Ilyen a Hűvösvölgyi Gyermekvasút egy gyerekvasutas szemével
Töredelmesen bevallom, hogy gyerekkorom óta rajongok a vonatokért. Olyannyira komolyan gondoltam tinédzserként specifikusan a mozdonyvezetői álmokat, hogy az érettségi évében még a leendő vasútgépészeknek tartott nyílt napon is lelkesen részt vettem, de a jövőmet végül a művészet iránt érzett olthatatlan szeretetem vitte el hivatásszerűen egy másik vágányra.
Bár a vasút iránti rajongás leginkább gyerekkoromban tombolt igazán, és mára már nem tudom például betéve az országos vasúti menetrendet, nem bámulom már oly hosszan a kanizsai gyorsokat minden nyáron Széplakon, vagy Gárdonyban a tóban fürdések helyett, de a szerelem a vasút világa iránt egy élethosszig tartó vonzalom maradt, így - művészet kontra vasút - két hű szeretővel is büszkén rendelkezem.
Emiatt is gyerekkoromban mindig irigykedtem a Gyermekvasúton dolgozó pajtásokra, hogy bárcsak én is a csapatuk tagja lehetnék, de sajnos ez a vágy, leginkább a felvételhez nem elegendő általános iskolai jegyeim miatt, sosem valósulhatott meg.
Ehhez az élményhez kaptam segítségül aznapi kis kollégámat, a 13 éves Puskás Bernadettet, aki már 3 éve van a Gyermekvasút szolgálatában, most végezte a 7. osztályt.
Jelenleg a Hűvösvölgyi Gyermekvasúton megközelítőleg 600 fiatal vasutas szolgál, akik heti egy alkalommal, 4 hónapig tartó tanfolyamon sajátítják el a világ leghosszabb, 11 km hosszú gyermekvasútjának összes fortélyát. A gyermekvasutasok általános iskola negyediktől nyolcadik osztályig bezárólag dolgozhatnak a vasúton.
Bernadett megmutatta nekem, milyen a Gyermekvasút belső működése, miközben számos kis pajtással, vagy épp szakmai vezetőjükkel, Szente Dáviddal, illetve a kisvasút felnőtt mozdonyvezetőivel elegyedtem rövidebb beszélgetésekbe.

A hűvösvölgyi állomás forgalmi irodájában üzemelő, 1970-ben kifejlesztett Domino 70-es típusú biztosító berendezés a magyar vasút ikonikus készülékének számít, ezen tudják Bernadették a különböző fényjelzéseket, vágányutakat megadni, nem egy nagyvasúti állomás évekkel ezelőtt még ezzel a rendszerrel üzemelt.

Az 1948-ban épített Széchenyi-hegyi végállomáson található váróteremben tökéletesen visszaköszönnek a korabeli államvasúti nagyállomások építészeti jegyei.

Széchenyi-hegy forgalmi irodájának a hangosbemondója egy korabeli fülkében van elkülönítve: a szűk helyiség falait a bemondásokhoz szükséges kötelezően megadott szövegek poszterei borítják.

A fiatal lány bátyja is a Gyermekvasúton dolgozik, 8. osztályosként, az utolsó évét befejezve a vasúton, így nem volt kérdés Bernadett számára sem, hogy testvérét követve ő is jelentkezik a nagy kalandra.

Széchenyi-hegy végállomás az ország legmagasabban fekvő, 465 méter tengerszint feletti magassággal rendelkező állomása.

Virágvölgy állomás váltórendszere egy nagyon egyedi típus, a váltóállításhoz először egy speciális kulccsal lehet a készüléket feloldani.

A gyermekvasúton nosztalgiamenetben közlekedő C50-es típusú, 1952-ben gyártott dízelmozdonya az ország legöregebb, máig működőképes gépe a fordából, Makhajda Attila mozdonyvezető a fotó készítésekor épp a második szolgálatát töltötte ezen a mozdonyon.

Az úttörő hagyományoknak megfelelően a fiatal vasutas kollégák egymásnak szalutálnak minden be-ill. kijáró szerelvény elhaladásakor, a képen épp Széchenyi-hegy bakterháza, a „Torony” előtt.

Bernadett néhány perccel az indulás előtt beszélget a Gyermekvasúton 1,5 éve dolgozó, MK-45 ös dízelt vezető mozdonyvezetőjével, Nagy Gáborral a Széchenyi-hegyi végállomáson.

Bernadett szerint a legfontosabb dolog, amit kaphatott a Gyermekvasúttól, az maga a közösség, és a számos barátság, ami ide fűzi őt.