Nem tolja az arcunkba a borzalmakat - megnéztük az Oscarért versenyző Akik maradtakat
Persze azt gondolhatják, főleg a fiatalabbak, hogy egy ilyen félreértést könnyű tisztázni. De ne feledjük, a negyvenes évek végén járunk.
Abban a korban, amikor nem az számított, hogy mit tesz valaki, hanem hogy vele mit akarnak tenni.
A film hátterében mintegy díszletként tombol a Rákosi-korszak, és megértjük, hogy ezek az emberek folyamatosan Damoklész kardja alatt éltek. A házmester (Quitt László egyetlen szó nélkül is pazar) végigsétál a körfolyosón, közben mintegy mellékesen benéz a lábtörlők alá, megnézi a levélrésből kikandikáló levélen a feladót, beles a nyitva felejtett ajtón. Aldó munkahelyén, a kórházban egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnik a főkönyvelő. A régi orvos kolléga (Lukáts Andor) egy nap Aladár elé áll, és nyíltan közli vele, hogy mostantól jelentenie kell róla. Amikor pedig egy hajnalban kocsi fékez a ház előtt, Aldó előkapja az ágy alól a bőröndöt, Sünit utasítja, hogyha őt elviszik, akkor az első villamossal menjen vissza Olgihoz, és várják a csöngetést – amely „szerencsére” ezúttal a szomszédban harsan fel. Az egészben a legfélelmetesebb, hogy Aldó fel van készülve erre a szituációra.
Az, hogy elhurcolnak az éjszaka közepén, egy természetes élethelyzet, a mindennapok realitása.
Mindeközben Aldó és Klára kapcsolata egyre intenzívebb, az orvos megérzi az ebben rejlő veszélyt. A lány a nővé érés kapujában áll, ő pedig felnőtt férfi, aki évek óta magányos. A film nagyon érzékenyen, és – ismét ezt a kifejezést kell használjam – jó ízléssel mutatja meg ezt a billegést a plátói, apa-lánya szeretet és a férfi-nő vonzalom határán, amit végül Aldó erővel dönt el: randevúra hívja az egyik páciensét, Erzsit (Simkó Katalin), szándékosan összetörve picit Klára szívét.
A befejezés épp oly keserédes, mint az egész film. A történet ugrik, három év elteltével Aldó születésnapjára gyűlik össze ez a fura összetételű család: Aldó és Erzsi, Klára, Olgi, és Aldó asszisztensnője, Elvira (Marosvölgyi Judit). Némileg elkésve érkezik lélek szakadva Klára udvarlója, Pepe (Horkay Barnabás) és bekapcsolja a rádiót, amiben bemondják Sztálin halálát. A kis társaságon eluralkodik az eufória. A fiatalosan naiv és lelkes Pepe a levegőbe bokszol: „Most már minden jobb lesz!” Klárinak már arról beszél, hogy elviszi Bécsbe. Aldó az egyetlen, aki nem tud őszintén örülni a hírnek, aki már nem hisz a változásban.
És természetesen mi, akik tudjuk, hogy mi minden jött még 1953 után...

Hajduk Károly és Szőke Abigél kettőse zseniálisan működik, mintha már F. Várkonyi Zsuzsa is rájuk gondolt volna, miközben írta a film alapjául szolgáló könyvet. Kisebb szerepekben is olyan csodás színészek tűnnek fel, mint Igó Éva, Zsurzs Kati, Stefanovics Angéla, Jeges Krisztián. Sőt, egy-egy apró szerep erejéig feltűnik Spitzer Gyöngyi Soma, és Pajzs Miklós alias Sicratman is. A film számomra utazás volt az emberi lélek történelmébe. Magyarország éppen az egyik borzalomból kormányozta magát a másik borzalomba, miközben azok, akik itt éltek, Akik maradtak, az oddsok ellenére megpróbáltak boldogok lenni, megpróbáltak élni.
Ahogy mi is próbálunk, itt, most, az oddsok ellenére.
színes magyar dráma
Játékidő: 88 perc
Korhatár: 12
Rendező: Tóth Barnabás
Producerek: Mécs Mónika és Mesterházy Ernő
Forgatókönyvíró Tóth Barnabás és Muhi Klára
Operatőr: Marosi Gábor HSC
Zeneszerző: Pirisi László
Vágó: Mógor Ágnes HSE
Jelmeztervező: Lengyel Rita
Díszlettervező: Rajk László
Art director: Kiss Dorka
Casting director: Ascher Irma
Hang: Zándoki Bálint és Lukács Péter Benjamin
Sminkmester: Kund Barbara
Fodrász: Károlyi Márk
Gyártó: INFORG-M&M FILM
Szereplők: Hajduk Károly, Szőke Abigél, Nagy Mari, Simkó Katalin, Horkay Barnabás, Lukáts Andor, Zsurzs Kati, Jordán Adél, Stefanovits Angéla, Igó Éva, Spitzer Gyöngyi, Paizs Miklós és Varga Veronika