Ficzere Béla: A Cicikrisztusban nincs semmi blaszfémia, a darabban nincs semmiféle bántó szándék
Van művészi értéke egy cicikből kirakott Krisztus-képnek? Vagy nem több olcsó provokációnál? Mi motiválja a művészt, és hogyan hat az alkotás egy egyszerű biztonsági őrre? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Cicikrisztus, amiről az egyszemélyes előadás főszereplőjével, Ficzere Bélával beszélgettünk.
– Téged mindig megtalálnak a különleges monodrámák. Már A pacal ideje sem egy hétköznapi előadás, de a Cicikrisztus talán még azon is túltesz. Mesélj róla, hogy talált rád ez a feladat.
– Bodor Géza barátom keresett meg azzal, hogy szeretné színre vinni Nick Hornby Nipple Jesus című novelláját, ami eleve első szám első személyben van megfogalmazva.
Amikor meghallottam, elbizonytalanodtam, van-e elég energiám, hogy még egy egyszemélyes előadást bevállaljak A pacal ideje mellé.
Géza azt is elmondta, hogy nem hagyományos térben képzeli az előadást. A Budapesti Történeti Múzeumban lesz egy kortárs kiállítás, ennek a keretében lenne a produkció. A darab is egy kortárs kiállításon játszódik, annak a két napját meséli el a főszereplő Dave, így hát a mi előadásunk ily módon egy nagyon érdekes, összművészeti projektté alakult.
Bodor Géza amúgy egy személyben az előadás rendezője is, és feltétlenül szeretném kiemelni Pásztor Edinát, aki a rendező munkatársaként ugyancsak végig segített a próbák során.
– Meséld el, hogy kell ezt az összművészeti produkciót elképzelni a gyakorlatban.
– Fél hétre megérkeznek a múzeumba a nézők, ahol hét óráig egy fantasztikus tárlatvezetésen vehetnek részt Molnárné Aczél Eszter kurátor asszony vezetésével. A tárlatvezetés végén megérkeznek abba a térbe, ahol már be vannak készítve a székek, és előadom a 65 perces színdarabot.
– Anélkül, hogy nagyon elspoilereznénk a darabot, kicsit mesélj az előadásról és a karakteredről.
– Dave egy negyvenen túl lévő fickó, aki testi adottságaiból fakadóan – 190 centi magas, 100 kiló – egész életében kidobóként dolgozott. Ő maga is megfogalmazza, hogy ez a maximum, amit ki tud hozni magából.
Családos ember, van felesége, két gyereke. Ott indul a történet, hogy elege lett az éjszakai világból, mert egyre durvább szituációk alakulnak ki, és Dave úgy érzi, annyit nem ér ez a munka, hogy az életét kockáztassa.
A munkaközvetítő irodában tanácsolják neki, hogy legyen múzeumőr. Rögtön az első napon megbízzák, hogy egy különleges műalkotásra vigyázzon, amit egy elkerített helyen tartanak. Ki is van írva elé egy táblára, hogy
Itt található maga a műalkotás, a Cicikrisztus. Innentől kezdve nagyon sok minden megváltozik Dave-ben és a környezetében, a családjában. A darab tulajdonképpen erről szól, hogy milyen hatással van rá a kép, mit gondol róla, és milyen nehézségei támadnak amikor próbálja megvédeni.
– A darab címe azt is elárulja, hogy mi is lehet pontosan ez a műalkotás, nem lövünk le semmit, ha elmondjuk, hogy itt ténylegesen egy cicikből mozaik szerűen kirakott Krisztus képről van szó.
– Így van. Azt mindenképp fontosnak tartom elmondani, hogy a darabban nincs semmiféle blaszfémia. Nincs benne semmiféle támadás a kereszténység, vagy a keresztény emberek felé.
– A darabban óhatatlanul megjelenik a vallási fanatizmus, bizonyos vallásos emberek viszonyulása ehhez a képhez. Könnyen el tudom képzelni, hogy maga az előadás is kiválthat hasonló hatást. Titeket nem ért támadás emiatt?
– Megmondom őszintén, Gézával ellentétben én tartottam efféle támadásoktól, de hála Istennek eddig semmilyen negatív visszajelzés, provokáció nem ért. Talán a Facebookon volt egy bejegyzés, hogy valaki kikérte magának. De már túl vagyunk a tizedik előadáson, vagyis minimum 700 ember látta az előadást, mivel teltházzal ment, és személyes atrocitás eddig még nem történt. Pedig az előadás után van egy rögtönzött közönségtalálkozó is, ahol megkínáljuk a vendégeinket egy pohár borral. Itt van lehetőség beszélgetni velem és a többi alkotóval, és még senki nem kritizált minket a cím vagy az előadás miatt.
– A darabnak fontos motívuma, hogy mit indít el a művészet az emberben. Rád, a színészre befogadóként is hat egy ilyen darab, vagy neked ez munka, és ilyen szempontból kívül maradsz?
– Minden munkának van olyan része, amit az ember befogad. Még a kisebb szerepekben is. Amikor hatvanöt percet egyedül tölt az ember a színpadon, akkor pedig végképp azt kell mondani, hogy természetesen hat rám. Főleg a próbafolyamat során, amikor napi szinten ezzel foglalkoztam. Kerestem a gesztusokat, a belső gondolatokat. Ezek óhatatlanul megérintenek.
– Ugyancsak most ősszel mutatták be a Belvárosi Színházban Woody Allen Brooklyni mese című vígjátékát. Nemcsak azért szeretnék beszélni erről is egy kicsit, mert szerepelsz benne, hanem mert nagyon hasonló a témája, az üzenete, mégis egészen más stílust képvisel.
– Ez egy nagyon érdekes találkozás. Előbb volt a Cicikrisztus és utána jött a Brooklyni mese. Ez az 1930-as években játszódik és egy New York-i gengszter család életéről szól. A családfő, a gengszterfőnök megvásárol egy ellopott Raffaello képet. Őt kizárólag üzleti érdekek vezetik, azért veszi meg, hogy később drágábban eladhassa.
A felesége viszont azt mondja, ha már ott a kép, akasszák ki a falra. És onnantól kezdve, hogy ott a kép a nappaliban, a festmény elkezd “működni”, mindenkire valamilyen hatással van, kivéve magára a főnökre.
Én a darabban egy végrehajtó gengszter vagyok, akinek az a dolga, hogy lábakat törjön el, gyilkoljon, de a végén én is teljesen meghasonlok a gengszterélettől. Hogy pontosan mit csinálok, azt nem árulom el, jöjjenek el, és nézzék meg az előadást!
Az biztos, hogy valóban létezik párhuzam a Cicikrisztus és a Brooklyni mese között, hisz mindkettőben egy festmény művészeti hatása az események mozgatórugója. És mind a két előadásnak fontos része a humor, még akkor is, ha más-más stílust képviselnek.
– Visszatérve a Cicikrisztusra, meddig láthatjuk a Várban az előadást?
– A Budapesti Történeti Múzeumban február 2-ig tart a kiállítás, tehát ott az előadás is eddig látható. De utána is látható lesz, csak más helyszínen. Érdemes követni a Cicikrisztus honlapját, ahol minden aktuális információ megtalálható.
fotó: Mészáros Attila, Éder Vera
