenjogúságáért küzd.


Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.

Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.

„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.

Tízéves korában már fellépett a Stagecoach produkcióiban és iskolai darabokban, de a Harry Potter-franchise előtt soha nem játszott hivatásszerűen.

Hermione 10 éve

A színészi útja aztán 1999-ben, kilencéves korában drámai fordulatot vett, amikor elkezdődött a szereplőválogatás J.K. Rowling Harry Potter-könyvsorozatának filmadaptációjához. Watsont a drámatanára bátorította, hogy próbálja ki magát a castingon, kezdetben azonban nem volt tisztában a projekt nagyságrendjével: „Nem éreztem az elején, hogy milyen nagyszabású dolgokról van szó. A könyvekről sem tudtam sokat, de azt igen, hogy Hermione karaktere zseniális. Amikor a drámatanárom azt javasolta, hogy jelentkezzek a meghallgatásra, azt gondoltam, hogy szórakoztató élmény lesz, de nem igazán számítottam arra, hogy bármi is lesz belőle. Csak a tőlem telhető legjobbat akartam nyújtani. Majd folyamatosan kérték, hogy jöjjek vissza, és kezdtem úgy érezni, hogy valami igazán különleges dolog részese vagyok. Amikor pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet, akkor döbbentem rá igazán: az életem soha többé nem lesz ugyanaz, mint eddig."

Watson, akit 2000-ben választottak ki több ezer lány közül Hermione Granger szerepére, ez a döntés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult a karrierje szempontjából. Az első rész, a Harry Potter és a bölcsek köve 2001-ben került a mozikba, Watson alakítása pedig széles körben váltott ki elismerést. A fantasyfilmek sikere egyik napról a másikra sztárrá tette őt, az újonnan szerzett hírnév azonban számos kihívással járt együtt.

Bár Watson már fiatalon reflektorfénybe került, eltökélt szándéka volt, hogy a népszerűség nem árnyékolja be a színészet iránti szenvedélyét. A Harry Potter-filmek (nyolc epizód 2001-től 2011-ig) alatt próbált egyensúlyozni az iskolai tanulmányai, a magánélete és a szakmai karrierje között. A világsztársággal járó nyomás ellenére ugyanis nagyon komolyan vette a tanulmányait, és keményen dolgozott azért, hogy megőrizze életében a normalitás érzését. „Tudatos döntést hoztam: nem akartam, hogy az életem csak a Harry Potterről szóljon. Fontos volt számomra, hogy folytassam a tanulmányaimat, és a színészkedésen kívül más érdeklődési körökkel is foglalkozzam. Nem akartam, hogy egyetlen szerep vagy film határozza meg az életemet” – mondta erről.

Mindenkit leiskolázott

A Dragon School, vagyis az általános suli 2003-as befejezése után Watson az oxfordi Headington Schoolba ment tovább. A Harry Potter-forgatásokon való tartózkodása során őt és színésztársait, Daniel Radcliffe-et (Harry Potter), Rupert Grintet (Ron Weasley), Tom Feltont (Draco Malfoy) és a többi gyereket naponta akár öt órán át korrepetálták.

Emma aztán 2006 júniusában tíz tantárgyból tett záróvizsgát, amelyek közül nyolcat A* (csillagos ötös), kettőt A (ötös) eredménnyel zárt.

A gimnázium befejezése, vagyis az érettségi után szünetet tartott a tanulmányaiban, hogy 2009 februárjától a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. és 2. részének forgatására koncentráljon, de azt állította, hogy utána tovább akar tanulni.

Később megerősítette, hogy a Brown Egyetemet választotta Providence-ben, Rhode Islanden. 2011 márciusában, 18 hónapos egyetemi tanulmányok után aztán bejelentette, hogy „egy vagy két félévre” halasztást kér. Végül az utóbbira került sor, elmondása szerint így négy helyett öt évbe telt, hogy megszerezze a diplomáját angol irodalomból a színészi munkái miatt. 2014. május 25-én diplomázott a Brown Egyetemen. Ennyi azonban nem volt neki elég. Kilenc évvel később, 2023-ban elkezdte a mesterképzését az Oxfordi Egyetemen, idén pedig teljesítette a követelményeket, és továbblépett, hogy megszerezze a PhD-jét.

A Varázsvilág után

Az utolsó HP-film, a 2011-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész után Emma nagy kihívás előtt állt: hogyan lépjen tovább a karrierjében, miután eljátszotta azt a karaktert, amely egy évtizeden át meghatározta őt. Úgy döntött, másféle szerepeket keres, és próbálja elkerülni a beskatulyázást. A poszt-Harry Potter-éra első filmje a 2011-es Egy hét Marilynnel lett a számára, bár abban még csak egy nagyobb mellékszerepeket alakított. Korábban a Harry Potter-epizódokon kívül csupán egy tévéfilmben szerepelt (2007: Ballet Shoes), és egy animációs filmben szinkronizált (2008: Cincin lovag). Az első főszerepét a 2012-es Egy különc srác feljegyzéseiben játszotta, amelyet Stephen Chbosky a saját regényéből írt és rendezett. Watson alakította Samet, egy összetett és sebezhető tinédzsert, aki a kamaszkor megpróbáltatásai között próbál navigálni. A szerep merőben eltért Hermionétól, és lehetővé tette Emma számára, hogy megmutassa az érzelmi mélységét és sokoldalúságát színésznőként. Sokan máig a legjobb alakításaként emlegetik.

A következő években Watson több filmben is szerepelt, köztük a Lopom a sztáromban (2013), az Itt a végében (2013), a Noéban (2014), A kolóniában (2015), a Regressionben (2015), A körben (2017) és a Kisasszonyokban (2019), bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni a legkülönbözőbb műfajokhoz, a drámától a fantasyn át a pszichológiai thrillerekig. A Harry Potterekhez fogható legnagyobb sikerét a 2017-es A szépség és a szörnyeteggel, vagyis az 1991-es Disney-animáció élőszereplős feldolgozásával érte el, amelyben a főszerepelő Belle-t alakította, és amely több mint egymilliárd dolláros bevételt ért el szerte a világon. A 2019-es, Greta Gerwig-féle, 6 Oscar-díjra jelölt Kisasszonyok után azonban úgy döntött, egy időre visszavonul a színészkedéstől, és életének más aspektusaira, többek között a tanulmányaira és aktivista tevékenységeire koncentrál.

A sztárság amúgy is mindig megviselte, bár tisztában volt azzal, mekkora hatással van az emberek életére. „Találkoztam olyan rajongókkal, akiknek az arcom rá volt tetoválva a testükre, illetve olyan emberekkel is, akik a Harry Potter-könyvek segítségével vészelték át a rákot” – magyarázta a színésznő, akire a karrierje kezdete, vagyis kislánykora óta kiemelt médiafigyelem szegeződik.

A 18. születésnapján például a lesifitósok megpróbáltak a szoknyája alá fotózni, és számos zaklatás áldozata volt. A biztonsági aggályokra hivatkozva épp ezért nem is készít például szelfiket a rajongókkal, szívesebben beszélget velük szemtől szemben.

Aktívan a nőkért

Emma sok fontos társadalmi ügy mellé állt oda szenvedélyesen. Kiállt például a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak védelmében, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett, és elindította a HeForShe nevű kampányt, amely arra ösztönzi a férfiakat, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelemben. „Mindig is hittem abban, hogy ha van egy platformod, akkor felelősséggel tartozol azért, amiben hiszel. Ez nemcsak a színészkedésről szól, hanem arról is, hogy használd a hangodat azért, hogy változást hozz létre a világban” – magyarázta a színésznő, aki emellett az oktatásra, a fenntartható divatra és a mentális egészségre összpontosító kezdeményezésekben is részt vett. Olyan ügyeket támogatott többek között, mint a Malala Alapítvány, amely a lányok oktatását segíti elő, 2016-ban pedig társalapítója volt a „Közös polcunk” nevű feminista könyvklubnak, ahol az egyenlőség, az identitás és a társadalmi igazságosság témáit feltáró olvasmánylisták felett kurátorkodott.

2019-ben Emma bekerült a Kering francia luxusdivat-konglomerátum igazgatótanácsába, ahol a divatipar fenntarthatóságáért és etikus gyakorlataiért szállt síkra. A Keringnél betöltött szerepe összhangban van a fenntartható divat iránti régi elkötelezettségével, s gyakran dolgozik együtt olyan márkákkal, amelyek a környezetbarát anyagokat és az etikus gyártási gyakorlatokat helyezik előtérbe.

Watson ugyanakkor beiratkozott egy kreatív írói programba is, feltett szándéka ugyanis, hogy a kamera mögötti szerepek felé is forduljon, szeretne forgatókönyveket írni és filmeket rendezni. Ki is próbálta már magát ezekben, a Pradának például készített egy reklámfilmet (2022: Prada Paradoxe), illetve már írt egy színdarabot is.

„Annyira örülök, hogy megtettem a színészkedéstől való eltávolodást, mert úgy érzem, hogy van saját hangom, kreatív terem és szuverenitásom, amikről korábban nem volt tudomásom” – mesélte erről.

Röviden együtt, vagy egyedül

Emma, bár már 35 éves, sosem volt 2 évnél hosszabb kapcsolata, és gyermekei sem születtek még. Egy interjúban azt mondta, a magánélete magánügy, így arról sosem szokott nyilatkozni, így általában akkor tudni csak, hogy van valakije, amikor megjelenik az illetővel egy hivatalos eseményen, vagy a fotósok elcsípik őket az utcán. 2015 és 2017 között pl. két éven át volt kapcsolatban a tech-vállalkozó William Knighttal, 2018 és 2019 között pedig a színész Chord Overstreettel (Glee – Sztárok leszünk, Acapulco) randevúzott. 2019-ben azt mondta magáról, hogy szingli, sőt, az „önpartner” kifejezéssel jellemezte magát, vagyis, hogy nem egyedülálló, hanem a saját maga társa. Aztán mégis jöttek további férfiak az életébe: 2021-től 2023-ig például az üzletember Brandon Greennel járt, a legújabb udvarlója pedig egy oxfordi iskolatársa, egy bizonyos Kieran Brown, akivel először 2024 júliusában látták csókolózni.

Az intenzív hírnévvel való megküzdésről egyébként fiatalkorától kezdve azt mondta, hogy a saját identitásában való gyökerezés segített neki végül „megtalálni a békét”, ebben pedig hatalmas segítségére volt a jóga. Emmát tehát már hat éve hiányolhatják a rajongói, és számukra rossz hír, hogy továbbra sem kereshetjük őt filmekben, sorozatokban, egyelőre nincsenek színészi előjegyzései. Nagyobb az esély arra, hogy a PhD-je megszerzése után forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként olvashatjuk majd a nevét egy-egy film stáblistáján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Micsoda nap! – Új klipes dallal megy neki a FISH! a fesztiválszezonnak
Köztudottan a legjobb nap a koncertnap, így ez a dal is egy szerelmeslevél a közönséghez, jöhet a lábdob! - üzeni a banda a rajongóknak.


Új lemez készül a Fish! háza táján, amit egy hét alatt két bulival is megünnepelnek: a teltházas Dürer Kert mellett egy húsvéti, rozsdamaró-elő-elő-intimbuli a Barhole színpadán is, ami már belemutat az új korong számaiba.

Klippremierben érkezik az új dal, a Micsoda Nap, ahol elsősorban egy klasszikus Fish! buli pillanatait kapjuk, a tavalyi, szintén soldoutos A38-ról, minimál szövegvideó mellett.

Köztudottan a legjobb nap a koncertnap, így ez a dal is egy szerelmeslevél a közönséghez, jöhet a lábdob!

VIDEÓ: FISH! - Micsoda nap

A szavakat lehetne szaporítani, de minek, az együttes úgyis a színpadon beszél elnyúlt cikkek helyett, a Micsoda Nap pedig a már megjelent Kösz Szépen, és a kereken 4 másodperces Utolsó Szám mellett egy újabb előfutára mindannak, ami miatt érdemes várni az őszi időszakot is.

VIDEÓ: FISH! - Kösz szépen

VIDEÓ: Fish! - Az utolsó szám

A klip Matyovszky Benedek és Kum Dominik munkája, a köszönet pedig szóljon Egle Gyula Koppánynak, Botlik Mátyásnak és Vári Gábornak - üzeni a Fish!


Link másolása
KÖVESS MINKET: