KULT

„Egy 7 éves gyerektől elképesztő koncentrációt igényel a filmezés” – interjú a Szia, Életem! rendezőjével

Az új magyar film társrendezőjét, Rohonyi Gábort többek között arról kérdeztük, milyen kihívásokkal jár, ha a főszereplő gyerek. De beszéltünk arról is, milyen volt Geszti Péterrel mint producerrel együtt dolgozni.


Augusztus 25-től került a mozikba Thuróczy Szabolccsal és Pásztor-Várady Mórral a főszerepben a Szia, Életem! című vígjáték. Ebből az alkalomból beszélgettem az egyik társrendezővel, Rohonyi Gáborral (Konyec, Brazilok).

– Egy interjúban arról beszéltél, hogy manapság egészen másképp folyik a forgatókönyv-fejlesztés és a filmkészítés, mint régen. Kifejtenéd kicsit, hogy mi változott?

– Régen, ha egy rendezőnek megfelelő reputációja volt, amit senki nem kérdőjelezett meg, akkor elég volt beadnia valamit, és rábólintottak, mehetett gyártásba. Ma nem egészen így van. Bárkiről legyen szó, végig kell mennie egy fejlesztési folyamaton, ami szerintem nagyon jó dolog, mert ad egyfajta szakmai kontrollt, amire mindenkinek szüksége van.

Nyilván vannak zsenik, mint Quentin Tarantino vagy a Cohen testvérek, de még róluk is el tudom képzelni, hogy átnézetik ezzel-azzal a forgatókönyveiket.

Ezek a visszajelzések azért nagyon fontosak, mert aki benne van egy sztoriban, nem biztos, hogy képes azt objektíven látni. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy több fázisban egy négy-öt fős kreatív csapat olvassa a forgatókönyv-verziókat, és elmondják, hogy ők mit látnak, mit gondolnak. Mindezt anélkül, hogy bármiféle nyomást gyakorolnának az íróra. Tehát nem azt mondják neki, hogy így vagy úgy írja tovább, csak adnak új szempontokat. Ezután készül egy újabb draft, és ez így megy akár 3-4 körben. Fontos, hogy erre persze van finanszírozás, ezt nem ingyen csinálják az alkotók. Ez a filmfinanszírozás első fázisa. Ha ezek után elfogadják a forgatókönyvet, következhet az előkészítési fázis, erre megint külön lehet pályázni, és harmadik körben pályázhatunk a gyártási költségre, ami már a nagy pénz.

– A Szia, Életem!-et társrendeződ, egyben a forgatókönyvíró, Vékes Csaba álmodta meg saját életélményei alapján. Te mikor kerültél a projektbe?

– A forgatókönyv már körülbelül 80%-ban kész volt. Teljesen szűz szemmel olvastam el, ami szerintem jól jött abban a fázisban. Én mindig úgy olvasok forgatókönyvet, amivel dolgoznom kell, hogy közben már elképzelem, hogyan néznek majd ki azok a jelenetek. Így végigolvasva találtam néhány részletet, ami vagy a humorában, vagy a ritmusában lehetett még jobb, de ez inkább már csak polírozás volt.

Nem kellett az alapokhoz nyúlnunk, csak bizonyos dolgokat kihagytunk, bizonyos ritmusokat, hangsúlyokat megváltoztattunk.

– Volt casting, vagy tudtátok, hogy kikkel szeretnétek dolgozni?

Básti Julit például nyilván nem hívja az ember castingra. Vannak színészek, akikben biztosak lehetünk. De próbafelvételt mindenkivel készítettünk, mert kíváncsiak voltunk például, hogy ki melyik partnerrel tud jobban együttműködni. Így jóformán mindenkivel találkoztunk már a forgatás előtt, de igazi castingot csak a kisebb szerepek igényeltek, és persze Samu, a gyerekfőszereplő. Ez utóbbi valóban hosszú folyamat volt, rengeteg srácot megnéztünk. Egy gyermekben észrevenni a tehetséget nehezebb, mint egy képzett színész esetében.

A gyerekeknél nagyon sok múlik azon, hogy milyen éppen a hangulatuk.

Ha az adott szituációban rosszul érzi magát, meg sem mukkan, pedig lehet, hogy oldott hangulatban zseniális lenne.

– A castingon megpróbáltatok olyan szituációkat kialakítani, amiben kiderülnek az adott gyerek kvalitásai?

– Igen. Ilyenkor érdemes a filmből kivett jeleneteket próbálgatni. Akkor egyrészt már együtt ismerkedünk az anyaggal, és az is kiderül, hogy mire mennek egymással. Két legyet ütünk egy csapásra.

– Nagyon más volt a forgatás attól, hogy a főszereplő gyerek?

– Maga a forgatás nem annyira. Nyilván nem lehetett annyira hosszú és nehéz forgatási napokat tervezni, mint felnőtt színészekkel. De meg kell mondanom, hogy Momó nagyon jól bírta a gyűrődést. Soha nem hátráltatta a munkát. Motivált volt, és nagyon komolyan vette a szerepét. Pedig

egy 7 éves gyerektől elképesztő koncentrációt igényel, hogy ne csak a szövegét tanulja meg és tudja, hanem benne legyen a szituációban, figyeljen az instrukciókra, tudjon reagálni a másik színészre, és mindezt napi 6-8 órában.

Arra is ügyeltünk, hogy két forgatás között pihenhessen, kikapcsolódhasson. Volt egy kollégánk, Márfi Márk – maga is színész –, akinek egy kisebb szerep mellett végig az volt a feladata, hogy Momóval foglalkozzon. Indiánoztak, bicikliztek, és közben játékosan készültek a következő jelenetekre. Az iskolában is azért fontos a szünet, hogy a gyerekek bírják a következő órát, erre nagyon figyeltünk.

Ami igazából különleges volt, az a felkészítési időszak. Momóval az egész forgatókönyvet elejétől a végéig átvette Balázs Ágnes, a kitűnő színész, drámapedagógus. Ha Momó valamit nem értett, Ági elmagyarázta neki, elemezték, és sokszor el is próbálták a jeleneteket. Mire elkezdtünk a színészekkel közösen próbálni, Momó már teljesen képben volt. Rendkívül intelligens kisfiú. Tudta, hol tartunk, simán lehetett a történetben előre-hátra ugrálni a kronológia felborításával, tisztában volt vele, hol tartunk, és az ő karaktere hol tart a saját belső útján.

– A szülők nem tudnak problémát okozni ilyenkor?

– Tudnának, de Momó szülei semmilyen problémát nem okoztak. Sőt! Hol az egyikük, hol a másikuk jött a forgatásra, de a háttérben maradtak, és a forgatás vége felé már az is előfordult, hogy nem is jöttek, mert olyan bizalom alakult ki. Márk elment Momóért, este pedig hazavitte. Egyetlen rossz élményünk volt, egy sajtónap, ami nagyon rosszul sült el, mert annyit kínozták az újságírók szegény gyereket, hogy kiborult. Lökdösődtek, arcába tolták a telefonjukat, elég rémes volt. Ettől eltekintve azt gondolom, semmilyen negatív élmény nem érte.

– Érdekessége a filmnek, hogy Vékes Csabával közösen rendeztétek. Laikus szemmel ez kicsit két dudás egy csárdában helyzetnek tűnik. Hogy működött?

– Én már csináltam hasonlót korábban, hisz a Brazilok is így készült M. Kiss Csabával. Az embernek félre kell tennie az egóját.

Nem az a lényeg, hogy kié egy jó ötlet, hanem hogy minden jó ötlet a filmet erősítse.

Ha a film érdekeit mindketten a saját egónk elébe helyezzük, akkor ez csodálatosan működik és értéket teremt. A „több szem többet lát” egy közhelyes mondás, de éppen ezért igaz. Forgatás közben is jöhet bárkinek olyan ötlete, ami előrevisz és jobb lesz tőle a jelenet.

– Felváltva forgattatok, felosztottátok a filmet egymás közt?

– Nem. Az előkészítést én irányítottam, mivel Csaba Franciaországban él a családjával, és pont akkor tört ránk a Covid első hulláma. Nem tudott hazajönni, mert nem akart olyan hosszú időre elszakadni a családjától. Persze közben folyamatosan egyeztettünk minden fontos dologról. De a forgatáson végig ott voltunk mindketten.

– Soha nem volt konfliktus abból, hogy ki a „főnök”, ki instruál?

– Nem. Ha voltak vitás kérdéseink, azt előre, négyszemközt tisztáztuk, és akkor mentünk csak a stáb és a színészek elé, amikor már közös álláspontot tudtunk képviselni.

– A filmgyártást ma már Magyarországon is a produceri rendszer határozza meg. A producerekkel indul el egy film élete. Esetekben mennyire szóltak bele a kreatív kérdésekbe?

– Négy producere van a filmnek, ami az egyeztetések szintjén egy kicsit bonyolultabbá teszi a folyamatokat. Minden fontos döntésre mindenkinek rá kell elvileg bólintania, de ez nem okozott komoly nehézséget. Látták, hogy rendben mennek a dolgok, és megbíztak bennünk. Geszti Péterék a marketingszempontokat is mérlegelve nyilván azon voltak, hogy a film minél inkább közönségbarát legyen.

Voltak vitáink, de sosem vérre menők, senkiben nem maradt rossz szájíz.

Akadtak véleménykülönbségek, ez teljesen természetes, de azok is inkább az utómunka során. A végeredmény, úgy gondolom, mindenki megelégedésére szolgált, és ezt a tesztvetítések is igazolták. Tehát voltak vitáink, de nem kellett olyan kompromisszumokat kötnünk, amit bánnék, és jeleneteket sem kellett különböző verziókban felvennünk, azzal, hogy majd a vágásnál meglátjuk, melyik a jobb.

– De gondolom, előtte elpróbáljátok többféleképpen.

– Persze. Már csak azért is, mert a próba arra is jó, hogy a színészek hozzátegyenek vagy elvegyenek. Ha van jó ötletük, vagy valamit másképp mondanának, kipróbáljuk, és ha jobban működik, mint a forgatókönyvi változat, elfogadjuk. Fontos, hogy mindenkinek lehessen jó ötlete, mert az építi a filmet. Bármelyik stábtagnak lehet jó ötlete.

Az egyik felvétel után például az egyik kellékesünk figyelmeztetett egy dramaturgiai ellentmondásra, ami addig senkinek nem tűnt fel.

Teljesen igaza volt, és jó, hogy szóvá tette, így elkerültünk egy utólag nehezen orvosolható hibát.

– Amikor egy filmbemutató kapcsán beszélgetünk egy alkotóval, az számára tulajdonképpen már a múlt. A munka véget ért. Van-e új projekt a láthatáron?

– Egy tévéfilm előkészítésén dolgozom, és remélhetőleg ősszel le is tudjuk forgatni.

– Valami közelebbit nem árulsz el róla?

– Még nem. Már csak babonából sem. Csak akkor fogok beszélni róla, ha tényleg leforgattuk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kifogyunk a szuperlatívuszokból… visszatért a legjobb Star Wars, amit valaha láttunk: az Andor!
Ha szereted a Star Warst azért nézd, ha pedig nem, azért! Nincs kérdés, az utóbbi idők legjobb sorozatát tette le elénk Tony Gilroy és kis csapata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 24.



Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.

A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.

Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.

Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.

Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.

Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.

Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.

Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.

Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.

A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.

A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.

Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.

Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.

Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.

Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!

Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!

Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!


Link másolása
KÖVESS MINKET: