„Nem kell a magyar népmeséket átírni ahhoz, hogy elfogadóak legyenek” – interjú Kónya Klárával a Király Áldozata című színházi előadásról
Nagy a pörgés mostanában a magyar népmesék háza táján. A belőlük készült sorozat nemrég az Agrárminisztérium jóvoltából hungarikummá avanzsált, és a Labrisz egyesület által kiadott, hírhedt mesekönyvnek is az alapját képezik. Nem ez motiválta az Affér Színház hasonló témájú, közösségi finanszírozásból születendő előadását, hiszen az előkészítő munkái már legalább egy éve tartanak, de a különböző projektek közötti alapelv megegyezik. A mesék fontosak a közösségek és az egyén számára is, a magyar népmesék pedig magukban hordoznak olyan megoldásokat és egyetemes kódokat, amiket gyerekként talán észre sem vettünk. A király áldozata című előadás kapcsán beszélgettünk Kónya Klárával, a darab író-rendezőjével a „mi a magyar?” kérdés körül zajló évszázados vitákról, a független színjátszás nehézségeiről, és arról, mit adhatnak nekünk nemzetünk ősi történetei.

– A Gyakori kérdések című előadásotokkal az Affér Színház meghatározta helyét a magyar független színjátszáson belül – kizárólag társadalmi szempontból érzékeny és aktuális darabokat állítotok színpadra. Hogyan alakult ki ez a misszió?
– A társulat a jelenlegi formájában 2018 óta létezik. A Szegedi Tamás vezette Affér Budapestet Vucsics Virág vette át, és átnevezték Affér Színházzá. Ekkor döntöttek úgy, hogy fontos közéleti témákra és a sokakat foglalkoztató napi aktualitásokra reagáló előadásokat fognak létrehozni.
Virág hozta a Gyakori kérdések ötletét. A cél az volt, hogy az internetes fórumokon található legfurcsább kérdések mögé nézzünk, és az így talált emberi történetek alapján készítsünk egy előadást. Engem kértek fel – teljesen tapasztalatlanként –, hogy rendezzem meg, és ebből alakult ki egy iszonyatosan jó együttműködés.
A Gyakori kérdések siker lett, nemrég volt a 25. előadás. És ez úgy, hogy az első rendezésem, nagyon jó érzés. Sikerült elérnünk, amit akartunk – sok visszajelzést érkezett, hogy tudtunk valami olyat mondani, ami hatással lett mások életére. Például található benne egy Budapest – vidék ellentétvonal. Egy nézőnk, aki Budapesten él, de vidéken dolgozik nehéz szociális területen, arról számolt be, hogy az előadás hatására elkezdte kicsit jobban érteni a vidéken élő embereket.
– Hogy illik ebbe a koncepcióba a magyar népmese-vonal?
– Régóta – de mostanában talán még erősebben – nagyon sokan próbálják megmondani, hogy mit is jelent magyarnak lenni. A válaszokat, a magyar értékeinket politikai erők szeretnék kisajátítani, például most az SZFE ügy kapcsán. Ez a kérdés az Affér Színházat is foglalkoztatja, hisz alkotókként mi sem tudjuk hová tenni a magyarságunkat ebben a politikai erőtérben.
Ezért ennél a darabnál is elkezdtük azt, amit a Gyakori kérdések kapcsán – ihletet merítettünk a napi sajtóból: majd rengeteg negatív és kirekesztő gondolattal találtuk szembe magunkat – inkább azt tudhattuk meg, ki az, aki „biztosan nem” magyar.
Szóval elkezdtünk visszafelé lépkedni az időben. Egy tiszta forrást akartunk találni, ami nem politikailag motivált. Azt kutattam, van-e egyáltalán bármi közös a magyarságban, és eljutottam a népmesékig. A népmesékről lehet tudni, hogyha volt bármilyen egységes, magyar ősvallás, akkor ezek azok, amik őrzik a nyomait, ugyanis nagyon kevés írásos emlék maradt fenn a honfoglaló magyarok hitvilágáról. A népmesékben viszont jól azonosítható, ismétlődő sémák találhatóak – ezekből pedig lehet hiedelmekre, szellemi értékekre következtetni.
A vita, hogy ki magyar és ki nem, egyébként az egész történelmünkön végighúzódik – ez nem a mostani kor sajátossága. Aki hatalmon volt, vagy hatalomra akart kerülni, mindig erősen állított valamit erről.
És vannak viták, amik a máig tartanak. Például, hogy mennyire kéne a kelet vagy a nyugat felé közelednünk. Mi nem ezzel foglalkozunk. Olyan egyetemes értékeket keresünk, amik tágabb kontextusban mondanak valamit arról, hogy hogyan lehet „jól” magyar embernek lenni.

– Sikerült ilyet találni? Találhatók a magyar népmesékben ma is kamatoztatható tudáselemek?
– Abszolút. A népmese egy nagyon univerzális dolog: a legnagyobb nemzetközi népmesekatalógus, az Aarne-Thompson-Uther: The types of international folktales kb. 2400 népmese-történettípust azonosít, amelyek Európa és Nyugat-Ázsia országaiban variálódnak, így a magyar folklórban is. De az, hogy itthon melyek maradtak fenn, és melyikből van több, az nagyon sajátos. A meseterapeuták és a néprajzkutatók is azt gondolják, hogy ezek hordoznak olyan egyetemes értékeket, amik kiállták az idők próbáját.
Ezekre a tanulságokra alapozva megírom az első verziót a szövegkönyvből, de aztán ezen a színészekkel közösen dolgozunk majd a próbafolyamatban. Fontos, hogy mindenki a magáénak érezze. Az egyik legfontosabb vonal a hatalom és az egyéni felelősségvállalás kérdése lesz.
– Mik a jellemzően magyar dolgok a népmesékben?
– Fontos a hősöknél, hogy milyen arányban használják a saját leleményüket vagy a csodákat arra, hogy elérjenek valamit. A magyar hősök fele-fele arányban oldják meg a problémáikat leleményességgel és varázslattal. De az is egy magyar dolog, hogy nálunk a sárkány nem feltétlenül egy hüllőszerű lény, hanem inkább egy antropomorf alak – egy basáskodó, gazdag férfi. Nem akarom azt mondani, hogy egy bántalmazó, hatalmával visszaélő férfi, hisz ez már egy leegyszerűsítés.
Pont ezért jók a népmesék, hiszen nem mondják ki ilyen egyértelműen ezeket a dolgokat, mégis sok érzékletes dolgot sugallnak.
Az biztos, hogy a magyar sárkány egy olyan karakter, amelyik szereti a pénzt, embert eszik, feleséget rabol magának, és nem szereti a gyerekeket. Értelmezhetjük konkrét karakterként, de egy társadalmi vagy természeti erő szimbólumaként is.
A magyar ördög sem a bibliai ördög - inkább kobold. Az ördög szavunk valószínűleg kezdetben nem a keresztény ördögöt jelentette – egy manó, aki fontos tudás birtokában van, kincset őriz. Siethet a hős segítségére, de lehet az ellenlábasa is. Sokszor nála van a megoldás kulcsa. Ami érdekes még, hogy érezhető, az ördög egy nem kedvelt kisebbség tagja. Nem nehéz a cigánysággal párhuzamot vonni, amikor a magyar népmesék ördögeivel állunk szemben. Érdekes lenne ebből a szempontból megvizsgálni, hogy mi az a fontos tudás, amelynek a magyar ördögök birtokában vannak – lehet, hogy ez is benne lesz a darabban.