Gyászol a NOX együttes: meghalt egyik állandó táncosuk.
„Fájó szívvel és megrendülve tudatom Veletek, hogy Drága barátunk és egyben régi kollégám, hosszú évekig állandó táncosom, Baraté Péter (Csüli) tegnap elment!”
- írja Facebook-oldalán Péter Szabó Szilvia, a zenekar énekesnője.
„Csülikém, táncolj tovább az égi színpadon! Köszönöm Neked azt sok évnyi közös munkát, megannyi élményt és a barátságod!”
- búcsúzik társától a művész.
Gyászol a NOX együttes: meghalt egyik állandó táncosuk.
„Fájó szívvel és megrendülve tudatom Veletek, hogy Drága barátunk és egyben régi kollégám, hosszú évekig állandó táncosom, Baraté Péter (Csüli) tegnap elment!”
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Rachel Hannah Weisz 1970. március 7-én született a londoni Westminsterben, és Hampstead Garden Suburbben nőtt fel. Apja, Weisz György magyar zsidó gépészmérnök volt, édesanyja, Edith Ruth Teich pedig tanárból lett pszichoterapeuta, aki eredetileg Bécsből származott. A tudós és társadalmi aktivista James Parkes segített az édesanyja családjának abban, hogy elhagyják Ausztriát, és Angliába költözzenek. Edith katolikus neveltetésben részesült, majd a Györggyel kötött házassága után hivatalosan is áttért a zsidóságra.
A szülők 1938 körül, még a II. világháború kitörése előtt, kisgyermekként vándoroltak ki az Egyesült Királyságba, hogy elmeneküljenek a náci fenyegetés elől. György és Edith egyébként mindig nagyra értékelték a művészeteket, a családi beszélgetéseik, vitáik során pedig bátorították a gyermekeiket (Rachelnek van egy 3 évvel fiatalabb, Minnie nevű húga, aki neves fényképész lett), hogy alakítsanak ki saját véleményt. „Mindig is érdekelt a színészet” – emlékezett vissza Weisz a The Guardiannek adott interjújában. „Nagyon fiatal koromtól kezdve lenyűgözött az ötlet, hogy különböző személyiségű emberek bőrébe bújjak, hogy egy másik világba meneküljek. Nem arról szólt ez nálam, hogy híres akarok lenni, hanem inkább arról, hogy szerettem valaki mást játszani.”
Weisz 14 éves korában kezdett el modellkedni, majd gyorsan ráaggatták az „angol rózsa” elnevezést (az angol kultúrában így hívják az Angliából származó természetes szépségeket).
Ekkor, 1984-ben hívta fel magára először a figyelmet, amikor visszautasított egy ajánlatot, Richard Gere mellett szerepelt volna a Dávid király című Bruce Beresford-filmben. Vagyis akkor még passzolta a rivaldafényt.
Bár álmai között szerepelt a hivatásos színészet, kezdetben inkább a Cambridge-i Egyetem Trinity Hall angol irodalom szakát választotta. Úgy gondolta, hogy a hagyományosabb tudományos pálya stabilitást nyújtana neki, de még Cambridge-ben sem tudott ellenállni a színház vonzásának.
„Az egyetemen jöttem rá, hogy kétfelé húz a szívem. Irodalmat tanultam, amit imádtam, de folyamatosan éreztem a színészet vonzását. Végül nem tudtam tovább figyelmen kívül hagyni. Ezt az utat kellett követnem” – nyilatkozta erről 2019-ben.
Az egyetemi évei alatt többek között Sacha Baron Cohen, Sue Perkins, Richard Osman és Ben Miller (akivel egy rövid ideig randizott is) voltak többek között az évfolyamtársai. Ekkor már különböző iskolai színjátszó előadásokban is szerepelt, s társalapítója volt a Cambridge Talking Tongues nevű diákszínjátszó csoportnak. A társulat elnyerte a Guardian Student Drama Awardot az 1991-es Edinburgh Festival Fringe-en egy improvizált darabért, amelyet Weisz maga írt Slight Possession címmel.
Áttörés a színpadon
Miután megszerezte a diplomáját, Weisz úgy döntött, hogy a színészetre koncentrál, ebben pedig a barátai és a mentorai is támogatták. Színházi karrierjét a Royal National Theatre és a Royal Court Theatre-ben, vagyis London két legnevesebb színházi társulatában kezdte. Az áttörését az 1994-es év hozta meg, amikor megkapta Tennessee WilliamsMúlt nyáron, hirtelen című darabjának egyik szerepét a Royal Court Theatre-ben, amivel sikerült felhívnia magára a figyelmet. A színházban Weisz megtanult kapcsolatot teremteni a közönséggel, és hiteles, többdimenziós alakításokat nyújtani.
