„John Wick bekokainozva” – A Kinyírni a világot brutális, véres, de nem találja a helyét a műfajok között
A német Moritz Mohr első nagyjátékfilmjét német-dél-afrikai-amerikai koprodukcióban Dél-Afrikában, Fokvárosban forgatta, a film láttán pedig egyértelműen kijelenthetjük, hogy olyan akcióőrületek lehettek rá hatással, mint a John Wick, a Golyózápor, a Crank: Felpörgetve, a Kill Bill, némi Scott Pilgrim a világ ellen (a videójátékos esztétika miatt), na meg kábé az összes egyszemélyes hadsereg-film. Avagy végy egy bosszúszomjas szótlan főhőst, aki válogatott eszközökkel küldi át a másvilágra a nemezise embereit, hogy végül magával a főgonosszal szállhasson szembe. Vagyis, mint egy videójátékban, itt is egyre nehezebb pályákat kell teljesítenie főszereplőnknek, hogy a végén megkapja a „bossharcot”.
Moritz Mohr saját rövidfilmjét adaptálta egész estés bunyóvá.
Így Mohr valóra válthatta álmát, és elkészíthette első egész estés játékfilmjét.
A sztori szerint a Fiúval (Bill Skarsgård) gyerekkorában valami nagyon rossz történt. Egy fiktív diktatúrában járunk, ahol a Von Der Koy család uralkodik vasszigorral. A Fiú húgát, Minát (Quinn Copeland) és az édesanyját (Rolanda Marais) a szeme láttára lőtték le, őt magát pedig süketnémává tették. A Sámán (Yayan Ruhian) talált rá a Fiúra, és befogadta, majd kiképezte, hogy halálos fegyverré váljon. Ahogy felnő, egyre ügyesebben bánik a fegyverekkel és az öklével, de a Sámán szerint még nem áll készen arra, hogy beteljesítse bosszúját. Egy városi piacon történt mészárlás után a Fiú azonban nem bírja tovább, és támadásba lendül.
Hamarosan Bennie (Isaiah Mustafa) és Basho (Andrew Koji) is csatlakoznak a harcához, miközben Van Der Koyék biztonsági főnöke, a kíméletlen June27 (Jessica Rothe) is a nyomukban lohol. Van tehát sakkfigura bőven, indulhat a harc!
Bár a fentiek tükrében, tehát papíron a Kinyírni a világot egy tipikus bosszúfilm, de ez nem is állhat távolabb a valóságtól. Moritz Mohr ugyanis egy amolyan félig komoly, félig vicces, de mindenképpen brutális akciófilmet dobott össze, amely ráadásul a csavaroknak sincs híján. Azt gondolhatnánk, hogy mivel a főszereplő néma, így egy fontos érzelmi belehelyezkedésről maradunk le a szövegek hiányában, ám az írók erről is gondoskodtak: egy belső hangot (H. Jon Benjamin) is biztosítottak a Fiúnak, aki a poénjaival gondoskodik a könnyedebb pillanatokról. E hang azonban nem duruzsol a fülünkbe az egész film alatt, hiszen később nagyrészt elhallgat, hogy átadja a helyét a harcoknak.
A Kinyírni a világot igazából olyan, mint egy élőszereplős videójáték, sőt, akár egy élőszereplős rajzfilm, amely színes, brutális, és időnként még bájos is, ez azonban magával hozza a negatívumokat is.
Néha túlságosan bugyuta, néha pedig meglepően nyomasztó. A részletek egyszerűen nem passzolnak össze.
Ezért pedig azért nagy kár, mert amit akció címszó alatt művel a film, az egészen csodálatos.
Gyakori probléma az akciófilmeknél, hogy egy verekedésben annyi vágás van, hogy nem érteni, mi történik pontosan, ez pedig megöli az élményt. Ezzel persze általában a harcművészeti tudás hiányát próbálják palástolni, itt azonban szó sincs ilyesmiről. Az itteni verekedések brutálisak és látványosak, emellett mindent pontosan és tisztán látunk. Persze ha Yayan Ruhiant látjuk egy filmben, nagyjából ilyesmire számíthatunk. Akik ugyanis látták őt A rajtaütés-filmekben (2011, 2014), pontosan tudják, milyen fantasztikus kunsztokra képes. Most sem hazudtolja meg önmagát, ugyanakkor Bill Skarsgård, valamint a Boldog halálnapot!-filmek főhősnője, Jessica Rothe sem szégyenkezhetnek, abszolút hitelesnek tűnnek a vonatkozó jelenetekben.
Épp ezért sajnálatos, hogy a film nem találja a helyét a műfajok között, és ezzel sokakban kelt majd visszatetszést, mivel, ha csak a valóban brutális, véres és ütős akciószekvenciákat nézzük, egy rossz szavunk sem lehet.
