KULT

Tengerész volt, majdnem lemondta A nagy Lebowskit, és 2020-ban öt héten át élet és halál között lebegett – Jeff Bridges 75 éves

Ki mástól várnánk, hogy legyőzi az őt egyszerre legyűrni próbáló rákot és a Covidot? A Tökit nem olyan fából faragták, hogy csak úgy feladja. Egy hollywoodi sztár, aki beleszületett az iparba, és sosem tűnt el a süllyesztőben.


Jeffrey Leon Bridges 1949. december 4-én született Los Angelesben, a népszerű filmsztár, Lloyd Bridges (őt sokan a Nagy durranás-filmek Benson tengernagya és elnöke kapcsán ismerik, de szerepelt többek között az 1943-as Szaharában, az 1952-es Délidőben, az 1979-es Az ötödik muskétásban, az Airplane! első és második részében, a Joe és a vulkánban, a Drágám, a kölyök (marha)nagy lettben, az Időzített bombában –itt pl. Jeff filmbeli nagybátyját játszotta – vagy a Maffia!-ban, 1998-ban hunyt el), és a szintén színésznő, illetve író Dorothy Simpson fiaként. Négy gyermek közül volt az egyik: a bátyja, Beau Bridges ugyancsak ismert színész lett, és született egy húga is, Cindy. Volt egy Garrett nevű fivérük is, aki 1948-ban hirtelen csecsemőhalál szindrómában halt meg néhány hónaposan. Az anyai nagyapja az angliai Liverpoolból vándorolt az Egyesült Államokba.

Jeff és a testvérei Los Angeles Holmby Hills nevű városrészében nőttek fel.

Szoros volt köztük a kapcsolat, főként Beau miatt, aki egyfajta pótapaként működött Jeff és Cindy számára, amikor az apjuk forgatott valahol (ami elég gyakori volt).

Jeff számára természetesen adta magát a showbiznisz: 1967-ben leérettségizett a University High Schoolban, de már 17 éves korában az apjával turnézott az Anniversary Waltz című színpadi produkcióban. Az érettségi után aztán New Yorkba költözött, ahol színészetet tanult a Herbert Berghof Stúdióban. Emellett katonai szolgálatot is töltött, méghozzá a tengerészetnél,1967-től 1975-ig az Egyesült Államok parti őrségének tartalékosa volt a kaliforniai San Luis Obispóban, mint első tiszt.

Az apja miatt lett színész

Bridges egyébként életének eddigi 75 évéből több mint 74-et töltött a kamera előtt, mivel mindössze 4 hónapos korában debütált a filmvásznon: egy vonatállomáson, Jane Greer karjaiban, a The Company She Keeps című filmben. Sírnia kellett volna a jelenetben, ő azonban teljesen nyugodt volt, ezért az édesanyja, Dorothy (aki Jeff idősebb testvérével, Beau-val együtt szintén szerepelt a filmben) egy picit belécsípett. Ez hatott, Bridges pedig azóta is színészkedik.

Visszatekintve azért kétli, hogy valaha is a showbiznisz útjára lépett volna, ha az édesapja és az édesanyja nem biztatják és bátorítják erre. Lloyd például, ellentétben az ő apjával, kifejezetten támogatta, hogy a csemetéi filmezéssel és úgy általában színészettel foglalkozzanak. „Szerette, amit csinált, és a gyerekeit is erre akarta rávezetni. Úgy vélte, ez egy nagyszerű módja annak, hogy emberekkel találkozzanak, kreatívak legyenek és körbeutazzák a világot. Ha pedig még szeretik is, nincs több kérdés” – nyilatkozta egy interjúban Jeff.

Konkrétan Lloyd tárta széles a szórakoztatóipar kapuit a két fia előtt, mivel szerződtette őket, hogy viharos tinédzserkorukat a Sea Hunt (1958-1960) című tévésorozat forgatásán töltsék. Majd Jeff számára rögtön az 1970-es A düh folyosói című drámában játszott szerepe után jött a nagy áttörés: ő játszhatta a pimasz és magabiztos Duane Jacksont, aki Cybill Shepherddel egy texasi kisváros moteljeiben rótta a köröket Az utolsó mozielőadásban, amelyet Peter Bogdanovich író-rendező adaptált Larry McMurtry regényéből. A szerep és a film meghozta Bridges számára 1972-ben (vagyis mindössze 22 éves korában) az első Oscar-jelölését. „Ez egy rendkívül izgalmas élmény volt. Bogdanovich nagyszerű filmes volt, nagyszerű lélek. Cloris Leachman, Ben Johnson, Ellen Burstyn, Timmy Bottoms, a szereposztás is tökéletes.

Akkoriban mindannyian pályakezdők voltunk, és azt éreztük, hogy ez a film különleges lesz. Az is lett. Ha ma megnézed, csak úgy ott lóg önmagában, gyönyörű! Semmihez sem hasonlítható” – mesélte Az utolsó mozielőadásról, ami megnyitotta előtte Hollywood kapuit, ezután sorra kapta a szerepajánlatokat.

A nagy bukását is élvezte

Bridges második Oscar-jelölése 1975-ben érkezett a Villám és Fürgeláb című filmért, amelyben Clint Eastwood bankrablótársát alakította. Az akkor elsőfilmes író-rendezővel, Michael Ciminóval (aki később A szarvasvadászért nyert Oscart) olyan nagy élmény volt a közös munka, hogy Bridges úgy szívesen mondott igent egy új közös munkára. Ez azonban nem volt jó döntés, mivel ebből lett A mennyország kapuja című, katasztrofálisan nagyot bukó epikus western 1980-ban. „Cimino és én az akkori karakterekről beszélgettünk, és az egyikük – egy gazdag üzletember – egy távoli rokonomra, John L. Bridgesre emlékeztetett, aki Arkansasból érkezett a kaliforniai aranyláz idején, és nagy pénzeket keresett. Cimino azonnal megragadta az alkalmat, és felhívta a látványtervezőt azzal, hogy változtassák meg az összes feliratot a városban John Bridges Ltd.-re!” Szóval azért volt némi pozitívum is a pórul járt film készítése közben.

Ráadásul A mennyország kapuja véget nem érő felvételei közben Bridges és színész társa, Kris Kristofferson, amikor csak tudtak, összeültek és együtt gitározgattak.
„Egy rakás vad kölyök voltunk akkoriban, de Kris keményen dolgozott, és tényleg a színészetre koncentrált. Rengeteg zenész vett részt a filmben. Ott találkoztam először egy jó haverommal, T Bone Burnett-tel is” – emlékezett vissza.

Eljő az áttörés

A legfontosabb filmes tapasztalatait azonban ennél korábban, John Frankenheimer 1973-as Eljő a jeges című rendezésének készítése közben szerezte. Bridges játszotta a fiatal, húszas évei elején járó anarchistát, a színésztársai azonban főként az ötvenes, hatvanas és hetvenes éveikben jártak.

„A legtöbb filmnél szerencsés vagy, ha kapsz pár hetet próbálni, majd a forgatás jóval több ideig tart. Ebben az esetben azonban minden megfordult: John Frankenheimer nyolc hetet adott nekünk a próbákra, majd összvissz két hét alatt leforgattuk a filmet. Ezt a nyolc hetet így együtt tölthettem olyan színészlegendákkal, mint Fredric March, Robert Ryan vagy Lee Marvin, akik az évek és a rutin ellenére ugyanolyan izgatottak voltak, mint én, mert szerették volna, ha egy jó filmet csinálunk Eugene O’Neill színdarabjából. Észrevettem rajtuk, hogy ez a félelem és szorongás a szakmával járó alapvető érzés, amihez a karrierem során azóta én is hozzászoktam.”

Az Eljő a jeges forgatása egyébként egy olyan időszakban történt, amikor Bridges még nem volt biztos benne, hogy a színészkedés lesz az ő útja, szemben a többi kreatív tevékenységgel, ami érdekelte: a zene, a festészet és a fotózás.

„Azalatt a nyolc hét alatt együtt lógtam ezekkel a nagyszerű színészekkel és ezzel a csodás rendezővel. Sokat beszélgettünk, és beleláthattam, hogyan dolgoznak az ilyen kaliberű színészek. Nagyon tanulságos volt. Ezek után úgy döntöttem, hogy az életem hátralévő részében ezt fogom csinálni, méghozzá profi módon.”

A Töki és a mestermű

S bár a következő évtizedekben olyan ikonikus filmekben játszott, mint a King Kong (1976), a Tron, avagy a számítógép lázadása (1982), a harmadik Oscar-jelölését hozó Csillagember (1984), a Tucker, az autóbolond (1988), a bátyjával, Beau-val újra összehozó Azok a csodálatos Baker fiúk (1989), A halászkirály legendája (1991), a Nyom nélkül (1993), a Félelem nélkül (1993),  a Tükröm, tükröm… (1996), A szomszéd (1999), a negyedik Oscar-nominációt jelentő A manipulátor (2000), a K-PAX: A belső bolygó (2001), a Vágta (2003), a Tideland (2005) vagy Marvel-mérföldkőnek számító és nagy kasszasiker A Vasember (2008), a leghíresebb szerepe kétségkívül a Coen tesók, Joel és Ethan 1998-as A nagy Lebowskija volt. Bridges veszélyesen közel állt ahhoz, hogy visszautasítsa a szerepet (a bowlingozó, lazsáló Jeffrey Lebowskit, azaz a Tökit), amelyhez azóta is a leginkább kötődik, mert attól félt, hogy a lányai azt gondolják, amit karakter életvitele képvisel, az pozitív. Aztán szerencsére megbeszélték a dolgot, Bridges így rábólintott, a többi pedig már történelem.

Hogy a Coen testvérek miért gondolták, hogy ő a tökéletes jelölt a Töki szerepére, az máig rejtély a számára. „Nem olyan volt, mint bármelyik másik filmem. Fogalmam sincs, miért engem választottak. Talán tudták, milyen voltam a gimiben, nem tudom. A nagy Lebowski pedig nemcsak az egyik kedvenc filmem, hanem a kedvencem, egyfajta mesterműnek tartom. Tudom, hogy elfogult vagyok, de ott van a sorban a legjobbak közt. Egyszerűen annyira jól működik a közönség számára. Minden alkalommal, amikor megnézed, új, apró dolgokat találsz benne, amiket csak imádni lehet.”

Oscar, rák, Covid

A kétezres évek vége újra a figyelem középpontjába helyezte őt, hiszen miután eljátszotta a Marvel Mozis Univerzum, vagyis az MCU első főgonoszát A Vasemberben, egy évvel később, a 2009-es Őrült szív című zenés drámájával pedig végre (az ötödik jelölésére) megkapta az Oscar-díjat 2010-ben, ráadásul a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. Majd a következő filmjével, a nagy sikert arató A félszeművel (megint a Coen fivérek) jött a hatodik nomináció, a 2017-es A préri uraival pedig a hetedik… Hiába, a kivénhedt, dörmögő, laza cowboyszerepeket mintha ráöntötték volna. S hasonlót játszik nagyobb színészi szünete (2018-ban szerepelt utoljára mozifilmben, a Húzós éjszaka az El Royale-ban című krimiben) utáni első projektjében, A nagy öreg (2022-2024) című, immár két évadot is megélt sorozat ex-CIA-ügynökeként.

A Hulu sorozatára egyébként még azelőtt bólintott rá, hogy non-Hodgkin limfómával diagnosztizálták volna, amit 2020. október 19-én jelentett be hivatalosan. Ráadásul nem elég, hogy kemoterápiás kezeléseket kapott a rák miatt, ráadásul még elkapta a Covid egyik súlyos változatát is, a két kór együttes hatása miatt pedig élet és halál között lebegett öt héten át.

Bridges részletesen leírta a két betegségből való felépülés hosszú folyamatát, és beszámolt arról, hogy az öthetes kórházi kezelés után hónapokig kellett otthon lábadoznia, mire újra működőképes lett.

A nagy öreg alkotói pedig türelmesen vártak rá. Bár egy évet csúszott így a produkció, de Bridges és a készítők is örültek neki, hogy a színész végre olyan állapotba került, ami lehetővé tette a számára, hogy leforgasson egy akciókban és közelharcokban is bővelkedő sorozatot. Nem semmi!

50 éve együtt

A betegségében szerencsére nem volt egyedül, hiszen mellette volt a felesége, Susan és három lányuk, Isabelle (1981), Jessica (1983) és Haley (1985). Jeff Bridges magán- és szerelmi élete ugyanis nem is lehetne unalmasabb a bulvárlapok számára. Bár fiatalkorában állítólag egy rövid ideig együtt volt Cybill Shepherddel, valójában 1974 óta, vagyis idén 50 éve rabolta el a szívét Susan Geston, akivel az 1975-ös Rancho Deluxe forgatásán találkoztak, ahol Geston pincérnőként dolgozott. A 24 éves színész és a 21 éves lány rögvest egymásba szerettek. 1977. június 5-én házasodtak össze, vagyis idén ünnepelték a 47. házassági évfordulójukat, ami felettébb ritka egy hollywoodi sztárnál. Reméljük, megülik még az aranylakodalmukat is 2027-ben!

S hogy mit tartogat a jövő Jeff Bridges számára? Reményünk szerint hosszú életet és minden jót! Legközelebb ismét egy mozifilmben, régi franchise-a, a Tron harmadik részében, a Tron: Aresban láthatjuk újra Kevin Flynnként, a tervek szerint 2025 októberében.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: