KULT
A Rovatból

Talán a halálban önmagára talál – elment Sinéad O’Connor

Az énekesnő egész életében megmaradt örök útkeresőnek. A punkos dühtől a Szomorú vasárnapon át a szüntelen istenkeresésig.


Harmincöt éve vannak, hogy egy „album-orientált” magyar műsorvezető lejátszotta egy ismeretlen ír lány bemutatkozó lemezét. Körülbelül két és fél perc kellett hozzá, hogy teljesen kiüssön. Eddig tartott ugyanis az első szám. Egyszerűen hihetetlen volt számomra, hogy miként képes valaki ennyi dühöt, szenvedélyt, szerelmet és sebezhetőséget belesűríteni egy villanásnyi időbe.

Negyven perc után már tudtam, hogy a 80-as évek egyik meghatározó lemezét, The Lion And The Cobrát hallgattam, és akkor fogant meg plátói szerelmem Sinéad O’Connor iránt.

És ez csak megerősödött, amikor megláttam róla az első fotókat. Igaz, a lemez borítóján egy kopasz, ökölbe szorított kézzel üvöltő arcot láttam, de hamarosan elém kerültek olyan képek, amelyen feltárult igazi szépsége: a hatalmas viharos óceán-szemek, a sötét, függönyszerű szempillák, a nemesen szabályos arc, és szeretetre méltó, szeretetet kérő mosoly. Akkoriban a Világ Ifjúsága magazinban volt állandó rovatom, és én lehettem az első, aki Magyarországon cikket írt Sinéadról. A főszerkesztő némi elnéző mosollyal fogadta rajongásomat, de ez nem zavart akkor sem, és azóta sem bánom.

És ez a csoda nincs többé.

Amikor meghallottam halálhírét, elhatároztam, hogy nem olvasok el egyetlen cikket sem róla, mert nem vagyok kíváncsi azoknak a „botrányos eseteknek”, magánéleti zűrzavaroknak és nagy felzúdulást kiváltó közszerepléseknek a felidézésére, amelyeken oly sokat csámcsogott a bulvármédia, miközben egy egyedülálló tehetségű művész volt.

A The Lion And The Cobrában benne volt egész addigi hányatott élete: ötgyermekes család, válás, nevelőapa, kamaszkorban elszenvedett erőszak, bolti tolvajlás, javítóintézet, ahol a legnagyobb büntetés a nevelő apácákkal együtt aludni. Aztán munka egy rossz hírű bárban, miközben már születnek a hamarosan robbanó dalok, és egy ostoba producer cicababát akar faragni a csodás sötét „loboncot” viselő lányból. Elég ahhoz, hogy valaki többé ne tűrje, hogy bárki megmondja, hogyan éljen, mit mondjon és hogyan énekeljen. Mindez egy lefojtott vulkán gyilkos erejével tört ki Sinéadból első albumán.

A Chrysalis cég meglátta benne az elemi tehetséget, és olyan lehetőséget kapott, mint kezdők a legritkább esetben: ő maga lehetett saját dalainak producere, nem szóltak bele a szövegekbe, sőt, még a borítóba sem.

Ezen a lemezen Sinéad nemcsak a különböző műfajokat elegyítette szinte magától értetődően a nyers újhullámtól az ír folkhagyományokig, a szelíd szerelmi lírától a vérre menő drámáig, hanem ugyanilyen természetes módon használta hangját: ahogyan átment egy elfojtott sorból egy, a legmélyebbről feltörő kiáltásba, ahogyan az oktávok között táncolt, attól ma is végigfut rajtam a hideg, különösen a Jacky, a Troy vagy a Jerusalem hallatán. Ezt az énekstílust többen is próbálták utánozni, talán honfitársnője, a szinten tragikus sorsú Dolores O’Riordan állt hozzá legközelebb.

Sinéad egy olyan zenei világközeg ablakát zúzta be, amikor a rock „öregedő”, de megújulni igyekvő bölényei mellett a metáldöngetés és a szinti-pop uralkodott. Ez a 21 éves „kislány” nemcsak a zenében mutatott új utat, hanem bebizonyította nőtársainak, hogy kellő tehetséggel és önbizalommal túl lehet lépni a férfiközpontú populáris kultúra kényszerén. Korábban ez legfeljebb olyan, a rockot az irodalom felől megközelítő nőknek sikerült, mint Joni Mitchellnek és Patti Smithnek, vagy a nem sokkal korábban feltűnő Suzanne Vegának. O’Connor nyomán a 90-es években egyre-másra követeltek helyet a nap alatt önmagukat ízig-vérig vállaló, maradandó értékeket alkotó lányok, köztük P.J. Harvey, Tori Amos vagy Alanis Morrisette.

A nekrológok nyilván legtöbbet a Nothing Compares 2 U-t, Prince dalát emlegetik Sinéadtől, amellyel listavezető lett, holott a második albumán, az I Do Not Want What I Haven’t Got-on emellett voltak nagyon is jelentős felvételek, például a Jump In The River, amelynek klipje is ráerősít a dal pszichiátriai sokkterápia hangulatára, vagy a The Emperor’s New Clothes, amelyben ki is mondja: „Saját törvényeim szerint élek, tiszta lelkiismerettel alszom.”

Az énekesnő egész életében megmaradt örök útkeresőnek. Nála soha nem lehetett tudni, hogy a következő lemezén mivel fog előrukkolni. Ki hitte volna például, hogy készít egy albumot régi slágerekből és musical-dalokból, és elénekli Seress Rezső Szomorú vasárnapját és a Don’t Cry For Me, Argentinát. Egész más, bensőséges hangot ütött meg a Universal Motherben (1994), a 2000-es években készített ír népdallemezt, énekelt gospeleket, reggae-t.

Utolsó albuma 2014-ben jelent meg I’m Not Bossy, I’m The Boss címmel, amelynek első száma, a How About I Be Me segélykiáltásként is felfogható: „Mindig csak nőstényoroszlán vagyok, aki másokra figyel/nő vagyok, egy nálam erősebb férfi kell” – énekelte.

Soha nem lelte meg magánéletében a boldogságot, négy gyermeke négy különböző férfitól született, fiatal kora óta bipolaritásban szenvedett, valószínűleg ezzel magyarázható az is, hogy egyetlen vallás sem hozott számára lelki békét.

Még a 2000-es évek közepén arról beszélt, hogy „meg akarja védeni Istent az egyháztól”, felszentelték egy keresztény szekta papnőjének, élete utolsó éveiben azonban áttért az iszlám hitre. 2022. januárjában 17 éves fia, Shane öngyilkosságot követett el. Ekkor Sinéad kijelentette, hogy nincs tovább értelme az életének.

Nagyon vágytam rá, hogy egyszer találkozzunk. 2008 augusztusában a Sziget-fesztiválon lépett fel, koncertjére azonban nem mentem el, mert úgy éreztem előző évi tapasztalataim során, hogy méltatlan körülmények között fog fellépni, és nem akartam kitenni magam egy nagy csalódásnak. Előtte néhány nappal egy telefoninterjút készíthettem vele, sajnos viszonylag kora reggeli időpontban, és nem volt igazán csúcsformában. Amikor a kezdetekről beszélgettünk, ezt mondta: "Ha most találkoznék azzal a kislánnyal, azt mondanám neki: ne hagyja, hogy a gonoszok, a gáncsoskodók elkeserítsék, mert ő az erősebb".

Drága Sinéad, legyen Neked könnyű a föld. Talál a halálban végre önmagadra találsz.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Hermányi Mariann a Hunyadi meztelen jeleneteiről: „Elárulom minden nézőnek, hogy ha benéznek a ruhájuk alá, kábé ugyanezt fogják találni”
A színésznő azt is hozzátette, hogy „nekem az a véleményem, hogy maga az arc, ahogy maga az egész test is, egy eszköz.”


A Hunyadi sorozat Luxemburgi Erzsébetét Hermányi Mariann játssza, aki a sorozat több meztelen jelenetében is feltűnik. A 24.hu szerint volt, ami annyira betalált, hogy még a Médiahatóság is kapott miatta bejelentést.

A színésznő a TV2 podcastjában beszélt az élményeiről, amit a story.hu idézett:

„Ha én elvállalok egy produkciót – akár tartalmaz ilyen jelenetet, akár nem –, az nálam úgy kezdődik, hogy meglátom, milyen a forgatókönyv. Ha tetszik a történet, akkor egyet megint továbblépek: megnézem, ki a rendező, milyen lesz majd a stáb, kik lesznek a partnereim. Ami a Hunyadi kapcsán izgalmas dolog volt, és amivel én még előtte soha nem találkoztam, hogy már a casting folyamatában szóltak: lesznek ilyen jelenetek, és hogy az egyik castingkör pont ezért lesz. Akkor mi csak arról fogunk majd beszélgetni a rendezőkkel, a producerekkel, hogy nekünk mit jelent a meztelenség egy filmben.

Nekem az a véleményem, hogy maga az arc, ahogy maga az egész test is, egy eszköz. Az egy vászon, amire festve az ember történeteket mesél el.”

A színésznő szerint „van olyan, hogy lekerül a ruha, és úgy látszik az ember, ahogy a Jóisten megteremtette”.

„Egyébként elárulom minden nézőnek, hogy ha benéznek a ruhájuk alá, kábé ugyanezt fogják találni. Tehát nem kell annyira meglepődni azon, hogyha az ember meztelenséget lát. De szerintem nagyon fontos az, hogy ez ne öncélú legyen, hanem művészi, és szolgálja a történetet”

– tette hozzá.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Hunyadi-láz a TV2-n! Újabb műsorokat töröltek a sorozat sikere miatt
A történelmi sorozat népszerűsége továbbra is töretlen, már több mint egymillióan követték a TV2-n. A csatorna emiatt ismét műsorváltozást jelentett be, a Farm VIP újabb epizódja is elmarad.
F. O. - szmo.hu
2025. március 19.



A TV2 ismét műsorváltozást jelentett be a Hunyadi című sorozat miatt. A március 22-i, szombat esti program átalakul, ugyanis a Tények után újra levetítik a negyedik és ötödik epizódot. Emiatt a 18:55-kor kezdődő Tények Plusz, a Farm VIP aznap nem kerül adásba.

Ez már a második alkalom, hogy a valóságshow egy epizódját kihagyják a történelmi sorozat sugárzása miatt.

A Hunyadi János életét bemutató sorozat március 8-án indult a TV2-n, Kádár L. Gellért főszereplésével. A Bán Mór regénye alapján készült produkció már a premierhétvégén a nézettségi toplista élére került, és a múlt hétvégén is kiemelkedő eredményeket ért el: a sugárzott epizódokat több mint egymillió néző követte a TV2 Média Csoport csatornáin.

A sorozat sikere miatt a csatorna március 15-én ismét műsorra tűzte az első három epizódot, majd az esti órákban levetítette a negyedik és ötödik részt is. Akkor a Farm VIP egyik epizódját szintén levették a műsorról. Az új, hatodik epizódot március 22-én, 21 órától sugározza a TV2.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Igazi horror szülőknek, amit mindenkinek látnia kellene – az év sorozatát rakta le a Netflix a Kamaszokkal
Te mit tennél, ha a 13 éves, tini gyerekedet hajnalok hajnalán elvinné a rendőrség, mert egy gyilkossággal vádolják? Hinnél a saját fiadnak, még akkor is, ha minden ellene szól? Stephen Graham és Jack Thorne legújabb sorozata nagy gyomros a szülőknek és figyelemfelhívás a fiataloknak!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. március 23.



Mindig is kedveltem Stephen Graham munkásságát. Először a Blöff Tommyjaként ismertem meg a brit karakterszínészt, de kisebb szerepekben láthattuk Az elit alakulatban és A Karib-tenger kalózai negyedik és ötödik részében is. A tavalyi Testeket szinte csak miatta volt érdemes megnézni. A hatalmas filmográfiával rendelkező színész számára az igazi áttörést talán a Gengszterkorzó hozta el, ő alakította Al Caponét a nagyszabású HBO sorozatban.

Majd összehozta a sors Jack Thorne íróval, akivel több projektben is együtt dolgozhattak.

Ezután Graham egy kicsit átállt a kamerák másik oldalára is, és beszállt a Boiling Point sorozatba mint főszereplő, író és producer. A széria a Forráspont című, feszült thrillerből készült, amiben szintén Graham volt a főszereplő. A páros végül együtt hozta tető alá 2025 eddigi legjobb minisorozatát, a Kamaszokat. Itt aztán kendőzetlenül és kegyetlenül mutatják be, miként hat a modern világ a családokra, és kiemelten az iskolásokra.

De miért is fontos alkotás a Kamaszok? A Netflixen látható minisorozat szinte egy csoda. Nemcsak történetileg és a mondanivaló szempontjából, de a megvalósítás is egy hatalmas filmtechnikai teljesítmény. Philip Barantini rendező szintén sokadik projektjében dolgozik együtt a Graham-Thorne kettőssel.

Nem lehet elmenni amellett az elképesztő munka mellett, amit az alkotók leraktak az asztalra.

A Kamaszok valós időben, vágatlanul mutat be egy-egy órát a szereplőink történetéből. Akik tisztában vannak azzal, hogyan készülnek a filmek, tátott szájjal fogják nézni a Kamaszok minden pillanatát. Itt nincsen több kameraállás, sem rejtett vágások. Minden rész az elejétől a végéig óramű pontosságú, megtervezett remekmű. Mindezt úgy, hogy a második rész például egy középiskolában játszódik, több száz statisztával, CGI nélkül, tehát nem egy háromszereplős drámáról beszélünk (legalábbis ott). A készítők szerint egyetlen egy alkalommal használtak vizuális effekteket, amikor a kamera átment egy ablakon, ott eredetileg nem volt üveg a keretben.

Ezeket az 50 perces részeket hibátlanul felvenni hihetetlen teljesítmény.

Ami a legszebb az egészben, hogy ez a technikai teljesítmény ténylegesen hozzátesz a történethez. Feszültté és autentikussá teszi a cselekményt úgy, hogy nem vált át dokumentarista stílusba, mint egy kézikamera tenné.

Történetünk szerint van egy gyilkosság, ami miatt a rendőrség rajtaüt egy családon, elfogják a 13 éves Jamie Millert (Owen Cooper), kirángatják otthonából, és viszik is a rendőrőrsre, mert szinte bombabiztos bizonyítékuk van rá, hogy a fiú a tettes. A fiatalt azzal vádolják, hogy különös kegyetlenséggel megkéselte két évvel idősebb iskolatársát. Nem árulok el sokat a cselekményből, de maradjunk annyiban, hogy nagyon kemény gyomrost ad a nézőknek, és egy olyan képet fest a mai tinik világáról, amitől lehet, hogy sokan átgondolják a gyerekvállalást.

A szereplők teljesen hitelesek, a fiatal Coopernek ez az első szerepe, és nem viccelek, de a harmadik epizódot elviszi a hátán a srác.

Az első rész az elfogást mutatja be, megismerjük a rendőri procedúrát, a második a nyomozókat követi, ahogy tárgyi bizonyítékokat próbálnak gyűjteni az iskolában. A folytatásban a gyanúsított fiú és egy pszichiáter beszélgetnek, végül az utolsóban 13 hónappal a történések után megismerjük a bűncselekmény és a nyomozás következményeit a család szemszögéből, és a szülői bűntudatra koncentrálunk. Zseniális, mást nem lehet rá mondani.

Aki szeretné látni, hogy készült a sorozat, íme a werkfilm:

A legszebb az egészben, hogy egyrészt a gyanúsított nem egy szegény családból származik, és nem is tűnik egyértelműen bűnösnek. Egészen sokáig bizonytalanságban tartják a nézőt, és amikor valami kiderül a karakterekkel kapcsolatban, együtt kapjuk a gyomrosokat a szereplőkkel. Itt bizony nem csak egy tini okoz egy tragédiát, hanem több tényezőre kell bontani a felelősséget. De nem is ez a lényeg. Mondhatni, hogy a társadalom a hibás az egészért, miközben nem tolják az arcunkba ezt az üzenetet.

Miután megjelent a sorozat, az interneten elindult egy felháborodás, mert sokan azt hitték, hogy egy igaz történet alapján készült a sorozat, de a készítők ezt cáfolják.

Nem is olyan régen ugyanis történt egy hasonló eset, ám ott az elkövető nem épp egy jómódú családból származott. Sokan rögtön társadalmi cenzúrával és finomkodással vádolták a Netflixet, de a készítők elmondták, hogy mindig is egy viszonylag jómódú fehér fiút akartak főszereplőnek, hiszen így jóval nagyobbat ütött a „bárkivel megtörténhet” üzenet. Ez a kisebb internetes félreértés sem tudta elrontani a Kamaszkor reputációját.

Márpedig ez tényleg bárkivel megtörténhet. Egyáltalán nem látunk lehetetlen, vagy különleges körülményeket. Ez pedig nagyon ijesztő, szinte horrorszintű történet lehet egy szülőnek. Több helyen arról olvastam, hogy nem tudták szülők egyben végignézni a négyrészes sorozatot, annyira brutális. A harmadik epizód gyakorlatilag egy kétszemélyes kamaradráma a diák és a pszichológus között. Ennek a résznek köszönhettem, hogy nem bírtam leállni, és megnéztem az utolsó epizódot is.

Egyszerre hatásos, felzaklató és ámulatba ejtő, amit a képernyőn látunk. Egyrészt az elsőfilmes színész játéka elsőrangú – nem csodálkoznék, ha ebben az évben több jelölése is lenne sorozatos díjátadókon.

Fiatal kora ellenére hihetetlenül jó ritmusban tudott váltani a viselkedésmódjai és hangnemei között. A pszichológussal gyakorlatilag élete egyik legfontosabb beszélgetését szinte párbajként éljük meg, aminek komoly hatásai lesznek a fiatal jövőjére. Az első epizód visszahúzódó, megszeppent Jamie-je sehol nem volt az epizód alatt.

Nem tudom jobban dicsérni a sorozatot. Ennél jobb dolgot régen láttam a Netflix kínálatában. Nehéz történet, bámulatos megvalósításban. Philip Barantini rendezése, Matthew Lewis kamerakezelése, Stephen Graham, aki az apát játssza, és Owen Cooper játéka önmagában megéri a megtekintést.

De az egész egyben, valami hihetetlen élmény.

Nem kellemes élmény, nem egy családi téma, de úgy gondolom, ezt mindenkinek látnia kellene. Nagyon felgyorsult a világ, rengeteg inger éri a fiatalokat, sokkal több, mint akár 10 évvel ezelőtt. Ez persze nem feltétlen rossz, de itt jönnek képbe a generációs különbségek. Lehet, hogy a szülőknek jobban bele kellene ásni magukat, hogy online mit csinálnak a gyerekeik? Nem tudom. Nincs erre igazán válasz, mert a szülők kezében tényleg csak a remény és a bizalom marad a gyermekek felé, hogy normálisan fog viselkedni. Nem lehet megvédeni őket a kamaszkortól és önmaguktól.

Amint az iskola és a különféle közösségek bekerülnek a gyerek életébe, a szülők kezéből sokszor kiesik a gyeplő. Sok ilyet látni sajnos.

A fiatalabbaknak pedig meg kellene érteniük, hogy döntéseiknek komoly következményei vannak. Fontos lenne megszabadulni a „mást bánts, addig se téged bántanak” attitűdtől, de mint tudjuk, a gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Az online és fizikai zaklatás és az erőszak gyakori jelenségek az iskolákban, főleg a briteknél. Ez egy közel tökéletes sorozat, ám nem hozta meg a kedvem a gyerekvállaláshoz.

A Kamaszok magyar szinkronnal is megtekinthető a Netflix műsorán.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Autizmussal diagnosztizálták a The Last of Us sztárját
A 21 éves színésznő egy stábtag tanácsára fordult szakemberhez, és a The Last of Us első évadának forgatása alatt kapta meg a diagnózist. Ezek után úgy fogalmazott: hatalmas megkönnyebbülés számára az eredmény.


Bella Ramsey, a The Last of Us című sorozat egyik főszereplője a British Vogue-nak adott interjújában osztotta meg, hogy autizmust diagnosztizáltak nála. A 21 éves színésznő arról beszélt, hogy egy stábtag hívta fel a figyelmét az árulkodó jelekre, mivel a saját lányánál korábban már megállapították az autizmust, és felismerte a hasonlóságokat Ramsey viselkedésében. A fiatal színésznő ennek hatására döntött úgy, hogy szakemberhez fordul, és végül a sorozat első évadának forgatása alatt kapta meg a diagnózist.

Ramsey szerint a diagnózis segített neki jobban megérteni önmagát és azt, hogyan viszonyul a környezetéhez.

Hozzátette, hogy az eredmény hatalmas megkönnyebbülést hozott számára, mert sokáig kívülállónak és különcnek érezte magát.

Közben a The Last of Us című sorozat második évada április 14-én érkezik a Max kínálatába.

Az új évad az előzetesek alapján még több zombit, drámát és új karaktereket ígér a nézőknek.

A folytatásban Pedro Pascal és Bella Ramsey mellett új szereplők is csatlakoznak a történethez. Kailyn Dever Abby szerepében tűnik fel, emellett Isabela Merced (Dina), Young Mazino (Jesse), Ariela Barer (Mel), Tati Gabrielle (Nora), Spencer Lord (Owen), Danny Ramirez (Manny) és Jeffrey Wright (Isaac) is látható lesz a második évadban. A sorozatban vendégszereplőként láthatjuk Catherine O’Harát, valamint visszatérnek olyan karakterek is, mint Gabriel Luna (Tommy) és Rutina Wesley (Maria).

(via Blikk)


Link másolása
KÖVESS MINKET: