Megmutatjuk, milyen remekművekkel találkozhatsz a Cezanne-tól Malevicsig kiállításon
Kilenc év után a Szépművészeti Múzeum újra Cezanne kiállításnak ad otthont. A tárlat ez alkalommal nem a nagy elődöket vizsgálja, hanem Cezanne és az utána következő művészgeneráció kapcsolódási pontjait mutatja be. A kiállítás egyik érdekessége, hogy képpárokon figyelhetjük meg a kapcsolatot Cezanne és az avantgárd művészek között.
Megnéztük a Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztakcióig című tárlatot. Mutatjuk, milyen remekművekkel találkozhatsz!
A kiállítótérbe lépve szerteszét ágazó infografikával találtuk szembe magunkat, ami a huszadik század eleji avantgárd izmusok szövevényes kapcsolatát mutatja be. Már ebből tudni lehetett, hogy bár Paul Cezanne-é a főszerep, a tárlaton a 20. századi új művészeti törekvések is nagy hangsúlyt kapnak.
Írhatnám, hogy a kiállítás Cezanne hatásáról szól az avantgárd művészekre. A tárlat leírásában azonban hangsúlyosan kikelnek ez ellen. Az új művészettörténeti szemlélet szerint a "hatással" szemben a helyes nézőpont az, hogy az új generáció hogyan használta fel Cezanne művészetét. A tárlat tehát nem hatást mutat be, hanem "kapcsolódási pontokat keres".
A kiállítás első szakaszában megismerhettük Cezanne kapcsolatát az impresszionistákkal. Baráti köréhez tartozott Pissarro, Monet és Renoir, akiktől szintén láthattunk remekműveket a kiállításon. Egyébként meglepő volt szembesülni azzal, hogy e nagy festőktől milyen sok alkotás van a Szépmű birtokában, hiszen ezekkel nem találkozhatunk az állandó kiállításokon.
Cezanne barátai közé tartozott Émile Zola író is, akivel iskolatársak voltak. Szoros barátságuknak az iró Mestermű című regénye vetett véget. Cezanne magára ismert a sikertelenségre ítélt főhősben, és ezen nagyon megbántódott.
Számomra a legérdekesebb szekció az volt, ami Cezanne fürdőzők témájú festményeit mutatta be. Ezekkel a képekkel azóta akartam találkozni, hogy olvastam Zola könyvét, mert a Cezanne-ról mintázott főhős valami nagyon ezekhez hasonlót fest a regény elején. Cezanne egyébként több mint kétszáz fürdőzők témájú képet készített, de soha nem modell után. Festészete jól láthatóan nélkülözi a részletezést, alakjai sűrítettek, mintegy összefoglalják a lényeget.
Paul Cezanne: Fürdőzők, 1890 körül
Cezanne 1886-ban vette feleségül Hortense Fiquet-t, aki végtelen türelemmel ült modellt lassan dolgozó férjének. A tárlaton mi is megcsodálhattuk egyik vörös ruhás portréját, amiből négyet is készített a festő.
Paul Cezanne: Madame Cezanne vörös ruhában, 1888–1890
Cezanne nagyon büszke volt e szín használatára. Barátjának, Pissarronak azt írta:
A kiállításon a korábbi írásmóddal szakítva - az idézetek és a hivatkozások kivételével - ékezet nélkül olvasható a festő neve. Ennek oka, hogy maga a művész is ékezet nélkül használta a nevét, amikor levelet írt alá vagy képet szignált. Az ékezetes „Cézanne” írásmódot csak felesége és fia kezdte használni az 1890‐es évektől, valószínűleg azért, hogy egyértelművé tegyék a név helyes kiejtését.
A festményeken mi is megfigyelhettük, hogy Cezanne elkülönített ecsetvonásokkal dolgozott. Kompozícióin a függőlegesek, vízszintesek és átlók fontos szerepet játszottak. Formái, szerkezetei, színei és az, ahogy a valóságot megragadta óriási hatással volt a következő nemzedékre. A 20. század kimagasló művészei őt tekintették példaképüknek.
A képpárokat mindenhol kísérőszövegek értelmezik, így laikus múzeumlátogatóként is megtaláltuk Cezanne és az avantgárd művészek közti kapcsolódási pontokat. Igaz, ezeket néhol erőltetettnek éreztük.
