Tornateremből lett színházterem a Jurányiban
Igazi sikertörténet az, ami a második kerületben, egy egykori iskola épületében zajlik. A Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház már két éve ad otthont több mint 50 alkotó- és civil csoportnak, nem mellesleg pedig – játszóhely lévén – izgalmas repertoárt kínál.
Amikor belekezdett a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház megvalósításába, Kulcsár Viktória öt éves független színházi munkával a háta mögött már jól ismerte az alkotói közeg viszonyait. Az igény, ami felmerült benne, egyben sok-sok alkotó- és játszó csoport igénye is volt. Irodaházak mintájára létrehoztak egy olyan intézményt, ahol minden a művészetről szól; egy olyan stabil háttérbázist, ami infrastrukturális támogatást nyújt a sokszor nehéz helyzetben működő független, állandó játszó- és próbahellyel nem rendelkező társulatoknak.
– hangsúlyozza Viki.

Kulcsár Viktória - fotó: Szilvágyi Zalán
Az ötlet megszületésétől többéves folyamat vezetett el addig, hogy a társulatok beköltözhettek a Jurányiba. A csapat számára egyértelmű volt, hogy egy iskolaépület lenne a legmegfelelőbb hely a tervezett inkubátorháznak. Pozitív példaként állt előttük az egykori Tűzraktér, ahol a tornateremből színház, a büféből kávézó lett, az osztálytermek pedig próbatermekké avanzsáltak.
Kifejezetten a budai miliőben, a centrumban szerették volna megvalósítani a terveket, ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy a budai szemléletmód, habitus más, mint a pesti "kavalkád".
"Ha csak a szomszédokat nézzük: nem biztos, hogy mindenki örül annak, hogy itt hirtelen ennyire erősen beindult a kulturális élet pezsgése, de folyamatos kommunikációval minden helyzet kezelhető."
Az ingatlankeresés és az önkormányzatoknál beindított lobbi eredményeként végül egy 2009 óta üresen álló iskolaépületet szemeltek ki, ami 2012-ben a többéves kihasználatlanság és az állagmegóvás hiánya miatt nem volt igazán jó állapotban. A teljes felújítás terheit talán ellenpontozza, hogy mivel a fővárostól bérlik az épületet és a működésre közszolgálati szerződést kötöttek, a bérletdíjuk nagy részét támogatásból tudják fedezni.


A házon belüli szervezetek igen kedvező üzemeltetési konstrukcióját (tehát amivel hozzá kell járulniuk a közös költségekhez) és a ház közüzemi kiadásait így sikerült nullszaldósra kihozni. Ezeket a költségeket az 53 szervezet együttesen adja össze. Az egyik legnagyobb kihívás a házat üzemeltető és bérlő FÜGE szervezet számára ugyanakkor a munkatársak bérének előteremtése, amit a működési támogatásokból illetve a szponzorációból kell fedezniük, hiszen a jegybevételből – melynek legnagyobb részét közvetlenül a művészeknek fizetik – ezt nem tudják finanszírozni.
Az inkubátorház működése – beleértve a stáb összetételét is – tehát nagyban függ az évről évre változó pályázatoktól. Mondhatjuk úgy is, hogy a gombhoz varrják a kabátot, bár ez a kultúra közegében egyáltalán nem egyedi eset, hiszen, hacsak nem állami költségvetésből finanszírozott intézményről van szó, az anyagiak előteremtése állandó problémát jelent. És bár voltak izgalmak az első befűtéskor, végül minden flottul működött, mire beköltözött az az ötvenhárom szervezet, amelyek a Jurányi utcában bérelnek próbatermeket, műhelyeket, irodákat és showroomokat.
Az óriási, 6500 négyzetméteres épület a csapat számára nagyon váratlanul és gyorsan telt meg:
még ki sem nyitottak, de papíron már tele volt a ház.
Bár az eredeti terv szerint csak független társulatok bázisa lett volna, bekapcsoltak civil szervezeteket is, amelyek kultúraközeli társadalmi problémákkal foglalkoznak. Rajtuk kívül bekerültek olyan alkotóművészek és (például a MOME-n frissen végzett diákokból verbuválódott) csapatok is, amelyeknek a klasszikus értelemben vett inkubátorra van szükségük, hogy kiteljesedjenek és gyakoroljanak, kuncsaftokat és partnereket szerezve. Ugyanakkor többnyire nagy, érett színházi társulatok – mint a Szputnyik vagy a TÁP – "laknak" a Jurányiban, amelyeknek nem a klasszikus értelemben vett, nevelgető-terelgető inkubátorra volt szükségük, hanem olyanra, amely nehéz anyagi helyzetükben jó áron kínál számukra jó infrastruktúrát.



Az előadó- és alkotóművészek, civil szervezetek között az évek során különleges fúzió alakult ki, nem ritkák az összefonódások és együttműködések.
Mindenki tudja, ki hol "lakik", ha nem is dolgoznak együtt, legalább névről-arcról ismerik egymást. Inkább egy nagy lakóközösségként élnek együtt, mint sok kis idegen, elszeparált elemként, akik zárt ajtók mögött teszik a dolgukat és folyamatosan cserélődnek. Nem csoda, hogy a vonzó miliő, a "hely szelleme", a profi körülmények és a kedvező feltételek miatt már több mint százan várnak arra, hogy jurányisok lehessenek.
A Jurányiban jelenleg húsz-huszonöt előadást láthattok, mert hirtelen nagyot nőtt és időközben játszóhellyé is vált. Egyre nagyobb lett ugyanis az igény arra, hogy amit a társulatok itt csinálnak meg, itt is játsszák, annál is inkább, mert a legtöbb pesti játszóhely már vagy profiltisztított, vagy megtelt, az inkubátorház pedig jó technikai feltételeket kínál az előadásokhoz is.
A megállapodás szerint három olyan társulat van – a Szputnyik, a TÁP és a Gólem –, amelyek darabjait műsoron tartják.
De mindenki lehetőséget kap arra, hogy legyen itt helyben egy nyilvános vagy zártkörű bemutatóval megkoronázott főpróbahete, illetve ad-hoc jelleggel egyéb előadásokkal is felléphetnek. A csapatok közt egyébként nagy az átjárhatóság, többen ugyanazokkal az írókkal, színészekkel, rendezőkkel dolgoznak, így a nézők (kvázi a kőszínházi modellhez hasonlóan) ugyanazokat az ismerős arcokat láthatják viszont a színpadon.
A Szputnyiknak három új bemutatója is lesz az évadban, a Gólem premierje tavasszal jön, de addig is továbbviszik a Lefitymálva című darabot és a Pizza Kamikazét. A TÁP Színház előadásában a Furniturt és A jövedelmező állást, a Füge Produkció gondozásában pedig A férfiak szexuális világacímű előadást és több, Dumaszínházzal közös koprodukcióit láthatjátok. Az aktuális programokról, műsorról itt tudtok tájékozódni.
Ha tetszett a cikk, nyomj egy lájkot!