KULT

Nyáry Krisztián: Egy szerelmi zálognak köszönhető a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása

A népszerű író, irodalmár hamarosan a múzsákról tart előadást, de mesél a magyar identitásról és a könyvfutárról is.


Nyáry Krisztián igazi reneszánsz ember, író, irodalmár, de közben sikeres üzletember is. Azzal a nem titkolt reménnyel vártam az interjút, hátha sikerül ellesni a titkát.

- A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba jártál, mégsem lett belőled színész vagy stand upos.

- Általános iskolás koromban még voltak színészi ambícióim, de mire Szentesre kerültem, már jobban érdekelt az irodalom. Ráadásul ott megismertem egy csomó valóban színházi pályára való embert.

Ezzel együtt felvételiztem a Színművészetire, mert volt egy babona, hogy minél többen felvételiznek egy osztályból, annál nagyobb esélye van azoknak, akik igazán oda valóak.

Valami csoda folytán tovább jutottam az első rostáról, de addigra fölvettek a pécsi egyetemre.

- Elég sok kanyar van a pályafutásodban. Tanársegéd, szerkesztő, aztán polgármesteri sajtóreferens és sajtófőnök, piackutató vezetője. Nem vagy egy nyugton ülő típus.

- Bizonyos értelemben mindig ugyanazt csináltam: magyarról magyarra fordítottam. Elmeséltem valamit magyarul valakiknek. De minden esetben vagy közvetlenül irodalommal foglalkoztam, vagy kommunikációval.

- A nagyközönség az Így szerettek ők megjelenése kapcsán ismert meg. Nem tipikus, hogy Facebook posztokból könyv szülessen. Gimpel Tomi Hogyan szelídítettem villamost című kötete hasonló, de tény, hogy te törted fel az utat.

- Igen, abban az időben ez majdnem elképzelhetetlen volt. Ennek sokféle oka lehet. A 2010-es éveknek az elején nagyon bizonytalanná vált a minket körülvevő világ. Ilyenkor természetes reakció a múltba fordulás. Emlékszem például, hogy megjelentek régi sportolóknak a képei, archív felvételek, régi családi képek. Az embereket hirtelen elkezdte érdekelni a múlt.

Volt egy technológiai oka is: akkor még teljesen más volt a Facebook algoritmusa. Aki föliratkozott a posztjaimra, az biztos, hogy látta is. Ma már nem így működik, de akkor sok embert el lehetett érni így. Amikor 10-15 ezer követőm volt, akkor több embert értem el egy poszttal, mint most, hogy van 75 ezer, mert ma már a mesterséges intelligencia megszűri.

Ez volt az az időszak, amikor a közösségi média túlnőtte magát. Már nemcsak státuszüzenetek jelentek meg, hogy „éhes vagyok” meg „megyek iskolába”, „ülök a buszon”, hanem elkezdték használni akár történetek elmesélésére is, és ott kiderült, hogy lehet egy mondatnál hosszabb dolgokat is írni.

A barátaim kedvéért kezdtem el az Így szerettek ők sorozatot, nem is volt vele semmi más célom, mint az ő szórakoztatásuk. Ezért úgy gondoltam, itt írhatok hosszabban, legfeljebb nem olvassák el. Az az ő bajuk. És kiderült, hogy van rá fogadókészség, vannak ennek a műfajnak olvasói, akik szívesen eltöltenek tíz percet egy ilyen kis írás elolvasásával, tehát megdőlt ez a marketing vastörvény, amiről aztán kiderült, hogy nem is vastörvény.

Így kezdtem el, nem volt vele semmi más tervem. Fogtam egy képet, írtam hozzá egy mondatot, aztán másnap kettőt, harmadnap már négyet, körülbelül így indult el. Hamarosan kialakult ez a kis műfaj: rövid történetek magyar írók és költők magánéletéről.

Egyszer csak észrevettem, hogy már nemcsak a barátaimnak írok, hanem az ő barátaiknak, meg azoknak a barátaiknak, lettek követőim, vagy feliratkozók, nem tudom, hogy hívta akkor a Facebook.

Egy idő után már nagyon sokan voltak és ismeretlen emberek is kíváncsiak voltak arra, amit csinálok. Amikor már több ezren voltak, elkezdtek megkeresni könyvkiadók. Eleinte azt mondtam, fölösleges ebből könyvet csinálni. Ha az ember megkapja majdnem ugyanazt ingyen, miért adna érte pénzt?

De addig-addig mondták, hogy azt gondoltam, végül is nem az én pénzem, hanem az övék, csináljunk belőle könyvet. Aztán kiderült, hogy megveszik az emberek a könyvet is, mert a közösségi médiában másként olvasunk információkat. Azzal le lehet ülni egy fotelbe, ha elég szép a könyv, akkor föltesszük a polcra, ráadásul ajándékba is lehet adni.

- Óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy kell-e, szabad-e firtatni a művészek magánéletét?

- Ahhoz, hogy egy festményt, novellát, regényt, bármilyen műalkotást élvezni tudjunk, nem muszáj bármit is tudnunk az alkotójáról.

De azért, ha tudunk róla többlet információt, az sokat segíthet az értelmezésében. A magyar oktatás egyébként is olyan, hogy életrajzokat tanulunk. Főleg irodalomból.

Az írók, költők magánéletét tehát már általános iskolában megismerjük. Igaz, hogy egy kilúgozott, kicsit a szentek életrajzához hasonló formában. Amíg meg nem házasodik, addig lehet neki szerelme, aztán onnantól kezdve már nincs. A magánéletükben is egytől egyig nálunk kiválóbb embereknek tűnnek. Kivétel persze van, például a fekete bárány Ady Endréről mindenfélét megtanulunk már egészen korán.

Az is fontos, hogy ezek az emberek, művészek, akik el akarnak nekünk mondani amúgy valamit a műveiken keresztül, nagyon gyakran remélik, vagy számítanak rá, hogy az ő munkásságuk fennmarad, és ennek megfelelően sokszor magántermészetű dolgokat is megírnak magukról. Egyáltalán nem ritka, hogy még az igazán titkosnak szánt dokumentumokból is kikacsint a szerző.

Például Karinthy Frigyes írt egy titkos szerelmes levelet a szeretőjének Bécsbe.

Nyilván nem akarta, hogy ez a felesége kezébe jusson, de mégis az van benne, hogy drágám, lehet, ez a levél egyszer érettségi tétel lesz.

Gárdonyi Géza titkosírással írta a naplóját, olyan titkosírással, hogy a halála után 20 évvel katonai titkosírás szakértők fejtették meg. Tehát nyilvánvalóan nem akarta, hogy a környezete abba belekukkantson. Mégis azt olvassuk a második oldalon, hogy kedves olvasó, ha megfejtetted a naplómat, akkor így és így kell olvasni.

Akkor is felmerült ez a kérdés, amikor elkezdték kiadni Móricz Zsigmond naplóit, mert ezek nagyon intim naplók. Egészen a szexuális életéig nagyon mélyen ír le mindent. Megkérdezték a vele foglalkozó kutatókat, nem érzik-e úgy, hogy ez nem ránk tartozik. Akkor idézte valaki a lányát, Móricz Virágot, aki Móricz Zsigmond levelezése első kiadásakor azt mondta: „De hát apám ezt mind a közönségnek írta.”

A magánélethez való jog valóban gyakran szembekerül a tudományos megismerés, vagy akár a kíváncsiság szempontjaival. Kérdés, hogy mit kell belőle megismernünk, mi az, ami ránk tartozik, mi az, ami nem. Ezért azt a megoldást választottam, hogy nem levéltárakban meg padlásokon kutakodom, hanem olyan könyvekben, amiket már valaki megjelentetett, tehát eldöntötte ezt a dilemmát helyettem.

- Magyarországon, ha egy író populáris lesz, és pláne, ha a sikere anyagiakban is mérhető, arra valamiért ferde szemmel néznek, és van egy olyan meggyőződés is, hogy minél kevesebben értenek egy írót, annál jobb. Téged nem piszkáltak emiatt?

- Nekem abból a szempontból szerencsém volt, hogy ez egy szórakoztató, ismeretterjesztő műfaj, és soha se állítottam ennél többet. Nem vagyok szépíró, nem írok regényeket, és nem is tudományos igénnyel írom ezeket a műveket. Talán éppen ezért nem fordult ellenem istenigazából senki.

Kritikák természetesen értek egy-egy konkrét esetben: volt, hogy jogosan, és volt, hogy nem. De jóval több pozitív visszajelzést is kaptam. Nagyon sok irodalomtörténész örült, mert így eljutott valamilyen értelemben a szélesebb közönséghez is annak a híre, amivel ők foglalkoznak. Közérthető nyelven, szórakoztató céllal írtam meg azt, ami mögött másoknak a hosszas kutató munkája van. Én ezekből dolgoztam. Fogalmazhatunk úgy, hogy ezen az elzárkózó, kicsit arisztokratikus váron, ami az irodalomtudomány, kinyitottam ajtókat meg ablakokat, és be lehet nézni. Aki igazán kíváncsi, tovább tud lépni, és akkor már nem az én könyveimet olvassa el, hanem egy részletesebb életrajzi kötetet, monográfiát.

- Csatlakoztál a Tudományos Stand Up csapatához. Miről fog szólni az előadásod?

- Arra kértek, hogy meséljek ebben a sorozatban egy kicsit a múzsák szerepéről. Léteznek-e egyáltalán? Mi a szerepük? Iskolás korunk óta ismerünk ilyen múzsákat Ady Lédájától Csokonai Lillájáig. Ez csak egy hagyomány, vagy valóban léteznek olyan emberek, akik másokat akár a szerelem érzésén keresztül, akár valamilyen erotikus vonzalmon keresztül műalkotások megalkotására bírnak?

Sokan kérdezik tőlem, hogy a beteljesült boldog szerelem vagy a reménytelen, csalódásokkal teli szerelem ösztönzi-e inkább alkotásra a művészeket? Nem tudom a választ, de azt igen, hogy a szerelem önmagában is egy olyan intenzív érzelmi állapot, amelynek kétségbevonhatatlanul van inspiráló hatása.

Milyen múzsatípusok vannak? Léteznek-e férfi múzsák? Ilyesmikről fogok történeteken keresztül mesélni.

Nagyon érdekes, hogy mennyiféle arca van ennek, például van, hogy valaki egyáltalán nem tudja magáról, hogy ő egy múzsa. Ilyen például Juhász Gyula és az Anna-szerelem. A költő Sárvári Anna művésznővel egész életében összesen 10 percet találkozott, aztán sorra írta hozzá a szerelmes verseket. A színésznő már csak Juhász Gyula halála után értesült róla.

Más esetben a múzsa olyan partner, aki bizonyos értelemben menedzsere is a férfinak, vagy adott esetben a nőnek, és akár saját magát háttérbe szorítva segíti azt a művészt. Több ilyen is van, például a festészetben Ferenczy Károly, aki a nagybányai iskola első számú képviselője volt. Az ő felesége, a nála jóval idősebb Fialka Olga szintén festőművész volt. Attól kezdve, hogy megismerkedtek, mindent arra tett föl, hogy el tudjon indulni Ferenczy pályája, felismerjék a tehetségét. Ez persze csak a két véglet.

- Lehet az embernek múzsája más, akár nem is művészi területen is?

- Szerintem minden alkotó munkánál elképzelhető. Egy tudósnak is lehet múzsája, biztos vannak erre is példák.

Hogy egy jó példát mondjak:

az, hogy Széchenyi István felajánlotta birtokai egy éves jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására, az egy szerelmi zálog volt.

Beleszeretett egy férjes asszonyba, Seilern Crescenitába és később maga írja le a naplójába, hogy lényegében nem volt más célja ezzel, mint hogy felhívja magára a hölgy figyelmét.

Milyen jó, hogy ezt így tette és nem leszórta liszttel az utcákat, hogy lehessen szánkázni nyáron. Mert ilyen is volt abban a korban. A szerelem nagy dolgokra tudja indítani az embert, és ehhez nem kell feltétlenül művésznek lenni.

Sőt, vannak olyan művészek is, akik nagyon tudatosak, nem óriási érzelmek mozgatják őket, hanem a józan megfontolás.

Nyáry Krisztián Modernkori Múzsák

2021. május 5. 19.00-21.00 Az előadásáról és a Tudományos Stand Upról többet megtudhatsz a Tudományos Stan Up honlapján és Facbook oldalán.

 

- Mindenképp szerelmet feltételez egy múzsa-alkotó kapcsolat? Nem lehetséges, hogy szerelem nélkül is inspirál valaki, mert egyszerűen annyira egy hullámhosszon vannak?

- Dehogynem. Például a magyar kultúrtörténetnek van egy kiemelt főmúzsája, aki egész életében másokat ösztönzött műalkotásra. Őt úgy hívták, hogy Csinszka. Volt olyan, ahol szerelem volt a háttérben, Ady vagy Márffy Ödön festőművész esetén egyenesen házasság. De más estekben semmiféle szerelmi vagy erotikus háttért nem ismerünk, hanem egyszerűen inspiráló személyiség volt. Móricz beleírta a figuráját a regényeibe, Rippl-Rónai megfestette.

Egy barátság is lehet ilyen. Felbukkan az életedben egy különös, inspiráló, vibráló személyiség, és a hatására elkezdesz valami mást csinálni. A szerelem csak egy nagyon tipikus és mindenki által ismert megnyilvánulási formája ennek, de ezerféleképpen lehet hatást gyakorolnia a művészekre.

- Beszéljünk kicsit a Magvető Caféról. Az én szívemnek már csak azért is kedves, mert a Magyar Műfordítók Egyesületén keresztül támogatjátok a fordítókat, és minden szeretetnek nagyon örülünk. Ha valaki író, irodalmár, nem lesz automatikusan alkalmas egy könyvesbolttal kombinált kávézó vezetésére. Neked ezek szerint van üzleti vénád.

- Bár elsősorban a programokért felelek, de tény, hogy van egy operatív, menedzser énem is. Egy irodalmi kávézóhoz sokféle készség kell. Bennem ezek jól egyesülnek.

Régebben voltak a hétvégi napilapokban irodalmi mellékletek, novellák, versek. A televízióban, rádióban adtak irodalmi műsorokat. Ma ilyen nincs, vagy csak nyomokban. Valamennyit pótol belőle a közösségi média, de azért nem mindent, ezért felértékelődtek a személyes találkozások. Ezért hoztuk létre a kávézót, hogy legyen egy találkozási pont írók és olvasók, szövegek és olvasók, vagy akár olvasók és olvasók között.

Úgy tűnik, megtaláltuk azt a programkínálatot, amire fogékony a közönség, mert általában az szokott lenni a problémánk, hogy elférjenek az emberek.

Említetted a műfordítók sorozatát. Számítottam rá, hogy népszerű programok lesznek.

De arra azért magam sem gondoltam, hogy majd nézőket kell elküldenünk a helyhiány miatt egy ilyen szakmai programról.

Az emberek kíváncsiak az irodalom kulisszatitkaira.

- A Magvető Café is próbál alkalmazkodni a veszélyhelyzet kereteihez. Mesélj a könyvfutár szolgáltatásról.

- Korábban is gondoltunk már erre, de a pandémia felgyorsította a dolgot. Az irodalomhoz hozzátartozik, különösen karácsony előtt, hogy dedikált könyveket keresnek az olvasók. De most nem lehet találkozni az írókkal. Ezért az egyik legnagyobb ételfutár-szolgálattal elindítottuk közösen a Könyvfutár- szolgáltatást. A lényege, hogy a futárszolgálat honlapján keresztül meg lehet rendelni az adott könyvet dedikálva. A megjegyzésbe megadhatják, kinek szeretnék dedikáltatni. Az író pedig ugyanúgy ott ül, és dedikál, csak nem az olvasók állnak sorba az aláírásáért, hanem a futárok. Természetesen a karanténszabályok betartásával.

Úgy tűnik, van rá igény. Legutóbb Kepes András járt nálunk, legközelebb pedig Orvos-Tóth Noémit várjuk.

- Végezetül a kötelező kérdés: min dolgozol?

- Most adtam le egy dokumentumdarabot a Madách Színháznak, amely Ady Endre magánéletéről fog szólni. Valószínűleg online előadás lesz még ebben a félévben, aztán a továbbiakat meglátjuk.

Közben pedig írom a könyvemet, amely olyan emberek életével fog foglalkozni, akiknek a mai magyar identitást köszönhetjük.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mindaz, amivel azonosítjuk magunkat, az mindig is ilyen volt. A magyar konyha, a magyar irodalom... Pedig ezeknek a dolgoknak a túlnyomó részét a 19. században találták ki, tehát történelmi léptékkel nem olyan régen.

Például azt gondoljuk, mindig is kolbászt és pörköltöt ettünk, pedig ez sem olyan nagyon régi dolog. Annak is megvan a története, hogy miként alakult át a magyar konyha nagyon gyökeresen.

Vagy azt szeretném elmesélni, kik voltak azok az emberek, akik például megteremtették azt a társalgási nyelvet, amin ma is beszélgetünk egymással.

Az ugyanis nem volt magától értetődő, hogy felső-tiszai nyelvjárásban beszélgetünk, és a tévében úgy beszélnek hozzánk.

Ez Kazinczy Ferencen és társain múlott, de történhetett volna máshogy is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kifogyunk a szuperlatívuszokból… visszatért a legjobb Star Wars, amit valaha láttunk: az Andor!
Ha szereted a Star Warst azért nézd, ha pedig nem, azért! Nincs kérdés, az utóbbi idők legjobb sorozatát tette le elénk Tony Gilroy és kis csapata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 24.



Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.

A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.

Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.

Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.

Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.

Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.

Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.

Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.

Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.

A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.

A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.

Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.

Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.

Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.

Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!

Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!

Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Queer – A film, amiben alig történik valami, mégis eseménydús és magával ragadó
Lehet, hogy nehezen veszi rá magát az ember a több mint kétórás mű megtekintésére, pedig megéri! Megmutatjuk , miért érdemes egy esélyt adni, akkor is, ha elsőre a téma távolinak is tűnik.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 25.



Luca Guadagnino egy zseni. Ezzel szerintem egyetlen cinefil se vitatkozik. Az olasz író-rendező sorra hozza a jobbnál-jobb filmeket. Nekem a Szólíts a nevedennel tette fel magát a filmes térképre, ami egyébként nagyon hasonlít cikkünk tárgyára, de erről majd később.

Ezután következett a mesteri Sóhajok, amely Dario Argento 1977-es horrorfilmjét gondolta újra.

Nagyobb kihagyást követően a Csontok meg mindenben újra együttdolgozott Timothée Chalamet-val, ám a mű nem aratott akkora siker, mint azt mindenki várta. Ezután, 2024-ben következett két csodálatos projekt. A Challangers szerintem 2024 egyik legjobb filmje, mely mellett sajnos teljesen eltűnt a másik mozija, a Queer. A magyar bemutatóra 2025 április végéig várni is kellett. De vajon miért?

A Queer egy eléggé nehéz film, könnyed Guadagninos máz alá rejtve. Rendezőnk 17 évesen olvasta William S. Burroughs azonos című regényét, ami nagy hatást gyakorolt az épp szárnyait próbálgató, homoszexuális fiatalra. A regény írója éppen kilépett házasságából, és rájött másságára. Leginkább ez ihlette fikciós könyvét. Guadagnino nagyon régóta tervezgette, hogy adaptálja Burroughs művét, de sokáig kellett várnia, mire összejött a Szupercsapata. Nem olvastam az alapanyagot, de az A24 stúdió nem véletlenül ált Guadagnino mellé.

Ez a stúdió híresen ad a minőségre és tényleg a szerzői filmesek Mekkája. De miről is szól a Queer?

A könyv főszereplője maga az író volt, vagyis inkább egy kitalált verziója, Lee (Daniel Craig). A középkorú férfi kocsmáról kocsmára éli az életét Mexikóvárosban az 1950-es években. A hidegháború fenyegetése miatt sok a katona a közép-amerikai országban. Főszereplőnk habzsolja az életet, alkohol, drogok és persze fiatal férfiak. Egészen, amíg meg nem látja Eugenet (Drew Starkey), akibe első látásra belehabarodik. Van egy apró zökkenő: nem tudja, hogy a fiatal férfi homoszexuális-e. Innentől, azt hittem, hogy Lee két órán át fogja csapni a szelet Eugene-nek, és egy se veled, se nélküled kapcsolati dráma lesz. Félig tévedtem – mondjuk az hatalmas tévedés volt.

A film második fele egy körutazás Dél-Amerikában, Mexikóból indulunk, miközben Lee csapja a szelet Eugenenek. Guadagnino, mint egy könyvet, fejezetekre bontotta a cselekményt, és a mexikói hódítás/hódítási kísérletek csupán az első fejezetet teszik ki. Ezután Lee és Eugene utazását láthatjuk, csodálatos környezetben, bámulatos, szinte pszichedelikus megvalósításban csipetnyi egzisztencializmussal fűszerezve. Guadagnino stílusa páratlan, könnyed és nézeti magát az amúgy nem túl könnyed téma. Lee szerelmes a fiatalabb társába, ám láthatóan Eugene csak próbálja kihasználni a helyzet előnyeit és szinte sarokba szorítva küzd a kapcsolat ellen, egyúttal valószínűleg saját boldogsága ellen is.

Órákig néztem volna még a két színész játékát. Daniel Craig nagyon elhivatott a szerepe iránt, mindent bevállalt a cél érdekében.

Craiget egyértelműen megfosztották egy aranyszobrocskától 2024-ben, legalábbis egy jelöléstől minimum. Amit ki kell emelni, hogy nem vicc a 18+-os karika. Aki egy picit érzékeny lelkületű, jó ha tudja, itt keveset hagynak a fantáziánkra. Éppen, hogy csak az explicit aktust nem látjuk élőben. Ez a fülledt homoszexuális atmoszféra egyértelműen a Szólíts a nevedenre emlékeztetett. A Queerben is hasónlóan egy idősebb, tapasztaltabb karakter avatja be a fiatalabbat a testi örömökbe, csak most az érettebb szempontjából látjuk a történéseket, és a kapcsolati felállás szinte teljesen fordított.

Guadagnino vizuális stílusa csöpög a vászonról. Rengeteget játszik a kamerával, a beállításokkal és meglepően sok vizuális effekt is van a filmben. Még a hosszú játékidő és a melankolikus hangnem mellett is szinte rohan a film.

Remek tempót diktál, egy pillanatra sem ül le, lefoglalja a nézőt, egy audiovizuális orgia hozzáértő szemmel nézni a Queert, persze figyelembe véve, hogy szerzői drámáról van szó, nem egy látványos akciófilmről.

A zene elképesztő, ami nem is véletlen, a többszörös Oscar-díjas Trent Reznor és Atticus Ross brillírozik, olyan előadók licencelt zenéi mellett, mint a Nirvana, Shidéad O’Connor vagy a New Order.

Elképesztő ezt így leírni, de nem sok minden történik a Queer-ben, mégis eseménydús film.

Magával ragadó alkotás, igazi pszichedelikus utazás egy önmagát kereső középkorú, önpusztító homoszexuális karakter szemén keresztül.

A színészek mindent beleadnak, Guadagninoban nem csalódtam, továbbra is elképesztő író-rendező. Lassú, de bámulatos!


Link másolása
KÖVESS MINKET: