„Idehozták a barlangrajzokat, vagy mi?” – Mintha beléptünk volna az ősemberek barlangjába
Új régészeti kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol a legismertebb festett őskőkori barlang, a spanyolországi Altamira-falfestményeinek világa tárul eléd. Az Altamira barlangrazjai - A művészet kezdetei című időszaki kiállításon ráadásul bepillantást nyerhetsz abba is, milyen volt a felső-paleolitikum korszak a mai Magyarország területének.
Mi már láttuk a híres bölényeket és a barlangi művészek kéznyomait. Mutatjuk milyen lenyűgöző hatása van a barlangrajzokról készült fotóknak eredeti méretben.
"Idehozták a barlangrajzokat, vagy mi?" – tette fel a kérdést az egyik ismerősöm, akinek beszéltem a kiállításról. Az egyszerű válasz pedig az, hogy dehogyis! A kiállítás alapanyagát az Altamira Nemzeti Múzeum és Kutatóközpont által összeállított rangos fotó- és szöveganyag adta. A barlangfalon található festmények fényképei viszont eredeti méretben tárulnak a látogatók elé.
Amikor beléptünk a kiállítás terébe a barlang egyik bölényének eredeti technikával készült másolatával találtuk szembe magunkat.
A kiállításon megismertük a barlang megtalálásának érdekes körülményeit, és magát a felfedezőt is. A spanyolországi Altamira-barlang festményeit 1879-ben Marcelino Sanz de Sautuola üzletember és földbirtokos amatőr kutató találta meg. Pontosabban 9 éves kislánya, Maria, akivel együtt fedezték fel a barlangot. A felfedezést Sautuola egy évvel később publikálta.
Az elismerésig tartó rögös útról egy rövid videót is megnézhettünk a kiállításon. Az akkori közvélemény szerint ősi múltunk fabunkóval vadászó és hadakozó primitív létben zajlott. Nem úgy gondoltak az ősemberre, mint művészi képességekkel rendelkező értelmes lényre. Ezzel a felfogással pedig élesen szemben állt Sautuola felfedezése. Két évtizednek kellett eltelnie, mire a kritikus őstörténészek többsége elismerte, hogy nem hamisítványokkal van dolguk.
Az Altamira-barlang első falképei 35 ezer, míg az utolsók 13 ezer évvel ezelőtt születtek a felső-paleolitikum időszakában. Ma már tudjuk, hogy az akkor élt Homo sapiensek, vagyis az Altamira művészei nem különböztek tőlünk sem fizikai megjelenésükben, sem kézügyességükben, értelemben vagy a kommunikációs képességben, ez pedig tökéletesen tükröződik művészi alkotásaikban.
A kiállításon láthattunk két méteres szarvast, és a híres bölényeket is. Ezek ábrázolásához
Sőt a barlangfal sárgásbarna alapszinénak segítségével vörös és fekete festékből még több színárnyalathoz jutottak.
A fényképek között szerepelnek az emberről készült ábrázolások is, amelyek az állatokhoz képest elnagyoltak és suták. Illetve láthattuk a barlangi művészek kéznyomait is.
A kiállítás rámutatott arra is, milyen sérülékenyek a barlangi művészek nyomai. Ezért mindenhol rendre megépítik a másolataikat, hogy ne menjenek tönkre az eredeti rajzok, mégis minél többen megismerhessék a jégkori Homo sapiens alkotásait. Az őskor művészete ma már a világörökség része, és így az Altamira-barlang is.
Magyarország területéről nem ismerünk barlangrajzokat a felső-paleolitikum időszakából. A kiállítás azonban bemutatja a Kárpát-medence őskőkori környezetét is. A felső-paleolitikum idején a Homo sapiens merőben új vadászati technikát alakított ki: csontból és agancsból faragott dárda- és nyílhegyeket használt.
A tárlaton megismerhettük az őskőkori vadászok fegyvereit és ősállati maradványokat is láthattunk, például mamut álkapcsot és barlangi medve koponyát.
Olyan leleteket is megcsodálhattunk, amik arról tanúskodnak, hogy az akkor élt emberek más tevékenységekkel is foglalkoztak a puszta önfenntartáson kívüli. Láttunk fuvolát, ékszerként használt átfúrt állatfogakat, csontokat, és holdnaptárként értelmezett rovátkákkal díszített kavicsot is.
Az Altamira barlangrajzai – A művészet kezdetei című kiállítást június 2-ig nézheted meg a Magyar Nemzeti Múzeum Pulszky-termében. Részletek a múzeum honlapján.
