Végre Budapesten is látható Keleti Éva legszemélyesebb fotókiállítása. A Szubjektív című tárlaton olyan jeles művészekről is láthatsz fényképeket, mint Béres Ilona, Gálvölgyi János vagy Pogány Judit.
Mi már megnéztük a kiállítást az Eötvös10 Művelődési Házban. Mutatjuk a legkülönlegesebb fotókat.
Keleti Éva egy igazi művész óriás, Kossuth-, Balázs Béla- és Prima Primissima díjas fotográfus, érdemes és kiváló művész, aki pályája során a művészvilág színe-javát lefotózta, és fotózza a mai napig.
A 92 éves fotóművész új alkotásait a Gödöllői kiállítás után most először láthatod Budapesten. Negyven művészről csaknem hetven igazán személyes kép készült erre az alkalomra.
A tárlaton megtudtuk azt is, miért adta Keleti Éva a Szubjektív címet a kiállításának:
Régóta él bennem, hogy megvalósítsam: úgy fotózom le a szereplőimet, ahogy én látom őket, amit én gondolok róluk.
Most jött el az ideje, hogy megvalósítsam ezt az álmom, talán most lettem elég bátor ahhoz, hogy megtegyem."
A kiállításon kiderült az is, mi alapján válogatja ki Keleti Éva a fotóalanyait:
“Természetesen többüket évtizedek óta ismerem, bátran mondhatom, a barátaim. Az elmúlt évek alatt több száz fotó készült róluk, jobban ismerem a vonásaikat, mint saját maguk. Vannak akiket szívesen nézek színházban, televízióban. Vannak, akik felkeltik az érdeklődésemet a személyiségükkel. És természetesen ott vannak a fiatalok, a jövő reménységei, akikben látom a csillogást, az izgalmat, a különlegességet.”
A kiállított alkotásokon olyan jeles művészeket láthattunk, mint Gálvölgyi János, Molnár Piroska, Kulka János, Pogány Judit, és a Vígszínház számos művésze.
A tárlat egyik különlegessége, hogy a fotók mellett elolvashattuk Keleti Éva személyes vallomásait is, amik még intimebbé teszik a fotók hangulatát.
“Félve hívtam Mariannt a kérésemmel… Szeretném megörökíteni őt úgy, hogy Györgyi is velünk legyen. Érezzük a fotón a jelenlétét. (...) Minden egyes percben éreztük őt. Ott volt velünk végig a fotózásnál, és tudom, hogy itt van velünk. Még ha a kerekesszéke üresen is áll.”
"Íme hazánk legnagyobb és leghíresebb bohóca! Csodás képességekkel bír, bármikor bárkit képes megnevettetni. (...) Ha lekerül a piros orr és a festék, akkor megláthatjuk őt is. Ha engedi."
A kiállítás talán legszebb alkotásai azok a képek, amiket Béres Ilonáról készített Keleti Éva.
E kiállításra újrafotózta az idős színésznőt, akivel annak idején felejthetetlen napokat töltött Párizsban.
“Oh Párizs! Bolondozásunk kora. Alig volt pénzünk, és azt is nagyon gyorsan elköltöttük. De fiatalok voltunk és boldogok. Emlékszel? (...) Ez volt a mi kis párizsi kiruccanásunk. Ezen az úton készült rólad ez a sorozat, amit eddig soha nem mutattunk meg senkinek. Itt volt az ideje elővenni.”
A személyes kedvencem az a fotó, amin Kulka János piros sportcipőben elgondolkodva fekszik egy fürdőkádban.
“Erre a fotóra évek óta készültem. Talán most jött el az ideje. Kulka János ruhástól a kádban. Belement. Szó szerint. Meghökkentő? Talán igen. Érthető? Talán nem...”
“Rohan az idő. Mintha csak tegnap lett volna, amikor Hernádi Judit kislánya, Tarján Zsófi megszületett. Pici pólyás volt, amikor a kezemben tartottam…”
A tárlaton bepillantást nyerhettünk az alkotás folyamatába is. Werkfotókon keresztül nézhettük meg, hogyan fotózta Keleti Éva a tárlat képeinek alanyait.
A kiállítás létrejöttében L. Péterfi Csaba és Gordon Eszter fotóművészek is segédkeztek. A tárlatot november 2-ig ingyenesen nézheted meg az Eötvös10 Művelődési Ház pincegalériájában. A tervek szerint ezt követően a képek az ország számos pontján láthatóak lesznek majd.
Végre Budapesten is látható Keleti Éva legszemélyesebb fotókiállítása. A Szubjektív című tárlaton olyan jeles művészekről is láthatsz fényképeket, mint Béres Ilona, Gálvölgyi János vagy Pogány Judit.
Mi már megnéztük a kiállítást az Eötvös10 Művelődési Házban. Mutatjuk a legkülönlegesebb fotókat.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Annyira véres és erotikus lett a Hunyadi egy része, hogy ki kellett vágni egy jelenetet
A sorozatban Törőcsik Franciska karakterét erőszakkal kényszerítik szexre, még vér is folyik a jelenetben – ez országos kereskedelmi csatornán fő műsoridőben nem fért bele.
A Hunyadi sorozat legújabb epizódja ismét felkavarta a kedélyeket a nézők körében, mivel egyes jelenetek igencsak erotikusra sikeredtek. Az egyik ilyen rész annyira erőszakos is volt, hogy a premieradásban nem mertek mindent bemutatni. A jelenetben Törőcsik Franciska által alakított Brankovics Mara és Vlad fia közötti vízben zajló aktus rendkívül intenzívre sikeredett. Mara próbál ellenállni, de erőszakos partnere, miután először a víz alá löki, folytatja a bántalmazást, miközben Mara kétségbeesett arca is látszik.
A rendezői változatot követően, a Super TV2-n viszont már teljesebb képet kaptak a nézők a vad és erőszakos jelenetből.
Ebben a verzióban Vlad fia „folyik a vér, melyet ő ki is szív,” miközben Mara szenved. A jelenet ezután folytatódik a vízben, és teljes képernyőn mutatja az eseményeket.
A készítők valószínűleg tudatosan döntöttek úgy, hogy a premieradásban nem mutatják meg teljes egészében a jelenetet, hiszen az ilyen tartalom nem lehetett volna képernyőn a főműsoridőben, egy vezető kereskedelmi csatornán.
Korábban a Mi Hazánk két politikusa, Dúró Dóra és Toroczkai László is kiakadt azon, hogy a magyar történelem egy jelentős alakját bemutató sorozat túlfűtött erotikával, sőt leszbikus jelenettel igyekezett megnyerni a nézőket. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) már vizsgálni is kezdte a kifogásolt jeleneteket.
A Hunyadi sorozat legújabb epizódja ismét felkavarta a kedélyeket a nézők körében, mivel egyes jelenetek igencsak erotikusra sikeredtek. Az egyik ilyen rész annyira erőszakos is volt, hogy a premieradásban nem mertek mindent bemutatni. A jelenetben Törőcsik Franciska által alakított Brankovics Mara és Vlad fia közötti vízben zajló aktus rendkívül intenzívre sikeredett. Mara próbál ellenállni, de erőszakos partnere, miután először a víz alá löki, folytatja a bántalmazást, miközben Mara kétségbeesett arca is látszik.
A rendezői változatot követően, a Super TV2-n viszont már teljesebb képet kaptak a nézők a vad és erőszakos jelenetből.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Egy új Steven Soderbergh filmre mindig érdemes odafigyelni. Van, hogy egy kísérleti horrorfilmet forgat egy szellem szemszögéből (Jelenlét), máskor Channig Tatummal táncolgat (Magic Mike-sorozat), vagy sztárparádéval mókázgat (Ocean’s Eleven-sorozat).
Rendezőnk általában nem csinál rossz filmeket, és mindig próbál valami pluszt adni a sima szórakoztatáson felül.
Akadnak ugyan kevésbé jól sikerült produkciói, de ettől függetlenül is inkább pozitív a mérlege, ellenben a legtöbb mai rendezővel. Most is szerencsénk van, mert egy kimondottan jó darab került célkeresztünkbe. A Fekete táska tökéletesen megmutatja, hogy mi hiányzik manapság a moziműsorról: az ilyen filmek.
Már a szereplőgárda is megér egy misét. Michael Fassbender, Cate Blanchett, Regé-Jean Page, Pierce Brosnan, Tom Burke és Gustaf Skarsgård. Rengeteg elismert és díjnyertes karakterszínész. Emellett a forgatókönyvíró nem más, mint David Koepp. A Koepp és Soderbergh kettős már a Jelenlétben is együtt dolgozott, ám a szövegkönyvíró nevével sok, nagyon sikeres film stáblistáján találkozhattunk korábban.
Ő írta a Jurrasic Park, a Jól áll neki a halál, a Carlito útja, az első Mission Impossible, vagy a Hatodik érzék forgatókönyvét is.
Természetesen előfordult nála is egy-egy ballépés, de bátran elmondhatjuk, hogy a Fekete táska az egyik legjobb filmje. Már csak ezért is megéri elmenni a moziba. Nagy nevű sztárok, egy csavaros és lebilincselő történetben, remek tempóban előadva.
Történetünk szerint George (Michael Fassbender) feleségével, Kathrynnel (Cate Blanchett) együtt kémként dolgozik Angliában. Nem specifikálják melyik ügynökségnél, de mindketten magasabb szintű vezetők, igazi rutinos, ravasz rókák. Amikor otthon valamelyikük szakmailag érzékeny témát érint, csak annyit mondanak, hogy fekete táska, és befejezik a beszélgetést, mert mindketten tudják: erről nem beszélhetnek.
A nemzetbiztonságnál csak egy dolog fontosabb számukra: kettejük kapcsolata.
Ezért is üt akkorát a film eleje, mert George megtudja egy másik ügynöktől, Philiptől (Gustaf Skarsgård), hogy valaki ellopott egy nagyon érzékeny anyagot, a Severust, aminek mibenléte ugyan elsőre nem derül ki számunkra, de nagyon veszélyes. Ám itt az első csavar: Kathryn neve is ott van a lehetséges elkövetők listáján. George rögtön el is kezd nyomozni, és az összes gyanúsítottat meghívja egy vacsorára. Itt megismerkedünk a teljes szereplőgárdával, akik közül mind egytől egyig zseniális. Nagyon működik a színészek közötti kémia, jók a párbeszédek, még humort is visznek az amúgy feszült légkörbe.
Számomra az enyhén pszichopata hangulatot árasztó Clarissa (Marisa Abela) karaktere volt a legnagyobb meglepetés, de a legutóbb a Furiosában látott Tom Burke is brillírozott a nőcsábász Freddie szerepében.
Először azt gondoltam, hogy az egész film a vacsora alatt fog játszódni, de a Sodernergh-Koepp kettős kellemesen meglepett. Egy kimondottan fordulatos és szórakoztató kémthriller lett a végeredmény, remek alakításokkal és egy csipetnyi intrikával.
Ezért a filmért érdemes elmenni moziba! Ez nem vicc! Ugyan nem látványos, de elképesztően szórakoztató, igazi régi típusú hollywoodi film. Nem a világ legnagyobb durranása, de számomra egyértelműen az év eddigi legjobb filmje. Mindkét főszereplő remek, a forgatókönyv csavaros, de mégis követhető és a cselekmény kimondottan friss.
Soderbergh ügyesen keveri a lapjait, kellően feszült atmoszférát teremt és jó tempóval mozgatja karaktereit.
Ha muszáj lenne belekötni, talán csak a végén lévő nagy fordulatot emelném ki. Eléggé kitalálható volt a nagy csavar. Nem rejtegették túlzottan és a szereplők is viszonylag hamar rájöttek a történésekre. Talán kicsit túl okos is a Blanchett-Fassbender házaspár, de ez valószínűleg a rövid, amúgy tökéletes 90 perces játékidőnek köszönhető. Haladni kell a cselekménnyel, itt nincs idő gondolkodni és szenvedni.
Mindenkit csak biztatni tudok, hogy menjen el a moziba a Fekete táskára, mert ez a film megérdemli, hogy nyereséges legyen. A büdzséje kimondottan racionális (60 millió dollárra rúgott), miközben még egy kevés akció is belefért. Tényleg csak szuperlatívuszokban tudok a filmről beszélni, valószínűleg azért, mert szerintem az ilyen filmek kimondottan hiányoznak a mozik repertoárjából. Ezek a közepes 50-70 millió dolláros filmek teljesen átköltöztek a streamingre, ahol pedig a minőség kopott meg.