„Mindig is szerettem a színpadot” – mondta a The New York Timesnak adott interjújában. „Van valami az élő színházban, amitől a színészi játék azonnali és elektromos érzéssé válik. Nemcsak szavakat mondasz egy forgatókönyvből, hanem párbeszédet folytatsz a közönséggel, ami hihetetlenül kifizetődő.”
Weisz tehetsége pedig nem maradt észrevétlen, s hamarosan számos szerepet ajánlottak neki a színházban és a televízióban egyaránt. Első tévés szerepét a The Advocates című sorozat egyik 1992-es epizódjában játszotta, majd feltűnt a Morse felügyelő, a Trópusi hőség (Kenya Campbell álnéven!!) vagy a Vörös és fekete című sorozatokban. De nem telt el sok idő addig sem, mire sikerült felpattannia a mozivásznakra.
Oscarral a csúcsra
Első kisebb mozifilmes szerepét az 1994-es Gyilkológép című akció-hororrban kapta, de még neve sem volt a karakterének, szóval mondhatjuk, hogy a mozis karrierje 1996-ban indult, ekkor tűnt fel ugyanis Bernardo BertolucciLopott szépség című filmjében, valamint a Láncreakció női főszerepében Keanu Reeves és Morgan Freeman mellett. S noha a filmért nem voltak oda a kritikusok, Weisz alakítását többségében méltatták. Ezután pedig, bár folyamatosan kapta a szerepeket, a nagy hollywoodi áttörés csak 1999-ben következett be, amikor a Stephen Sommers által rendezett A múmia című kasszasikernek bizonyuló kalandfilmben játszott. Evelyn Carnahan, az okos, találékony könyvtáros és kalandor szerepében Weisz a nemzetközi reflektorfénybe került.
„A múmia hatalmas változást hozott az életembe. Az intimebb, karakterközpontú filmekből egy hatalmas akciófranchise-ba kerültem. Hihetetlen tanulási tapasztalat volt, és még mindig büszke vagyok rá. Ez a film is része volt annak a hozzáállásomnak, hogy olyan filmeket csináljak, amelyek nagyobb kihívást jelentenek számomra és a közönség számára is” – mesélte egy interjúban.
Az akciófilmekben elért sikerei ellenére Weisz azonban eltökélte, hogy a karrierjét olyan szerepekkel egyensúlyozza ki, amelyek lehetővé teszik számára, hogy összetettebb, árnyaltabb karakterekben mutathassa meg magát. A múmia után olyan filmekben tűnt fel, mint a Szabó István által rendezett A napfény íze (1999), az Ellenség a kapuknál (2001) vagy az Egy fiúról (2002), amelyekben bebizonyította, hogy a műfajok széles skálájával képes megbirkózni.
A Fernando Meirelles (Isten városa, 360) által rendezett Az elszánt diplomata (2005) című filmben nyújtott alakítása pedig meghatározó volt a karrierje szempontjából. Ő játszotta Tessa Quayle-t, egy szenvedélyes aktivistát, aki egy gyógyszergyár összeesküvését leplezi le.
A játékát a kritikusok széleskörű elismeréssel fogadták, és a filmben nyújtott munkájáért elnyerte többek között a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat 2006. március 5-én, mindössze két nappal a 36. szülinapja előtt.
„Az elszánt diplomata meghatározó pillanat volt a karrieremben. Ez egy olyan szerep volt, amely érzelmileg mindent megkövetelt tőlem. Tessa egy olyan idealista nő, aki kénytelen szembesülni a nagyon kemény valósággal. Egyszerre volt szívszorító és felemelő őt játszani. Az Oscar-díj elnyerése váratlan bónusz volt, nem ezért vállaltam el a szerepet. Egyszerűen csak egy fontos történetet akartam elmesélni” – tette hozzá.
Egyensúly mindenekfelett
Az Oscar-díj után Weisz kedvére válogathatott a szerepekből, s ő megpróbált továbbra is azon az úton maradni, ahol megmutathatta színésznői sokoldalúságát. Feltűnt A forrás (2006) című filmben, ahol Hugh Jackman oldalán játszott a szerelem, a halandóság és az örök élet keresésének témái között; illetve elvállalt olyan kisebb, karakterközpontú filmeket is, mint a Szélhámos fivérek (2008), a Hallatlan igazság (2010) vagy az Örvény (2011), miközben a szélesebb közönségtől sem próbált eltávolodni: pl. Constantine: A démonvadász (2005), Télbratyó (2007), Mindenképpen talán (2008), Agora (2009), Komfortos mennyország (2009), A Bourne-hagyaték (2012), Óz, a hatalmas (2013).
A 2010-es évek második felére már nagyobb hangsúlyt fektetett a szerzői filmekre, drámákra, Oscar-matériákra. Ebben az időszakban készült A homár (2015), az Ifjúság (2015), a Fény az óceán felett (2017), A rabbi meg a lánya (2017), nem utolsósorban pedig a 2018-as A kedvenc, Yorgos Lanthimos filmje (akárcsak A homár), amelyért Weisz újabb Oscar-jelölést kapott a legjobb női mellékszereplő kategóriájában (akkor Regina Kingé lett a díj a Ha a Beale utca mesélni tudnáért).
„Mindig próbára teszem magam. Akár egy olyan történelmi személyiséget kell játszanom, mint A kedvencben Lady Sarah, akár egy olyan nőt, aki személyes küzdelmekkel néz szembe, olyan szerepek után kutatok, amelyek kihívást jelentenek számomra. Nem szeretném, ha beskatulyáznának egyféle karaktertípusba. Szeretek olyan nőket játszani, akik bonyolultak és akik nehéz döntéseket hoznak” – nyilatkozta.
Az utóbbi években Rachel Weisz egy kicsit hátrébb lépett a szakmától. A kedvenc óta például csak egyetlen mozifilmben, a 2021-es Fekete Özvegyben láthattuk, amellyel hosszú idő után próbált ismét kapcsolatot teremteni a szélesebb közönséggel. Azóta azonban, vagyis az utóbbi négy évben hiába kerestük a mozik vásznain. Csupán a tévék képernyőin találkozhattunk vele egyszer, a 2023-as Két test, egy lélek című minisorozat főszerepében, amelyért Golden Globe-díjra is jelölték. De nem kell félni, nincs szándékában felhagyni a színészettel. Már két projektje is előkészületi fázisban van, az egyik a Vladimir című vicces-könnyes sorozat lesz, a másik pedig a Tomas Alfredson (Engedj be!, Suszter, szabó, baka, kém) rendezésében készülő Seance on a Wet Afternoon című dráma, amely Mark McShane azonos című könyvéből készül.
Megcsalás, nem ámítás
Weisz magánélete ritkán került a bulvárlapok célkersztjébe (talán csak egy ízben), mivel próbált nem adni rá alkalmat. A filmes karrierje elején randizott néhány színésszel, pl. Alessandro Nivolával 1997-ben, Neil Morrissey-vel pedig 1998 és 2000 között, az első nagyobb kapcsolatát azonban az amerikai filmrendező és producerrel, Darren Aronofskyval (Rekviem egy álomért, A pankrátor, Fekete hattyú, A bálna) élte meg, akivel a londoni Almeida Színház színpadán találkozott 2001-ben, ahol a színésznő a Faragjunk férfit! című Neil LaBute-színdarabban játszott (amelyből 2003-ban filmet is forgatott LaBute-tal). Weisz a következő évben New Yorkba költözött Aronofskyval, 2005-ben pedig eljegyezték egymást, esküvőre azonban végül nem került sor. Fiuk, Henry 2006 májusában született New Yorkban, egyébként a manhattani East Village-ben laktak. Közös munkájuk is volt, a 2006-os A forrást együtt forgatták. Az idill azonban csak 2010-ig tartott, az év novemberében ugyanis Weisz és Aronofsky bejelentették, hogy már hónapok óta külön élnek, de továbbra is közeli barátok maradtak, és elkötelezték magukat amellett, hogy együtt nevelik a fiukat New Yorkban.
Rachel és Daniel Craig akkor már kb. 16 éve ismerték egymást, és jó ideje barátok is voltak, majd közös filmjük, az Álmok otthona (2011) 2010-es forgatásán közelebb kerültek egymáshoz.
A hivatalos álláspont szerint 2010 decemberében kezdtek el randizni, ám sokak szerint már a közös munka során kialakult köztük valami, vagyis Weisz megcsalta Aronofskyt Daniel Craiggel (ahogy a színész is az akkori barátnőjét, Satsuki Mitchellt). Akárhogy is, 2011 júniusában ők ketten már össze is házasodtak egy zártkörű New York-i ceremónia keretében, amelyen összesen négy vendég vett részt, köztük Weisz fia, Henry és Craig lánya, Ella. A sztárpár 2018. szeptember 1-jén jelentette be, hogy hét év házasság után megszületett azt első közös gyermekük, egy kislány, akinek annyira védik a magánéletét azóta is, hogy még a nevét sem osztották meg a nyilvánossággal, pedig idén már a hetedik életévét tölti be a sztárcsemete.
Minden személyes
Rachel Weisz színészi megközelítése mindig is mélyen személyes volt. Gyakran beszélt arról, hogy a munkája lehetővé teszi számára, hogy olyan részeit fedezze fel önmagának, amelyekhez egyébként talán nem férne hozzá. „A színészet bizonyos értelemben olyan, mint egy terápia” – magyarázta a Vanity Fairnek adott interjújában. „Általa különböző érzelmeket és tapasztalatokat fedezhetek fel, és ezáltal jobban megérthetem magamat és a körülöttem lévő világot.”
Emellett Weisz arról is beszélt, hogy mennyire fontos a tehetséges filmkészítőkkel való együttműködés, például Yorgos Lanthimosszal vagy Fernando Meirellesszel, akik arra bátorították, hogy vállaljon szokatlan, kihívást jelentő szerepeket. „A legjobb rendezők azok, akik megengedik, hogy belevihesd a saját értelmezésedet a karakteredbe. Nem mondják meg, hogyan kell játszani, hanem olyan környezetet teremtenek, amely lehetővé teszi, hogy mélyebben beleássuk magunkat a szerepbe.”
Rachel Hannah Weisz 1970. március 7-én született a londoni Westminsterben, és Hampstead Garden Suburbben nőtt fel. Apja, Weisz György magyar zsidó gépészmérnök volt, édesanyja, Edith Ruth Teich pedig tanárból lett pszichoterapeuta, aki eredetileg Bécsből származott. A tudós és társadalmi aktivista James Parkes segített az édesanyja családjának abban, hogy elhagyják Ausztriát, és Angliába költözzenek. Edith katolikus neveltetésben részesült, majd a Györggyel kötött házassága után hivatalosan is áttért a zsidóságra.
A szülők 1938 körül, még a II. világháború kitörése előtt, kisgyermekként vándoroltak ki az Egyesült Királyságba, hogy elmeneküljenek a náci fenyegetés elől. György és Edith egyébként mindig nagyra értékelték a művészeteket, a családi beszélgetéseik, vitáik során pedig bátorították a gyermekeiket (Rachelnek van egy 3 évvel fiatalabb, Minnie nevű húga, aki neves fényképész lett), hogy alakítsanak ki saját véleményt. „Mindig is érdekelt a színészet” – emlékezett vissza Weisz a The Guardiannek adott interjújában. „Nagyon fiatal koromtól kezdve lenyűgözött az ötlet, hogy különböző személyiségű emberek bőrébe bújjak, hogy egy másik világba meneküljek. Nem arról szólt ez nálam, hogy híres akarok lenni, hanem inkább arról, hogy szerettem valaki mást játszani.”
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Vígszínház és kistestvére, a Pesti Színház minden évben műsorára tűz valamilyen musicalt. Nem egy zenés előadásuk vált legendássá: A padlás, West Side Story, Óz a csodák csodája, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk. Az elmúlt évadokban láthattuk a Kabarét és a Presser-Dusán szerzőpáros legújabb darabját a Pinokkiót is.
Magyarországon a Rémségek kicsiny boltját alighanem mindenki az 1986-os filmváltozatból ismeri, amelyet a Muppet Show-ból és a Star Wars-filmekből ismert bábos-rendező, Frank Oz jegyez. A film főszereplője Rick Moranis volt, kisebb szerepekben olyan nagy neveket láthattunk, mint Steve Martin, John Candy, Jim Belushi, Bill Murray vagy Miriam Margoyles.
Ám az emberevő űrvirág története ennél jóval korábbról ered.
Frank Oz Howard Ashman és Alan Menken 1982-es musicaljét dolgozta fel, amit viszont Roger Corman 1960-as fekete-fehér vígjátéka alapján készítettek, amiben még nem voltak dalok.
Ez a film is megtalálható angolul a neten. Egyik érdekessége, hogy szerepel benne a nagyon fiatal Jack Nicholson, illetve az a Jackie Joseph és Dick Miller, akik aztán easter eggként bekerültek a Szörnyecskékbe – ők játsszák azt a házaspárt, akikhez a kis szörnyek buldózerrel hajtanak be.
A Pesti Színház úgy döntött, negyven év után ismét műsorra tűzni a zenés horrorparódiát.
