KULT
A Rovatból

Ne vegyünk mindent készpénznek, amit a Whitney Houston-film állít – Kritika

Az I Wanna Dance With Somebody szép tisztelgés egy őstehetség előtt.


A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZ!

Sokféle zenét szeretek, de ha meg kellene neveznem a könnyűzene világából az abszolút kedvenc énekesemet és énekesnőmet, Freddie Mercuryt és Whitney Houstont választanám. Nem csoda, hogy már nagyon vártam a Whitney életéről szóló I Wanna Dance With Somebody című filmet.

Várakozásom pedig csak fokozódott, amikor kiderült, hogy a Bohém rapszódiát is jegyző Anthony McCarten írta a forgatókönyvet.

Ez persze kétségeket is ébresztett. Mielőtt láttam volna a filmet, a neten elém került ismerősök véleménye, akik lehúzták, mondván, nagyrészt pletykákat mutat be tényként, ezért méltatlan Whitney Houstonhoz. Ezek a hangok megerősítették az aggodalmamat.

A Freddie Mercury életét feldolgozó, 2018-as Bohém rapszódia ugyanis egyfelől zseniális film volt, amely – nem kis részben Rami Malek szenzációs játékának köszönhetően – nagyszerűen mutatta be a fenomenális énekest, művészt, a Freddie-jelenséget, és lúdbőröztető „Queen-feelinget” nyújtott.

Ugyanakkor tele volt pontatlanságokkal, csúsztatásokkal, sőt, hazugságokkal.

Emlékszem, akkoriban egy reggeli rádióműsorban egy kolléga csodálkozva mondta műsorvezetőtársának, mennyire meglepődött, mert nem tudta, hogy Freddie egy időben otthagyta a Queent, és szólókarriert akart építeni. Nem csoda, hogy nem tudta, ilyen ugyanis nem történt. Szólóalbumot készített ugyan az énekes, de esze ágában sem volt otthagyni a zenekart. Sőt, a valóságban Roger Taylor és Brian May is hamarabb adott ki szólólemezt, mint Freddie.

Ezek után kicsit aggódva ültem be a filmre, de bevallom, nekem kellemes csalódást okozott. A filmben látható fontosabb történésekről hallhattunk, olvashattunk, még akkor is, ha ezek egy része olyan, amit „mindenki tud”, de hivatalosan sosem erősítettek meg.

Persze értem, hogy van egy rétege a rajongóknak, akik szentségtörésnek tartják azt állítani az idoljukról, hogy drogozott – pedig azért ok nélkül senki nem vonul rehabra –, vagy hogy leszbikus viszonya volt barátjával és asszisztensével, Robyn Crawforddal.

Nota bene, blaszfémia azt állítani, hogy Whitney Houston is csak ember volt.

Valamiről mégis csak szólnia kell a filmnek, és azzal nem lehet kitölteni két és fél órát, hogy Whitney Houston nagyszerűen énekel, soha nem csinál semmi rosszat, majd egy szerencsétlen baleset folytán egyszer csak meghal.

Persze voltak apró "változtatások" a filmszerűség kedvéért. Például a valóságban Houston sokáig hezitált, mielőtt elfogadta a Több, mint testőr főszerepét, többször átíratta a forgatókönyvet, és végül Kevin Costner személyes győzködésére adta be a derekát. Az életrajzi filmben ehhez képest, amint megtudja, hogy Costner lesz a partnere, igent mond. De ennyi szerintem belefér a költői szabadságba.

Az író Anthony McCarten és a rendező Kasi Lemmons (Harriett – Szabadság vagy halál) megfelelő arányban adagolja a történéseket, hogy megmutassa, Whitney Houston valóban „a hang” volt, generációja legjobbja, olyan hang, amilyen emberöltőként legfeljebb 1-2 születik. Akinek a felszínen látszólag akadálytalanul, rakétaként ívelt felfelé a karrierje, de emögött rengeteg dráma, konfliktus és árulás húzódott.

Naomi Ackie (Star Wars: Skywalker kora) tökéletes választás Whitney szerepére, a külső hasonlóság viszonylagossága talán ha két percig zavart, Ackie erőteljes, összetett alakítása hamar elfeledtette. Már önmagában az is nagy bravúr, ahogy az énekléseket megoldja. Úgy kellett tökéletes átéléssel előadnia a dalokat, hogy ne csak minden érzelem és energia legyen a helyén, de közben annak megfelelően tátogjon, ahogy Whitney énekel – merthogy Whitney Houston saját hangját hallhatjuk a dalokban.