Eddig a mennyiség győzött a minőség felett. Most Soderbergh megmutatta, így is lehet mozifilmet forgatni.
Nem kell sok 100 millió dollárt eltapsolni szörnyen kinéző vizuális effektekre és hatalmas nevű mozisztárokra. Elég egy maroknyi kiemelkedő színész és egy tisztességes forgatókönyv a szórakoztató mozizáshoz.
A Fekete táska megtekinthető a mozikban és ha lehet hinni a nemzetközi véleményeknek, mindenki jobban jár, ha erre ül be és nem a másik nagynevű heti premierre...
Egy új Steven Soderbergh filmre mindig érdemes odafigyelni. Van, hogy egy kísérleti horrorfilmet forgat egy szellem szemszögéből (Jelenlét), máskor Channig Tatummal táncolgat (Magic Mike-sorozat), vagy sztárparádéval mókázgat (Ocean’s Eleven-sorozat).
Rendezőnk általában nem csinál rossz filmeket, és mindig próbál valami pluszt adni a sima szórakoztatáson felül.
Akadnak ugyan kevésbé jól sikerült produkciói, de ettől függetlenül is inkább pozitív a mérlege, ellenben a legtöbb mai rendezővel. Most is szerencsénk van, mert egy kimondottan jó darab került célkeresztünkbe. A Fekete táska tökéletesen megmutatja, hogy mi hiányzik manapság a moziműsorról: az ilyen filmek.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Hiába ripacskodja végig Jason Momoa, és hiába másolja gyengén a Jumanjit, óriási siker az Egy Minecraft-film - Próbáltunk utánajárni, miért
A világ legsikeresebb videójátékának feldolgozását nagy várakozás előzte meg, kár, hogy a kész film mindent felmutat, amiért a videójáték-adaptációknak ennyire rossz a híre.
Azoknak, akik nincsenek otthon a gamingvilágban, eláruljuk, miért olyan nagy szám a Minecraft, és miért lett máris ilyen nagy siker a belőle készült egész estés játékfilm, amely mindjárt a bemutatásának első hétvégéjén több mint 300 millió dollárt kaszált a világ mozijaiban. E számok tekintetében furcsa is, hogy csak most, 15 évvel az eredeti játék piacra kerülése után készült csak hollywoodi feldolgozás a kockavilágból.
A Mojang Studios fejlesztésében és forgalmazásában 2011-ben jelent meg a Minecraft egy nyílt világú sandbox videójáték (vagyis nincs konkrét kitűzött célja, szabadságot adva a játékosoknak, hogy maguk választhassák meg a játék menetét), amelyet a svéd Markus Persson indított útjára még 2009-ben, vagyis két évvel a kiadása előtt.
A Minecraftban a játékosok egy blokkokból álló világot fedezhetnek fel, felhasználhatják az ott lévő nyersanyagokat, vagyis bányászhatnak, eszközöket készíthetnek, építhetnek épületeket, továbbá harcolhatnak a számítógép által vezérelt ellenségekkel, vagy akár együttműködhetnek más játékosokkal.
A Minecraft a kiadása óta több mint 350 millió példányban kelt el szerte a világon, ezzel pedig bőven a legtöbb eladással büszkélkedő videójáték a történelemben, a jelenlegi második helyezett, a 2013-as kiadású Grand Theft Auto V-ből is „csak” 210 milliót értékesítettek, a bronzérmes Wii Sportsból pedig 82,9 milliót. Vagyis már majdnem 15 éve óriási az őrület a Minecraft körül, a megfilmesítés jogait megszerző Warner Bros. stúdió pedig természetesen elég jó lóra tett vele.
Ahogy a Super Mario Bros. – A filmből is (a minőségétől függetlenül) hatalmas kasszasiker lett 2023-ban a több mint 1,3 milliárd dolláros mozis bevételével, úgy a Minecrafttól is hasonló szépeket vártak. Eredetileg egyébként Shawn Levy (Éjszaka a múzeumban-trilógia, Vasököl, Free Guy, Az Adam-projekt, Deadpool & Rozsomák) lett volna a rendezője, de ő végül a játék fejlesztőivel való nézeteltérései után kilépett a projektből, mivel úgy gondolták, az ő ötlete nem összeegyeztethető a Minecraft szellemiségével (a kész filmet látva azért kíváncsiak lennénk, mivel állt elő Levy). Így került végül Jared Hess a rendezői székbe, aki eddig főként vígjátékokat készített, köztük is a Nevetséges Napóleont (2004), a Nacho Librét (2006), a Visszanyal a plágiumot (2009), az Áss csodát! (2015) vagy a Lángelméket (2015).
Az Egy Minecraft-filmről tisztán érződik, hogy az alkotókat eléggé megihlették a Jumanji- és A LEGO kaland-filmek.
Adott ugyanis egy párhuzamos játékvilág/-dimenzió, ahol a való világból idekerült emberhőseink a kedvükre bányászhatnak blokkokat, amelyekből bármit megépíthetnek, épületeket, fegyvereket vagy egyéb tárgyakat, a lehetőségeiknek csak a kreativitásuk szabhat határt. És természetesen meg kell menteni ezt a világot az invázióra készülő Alvilág-beli gonoszoktól, akik jelen esetben a malacemberek, illetve a vezetőjük, Malgosha. Ebbe az úgynevezett Felvilágba kerül be egy kristálykocka által nyitott dimenziókapu segítségével egy testvérpár, Natalie (Emma Myers) és Henry (Sebastian Hansen), az egykori videójátékbajnoki sikereiből tengődő Garrett (Jason Momoa), valamint az ingatlanos és állatgondozó Dawn (Danielle Brooks), és itt találkoznak a Felvilágban évek óta élő, gyerekként bányászálmokat dédelgető, profi építő Stevel-vel (Jack Black). Erre a kis csapatra vár tehát a feladat, hogy megvédjék a Minecraft világát az alvilági betolakodóktól.
Az Egy Minecraft film legnagyobb problémája, hogy sem nem Jumanji, se nem A LEGO kaland. Pedig adott volt egy több mint fantáziadús világ, amely számtalan vicces és ötletes jelenetre adott lehetőséget, az alkotók azonban megelégedtek az alapokkal, amellett persze, hogy a játék legfőbb és legismertebb elemeit, karaktereit, fajait, fegyvereit és eszközeit belecsempészték a sztoriba. Csak kár, hogy ezeket inkább csupán felsorolják, hogy a rajongók ujjonghassanak (ahogy látni az amerikai mozikból kiszivárgott felvételekből, ujjonganak is), igazán kreatív szerepet azonban nem kapnak a cselekményben.
Jack Black (akivel Jared Hess már együtt dolgozott a Nacho Librében) hozza a szokásos, teljesen őrült és túljátszó formáját, sőt, még énekel is párszor (e kapcsán pedig óriási dicséret illeti szinte állandó szinkronhangját, Kálloy Molnár Pétert, aki csodásan adja vissza Black féktelenségét).
De talán még rajta is túltesz Aquaman, vagyis Jason Momoa, aki egészen elképesztő fordulatszámra kapcsolt, és úgy pörgi végig a filmet, mint egy bekokózott gyalogkakukk.
Az Oscar-jelölt Danielle Brookst (Peacemaker – Békeharcos, 2023-as Bíborszín) eléggé a háttérbe tolták az alkotók, a két ifjú főhős (Myers a Wednesdayből, a Családi csereberéből vagy a Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz sorozatból lehet ismerős, Hansen pedig A kegyelem árából vagy a Lisey történetéből) pedig a fiatal közönség bevonására szolgálnak, és abszolút az első, 1995-ös Jumanji-film árva testvéreire (Kirsten Dunst és Bradley Pierce) emlékeztetnek.
A készítők jobban figyeltek a gyerek- és tiniközönség igényeire (kétségtelenül ők a célközönség), így a felnőtt nézők gyakran ásítozhatnak majd a moziba kísérgetés közepette a gyermeteg poénokokon, nekik sajnos nem sok ínyencséggel szolgálnak. Ezt erősítendő, a látványvilág nagyon színes, nagyon csiricsáré, de visszaadja a játék vizualitását, nyilván passzolva a durván pixeles stílust. E tekintetben nem lehet panasz, a CGI, ha nem is csúcsminőségű, teljesen korrekt ahhoz, hogy ne zökkentse ki a nézőket a történetből, amely azonban nem sok meglepetést tartogat.
Emlékezetes jelenetek és működő humor nélkül ugyanis az Egy Minecraft film sajnos továbbgyengíti a mozgóképes videójáték-adaptációk megítélését.
A siker persze önmagáért beszél, s így bizonyosan kapunk majd belőle folytatást is, reméljük, az alkotókat akkor már nagyobb cuppanással csókolja majd homlokon a múzsa.
Azoknak, akik nincsenek otthon a gamingvilágban, eláruljuk, miért olyan nagy szám a Minecraft, és miért lett máris ilyen nagy siker a belőle készült egész estés játékfilm, amely mindjárt a bemutatásának első hétvégéjén több mint 300 millió dollárt kaszált a világ mozijaiban. E számok tekintetében furcsa is, hogy csak most, 15 évvel az eredeti játék piacra kerülése után készült csak hollywoodi feldolgozás a kockavilágból.
A Mojang Studios fejlesztésében és forgalmazásában 2011-ben jelent meg a Minecraft egy nyílt világú sandbox videójáték (vagyis nincs konkrét kitűzött célja, szabadságot adva a játékosoknak, hogy maguk választhassák meg a játék menetét), amelyet a svéd Markus Persson indított útjára még 2009-ben, vagyis két évvel a kiadása előtt.
A Minecraftban a játékosok egy blokkokból álló világot fedezhetnek fel, felhasználhatják az ott lévő nyersanyagokat, vagyis bányászhatnak, eszközöket készíthetnek, építhetnek épületeket, továbbá harcolhatnak a számítógép által vezérelt ellenségekkel, vagy akár együttműködhetnek más játékosokkal.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Sosem nyomta fullba a kretént, és mindig szerepben maradt az audiokommentárig – A 60 éves Robert Downey Jr. 10 legjobb alakítása
Lökött tinik, nagy nevettetők, megszállottak, lángész playboy, őrült riporter, feketére mázolt szupersztár, kíméletlen bürokrata. Talán csak búgócsigát nem játszott még, de épp ezért szeretjük. Sokszínű, pofátlan, zseniális.
Robert Downey Jr. már a hetvenes években feltűnt kisgyerekként az apja, a rendező Robert Downey Sr. filmjeiben (Pound, Greaser’s Palace, Up the Academy), 1983-tól azonban már a saját jogán színészkedett, első ízben mindjárt egy John Sayles-filmben (1983: Szeress belém!). A nyolcvanas években főként lázadó, laza, kattant vagy nagymenő tiniket alakított mellékszerepekben, e korszak két legemlékezetesebb filmje pedig a John Hughes-féle Különös kísérlet (1985) vagy az 1986-os Vissza a suliba című Rodney Dangerfield-vígjáték, amelyben a komikus filmbeli, Keith Gordon által játszott fia egyetemi haverját alakította kitörő energiával és emlékezetes poénokkal. Sikerült felhívnia magára a figyelmet.
Chaplin (1992)
Először akkor hökkent nagyot a moziszerető közönség, amikor az addig főként vígjátékairól ismert Downey Jr. (aki 1990-ben már Mel Gibson oldalán is bizonyított az Air Americában) megkapta a filmtörténet egyik legnagyobb nevettetője, Charlie Chaplin szerepét az Oscar-díjas Richard Attenborough (Gandhi) Chaplin című életrajzi filmjében. És micsoda alakítást nyújtott! Meg is kapta érte mindössze 28 évesen élete első Oscar-jelölését a legjobb férfi főszereplők közt, s bár akkor Al Pacino elhappolta előle a díjat az Egy asszony illatáért, Downey Jr.-t innentől kezdve már komolyan veendő színészként kezelték. Plusz a Chaplinben ő maga csinálta az összes kaszkadőrmunkáját is…
Lelkük rajta (1993)
Egy kevésbé ismert, ám mindenképpen emlékezetes film az 1993-as Lelkük rajtaRon Underwood (Tremors: Ahová lépek, szörny terem, Irány Colorado!, Hallgass velem!, Joe, az óriásgorilla) rendezésében. Downey Jr. ebben a kissé tán alulértékelt vígjátékban egy olyan fickót alakít, akinek a testébe négy különböző halott ember lelke költözik be, akik a halált követő limbóban ragadtak: a kemény Tom Sizemore-tól kezdve a buja Kyra Sedgwicken át az telkényeztetett Charles Grodinig. Az egyik frenetikus jelenetben a karaktere, Thomas ide-oda ingázik a négy elveszett lélek között, miközben egy fontos prezentációt próbál a megfelelő irányba terelni. Komikusi csúcsteljesítmény.
Született gyilkosok (1994)
Ekkoriban már kezdte erősen átvenni az irányítást az élete felett a drogfüggősége. A Született gyilkosok-beli alakítása is (a hiperaktív tévés riporter szerepében) egy kicsit olyan volt, mintha végig be lett volna lőve. „Csak a Tessék! és az Ennyi! között voltam ébren” – vallotta be Robert utólag, aki a forgatáson a rendező Oliver Stone-t is az őrületbe kergette sokszor a viselkedésével és a kiszámíthatatlan impróival. Például ő találta ki azt is, hogy a véres ujját, benyúlva a nadrágjába, kidugja a sliccén, mintha egy véres pénisz lenne. Stone először hallani sem akart erről, mondván, ez már túl sok, és tönkreteszi a filmjét ezekkel a hülyéskedéseivel, de aztán mégis úgy döntött, hogy felveszik. Wayne Gale szerepében lehet, hogy túl sok volt valóban, de hogy egy eszeveszett és emlékezetes alakítást nyújtott, az egyszer biztos.
Ally McBeal (2000-2002)
Downey Jr. nem sok sorozatban bukkant fel eddigi karrierje során, igazából csak kettőben. Az egyik épp legutóbbi munkája, a 2024-es A szimpatizáns című miniszéria, amelyben több szerepet is játszik, a másik pedig az Ally McBeal, amelynek 25 epizódjában tűnt fel az ügyvéd Larry Paulként. A jogi vígjáték-drámasorozat 4. évadában csatlakozott Calista Flockhartékhoz, a karakterét pedig Ally az elején összekeverte egy terapeutával. Hamarosan azonban szellemes ugratások és romantikus szikrák csapnak fel kettejük között. Bár Downey Jr. ideje a sorozatban végül rövidebbre sikeredett, mint tervezték, miután 2001-ben a kábítószerekkel kapcsolatos vádak miatt újra letartóztatták (korábban már többször volt emiatt börtönben). Később bevallotta, hogy komoly függőségben szenvedett, miközben a sorozaton dolgozott. Ennek ellenére is lenyűgöző alakítást nyújtott, amiért 2001-ben Golden Globe-díjat és Emmy-jelölést is kapott. A szimpatizánsért egyébként szintén jelölték Emmyre 2024-ben.
Durr, durr és csók (2005)
Színészünk életébe a felesége, Susan Downey hozott megváltást, akivel a 2003-as Gothika című horror forgatásán ismerkedtek meg, és akinek hatására Robert végleg felhagyott a drogokkal, állítása szerint immár 2003 óta teljesen tiszta és józan. Élete vadonatúj fejezete, a tiszta lappal indulása első nagy állomása pedig Shane BlackDurr, durr és csók című krimi-komédiája volt, amelynek főszerepére Downey Jr.-t szemelte ki az író-rendező (a napokban elhunyt és szintén brillírozó Val Kilmer mellé), aki egy olyan alakítással hálálta ezt meg Harry Lockhart szerepében, amellyel azóta is azonosítják őt. Bizony, már itt lefektette Tony Stark alapjait. Nem különben pedig a film is csodálatos.
Zodiákus (2007)
David Fincher (Hetedik, Játsz/ma, Harcosok klubja, Pánikszoba, Holtodiglan) 2007-es krimi-thrillere az úgynevezett Zodiákus gyilkos utáni vadászatról szólt, aki a ’60-as évek végén és a ’70-es évek elején terrorizálta San Franciscót és környékét. Downey Jr. Jake Gyllenhaal és Mark Ruffalo mellett játszott egy olyan újságírót (Paul Averyt), aki kénytelen a mindig magabiztos fellépéséből visszavenni egy picit, amikor a gyilkos őt is fenyegetni kezdi. Egy lesújtóan hiteles karaktercsavarban azt is végignézhetjük, ahogy a figurája egyre mélyebb alkoholos ködbe zuhan az ügy megoldásával kapcsolatos tehetetlensége közepette. Fontos állomás a karrierjében egy fontos (és mindenképpen több figyelmet érdemlő) filmben.
A Vasember (2008)
A kétkedők korábban azt harsogták, hogy az amerikai közönség soha nem fog elfogadni egy olyan szuperhőst, mint Vasember, akit csak a képregényrajongók ismertek. Downey Jr. azonban talán minden idők legjobb szereposztási döntése után magára öltötte a vörös fémhacukát, Tony Starkot pedig egy instant klasszikus popkulturális jelenséggé tette. Nem egyből őt választották ki Jon Favreau-ék (Pofozó pénzmosók, Mi a manó, Zathura: Az űrfogócska), részt kellett vennie egy castingon, de ma már elképzelhetetlen ez a karakter más színésszel. Harry Lockhart nagydumás csibész figuráját fejlesztette itt tovább, csak egy gazdag zseni playboyverzióban. Vasembert összesen 10 filmben és 11 éven át alakította a karakter 2019-es, Bosszúállók: Végjátékban bekövetkezett haláláig, és talán a 2016-os Amerika Kapitány: Polgárháborúban játszotta a legnagyobbat ezek közül. Sherlock Holmest is Stark egyfajta verziójaként formálta meg Guy Ritchie filmjeiben, ami 2010-ben egy újabb Golden Globe-jelölést hozott neki. Az pedig már nem titok, hogy Downey Jr. visszatér a Marvel Mozis Univerzumba, igaz, nem Tony Starkként, hanem a Fantasztikus Négyes ősellenségeként, Dr. Victor von Doomként, alias Doctor Doomként, aki minden bizonnyal sok más szuperhős orra is alá is borsot tör majd.
Trópusi vihar (2008)
A második Oscar-jelölés. Ráadásul egy háborús vígjátékért, amelyben színészünk egy olyan csávót játszik, aki egy csávót játszik, aki egy másik csávót játszik! Ben Stiller fergeteges Trópusi viharában a filmsztár Kirk Lazarusként befestette az arcát, hogy eljátsszon egy fekete katonát a vietnámi háborúban. Nehéz elképzelni manapság, hogy egy fehér színész megússzon egy ilyen húzást, ráadásul még Oscar-jelölést is kapjon érte 2009-ben (Heath Ledger posztumuszdíja miatt nem lett ő a nyertes, de ez rendben is van így). De Downey Jr. tényleg mindent beleadott, nem nyomta fullba a kretént, és szerepben maradt az audiokommentárig. Ekkor már túl volt az első Vasemberen, szóval a poklokat is megjárt színészt ekkor már teljes mértékben visszafogadta a szívébe a szakma és a közönség is.
Oppenheimer (2023)
Downey Jr. végül 2024-ben vehette át élete első Oscar-díját (a harmadik jelölését tudta szoborra váltani), méghozzá Christopher Nolan háromórás életrajzi eposzáért, amelyben a bürokrata gazembert, Lewis Strausst játszotta, aki meg akarta fosztani J. Robert Oppenheimert (Cillian Murphy) az engedélyeitől, amikor az kétkedni kezdett a munkájában a kialakult nukleáris fegyverkezési verseny miatt. Robert most egy teljesen más arcát mutatta meg, egyáltalán nem volt starkos/sherlockos, sőt, szinte felismerhetetlen a kopaszodó ősz hajával és az SZTK-s szemüvegével. Sikerrel tartotta kordában a rá jellemző szarkazmust, hogy egy olyan embert játsszon el hitelesen, akinek a kicsinyessége felfedte a hatalom sötét oldalát.
Vissza a suliba (1986)
Robert Downey Jr. már a hetvenes években feltűnt kisgyerekként az apja, a rendező Robert Downey Sr. filmjeiben (Pound, Greaser’s Palace, Up the Academy), 1983-tól azonban már a saját jogán színészkedett, első ízben mindjárt egy John Sayles-filmben (1983: Szeress belém!). A nyolcvanas években főként lázadó, laza, kattant vagy nagymenő tiniket alakított mellékszerepekben, e korszak két legemlékezetesebb filmje pedig a John Hughes-féle Különös kísérlet (1985) vagy az 1986-os Vissza a suliba című Rodney Dangerfield-vígjáték, amelyben a komikus filmbeli, Keith Gordon által játszott fia egyetemi haverját alakította kitörő energiával és emlékezetes poénokkal. Sikerült felhívnia magára a figyelmet.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