A Kártyázók című festményén Cezanne alakjainak kiegyensúlyozottságát a színválasztással és a kompozíció függőlegesekkel és vízszintesekkel tagolt harmóniájával is hangsúlyozta. Huszár Vilmos a De Stijl csoport tagjaként elutasította a "finomságot" és a "hangulatot". A világosság, pontosság és egyensúly megteremtése volt a hitvallása. Amikor Huszár Cezanne kártyázók témájú képeinek kompozícióit tanulmányozta, nem parafrázist festett, megoldásaiban nincs semmilyen szubjektív élményszerűség. Huszár képén a játékosokat mintha prizmán keresztül látnánk. A festmény készültekor a magyar származású művészt már a figuratív és az absztrakt ábrázolás kombinálása foglalkoztatta.
Paul Cezanne: Kártyázók, 1893–1896 körül
Huszár Vilmos: Bakkarajáték, 1928–1929 körül
A objektivizálás jellemzi a De Stilj csoport tagjaival megismerkedő Bortnyik Sándor festményét, a Mértani formák a térben című remekművet is, ami Cezanne Táláló című alkotásából indul ki. Ha a két képét nem egymás mellett látjuk, eszünkbe sem jutott volna a hasonlóság. Holott jobban megfigyelve egyértelművé válik, hogy az egyszerű mértani formákból építkező képen ugyanazokat az arányokat, keménységet és színharmóniát látjuk, mint Cezanne-nál.
Paul Cezanne: A tálaló, 1877–1879
Bortnyik Sándor: Mértani formák a térben, 1924
Érdekes volt egymás mellett látni Cezanne kékek és zöldek finom összhangjával festett fenyőjét és Piet Mondrian Virágzó almafáját is. Cezanne párhuzamos ecsetvonásokkal mélységet adott művének, és ezzel élővé tette azt. Mondrian képén megfigyelhettük, hogy a mester beépítette művészetébe az impresszionizmus és a kubizmus eredményeit: képén az ágak közt kavargó fényt és a ritmust ábrázolta. Ugyanakkor a formák leegyszerűsítésére és a kompozíció mélységének teljes redukálására törekedett.
Paul Cezanne: A nagy fenyő, 1887–1889
Piet Mondrian: Virágzó almafa, 1912
A kubizmus első irányzata Cezanne ajánlását követi:
Pablo Picasso egyszerre alkalmazta festészetében Cezanne, az afrikai maszkok és a primitív művészetek hatását. Geometrizálta a formákat és elhagyta a részleteket. A kiállításon ezt megcsodálhattuk szerelme, Fernande Olivier leegyszerűsített, mértani formákból álló arcképén.
Pablo Picasso: Fernande Olivier portréja, 1909
A kiállítást bátran ajánljuk a Cezanne rajongóknak. Ha csak a mester képei miatt mennél, akkor is megéri jegyet váltan: Cezanne nemcsak húzónév, hanem tényleg nagyon sok festményt láthatsz tőle. Illetve meglepően sok külföldi “sztárfestő” képével is találkozhatsz.
A tárlat ugyanakkor brutálisan tömény. Minden kép mellett kísérőszöveg segít értelmezni a kapcsolódási pontokat, és ha mindent el akarsz olvasni, és mindent meg akarsz érteni, akkor bizony jó sok időt szánj a termek bejárására.
A kiállításon mintegy százhúsz alkotást nézhetsz meg, amik a múzeum saját anyaga mellé olyan nagy múzeumokból érkeztek, mint a párizsi Musée d’Orsay, a New York-i The Metropolitan Museum of Art, a londoni The National Gallery, a bécsi Albertina vagy a moszkvai Puskin Múzeum, hogy csak egy párat említsünk.
Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztakcióig című kiállítást 2022. február 13-ig nézheted meg a Szépművészeti Múzeumban. Részletek a múzeum honlapján.
Paul Cezanne: A Montagne Sainte-Victoire látképe Les Lauves-ból, 1904–1906
Paul Cezanne: A Maison de Bellevue, 1890 körül
Moholy-Nagy László: E IV (Konstrukció VII), 1922
Paul Klee: Az Ígéret földje, 1932
Bortnyik Sándor: Sárga-zöld tájkép, 1919
Kazimir Malevics: Misztikus szuprematizmus (Vörös kereszt fekete körön), 1920–1922
Friedrich Vordemberge-Gildewart: 212-es kompozíció, 1959–1960
Fotók forrása: Szépművészeti Múzeum