A mindig nagyszerű Stanley Tucci (Éhezők viadala, Julie & Julia) alakítja Clive Davis producert, aki maga is kisebb legenda. Davis már Whitney előtt is olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Bruce Springsteen, Simon and Garfunkel, az Earth Wind and Fire, Janis Joplin –  és a sort hosszan lehet folytatni. Tucci alakításában a híres producer afféle szerethető nagybácsi, akinek csalhatatlan szeme és füle van a tehetséghez, ugyanakkor helyén van a szíve, nem akarja kizsigerelni a sztárt, próbálja a helyes irányba terelni. Olyannyira, hogy a film interpretálásában a barát/volt szerető Robyn és az édesanya, Cissy Houston mellett Davis az egyetlen, aki megpróbálja az ifjú dívát elrángatni az önpusztító életmódtól. Ez a cukormázas kép kicsit eltér attól, ami a zeneipar óriásairól él bennünk. Hihetőségét némileg árnyalja az is, hogy Clive Davis neve szerepel a film producerei között.

Persze lehet, hogy csak én vagyok túl gyanakvó és előítéletes és Clive Davis az egyetlen aribari a farkasok között.

Bármi is az igazság, ez mit sem von le Tucci nagyszerű alakításából.

Szeretném kiemelni a Whitney édesanyját, Cissy Houstont alakító Tamara Tunie-t (Az ördög ügyvédje) és az apa, John Houston szerepében látható Clark Peterst(Három óriásplakát Ebbing határában). Nagyszerű kontrasztot alakít a két szülő. Cissy a konzervatív, keresztény felfogású anya, akit őszintén megbotránkoztat, amikor lánya összeköltözik egy nővel, de szerető szülőként és profi zenészként gondolkodás nélkül megtesz mindent lánya előrejutásáért. Mellette az erőszakos, hűtlenkedő, léhűtő apa elsősorban a saját anyagi kitörési lehetőségét látja Whitney-ben, és leszbikus viszonyát is leginkább abból a szempontból értékeli, hogy mennyit árthat az üzletnek.

Mindenképp említést érdemel a Bobby Brownt alakító Ashton Sanders (Holdfény, Júdás és a Fekete Messiás) és Fekete villámból ismert Nafessa Williams mint Robyn Crawford.

Természetesen az életrajzi filmeket fenntartással kell kezelni, és nem szabad messzemenően ítélkezni az ott bemutatott személyek fölött, nem lehet készpénznek venni, amit láttunk. Bármennyire is magával ragadó és hihető, hogyan használták ki és hagyták cserben Whitneyt azok, akik a legközelebb álltak hozzá – elsősorban az apja és férje –, sosem fogjuk pontosan megtudni, mi hogyan történt.

Amit viszont tényleg megmutat az I Wanna Dance With Somebody, az az, hogy mennyire torz ez a világ, ahol a Whitney Houstonhoz fogható zsenik pusztulása szinte kódolva van a rendszerben. A tehetség mértéke ugyanis – mint sajnos mindennek – a pénz. A show bizniszben ahhoz mérten kapsz lehetőséget és elismerést, hogy mennyi bevételt termelsz a körülötted lévő embereknek. Ez egyszerre felelősség és kiszolgáltatottság, mert nagyon kevés az olyan ember, aki azt fogja mondani neked, állj le egy kicsit, inkább ne keress annyi pénzt, mert felőröl a gépezet. Az csak fokozza a film és a történet tragikumát, hogy tudjuk, a kislány, akit anyja oldalán láthatunk a filmben, Bobbi Kristina ugyancsak áldozattá vált: alig 3 évvel élte túl édesanyját.

Tudom, kicsit melodramatikusan hangzik, de a film alatt az fogalmazódott meg bennem, hogy sáskák vagyunk, akik felfalunk mindent körülöttünk.

Nem csak a bolygónkat, a természetet, de azokat az embereket is, akik így vagy úgy előbbre tudnának vinni.

Az I Wanna Dance With Somebody nem dokumentumfilm, nem is akar az lenni. Egy mítoszt dolgoz fel, egy legendát mutat be, segít újra átélnünk a csodát, akit Whitney Houstonnak hívtak, és közben talán el is gondolkoztat kicsit tehetségről, értékrendről.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Fekete öves taekwondós, az anyjának köszönheti a karrierjét, és a Föld 100 legnagyobb hatású embere közé sorolták – 35 érdekesség a 35 éves Dev Patelről
A Gettómilliomos főszereplőjeként robbant be a filmvilágba 18 évesen, azóta pedig talán a leghíresebb indiai származású színész lett belőle, sőt, van, aki szerint ő a legszexibb élő férfi.


1. 1990. április 23-án született London Harrow nevű kerületében.

2. Az édesanyja, Anita Patel gondozóként dolgozik, az apja, Raj Patel pedig IT tanácsadóként.

3. A szülők egyébként szintén nem Indiában születtek, hanem Kenya fővárosában, Nairobiban, ahol jelentős indiai diaszpóra található. S bár mindketten Kenyából származtak, külön-külön költöztek Nagy-Britanniába, és már Londonban ismerték meg egymást.

4. Saját elmondása szerint gyerekkorában „hihetetlenül energikus” volt, és emiatt gyakran került bajba.

5. A harrow-i Longfield Middle Schoolba és a Whitmore High Schoolba járt gimibe.

6. Van egy Trushna nevű nővére, aki négy évvel idősebb nála.

7. A*-t, vagyis csillagos ötös minősítést kapott GCSE Dramából (egy olyan tantárgy, amely lehetővé teszi a diákok számára, hogy a színház művészetét gyakorlati és írásbeli munka kombinációján keresztül fedezzék fel), miután a könnyekig meghatotta vizsgáztatóját egy a beszláni iskolai túszdrámában részt vevő tanuló alakításával.

8. A legelső színészi szerepét egy iskolai darabban, a Vízkereszt, vagy amit akartokban kapta: ő játszotta Sir Andrew Aguacheeket.

9. 188 centiméter magas.

10. Bár Angliába született, elmondása szerint kifejezetten fontosak számára a gyökerei, épp ezért gyakran utazik Indiába.

11. A közösségi média egyáltalán nem érdekli, nincs profilja sem a Facebookon, sem az X-en (Twitteren), sem az Instagramon.

12. Saját magát „technofóbnak” vallja, idegenkedik minden technikai vívmánytól, kütyütől, ezért sincs róla egyébként túl sok információ az interneten.

13. Jártas a harcművészetekben, például nyolc éven keresztül taekwondózott, amiből meg is szerezte a fekete övet.

14. Állítása szerint egyáltalán nincs hallása a zenéhez, sem ritmusérzéke. „Ha az életemről lenne szó, akkor sem tudnék énekelni. A tánc sem megy, szóval a Grease remake-jét biztosan nem kapom meg!” – nyilatkozta. Ehhez képest azért kaptunk tőle egy pofás táncjelenetet első filmje, a Gettómilliomos fináléjában…

15. 16 évesen szerepelt a Skins című brit tinidrámában, az anyja intézte el neki a meghallgatást. „Neki köszönhetem, hogy a szakmában vagyok. Meglátott egy hirdetést a Skins castingjáról a Metro nevű újságban, kitépte, és elrángatott a londoni National Youth Theatre-be. Lógnom kellett a suliból miatta” – emlékezett vissza Dev.

16. A Gettómilliomos 2007-es forgatása előtt sosem járt Indiában.

17. Óriási Bruce Lee-rajongó. Mindent gyűjt, ami a tragikusan fiatalon elhunyt harcművész-színészhez köthető: filmplakátokat, ereklyéket stb.

18. A Bruce Lee-imádat már kisgyerekkorában elkezdődött, vele együtt pedig odavolt az akció- és a harcművészeti filmekért. Minden bizonnyal emiatt fogant első játékfilmes rendezése, a 2024-es A Majomember is e műfajokban.

19. A 2008-as Hancock című film londoni premierjén órákig várt, hogy lefotózhassa Will Smith-t. „Három órán keresztül szobroztam. Majd sikerült lőnöm egy képet a homlokáról, és emlékszem, arra gondoltam: hű, ez annyira hihetetlen!” – mesélte egy interjúban.

20. A 2012-es Pi életének még a meghallgatására sem engedték el: „A Gettómilliomos után nem lehetett enyém az a szerep, mert a filmesek »túlexponáltnak« tartottak engem. Suraj Sharma, aki megkapta a szerepet, elképesztő munkát végzett, és a film is lenyűgözött, de egy részem azt gondolja, hogy a fenébe is, bárcsak kaptam volna egy esélyt!”

21. Nem küld SMS-eket. „Utálom” – mondta a The Guardiannek. „A barátaim azt mondják: »Haver, írnod kell SMS-t. De ehelyett inkább felhívom a kocsimból az illetőt, és beszélgetünk. Úgy tűnik, ez manapság túl intim az emberek számára.”

22. A Gettómilliomos bemutatása után jött össze a filmbeli partnerével, Freida Pintóval (A majmok bolygója: Lázadás), akivel hat éven át voltak együtt, 2014-ben szakítottak. Hogy miért váltak szét, arról úriember lévén nem volt hajlandó beszélni.

23. A 2016-os Oroszlánban való szerepléséhez új fizikumot kellett kialakítania, így ennek érdekében rengeteg órát töltött az edzőteremben. Szakállt is növesztett, és ausztrál akcentust vett fel. Összesen 8 hónapig készült a szerepre.

24. Állítása szerint egyébként elkezdtek potyogni a könnyei, majd elbőgte magát, amikor először olvasta az Oroszlán forgatókönyvét.

25. 2017 óta az ausztrál színésznő, Tilda Cobham-Hervey (Lány a hullámok hátán, Almaecet) a barátnője, akivel a Hotel Mumbai forgatásán ismerték meg egymást.

26. Meghallgatták egy szerepre a 2015-ös Star Wars: Az ébredő Erőhöz, ami saját elmondása szerint meglehetősen rosszul sült el. Bár nem hozták nyilvánosságra, hogy melyik szerepre jelentkezett, a feltételezések szerint Finn vagy Poe karaktere lehetett, akiket John Boyega, illetve Oscar Isaac alakítottak.

27. 2017-ben a műsorvezető Ellen DeGeneres a „legszexibb élő férfinak” nevezte őt.

28. A sportokhoz annyi kötődése van, hogy imád sakkozni, és szenvedélyes Arsenal-drukker.

29. Szerepelt a Time magazin 2024-es 100-as listáján, vagyis a szerzők szerint ő a világra legnagyobb hatást gyakorló embereinek egyike jelenleg.

30. Eddig egyszer jelölték Oscar-díjra: 2017-ben az Oroszlán mellékszerepéért.

31. A Golden Globe-on azonban már két nominációval is büszkélkedhet, az Oroszlánon kívül 2021-ben jelölték a David Copperfield rendkívüli élete című 2019-es filmért a legjobb férfi színész – musical/vígjáték kategóriában.

32. A 2024-es International Film Festival Australia Awards díjátadón a legjobb játékfilmes rendező díját kapta A Majomember című 2024-es akciófilmjéért.

33. A Brit Filmakadémia díját, a BAFTA-t azonban elnyerte az Oroszlánért 2017-ben, mellette pedig jelölték a Gettómilliomos férfi főszerepéért 2009-ben, valamint legjobb elsőfilmesként A Majomemberért idén.

34. „Olyan karaktereket keresek, akik maradandó hatást gyakorolnak a nézőkre, olyan történeteket, amelyek megmaradnak az emberek fejében. Igyekszem minél sokoldalúbb lenni a felkínált karakterekben” – mesélte egyszer arról, hogy mi szerint próbál szerepet választani.

35. A jótékonysági aktivitása is számottevő: olyan szervezetekkel működik együtt, mint pl. a LionHeart, hogy anyagi segítséget nyújtson több mint 11 millió, utcán élő indiai gyermeknek. Továbbá jelentősen támogatja a Railway Children nevű szervezetet is, amelyet az Egyesült Királyságban, Indiában és Tanzániában az utcán élő, kiszolgáltatott gyermekek védelmére alapítottak, valamint a Greenpeace-t, amely a globális környezetvédelemért kampányol.


Link másolása
KÖVESS MINKET: