Bizonyára sokan jártak már úgy, hogy felszálltak egy vonatra, kinéztek maguknak egy üres fülkét ki akarván használni az utat arra, hogy olvassanak, elmélkedjenek, esetleg lemenjenek alfába. Erre felszáll egy ismeretlen, kéretlenül szóba elegyedik az emberrel, és be nem áll a szája. Az alaphelyzet nem új az irodalomban, a moziban, csináltak már belőle krimit, kémtörténetet, abszurdot, lélektani drámát, de romantikus történetet és vígjátékot is. Jerry Mayer Keresztül-kasul című kétszereplős darabja, amelynek magyarországi ősbemutatóját a Rózsavölgyi Szalonban tartották Dicső Dániel rendezésében, több műfajt is egyesít magában, egyszerre kacagtató és elgondolkodtató.
A történet szerinti „áldozat” Janet, a „kőkemény” pszichológusnő a 70-es éveket idéző kék kosztümben, aki egy nagy lelki megrázkódtatás után egy hajnali másfél órás vonatút alatt keresztrejtvény-fejtéssel próbálja magát helyrehozni. Ebbe a helyzetbe vágódik be a laza, nemtörődöm életművésznek látszó Josh, aki nemcsak hogy megzavarja Janet szigorú köreit, hanem a kezdetben dühödten védekező nőről – már-már pszichológusi furfanggal – kezdi lehántani a páncélját.
Ő is ugyanazt a rejtvényt fejti, de látszólag nem boldogul, és ez útitársnőjét annyira felbosszantja, hogy segít neki.
Lassanként aztán kiderül, hogy Josh, bár momentán éppen alkalmi munkákból él, egyáltalán nem az a felszínes fickó, mint amilyennek látszik, és Janetből is kibújik az aggódó anya, aki lehet, hogy legalább annyira lelki segélyre szorul, mint páciensei, vagy az éppen „megmentendőnek” tűnő Josh, ha nem jobban.
Játék játékot követ, már a néző sem tudja, hogy ki mikor játszik szerepet – vagy kevésbé szépen mondva: hazudik – és mikor adja valódi önmagát. Megtudhatjuk viszont, hogy mi köze van az amerikai tengerészgyalogságnak Petrarca költészetéhez, egy bacon-ös szendvicsnek a New York-Tel Aviv-tengelyhez, és hogy mi a vége a fohásznak. Azt viszont, hogy miként végződik az út, egymásra talál-e két jobb sorsra érdemes ember, vagy csak ennyi volt az ő kapcsolatuk, nem áruljuk el. De az sem kizárt, hogy a nézők is bizonytalan érzésekkel távoznak a Szalon meghitt terméből.
Egy kétszemélyes színdarabnál ideális egy ilyen kis tér, a nézők együtt élhetnek a színészekkel, ha azok egymás közt megteremtik a közös hullámhosszt.
Pokorny Liáról eddig is tudtuk, hogy nagyon él a kamara színjátszás keretei között. Ezúttal pompás párost alkotnak Király Dániellel. Láthatóan ők is élvezik a jól pergő dialógusokat, rezzenéstelen arccal képesek képtelenségeket, néha nem is annyira vicces, mégis kacagtató poénokat mondani.
Testbeszédükkel, hangsúlyaikkal is remekül illusztrálják, hogy hol tart éppen kapcsolatuk, milyen a viszonyuk az adott pillanatban a másikhoz.
Bár vannak az előadásnak pillanatai, amikor a nézőben hirtelen megáll valami, és magába néz, legyen szó az önálló döntésről, a kihagyott lehetőségekről, a párkapcsolati igényekről, vagy éppen az előítéletekről, A Keresztül-kasul alapvetően pozitív kicsengésű, felszabadító hangulatú, jó kedvvel játszott darab. Éppen olyan, mint amilyenre manapság nagyon is szükségünk van.
Bizonyára sokan jártak már úgy, hogy felszálltak egy vonatra, kinéztek maguknak egy üres fülkét ki akarván használni az utat arra, hogy olvassanak, elmélkedjenek, esetleg lemenjenek alfába. Erre felszáll egy ismeretlen, kéretlenül szóba elegyedik az emberrel, és be nem áll a szája. Az alaphelyzet nem új az irodalomban, a moziban, csináltak már belőle krimit, kémtörténetet, abszurdot, lélektani drámát, de romantikus történetet és vígjátékot is. Jerry Mayer Keresztül-kasul című kétszereplős darabja, amelynek magyarországi ősbemutatóját a Rózsavölgyi Szalonban tartották Dicső Dániel rendezésében, több műfajt is egyesít magában, egyszerre kacagtató és elgondolkodtató.
A történet szerinti „áldozat” Janet, a „kőkemény” pszichológusnő a 70-es éveket idéző kék kosztümben, aki egy nagy lelki megrázkódtatás után egy hajnali másfél órás vonatút alatt keresztrejtvény-fejtéssel próbálja magát helyrehozni. Ebbe a helyzetbe vágódik be a laza, nemtörődöm életművésznek látszó Josh, aki nemcsak hogy megzavarja Janet szigorú köreit, hanem a kezdetben dühödten védekező nőről – már-már pszichológusi furfanggal – kezdi lehántani a páncélját.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.
Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.
A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.
A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.
Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,
azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.
Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.
A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.
Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.
A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.
Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.
„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.
Tízéves korában már fellépett a Stagecoach produkcióiban és iskolai darabokban, de a Harry Potter-franchise előtt soha nem játszott hivatásszerűen.
Hermione 10 éve
A színészi útja aztán 1999-ben, kilencéves korában drámai fordulatot vett, amikor elkezdődött a szereplőválogatás J.K. RowlingHarry Potter-könyvsorozatának filmadaptációjához. Watsont a drámatanára bátorította, hogy próbálja ki magát a castingon, kezdetben azonban nem volt tisztában a projekt nagyságrendjével: „Nem éreztem az elején, hogy milyen nagyszabású dolgokról van szó. A könyvekről sem tudtam sokat, de azt igen, hogy Hermione karaktere zseniális. Amikor a drámatanárom azt javasolta, hogy jelentkezzek a meghallgatásra, azt gondoltam, hogy szórakoztató élmény lesz, de nem igazán számítottam arra, hogy bármi is lesz belőle. Csak a tőlem telhető legjobbat akartam nyújtani. Majd folyamatosan kérték, hogy jöjjek vissza, és kezdtem úgy érezni, hogy valami igazán különleges dolog részese vagyok. Amikor pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet, akkor döbbentem rá igazán: az életem soha többé nem lesz ugyanaz, mint eddig."
Watson, akit 2000-ben választottak ki több ezer lány közül Hermione Granger szerepére, ez a döntés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult a karrierje szempontjából. Az első rész, a Harry Potter és a bölcsek köve 2001-ben került a mozikba, Watson alakítása pedig széles körben váltott ki elismerést. A fantasyfilmek sikere egyik napról a másikra sztárrá tette őt, az újonnan szerzett hírnév azonban számos kihívással járt együtt.
Bár Watson már fiatalon reflektorfénybe került, eltökélt szándéka volt, hogy a népszerűség nem árnyékolja be a színészet iránti szenvedélyét. A Harry Potter-filmek (nyolc epizód 2001-től 2011-ig) alatt próbált egyensúlyozni az iskolai tanulmányai, a magánélete és a szakmai karrierje között. A világsztársággal járó nyomás ellenére ugyanis nagyon komolyan vette a tanulmányait, és keményen dolgozott azért, hogy megőrizze életében a normalitás érzését. „Tudatos döntést hoztam: nem akartam, hogy az életem csak a Harry Potterről szóljon. Fontos volt számomra, hogy folytassam a tanulmányaimat, és a színészkedésen kívül más érdeklődési körökkel is foglalkozzam. Nem akartam, hogy egyetlen szerep vagy film határozza meg az életemet” – mondta erről.
Mindenkit leiskolázott
A Dragon School, vagyis az általános suli 2003-as befejezése után Watson az oxfordi Headington Schoolba ment tovább. A Harry Potter-forgatásokon való tartózkodása során őt és színésztársait, Daniel Radcliffe-et (Harry Potter), Rupert Grintet (Ron Weasley), Tom Feltont (Draco Malfoy) és a többi gyereket naponta akár öt órán át korrepetálták.
Emma aztán 2006 júniusában tíz tantárgyból tett záróvizsgát, amelyek közül nyolcat A* (csillagos ötös), kettőt A (ötös) eredménnyel zárt.
A gimnázium befejezése, vagyis az érettségi után szünetet tartott a tanulmányaiban, hogy 2009 februárjától a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. és 2. részének forgatására koncentráljon, de azt állította, hogy utána tovább akar tanulni.
Később megerősítette, hogy a Brown Egyetemet választotta Providence-ben, Rhode Islanden. 2011 márciusában, 18 hónapos egyetemi tanulmányok után aztán bejelentette, hogy „egy vagy két félévre” halasztást kér. Végül az utóbbira került sor, elmondása szerint így négy helyett öt évbe telt, hogy megszerezze a diplomáját angol irodalomból a színészi munkái miatt. 2014. május 25-én diplomázott a Brown Egyetemen. Ennyi azonban nem volt neki elég. Kilenc évvel később, 2023-ban elkezdte a mesterképzését az Oxfordi Egyetemen, idén pedig teljesítette a követelményeket, és továbblépett, hogy megszerezze a PhD-jét.
A Varázsvilág után
Az utolsó HP-film, a 2011-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész után Emma nagy kihívás előtt állt: hogyan lépjen tovább a karrierjében, miután eljátszotta azt a karaktert, amely egy évtizeden át meghatározta őt. Úgy döntött, másféle szerepeket keres, és próbálja elkerülni a beskatulyázást. A poszt-Harry Potter-éra első filmje a 2011-es Egy hét Marilynnel lett a számára, bár abban még csak egy nagyobb mellékszerepeket alakított. Korábban a Harry Potter-epizódokon kívül csupán egy tévéfilmben szerepelt (2007: Ballet Shoes), és egy animációs filmben szinkronizált (2008: Cincin lovag). Az első főszerepét a 2012-es Egy különc srác feljegyzéseiben játszotta, amelyet Stephen Chbosky a saját regényéből írt és rendezett. Watson alakította Samet, egy összetett és sebezhető tinédzsert, aki a kamaszkor megpróbáltatásai között próbál navigálni. A szerep merőben eltért Hermionétól, és lehetővé tette Emma számára, hogy megmutassa az érzelmi mélységét és sokoldalúságát színésznőként. Sokan máig a legjobb alakításaként emlegetik.
A következő években Watson több filmben is szerepelt, köztük a Lopom a sztáromban (2013), az Itt a végében (2013), a Noéban (2014), A kolóniában (2015), a Regressionben (2015), A körben (2017) és a Kisasszonyokban (2019), bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni a legkülönbözőbb műfajokhoz, a drámától a fantasyn át a pszichológiai thrillerekig. A Harry Potterekhez fogható legnagyobb sikerét a 2017-es A szépség és a szörnyeteggel, vagyis az 1991-es Disney-animáció élőszereplős feldolgozásával érte el, amelyben a főszerepelő Belle-t alakította, és amely több mint egymilliárd dolláros bevételt ért el szerte a világon. A 2019-es, Greta Gerwig-féle, 6 Oscar-díjra jelölt Kisasszonyok után azonban úgy döntött, egy időre visszavonul a színészkedéstől, és életének más aspektusaira, többek között a tanulmányaira és aktivista tevékenységeire koncentrál.
A sztárság amúgy is mindig megviselte, bár tisztában volt azzal, mekkora hatással van az emberek életére. „Találkoztam olyan rajongókkal, akiknek az arcom rá volt tetoválva a testükre, illetve olyan emberekkel is, akik a Harry Potter-könyvek segítségével vészelték át a rákot” – magyarázta a színésznő, akire a karrierje kezdete, vagyis kislánykora óta kiemelt médiafigyelem szegeződik.
A 18. születésnapján például a lesifitósok megpróbáltak a szoknyája alá fotózni, és számos zaklatás áldozata volt. A biztonsági aggályokra hivatkozva épp ezért nem is készít például szelfiket a rajongókkal, szívesebben beszélget velük szemtől szemben.
Aktívan a nőkért
Emma sok fontos társadalmi ügy mellé állt oda szenvedélyesen. Kiállt például a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak védelmében, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett, és elindította a HeForShe nevű kampányt, amely arra ösztönzi a férfiakat, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelemben. „Mindig is hittem abban, hogy ha van egy platformod, akkor felelősséggel tartozol azért, amiben hiszel. Ez nemcsak a színészkedésről szól, hanem arról is, hogy használd a hangodat azért, hogy változást hozz létre a világban” – magyarázta a színésznő, aki emellett az oktatásra, a fenntartható divatra és a mentális egészségre összpontosító kezdeményezésekben is részt vett. Olyan ügyeket támogatott többek között, mint a Malala Alapítvány, amely a lányok oktatását segíti elő, 2016-ban pedig társalapítója volt a „Közös polcunk” nevű feminista könyvklubnak, ahol az egyenlőség, az identitás és a társadalmi igazságosság témáit feltáró olvasmánylisták felett kurátorkodott.
2019-ben Emma bekerült a Kering francia luxusdivat-konglomerátum igazgatótanácsába, ahol a divatipar fenntarthatóságáért és etikus gyakorlataiért szállt síkra. A Keringnél betöltött szerepe összhangban van a fenntartható divat iránti régi elkötelezettségével, s gyakran dolgozik együtt olyan márkákkal, amelyek a környezetbarát anyagokat és az etikus gyártási gyakorlatokat helyezik előtérbe.
Watson ugyanakkor beiratkozott egy kreatív írói programba is, feltett szándéka ugyanis, hogy a kamera mögötti szerepek felé is forduljon, szeretne forgatókönyveket írni és filmeket rendezni. Ki is próbálta már magát ezekben, a Pradának például készített egy reklámfilmet (2022: Prada Paradoxe), illetve már írt egy színdarabot is.
„Annyira örülök, hogy megtettem a színészkedéstől való eltávolodást, mert úgy érzem, hogy van saját hangom, kreatív terem és szuverenitásom, amikről korábban nem volt tudomásom” – mesélte erről.
Röviden együtt, vagy egyedül
Emma, bár már 35 éves, sosem volt 2 évnél hosszabb kapcsolata, és gyermekei sem születtek még. Egy interjúban azt mondta, a magánélete magánügy, így arról sosem szokott nyilatkozni, így általában akkor tudni csak, hogy van valakije, amikor megjelenik az illetővel egy hivatalos eseményen, vagy a fotósok elcsípik őket az utcán. 2015 és 2017 között pl. két éven át volt kapcsolatban a tech-vállalkozó William Knighttal, 2018 és 2019 között pedig a színész Chord Overstreettel (Glee – Sztárok leszünk, Acapulco) randevúzott. 2019-ben azt mondta magáról, hogy szingli, sőt, az „önpartner” kifejezéssel jellemezte magát, vagyis, hogy nem egyedülálló, hanem a saját maga társa. Aztán mégis jöttek további férfiak az életébe: 2021-től 2023-ig például az üzletember Brandon Greennel járt, a legújabb udvarlója pedig egy oxfordi iskolatársa, egy bizonyos Kieran Brown, akivel először 2024 júliusában látták csókolózni.
Az intenzív hírnévvel való megküzdésről egyébként fiatalkorától kezdve azt mondta, hogy a saját identitásában való gyökerezés segített neki végül „megtalálni a békét”, ebben pedig hatalmas segítségére volt a jóga. Emmát tehát már hat éve hiányolhatják a rajongói, és számukra rossz hír, hogy továbbra sem kereshetjük őt filmekben, sorozatokban, egyelőre nincsenek színészi előjegyzései. Nagyobb az esély arra, hogy a PhD-je megszerzése után forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként olvashatjuk majd a nevét egy-egy film stáblistáján.
Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.
Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.
„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.
Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.
Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.
Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.
Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.
Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…
Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.
Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?
E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…
A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.
A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.
Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.
Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Fekete öves taekwondós, az anyjának köszönheti a karrierjét, és a Föld 100 legnagyobb hatású embere közé sorolták – 35 érdekesség a 35 éves Dev Patelről
A Gettómilliomos főszereplőjeként robbant be a filmvilágba 18 évesen, azóta pedig talán a leghíresebb indiai származású színész lett belőle, sőt, van, aki szerint ő a legszexibb élő férfi.
1. 1990. április 23-án született London Harrow nevű kerületében.
2. Az édesanyja, Anita Patel gondozóként dolgozik, az apja, Raj Patel pedig IT tanácsadóként.
3. A szülők egyébként szintén nem Indiában születtek, hanem Kenya fővárosában, Nairobiban, ahol jelentős indiai diaszpóra található. S bár mindketten Kenyából származtak, külön-külön költöztek Nagy-Britanniába, és már Londonban ismerték meg egymást.
4. Saját elmondása szerint gyerekkorában „hihetetlenül energikus” volt, és emiatt gyakran került bajba.
5. A harrow-i Longfield Middle Schoolba és a Whitmore High Schoolba járt gimibe.
6. Van egy Trushna nevű nővére, aki négy évvel idősebb nála.
7. A*-t, vagyis csillagos ötös minősítést kapott GCSE Dramából (egy olyan tantárgy, amely lehetővé teszi a diákok számára, hogy a színház művészetét gyakorlati és írásbeli munka kombinációján keresztül fedezzék fel), miután a könnyekig meghatotta vizsgáztatóját egy a beszláni iskolai túszdrámában részt vevő tanuló alakításával.
8. A legelső színészi szerepét egy iskolai darabban, a Vízkereszt, vagy amit akartokban kapta: ő játszotta Sir Andrew Aguacheeket.
9. 188 centiméter magas.
10. Bár Angliába született, elmondása szerint kifejezetten fontosak számára a gyökerei, épp ezért gyakran utazik Indiába.
11. A közösségi média egyáltalán nem érdekli, nincs profilja sem a Facebookon, sem az X-en (Twitteren), sem az Instagramon.
12. Saját magát „technofóbnak” vallja, idegenkedik minden technikai vívmánytól, kütyütől, ezért sincs róla egyébként túl sok információ az interneten.
13. Jártas a harcművészetekben, például nyolc éven keresztül taekwondózott, amiből meg is szerezte a fekete övet.
14. Állítása szerint egyáltalán nincs hallása a zenéhez, sem ritmusérzéke. „Ha az életemről lenne szó, akkor sem tudnék énekelni. A tánc sem megy, szóval a Grease remake-jét biztosan nem kapom meg!” – nyilatkozta. Ehhez képest azért kaptunk tőle egy pofás táncjelenetet első filmje, a Gettómilliomos fináléjában…
15. 16 évesen szerepelt a Skins című brit tinidrámában, az anyja intézte el neki a meghallgatást. „Neki köszönhetem, hogy a szakmában vagyok. Meglátott egy hirdetést a Skins castingjáról a Metro nevű újságban, kitépte, és elrángatott a londoni National Youth Theatre-be. Lógnom kellett a suliból miatta” – emlékezett vissza Dev.
16. A Gettómilliomos 2007-es forgatása előtt sosem járt Indiában.
17. Óriási Bruce Lee-rajongó. Mindent gyűjt, ami a tragikusan fiatalon elhunyt harcművész-színészhez köthető: filmplakátokat, ereklyéket stb.
18. A Bruce Lee-imádat már kisgyerekkorában elkezdődött, vele együtt pedig odavolt az akció- és a harcművészeti filmekért. Minden bizonnyal emiatt fogant első játékfilmes rendezése, a 2024-es A Majomember is e műfajokban.
19. A 2008-as Hancock című film londoni premierjén órákig várt, hogy lefotózhassa Will Smith-t. „Három órán keresztül szobroztam. Majd sikerült lőnöm egy képet a homlokáról, és emlékszem, arra gondoltam: hű, ez annyira hihetetlen!” – mesélte egy interjúban.
20. A 2012-es Pi életének még a meghallgatására sem engedték el: „A Gettómilliomos után nem lehetett enyém az a szerep, mert a filmesek »túlexponáltnak« tartottak engem. Suraj Sharma, aki megkapta a szerepet, elképesztő munkát végzett, és a film is lenyűgözött, de egy részem azt gondolja, hogy a fenébe is, bárcsak kaptam volna egy esélyt!”
21. Nem küld SMS-eket. „Utálom” – mondta a The Guardiannek. „A barátaim azt mondják: »Haver, írnod kell SMS-t. De ehelyett inkább felhívom a kocsimból az illetőt, és beszélgetünk. Úgy tűnik, ez manapság túl intim az emberek számára.”
22. A Gettómilliomos bemutatása után jött össze a filmbeli partnerével, Freida Pintóval (A majmok bolygója: Lázadás), akivel hat éven át voltak együtt, 2014-ben szakítottak. Hogy miért váltak szét, arról úriember lévén nem volt hajlandó beszélni.
23. A 2016-os Oroszlánban való szerepléséhez új fizikumot kellett kialakítania, így ennek érdekében rengeteg órát töltött az edzőteremben. Szakállt is növesztett, és ausztrál akcentust vett fel. Összesen 8 hónapig készült a szerepre.
24. Állítása szerint egyébként elkezdtek potyogni a könnyei, majd elbőgte magát, amikor először olvasta az Oroszlán forgatókönyvét.
25. 2017 óta az ausztrál színésznő, Tilda Cobham-Hervey (Lány a hullámok hátán, Almaecet) a barátnője, akivel a Hotel Mumbai forgatásán ismerték meg egymást.
26. Meghallgatták egy szerepre a 2015-ös Star Wars: Az ébredő Erőhöz, ami saját elmondása szerint meglehetősen rosszul sült el. Bár nem hozták nyilvánosságra, hogy melyik szerepre jelentkezett, a feltételezések szerint Finn vagy Poe karaktere lehetett, akiket John Boyega, illetve Oscar Isaac alakítottak.
27. 2017-ben a műsorvezető Ellen DeGeneres a „legszexibb élő férfinak” nevezte őt.
28. A sportokhoz annyi kötődése van, hogy imád sakkozni, és szenvedélyes Arsenal-drukker.
29. Szerepelt a Time magazin 2024-es 100-as listáján, vagyis a szerzők szerint ő a világra legnagyobb hatást gyakorló embereinek egyike jelenleg.
30. Eddig egyszer jelölték Oscar-díjra: 2017-ben az Oroszlán mellékszerepéért.
31. A Golden Globe-on azonban már két nominációval is büszkélkedhet, az Oroszlánon kívül 2021-ben jelölték a David Copperfield rendkívüli élete című 2019-es filmért a legjobb férfi színész – musical/vígjáték kategóriában.
32. A 2024-es International Film Festival Australia Awards díjátadón a legjobb játékfilmes rendező díját kapta A Majomember című 2024-es akciófilmjéért.
33. A Brit Filmakadémia díját, a BAFTA-t azonban elnyerte az Oroszlánért 2017-ben, mellette pedig jelölték a Gettómilliomos férfi főszerepéért 2009-ben, valamint legjobb elsőfilmesként A Majomemberért idén.
34. „Olyan karaktereket keresek, akik maradandó hatást gyakorolnak a nézőkre, olyan történeteket, amelyek megmaradnak az emberek fejében. Igyekszem minél sokoldalúbb lenni a felkínált karakterekben” – mesélte egyszer arról, hogy mi szerint próbál szerepet választani.
35. A jótékonysági aktivitása is számottevő: olyan szervezetekkel működik együtt, mint pl. a LionHeart, hogy anyagi segítséget nyújtson több mint 11 millió, utcán élő indiai gyermeknek. Továbbá jelentősen támogatja a Railway Children nevű szervezetet is, amelyet az Egyesült Királyságban, Indiában és Tanzániában az utcán élő, kiszolgáltatott gyermekek védelmére alapítottak, valamint a Greenpeace-t, amely a globális környezetvédelemért kampányol.
1. 1990. április 23-án született London Harrow nevű kerületében.
2. Az édesanyja, Anita Patel gondozóként dolgozik, az apja, Raj Patel pedig IT tanácsadóként.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
