Halálos harcmező: a Netflix új filmjében az a legizgalmasabb, hogyan küzdenek Budapesten a harci robotok
Magyarként különleges élmény végignézni az akciófilmet, amiben egy Marvel-sztár, Anthony Mackie kiborgként harcol az ellenséggel. A forgatókönyv ugyanakkor lehetett volna erősebb is.
Orosz harci robotok bukkannak fel a VII. kerületben, a Murányi utca és a Marek József utca sarkán felépített óriási díszlet kapuiban, majd vadul tüzelni kezdenek harckocsikból kiözönlő amerikai harci robotokra. Végül az egész épületet megsemmisíti egy dróntámadás.
Hasonló, grandiózus jelenetet eddig nem sűrűn láttunk Budapest utcáin, és bár a magyar főváros az Outside the Wire-ben nem Budapestként szerepel, a film telis-tele van ikonikus magyar helyszínekkel. Az Istvántelki Főműhely például az ellenállás menekültközpontjaként jelenik meg, a Kelenföldi Hőerőműben amerikai támaszpont működik, amihez a K-Hídon keresztül vezet az út, az ellenség pedig a Magyar Szentföld-templomban rendezkedett be.
Így ezen a hétvégén világszerte magyar helyszíneket néz a 200 millió Netflix-előfizető színe-java.
A filmet ugyanis nem kis várakozás előzte meg, lévén, hogy a mozik még mindig zárva vannak. Ennek megfelelően a Halálos harcmezőről a New York Times-tól a CNN-en át a Variety című filmes magazinig jelentek meg kritikák, a magyar nézettségi toplistában pedig a film máris az élen áll.
A történet szerint Kelet-Európában 2036-ban háború dúl, és az oroszok megpróbálják kiterjeszteni a befolyásukat Ukrajnára. Az amerikaiak békefenntartóként vannak jelen, és folyamatosan összetűzésbe keverednek az oroszok által támogatott egyik hadúrral.
A film egyik főszereplője Damson Idris, aki drónpilótaként megtagadja felettesei közvetlen utasítását, hogy ne tegyen semmit, és egy dróntámadással próbál egy bajba jutott amerikai egységen segíteni. Miközben megmenti őket, meg is öl két amerikai katonát. Emiatt büntetésből terepre küldik, ahol találkozik a másik főszereplővel, a Marvel-filmek Sólyomjaként már jól ismert világsztárral, Anthony Mackie-vel. Róla hamar kiderül, hogy nem ember, hanem egy szigorúan titkos fejlesztésű kiborg. Amikor ugyanis leveszi pólóját, a mellkasa átlátszó robottestté változik. A két főhős ezután együtt indul küldetésre. Céljuk megakadályozni, hogy a rosszfiúk atomfegyverhez jussanak.
A Halálos harcmező abszolút aktuális kérdéseket feszeget, például azt, milyen felelősséggel tartoznak a drónpilóták a "járulékos veszteségekért",
mennyire érezhetik át egy sok ezer kilométerrel messzebb felállított konténerben ülve, milyen borzalmakat és szenvedést okoznak a helyi civileknek az általuk vezérelt dróncsapások. Vagy azt, mi történik, ha egy mesterséges intelligenciával működő kiborg morális okokból egyszer csak megkérdőjelezi a kapott parancsokat és fellázad. De láthatjuk azt is, hogyan egészíthetik ki a Gumps-nak hívott harci robotok az embereket egy összecsapásban, és hogyan bánnak velük a katonák, amikor azt hiszik, nem látják őket a tisztek.
Ez a sok téma ugyanakkor szét is feszíti a futurisztikus akciófilm kereteit, ami emiatt sem a dróntámadások, sem a robotlázadás tematikájában nem tud sok újdonságot mondani.
VIDEÓ: a hivatalos előzetes
Az akciójelenetek pedig bármennyire is kidolgozottak, látványban nem ütik meg a nagy mozisikerek által felállított mércét.
A Netflix valószínűleg úgy volt vele, hogy szélesvásznon amúgy sem mutatják be a filmet, a tévék képernyőjére pedig ennyi CGI is elég.
Maga a látványvilág sem túl eredeti. Az Anthony Mackie által alakított android kivételével az amúgy jól kinéző robotkatonák nem nagyon térnek el a már ma is létező robot-prototípusoktól, és a drónok is olyanok, amilyeneket már ma is bevetésekre küldenek, pedig a technológia 15 év alatt ennél minden bizonnyal nagyobbat fejlődik majd. Mindezt talán azért találták így ki a film készítői, hogy minél hitelesebbnek hassanak, akkor viszont nem teljesen érthető, hogy az egyik jelenetben a kémdrón miért látótávolságban úszik be a megfigyelt kocsi fölé.
Az sem derül ki, hogy az android hogyan lehet ennyivel fejlettebb kinézetre, tudásban és érzelmi intelligenciában is a többi robotkatonánál, és ha az amerikai hadseregnek van egy ilyen csodafegyvere, miért nem használják ki jobban a képességeit.
Összességében Mikael Håfström filmje, a Halálos harcmező nagy dobásnak semmiképp sem nevezhető, de azért van annyira szórakoztató, hogy némiképp enyhítse a hollywood-i szuperprodukciók hiányát.
Nekünk magyaroknak pedig a forgatási helyszínek és a statisztaként feltűnő magyar színészek miatt mindenképp tartogat annyi extra-élményt, ami miatt érdemes megnézni.
Orosz harci robotok bukkannak fel a VII. kerületben, a Murányi utca és a Marek József utca sarkán felépített óriási díszlet kapuiban, majd vadul tüzelni kezdenek harckocsikból kiözönlő amerikai harci robotokra. Végül az egész épületet megsemmisíti egy dróntámadás.
A forgatás helyszíne és az utca közepére díszlet:
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Táncos esték Keleti Andreával – visszatér a báli hangulat a Gundelbe
A Gundel neve évtizedek óta egyet jelent a kifinomult gasztronómiával és a különleges vendéglátással. Most azonban a patinás falak között egy régi hagyomány is új életre kel: a tánc!
Egykor a Gundel nem csupán egy étterem volt, hanem a társasági élet egyik központja, ahol a cigánymuzsika, a tánc és a bálok elengedhetetlen részei voltak az estének. Ezt az aranykort idézik most fel a zenés-táncos esték, amelyek nem csupán szórakozási lehetőséget kínálnak, hanem egyben kulturális missziót is teljesítenek:
újra divatba hozzák a báli etikettet és a klasszikus társastáncokat.
Keleti Andrea táncművész minden alkalommal egy-egy tánc alapjaiba vezeti be a vendégeket, míg Lukács Zsolt műsorvezető a bálok történetéről, a Gundel legendáiról és a tánckultúra fejlődéséről mesél. Az estek egyik különlegessége, hogy nem csupán egy alkalmi programról van szó, hanem egy sorozatról, amely végül egy nagyszabású eseménybe, az első Gundel Bálba torkollik, ahol a nyári estek visszatérő vendégei már magabiztosan léphetnek a táncparkettre.
Ha eddig nem találtad a helyed
A Gundel táncos estjei elsősorban a 30 év feletti korosztályt szólítják meg, azokat, akik a mai budapesti éjszakai életben nem találják meg a számukra ideális szórakozási lehetőséget. Itt nem harsány buli várja a vendégeket, hanem egy kellemes, elegáns, mégis oldott hangulatú este, ahol a zenéé és a táncé a főszerep.
A programok minden hónap utolsó szerdáján kerülnek megrendezésre, az első alkalommal április 23-án lesz.
A hűvösebb időszakokban az étterem impozáns belső tere ad helyet az eseménynek, míg a nyári hónapokban a Gundel Kert árnyas fái alatt perdülhetnek táncra a vendégek.
Az esteken könnyed tánczene szól, a vendégek kedvük szerint válogathatnak a Gundel étlapjáról, és ha valaki csak nézelődne, azt is örömmel látják. A program ingyenes, de az asztalfoglalás ajánlott.
Az esték nem csupán a táncról szólnak: a Gundel csatlakozik az Eventrend Group közösségépítési törekvéseihez is. Az étterem mindig is egy olyan hely volt, ahol nemcsak az ételek, hanem az emberek is találkoztak. A zenés-táncos esték révén újra egy olyan társasági közeg alakulhat ki, amely túlmutat egy-egy vacsorán.
Zenés-táncos esték címszavakban:
Időpontok: Az első este április 23-án lesz, majd minden hónap utolsó szerdáján folytatódik (05.28., 06.25., 07.30., 08.27., 09.24.).
Helyszín: A Gundel Étterem belső tere vagy a Gundel Kert, időjárástól függően.
Program: Élő zene és táncoktatás Keleti Andreával, báli etikett és tánctörténet Lukács Zsolttal.
Célközönség: Főként a 30 feletti korosztály, akik kulturált, elegáns, mégis fesztelen szórakozásra vágynak.
Gasztronómia: Nincs külön menü, a Gundel étlapjáról lehet választani.
Belépés: Díjmentes, de asztalfoglalás ajánlott.
A Gundel története hosszú múltra tekint vissza, és most új fejezetet nyit: a hagyományok tisztelete mellett modern köntösbe öltöztetve hozza vissza azt az életérzést, amely egykor elválaszthatatlan volt a Gundel név jelentésétől.
Egykor a Gundel nem csupán egy étterem volt, hanem a társasági élet egyik központja, ahol a cigánymuzsika, a tánc és a bálok elengedhetetlen részei voltak az estének. Ezt az aranykort idézik most fel a zenés-táncos esték, amelyek nem csupán szórakozási lehetőséget kínálnak, hanem egyben kulturális missziót is teljesítenek:
újra divatba hozzák a báli etikettet és a klasszikus társastáncokat.
Keleti Andrea táncművész minden alkalommal egy-egy tánc alapjaiba vezeti be a vendégeket, míg Lukács Zsolt műsorvezető a bálok történetéről, a Gundel legendáiról és a tánckultúra fejlődéséről mesél. Az estek egyik különlegessége, hogy nem csupán egy alkalmi programról van szó, hanem egy sorozatról, amely végül egy nagyszabású eseménybe, az első Gundel Bálba torkollik, ahol a nyári estek visszatérő vendégei már magabiztosan léphetnek a táncparkettre.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
A Dal 2025 verseny győztese: Gypo Circus X Szirota Jennifer – Szél úgy beszél…
A döntőbe jutott nyolc produkció közül a zsűri szavazata alapján a legjobb négy jutott tovább. Közülük a közönség szavazatai döntötték el az első helyet.
A február 15-én indult idei versenyben hazai előadók méretik meg magukat saját dalokkal. Idén is négytagú zsűri értékelte a produkciókat: Gubik Petra, Szandi, Ferenczi György és Németh Alajos Lojzi. A showműsort Rókusfalvy Lili és Fodor Imre vezette.
A döntő jutott nyolc dal szimfonikus nagyzenekari kíséretet kapott a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarától.
A rangos zenei versenyben a legújabb magyar dalok mérettetnek meg a „Magyarország dala 2025” címért. A győztes produkció előadója albumot és klipet készíthet.
A 2025-ös év A Dal című versenyét a Gypo Circus X Szirota Jennifer nyerte el a Szél úgy beszél című dallal.
Az anyukáját sokáig a nővérének hitte, drogfüggő és alkoholista volt, és egy szörnyű balesetben vesztette el a 4 éves kisfiát – Eric Clapton 80 éves
A zenei tehetsége és csodálatos dalai mellé bőven kijutott neki a tragédiákból is: sokszor csak elszenvedte, sokszor ő okozta. A kilencvenes évekre aztán leszámolt a démonaival.
Eric Patrick Clapton 1945. március 30-án született az angliai Ripley-ben. Az anyja, Patricia Molly Clapton mindössze 16 éves volt, amikor Eric megszületett, az apja, Edward Walter Fryer pedig a második világháború alatt Angliában állomásozó 24 éves katona volt, aki visszatért a feleségéhez Kanadába, még mielőtt Eric megszületett volna.
Az 1940-es évek közepén egy hajadon tinilány számára rendkívül nehéz volt egyedül felnevelni egy gyermeket, ezért Patricia szülei, Rose és a férje, Patricia mostohaapja, Jack Clapp pótszülőkként léptek a helyébe, és a sajátjukként nevelték fel Ericet.
A zenész tehát abban a hitben nőtt fel, hogy a nagyszülei a szülei és hogy az anyja a nővére. Jack és Rose soha nem fogadták őt örökbe törvényesen, de 1963-ig a gyámjai maradtak.
Eric vezetékneve egyébként Rose első férjétől és Pat apjától, Reginald Cecil Claptontól származik. Pat később férjhez ment egy katonához, és Kanadába, majd onnan Németországba költözött. Két lányuk és egy fiuk született.
Eric zenészcsaládban nőtt fel. A nagyanyja zongorázott, illetve a nagybátyja és az édesanyja is nagy zenerajongók voltak. A kisfiút csendes, udvarias, átlagon felüli, a művészetekre különösen fogékony tanulóként jellemezték. Az általános iskola első osztályában kezdte gyanítani, hogy valami nem stimmel, amikor a saját nevét „Eric Clapton”-nak, szüleiét pedig „Mr. és Mrs. Clapp”-nek írta. Kilencéves volt, amikor Pat a hatéves féltestvérével együtt látogatóba érkezett hozzájuk, akkor tudta meg az igazságot a származásáról. Ez természetesen teljesen lesokkolta őt, meghatározó pillanat volt az életében. Rosszkedvűvé és távolságtartóvá vált, és az iskolában sem igyekezett már megfelelni. Érzelmileg annyira megrázta őt ez az esemény, hogy megbukott egy fontos vizsgán, ezután Rose-ék egy másik iskolába küldték, végül a Holyfield Road School művészeti tagozatára került.
Huszonévesen már világsztár
1958-ra a rock and roll berobbant a világba, ami Ericre is nagy hatással volt, így a 13. születésnapjára egy gitárt kért. Egy olcsó, német gyártmányú Hoyer gitárt kapott, amin elég nehéz volt játszani az acélhúrok miatt, ezért félretette. 1961-ben, 16 évesen Eric aztán a Kingston College of Art hallgatója lett. Az egyéves próbaidő végén azonban eltanácsolták, mivel úgy találták, hogy ne feccöl elég munkát és energiát a tanulásba, mivel helyette folyton gitározott és bluest hallgatott.
1963 elején a 17 éves Eric csatlakozott első zenekarához, a Roostershez, de a banda még abban az évben feloszlott. Mielőtt teljes mértékben a zene felé fordult volna, munkásként tartotta fenn magát építkezéseken, ahol a nagyapja, Jack mellett dolgozott, aki kőműves volt.
1965 áprilisában John Mayall meghívta Ericet, hogy csatlakozzon zenekarához, a John Mayall's Bluesbreakershez.
Ezzel az együttessel Clapton megalapozta a hírnevét gitárosként, és kiérdemelte egyik becenevét, az „Istent”. Ez egyébként egy rajongójától származik, aki a londoni Islington metróállomás falára firkálta fel a következőt: „Clapton az Isten”.
Miután 1966 júliusában másodszor és utoljára elhagyta a Bluesbreakerst, Eric összeállt Jack Bruce-szal és Ginger Bakerrel, hogy együtt megalakítsák a Creamet. A kiterjedt amerikai turnézás és a három remek album (Fresh Cream, Disraeli Gears, Wheels of Fire) világszerte elismerést hozott a zenekarnak. A Cream tagjaként megszilárdította hírnevét, mint a rock egyik legjobb gitárosa, s már a húszas évei elején szupersztár lett belőle. Bár a Cream mindössze két évig működött, a rock egyik legnagyobb hatású együttesének tartják őket. Végül a tagok egója és állandó vitáinak súlya alatt esett szét a zenekar. Utolsó fellépésüket 1968. november 26-án a londoni Royal Albert Hallban tartották.
A Cream feloszlása után Clapton Steve Winwooddal, Ginger Bakerrel és Rick Grech-csel megalapította a Blind Faith-t, ám egy album és egy katasztrofális amerikai turné után ők is feloszlottak.
Depresszió, drogok, erőszak
1970 nyarán Eric megalakította a Derek and the Dominost Jim Gordonnal, Carl Radle-lel és Bobby Whitlockkal. A Dominos rögzítette a korszakalkotó rockalbumot, a Layla and Other Assorted Love Songst, rajta a ma már hatalmas sláger Laylával. Az album témáját egyébként Clapton viszonzatlan szerelme adta akkori jó barátja, George Harrison felesége, Pattie iránt. A zenekar pedig egy amerikai turné és a második album sikertelen felvételi kísérlete után feloszlott.
A Dominos felbomlása, az album kereskedelmi bukása és a viszonzatlan szerelem miatt Eric három évig heroinfüggő volt, és csak 1973 januárjában tudta maga mögött hagyni a drogokat. Sikerült újraindítania a karrierjét is két koncerttel a londoni Rainbow Theaterben, amelyet barátja, a The Who-ból ismert Pete Townshend szervezett neki. Ezek a koncertek fordulópontot jelentettek a karrierjében. 1974-ben pedig már új stílusban és hangzással jelentkezett újra a 461 Ocean Boulevard című albummal, amelyen már egyszerre volt gitáros, magabiztos énekes és zeneszerző is.
Ráadásul az a bizonyos viszonzatlan szerelem is viszonzásra lelt, 1979-ben ugyanis feleségül vette Pattie Boydot, aki addigra (1977-ben) elvált George Harrisontól. A házasságukat azonban beárnyékolták a férfi hűtlenkedései és a családon belüli erőszak.
Egy 1999-es interjú során a The Sunday Times újságírójának Clapton elismerte, hogy megerőszakolta és bántalmazta Pattie-t, amikor házasok voltak, mivel akkoriban ő „teljes mértékben” alkoholista volt, aki úgy érezte, hogy bármikor joga van a szexhez. 1984-ben, a Behind the Sun felvételei közben Clapton kapcsolatot kezdett Yvonne Kellyvel, az AIR Studios Montserrat menedzserével. Bár akkoriban mindketten házasok voltak (csak nem egymással), 1985 januárjában született egy lányuk, Ruth létezését azonban mindaddig eltitkolták a nyilvánosság elől, amíg a média 1991-ben ki nem derítette, hogy a kislány Claptoné.
Eric és Pattie egyébként sikertelenül próbáltak gyermeket vállalni. 1984-ben még mesterséges megtermékenyítéssel is próbálkoztak, de sajnos vetélésekkel szembesültek.
A házasságuk alatt Claptonnak viszonya volt Lory Del Santo olasz modellel is, aki 1986. augusztus 21-én adott életet a fiuknak, Conornak. Clapton és Boyd később, 1989-ben váltak el, miután Pattie „teljesen összetört”, amikor a férfi bevallotta, hogy teherbe ejtette Del Santót.
Kétségtelenül legenda
Eric a 461 Ocean Boulevard után mindenesetre minden egyes albummal újra feltalálta magát zeneileg. Majd 1985-ben új közönségre talált, miután fellépett a Live Aid nevű világméretű jótékonysági koncerten (ahol a Queen is legendás koncertet adott), majd az olyan sikeres albumok, mint az August, a Journeyman és a Crossroads továbbra is a köztudatban tartották őt. A nyolcvanas évek közepétől filmek és sorozatok zeneszerzőjeként is karriert csinált. Az ő nevéhez fűződik többek között A sötétség pereme (1985) című minisorozat, a Halálos fegyver-filmek (1987, 1989, 1992, 1998), A hallgatag bunyós (1988), az Idegenek áldozata (1989), a Drog (1991), A furgon (1996), A csodabogár (1996), az Éhkoppon (1997), valamint a Velem vagy nélküled (1999) című mozifilmek aláfestő zenéi és betétdalai. A karrierje pedig talán 1992-ben ért a csúcsra a Grammy-díjas Tears In Heaven című kislemez megjelenésével.
<
1994-ben Eric visszatért a bluesos gyökereihez a From The Cradle című albummal, amely tisztelgés volt a zenei hősei előtt, és bluesklasszikusok feldolgozásait tartalmazta. Az azóta eltelt 30 évben pedig további 10 stúdióalbumot adott ki (Pilgrim, Reptile, Mr. and Mrs. Johnson, Sessions for Robert J., Back Home, Clapton, Old Sock, I Still Do, Happy Xmas, Meanwhile), a legutóbbit éppen tavaly, 2024 októberében, ami jól mutatja, mennyire aktív még ma is, immár nyolcvanévesen.
Aztán ott van még a több mint 200 egyéb felvétel és vendégszereplés más előadók koncertjein és albumain Aretha FranklintőlZuccheróig.
Az első rögzített vendégmunkája Otis Spann számára készült 1964 májusában, a legismertebb pedig talán az, amikor 1968 szeptemberében gitárjátékával járult hozzá George Harrison While My Guitar Gently Weeps című szerzeményéhez.
Eric azonban hallható többek között Gary Brooker, Bob Dylan, Bob Geldof, Elton John, Carole King, John Lennon és Yoko Ono, Stephen Stills, Sting, valamint Roger Waters lemezein is, illetve meglepetésvendégként lépett színpadra B.B. King, a Rolling Stones, Jimmie Vaughan, Prince, Tina Turner, Carlos Santana, Sheryl Crow, Willie Nelson, Luciano Pavarotti és az Allman Brothers Band fellépésein, hogy csak néhányat említsünk.
Több mint 50 évnyi turnézással a háta mögött már több mint 3000 koncertet adott hat kontinens 58 országában, és több mint 2 milliárd ember előtt játszott. Joggal nevezhetjük őt az egyik legnagyobb zenei legendának.
Tele volt a pohár
A hetvenes évek végére egyébként a heroinfüggőségét alkoholfüggőséggel váltotta fel. Az évtized hátralévő részében és az 1980-as években a magánélete és a munkája is sokat szenvedett az alkoholizmusa miatt. Szerencsére ezt ő is felismerte, és 1982 januárjában bevonult a Hazelden Addiction Treatment Centerbe. Majd évekkel később visszaesett, ezért másodszor is részt vett a programon. Eric saját elmondása szerint 1987 óta józan, a leszokását pedig az Anonim Alkoholisták 12 lépésének segítségével érte el (1994-ben ráadásul a cigit is végleg letette).
Több mint harminc éve pedig elkötelezte magát a függőségben szenvedőkkel való foglalkozás mellett. 1998 februárjában Clapton bejelentette a Crossroads Centre megnyitását, ami egy függőségkezelő központ Antiguán, amely a 12 lépéses modellt követi. Egyik alapelve, hogy ellátást nyújtson a Karib-térség legszegényebbjei számára, akik saját erőből nem engedhetik meg maguknak a kezelést.
Zuhanás
1991. március 20-án következett be Clapton életének legnagyobb tragédiája.
A Lory Del Santótól született, akkor még csupán négyéves kisfia, Conor ugyanis szörnyethalt, miután kizuhant Lory egy barátnője New York-i lakásának 53. emeleti hálószobaablakából.
Clapton egy közeli szállodában volt a fia halálának idején, és éppen arra készült, hogy felvegye őt, s elvigye ebédelni, valamint egy látogatásra a Central Park Állatkertbe. A borzalmas hírt Lory egy hisztérikus telefonhívás során közölte a zenésszel. Miután Eric felfogta, mi történt, állítása szerint úgy érezte, mintha „lesétált volna a világ pereméről”, amikor pedig a helyszínre sietett, az volt az érzése, „mintha valaki más életébe sétált volna bele.” Az első személy, aki részvétet nyilvánított Clapton felé, jó barátja és gitáros társa, Keith Richards volt, aki maga is elvesztette a kisfiát, Tarát 1976-ban. Conor temetésére március 28-án került sor a Szent Mária Magdolna templomban Clapton szülővárosában, a Surrey-i Ripley-ben, a kisfiút a templom temetőjében helyezték örök nyugalomra. Clapton a gyászát a Tears In Heaven (1991) című dalban fejezte ki, amelyet Will Jenningsszel (aki az 1983-as Garni-zóna és az 1997-es Titanic betétdalaiért Oscar-díjat is kapott, 2024. szeptember 6-án hunyt el 80 évesen) közösen írt. A 35. Grammy-díjátadón Clapton hat Grammy-díjat kapott a Tears I Heavenért és az Unplugged albumáért.
A zene szeretete örökké
Claptont egyébként az élete során olyan ismert nőkkel hozták össze több-kevesebb valóságalappal a lapok, mint Janis Joplin (1970), az idén januárban elhunyt Marianne Faithful (1971), Carla Bruni (1989-1991), Valeria Golino (1991), Patsy Kensit (1991), Naomi Campbell (1993), Cher (1995), Sharon Stone (1995) vagy Sheryl Crow (1998-2000).
56 éves korában, 2002. január 1-jén állt másodszor az oltár elé, a nála 31 évvel fiatalabb, akkor 25 éves Melia McEneryt vette el, akivel máig együtt vannak. A párnak három lánya született: Julie Rose (2001-ben), Ella Mae (2003-ban) és Sophie (2005-ben).
Amikor 2015 márciusában betöltötte a 70. életévét, Clapton bejelentette, hogy visszavonul a világkörüli turnézástól, de hangsúlyozta, továbbra is szándékában áll új dalokat rögzíteni, és fel is fog lépni időnként, mivel a zenélés iránti szeretete nem hagyott alább.
A karrierje során természetesen számos díjat és elismerést kapott, nem utolsósorban például összesen 18 Grammy-díjat. A Rock and Roll Hall of Fame egyetlen háromszoros beiktatott tagja a The Yardbirds és a Cream tagjaként, valamint szólóelőadóként. 1994-ben II. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta, 2004-ben pedig a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka címet adományozta neki.
Eric Patrick Clapton 1945. március 30-án született az angliai Ripley-ben. Az anyja, Patricia Molly Clapton mindössze 16 éves volt, amikor Eric megszületett, az apja, Edward Walter Fryer pedig a második világháború alatt Angliában állomásozó 24 éves katona volt, aki visszatért a feleségéhez Kanadába, még mielőtt Eric megszületett volna.
Az 1940-es évek közepén egy hajadon tinilány számára rendkívül nehéz volt egyedül felnevelni egy gyermeket, ezért Patricia szülei, Rose és a férje, Patricia mostohaapja, Jack Clapp pótszülőkként léptek a helyébe, és a sajátjukként nevelték fel Ericet.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
Péntek hajnalban elhunyt Nyári-Sárkány Péter festő- és képzőművész – közölte a művész családja.
Nyári-Sárkány Péter 1951-ben, Budapesten született. Festészettel 25 éves korában kezdett foglalkozni. Korai pályáján konstruktív játszótéri plasztikákat készített, később gyakori visszatérő témája volt a holokauszt, a zsidó és a cigány kultúra, valamint az ezekre jellemző szimbólumok ábrázolása.
A 2000-es évek elején kapcsolódott be a Cigány Ház alkotótáborainak munkájába, 2009-ben kilenc művét is beválogatták a Cigány festészet című reprezentatív albumba. Festészetének egyik emblematikus része volt az úgynevezett csurgatásos-pöttyözős technika és a zománcfestészet.
Számos csoportos és önálló kiállítása volt, élete utolsó szakaszában erősen kötődött Józsefváros kulturális életéhez.
Identitásáról 2016-ban így vallott: „Ha az én-fejlődésemet elemzem, én nem is kettős, sokkal inkább hármas identitással bírok: magyar zsidó, magyar roma, magyar keresztyén... Mind a három identitást (bár örököltem, illetve bennük nőttem fel) bizonyos életszakaszaimban tudatosan választottam.
Eleinte, előbb az egyik (magyar zsidó), majd a másik (magyar roma) dominált, végül a keresztyénség vállalásával a három egységbe forrt és szintetizálódott. Identitásaim műveim témaválasztásában, s formavilágában is kifejeződnek.”
Nyári-Sárkány Péter 73 éves volt.
Péntek hajnalban elhunyt Nyári-Sárkány Péter festő- és képzőművész – közölte a művész családja.
Nyári-Sárkány Péter 1951-ben, Budapesten született. Festészettel 25 éves korában kezdett foglalkozni. Korai pályáján konstruktív játszótéri plasztikákat készített, később gyakori visszatérő témája volt a holokauszt, a zsidó és a cigány kultúra, valamint az ezekre jellemző szimbólumok ábrázolása.
Regisztrálj, vagy lépj be, hogy tovább tudd olvasni a cikket!