A történet főszereplője Seymour (Orosz Ákos) árva gyerek – az 1960-as filmváltozatban még az anyukájával él –, akit a lelencházból vett magához a város csóró részén lévő virágboltjába Mr. Mushnik (Seress Zoltán), hogy olcsó munkaerőhöz jusson. Az üzlet rosszul megy, ráadásul Seymour kétbalkezes segéd. Egy különösen rossz nap végén Mr. Mushnik úgy dönt, lehúzza a rolót. Ám ekkor a bolt eladója, Audrey (Radnay Csilla) megemlíti, hogy Seymour mindenféle egzotikus növényeket nevel, ha kiállítanák az egyiket a kirakatba, talán bevonzaná a vevőket.
Mushnik nem hisz a dologban, de mivel nincs vesztenivalója, ad egy esélyt. Seymour elő is hoz egy furcsa virágot, ami beváltja a hozzáfűzött reményeket, amolyan bioreklámként működik, és pillanatokon belül felfuttatja az üzletet. Seymour elindul a hírnév és a gazdagság felé, és szíve szerelmét, Audrey-t is sikerül elhódítani a szadista fogorvostól, Scrivellótól (Brasch Bence).
A sikernek azonban ára van. A növényről ugyanis kiderül, hogy húsevő, és annak is válogatós: kizárólag emberi vért, sőt, húst fogyaszt.
Mi több, beszélni is tud, és igen követelőző. Seymournak meglehetősen bizarr döntéseket kell hoznia, hogy ellássa kis kedvencét – és jövője zálogát – megfelelő “táppal”.
A nem kicsit dilis történetet Varró Dani szellemes fordításában Novák Eszter vitte színpadra sok popkulturális kikacsintással. A darab “kórusa”, Kovács Patrícia, Majsai-Nyilas Tünde és Márkus Luca jelmeze a Grease-hez hasonló musicalek giccses világát idézi. Brasch Bence motorozó, szadista fogorvos figurája Michael Jacksonként táncol. A virágboltos Mushnik és Seymour kettőse helyenként a Hegedűs a háztetőn hangulatát és zenei világát idézi meg. Maga a virágbáb a Muppet Show-ban is elmenne.
Az előadás legfőbb erénye persze a színészek alakítása. Orosz Ákos sokadszor bizonyítja, milyen jól állnak neki az esetlen vígjátéki figurák.
Persze aki rendszeresen jár a Vígbe, tudja, hogy Orosz drámai szerepekben is épp úgy megállja a helyét.
Seres Zoltán nagy kedvencem. Aki Antall Józsefként ismerte meg a Blokádból, annak fura lehet Mr. Mushnikként, de itt is megmutatja, milyen sokrétű művész.
Radnay Csilla is azok közé tartozik, akik drámában, vígjátékban egyformán otthonosan mozognak, és mindezek tetejébe nagyszerűen énekel.
Említést érdemel még Szántó Balázs, aki több apró szerepben tűnik fel időről időre.
Néhány apróság volt, ami nem tetszett. Ezek egy része – mint a helyenként félrecsúszott hangok – remélhetőleg javulnak, ahogy összecsiszolódik a produkció. Viszont volt egy momentum, amit szóvá kell tennem. Véleményem szerint azok, akik nem látták a 86’-os filmet, nem fogják érteni, hogy a hölgytrió egyes jelenetekben miért jelenik meg kifejezetten csinosan, máskor pedig szakadt utcalányként. A darabban nem sikerült olyan jól érzékeltetni ezt a kettősséget, mint a filmvásznon.
Nem tudni, a darabválasztásnak van-e bármi köze ahhoz, hogy a 86’-os filmben Rick Moranis magyar hangja a teátrum jelenlegi direktora, Rudolf Péter volt.
Mindenesetre a színpadi változat több ponton is különbözik mindkét filmtől, jóval sötétebb azoknál. Az egyik különbség, hogy a Frank Oz féle filmben szerepel egy mazcochista páciens. Ő a színdarabban nem tűnik fel – az 1960-as filmben viszont igen. A másik nagy különbség a befejezés. A musical eredeti végét a tesztvetítéseken a közönség túl komornak ítélte, ezért a film egyfajta happy enddel végződik. A Pesti Színházban ennél groteszkebb a történet végkicsengése, de hogy pontosan mi az, nem árulom el. Már csak ezért is érdemes jegyet venni az előadásra.
Aki szeret önfeledten szórakozni, és el tudja fogadni, hogy egy színdarab nem a lét nagy titkait boncolgatja, nem fogja megbánni.
Fotó: Dömölky Dániel, Pesti Színház
FIGYELEM, A CIKK KISEBB SPOILEREKET TARTALMAZ!
A Vígszínház és kistestvére, a Pesti Színház minden évben műsorára tűz valamilyen musicalt. Nem egy zenés előadásuk vált legendássá: A padlás, West Side Story, Óz a csodák csodája, A dzsungel könyve, A Pál utcai fiúk. Az elmúlt évadokban láthattuk a Kabarét és a Presser-Dusán szerzőpáros legújabb darabját a Pinokkiót is.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Hunyadi sorozat: Ilyen méretű, ilyen erejű történetmesélés nem volt még a magyar mozgókép történetében – mondta Káel Csaba
A tízrészes sorozat nemzetközi koprodukcióban készült, magyar és külföldi színészekkel. A készítők abban bíznak, hogy a szuperprodukcióra nemcsak itthon lesznek kíváncsiak a nézők.
A Hunyadi sorozat nagy lépés előre a magyar mozgóképágazatban - hangsúlyozta Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos a produkció sajtótájékoztatóján.
A kormánybiztos felidézte, hogy a projekttel kapcsolatos döntéshozatal nehéz periódus volt, mivel szuperprodukcióról volt szó:
egy tízrészes sorozatról, nemzetközi koprodukcióban,
aminek a költségvetése nem tudott volna összeállni csak a Nemzeti Filmintézet támogatásából.
A producerek, Robert Lantos és Kriskó Tibor, valamint az egész alkotógárda mélyen átérezte annak a felelősségét, hogy Hunyadi Jánosról az elkövetkezendő pár évtizedben valószínűleg nem fog másik produkció készülni - emelte ki.
"Ilyen méretű, ilyen erejű történetmesélés nem volt még a magyar mozgókép történetében"
- jelentette ki a kormánybiztos, majd hozzátette, hogy a forgatás során a stáb sok olyasmit hajtott végre, amire magyar produkcióban, Magyarországon még sosem volt példa.
Arra is kitért, hogy a szereplőválogatástól kezdve "öröm szállta meg mindnyájunk szívét, hogy mennyi tehetséges színészünk van". Sokukat alig ismerik, de most ezt a sok tehetséges embert végre láthatja a világ - mondta.
Azt is elmondta, hogy a Hunyadi nem Magyarországra készült. Úgy fogalmazott: a külföldi partnerek és sztárok részvétele azt ígéri, hogy a sorozatot sokan fogják megnézni, hiszen a magyar sztárok mellett a külföldiekre is kíváncsiak a honfitársaik többek között Ausztriában, Németországban, Szerbiában, Törökországban és Olaszországban. Hívószó lesz, hogy ebben a sorozatban ott vannak az övéik is - mondta.
A magyar és külföldi színészek közös játékából olyan sorozat született, amelyet büszkén helyezünk oda, ahol a Magyarországon készült legnagyobb sorozatok vannak, mint a Borgiák vagy a Vaják - jegyezte meg.
Elmondta: a magyar mozgóképágazatban több mint húszezer ember dolgozik, akik eddig főleg külföld felé bizonyítottak, hiszen a világ legnagyobb rendezői, producerei járnak Budapestre forgatni.
"Végre a kezünkben volt egy olyan forgatókönyv, ami azt ígérte, hogy egy magyar tartalmat ebben a fantasztikus környezetben úgy lehet elmesélni, hogy azt világszerte megértsék"
- fűzte hozzá Káel Csaba.
A film vezető producere, Robert Lantos felidézte, hogy öt évvel ezelőtt azt mondta a produkció forgatókönyvíróinak, hogy ne próbáljanak szentet csinálni Hunyadi Jánosból.
"Legyen hús-vér ember, aki azért érdekes, mert tele van hibákkal"
- tette hozzá.
"Attól emberi, hogy ugyanolyan, mint mi, de mivel vállalja a felelősséget a hibáiért, olyan magasságokba tud emelkedni, amire az ő korában kevesen voltak képesek"
- jellemezte karakterét a Hunyadi Jánost megformáló Kádár L. Gellért. Nemcsak egy harcost, egy vezért, egy vadállatot szeretett volna megmutatni, hanem Hunyadi emberi esendőségét.
Törőcsik Franciska, aki Brankovics Marát alakítja a sorozatban, arról beszélt, hogy úgy érezte, a rendezőknek és a producereknek fontos volt emberi történeteket, valamint valóságos, azonosulásra alkalmas karaktereket megmutatni a közönségnek. Hangsúlyozta, nem volt szándékuk azt ábrázolni, hogy a magyarok hősiesebbek voltak más népeknél, nem formálnak véleményt arról, hogy kik a jók és kik a rosszak. "Mindenkinek megvan az igazsága ebben a sorozatban" - tette hozzá. Az embereket ma is ugyanaz mozgatja, mint régen: politika, szenvedély és szerelem, és szerinte ezzel a nézők is fognak tudni azonosulni - vélte.
A Hunyadi című, tízepizódos sorozat az Európa-szerte híres magyar hadvezér, Hunyadi János életét, sorsfordító csatáit és magánéletének fordulópontjait meséli el, emellett bemutatja Magyarország és a korabeli Európa hatalmi viszonyait és politikai csatározásait. Rendezői az Oscar-jelölt és Emmy-díjas Robert Dornhelm osztrák filmrendező, valamint Szász Attila, Nagypál Orsi és Lengyel Balázs.
A címszereplő Kádár L. Gellért mellett a főbb szerepekben Rujder Vivien, Fekete Ernő, Gálffi László, Hermányi Mariann és Medveczky Balázs láthatóak. A külföldi színészgárdában szerepel többek között Laurence Rupp és Cornelius Obonya osztrák színész, az olasz Elena Rusconi és Giancarlo Giannini, a cseh Karel Roden, valamint a szerb Rade Serbedzija. A produkció összesen 600 hazai és nemzetközi színészt és kaszkadőrt vonultat fel, számos jelenete az NFI fóti stúdiójában, a Hunyadihoz felépült középkori díszletben forgott.
Nemzetközi premierje nagy szakmai elismerést váltott ki a világ legfontosabb televíziós és filmes rendezvényén, a MIPCOM Cannes szakmai fórumán. Ez az első hazai projekt, ami a világ egyik vezető filmes vállalatával, a Beta Film GmbH-val közösen készült.
A sorozat március 8-án dupla résszel debütál a TV2-n, majd március 9-én, vasárnap 21 órakor a harmadik epizóddal folytatódik, a további részek pedig szombat esténként lesznek láthatók a csatorna műsorán.
VIDEÓ: Előzetes a filmből
A Hunyadi sorozat nagy lépés előre a magyar mozgóképágazatban - hangsúlyozta Káel Csaba, a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos a produkció sajtótájékoztatóján.
A kormánybiztos felidézte, hogy a projekttel kapcsolatos döntéshozatal nehéz periódus volt, mivel szuperprodukcióról volt szó:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Oscar-díj 2025: Az Anora tarolt, de A brutalista is három díjat zsebelt be
A magyar Oscar viszont elmaradt: Jancsó Dávidot A brutalista vágójakét jelölték a díjra, de végül nem ő, hanem, Sean Baker, az Anora rendezője, írója és vágója kapta az aranyszobrot.
Magyar idő szerint hétfő hajnalban átadták az idei Oscar-díjakat. 2025-ben a 97. Oscar-díjátadót rendezték meg a Los Angeles-i Dolby Színházban. Az esemény házigazdája a népszerű humorista, Conan O’Brien volt, aki most debütált a szerepben.
Az idei Oscar-gála legnagyobb győztese az Anora lett: hat jelöléséből ötöt díjra váltott, a legjobb film mellett ugyanis megnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb rendezés, legjobb női főszereplő és a legjobb vágás díját is.
A legjobb vágás kategóriában magyar jelölt is volt, Jancsó Dávidot A brutalista vágójakét jelölték a díjra, de így végül nem ő kapta az aranyszobrot.
A brutalista alkotói ugyanakkor nem szomorkodhatnak, a film tíz jelöléséből hármat díjra váltott: megnyerte a legjobb férfi főszereplő, a legjobb operatőr és a legjobb eredeti filmzene díját.
A legtöbb, összesen 13 jelölést begyűjtő Emilia Pérez azonban csak két díjat kapott az este folyamán, ami annak tükrében nem olyan meglepő, hogy a főszereplője komoly botrányba keveredett a díjátadó előtt a korábbi rasszista posztjai miatt.
De elmaradt Demi Moore nagy visszatérése is, a legjobb női főszereplő kategóriában ugyanis Mikey Madison (Anora) győzedelmeskedett.
Az este másik nagy vesztese a Bob Dylan-életrajzi film, a Sehol se otthon lett, amely tíz jelöléséből végül egyet sem tudott díjra váltani.
Legjobb film:
• Anora
• A brutalista (The Brutalist)
• Sehol se otthon (A Complete Unknown)
• Konklávé (Conclave)
• Dűne: Második rész (Dune: Part Two)
• Emilia Pérez
• I’m Still Here
• Nickel Boys
• A szer (The Substance)
• Wicked
Legjobb rendező:
• Sean Baker (Anora)
• Brady Corbet (A brutalista)
• James Mangold (Sehol se otthon)
• Jacques Audiard (Emilia Pérez)
• Coralie Fargeat (A szer)
Legjobb női főszereplő:
• Cynthia Erivo (Wicked)
• Karla Sofía Gascón (Emilia Pérez)
• Mikey Madison (Anora)
• Demi Moore (A szer)
• Fernanda Torres (I’m Still Here)
Legjobb férfi főszereplő:
• Adrien Brody (A brutalista)
• Timothée Chalamet (Sehol se otthon)
• Colman Domingo (Sing Sing)
• Ralph Fiennes (Konklávé)
• Sebastian Stan (The Apprentice – A Trump-sztori)
Legjobb női mellékszereplő:
• Monica Barbaro (Sehol se otthon)
• Ariana Grande (Wicked)
• Felicity Jones (A brutalista)
• Isabella Rossellini (Konklávé)
• Zoe Saldana (Emilia Pérez)
Legjobb férfi mellékszereplő:
• Yura Borisov (Anora)
• Kieran Culkin (Rokonszenvedés)
• Edward Norton (Sehol se otthon)
• Guy Pearce (A brutalista)
• Jeremy Strong (The Apprentice – A Trump-sztori)
Legjobb eredeti forgatókönyv:
• Anora
• A brutalista
• Rokonszenvedés
• Szeptember 5.
• A szer
Legjobb adaptált forgatókönyv:
• Sehol se otthon
• Konklávé
• Emilia Pérez
• Nickel Boys
• Sing Sing
Legjobb vágás:
• Anora
• A brutalista
• Konklávé
• Emilia Pérez
• Wicked
Legjobb operatőr:
• Lol Crawley – A brutalista
• Dűne: Második rész
• Emilia Pérez
• Maria
• Nosferatu
Legjobb hang:
• Sehol se otthon
• Dűne: Második rész
• Emilia Pérez
• Wicked
• A vad robot
Legjobb filmzene:
• A brutalista
• Konklávé
• Emilia Pérez
• Wicked
• A vad robot
Legjobb rövidfilm:
• A Lien
• Anuja
• I’m Not a Robot
• The Last Ranger
• The Man Who Could Not Remain Silent
Legjobb animációs rövidfilm:
• Beautiful Men
• In the Shadow of the Cypress
• Magic Candies
• Wander to Wonder
• Yuck!
Legjobb animációs film:
• Áradás
• Agymanók 2.
• Egy csiga emlékiratai
• Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja
• A vad robot
Legjobb dokumentumfilm:
• Black Box Diaries
• No Other Land
• Porcelain War
• Háttérzene államcsínyhez (Soundtrack to a Coup d’Etat)
• Sugarcane
Legjobb rövid dokumentumfilm:
• Death by Numbers
• I Am Ready, Warden
• Incident
• Instruments of a Beating Heart
• The Only Girl in the Orchestra
Legjobb külföldi film:
• I’m Still Here
• Lány a tűvel (The Girl with the Needle)
• Emilia Pérez
• A szent füge magja (The Seed Of The Sacred Fig)
• Áradás (Flow)
Legjobb production design:
• A brutalista
• Konklávé
• Dűne: Második rész
• Nosferatu
• Wicked
Legjobb jelmez:
• Sehol se otthon
• Konklávé
• Gladiátor II.
• Nosferatu
• Wicked
Legjobb haj és smink:
• A Different Man
• Emilia Pérez
• Nosferatu
• A szer
• Wicked
Legjobb speciális effektusok:
• Alien: Romulus
• Better Man: Robbie Williams (Better Man)
• Dűne: Második rész (Dune: Part Two)
• A majmok bolygója: A birodalom (Kingdom of the Planet of the Apes)
• Wicked
Legjobb eredeti dal:
• El Mal (Emilia Pérez)
• Mi Camino (Emilia Pérez)
• Like a Bird (Sing Sing)
• Never Too Late (Elton John: Never Too Late)
• The Journey (The Six Triple Eight)
Magyar idő szerint hétfő hajnalban átadták az idei Oscar-díjakat. 2025-ben a 97. Oscar-díjátadót rendezték meg a Los Angeles-i Dolby Színházban. Az esemény házigazdája a népszerű humorista, Conan O’Brien volt, aki most debütált a szerepben.
Az idei Oscar-gála legnagyobb győztese az Anora lett: hat jelöléséből ötöt díjra váltott, a legjobb film mellett ugyanis megnyerte a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb rendezés, legjobb női főszereplő és a legjobb vágás díját is.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
