Gáspár Kata dilettáns nyomozó A renitensben, ami a második részre meglepően erős lett
Nincs könnyű helyzetben az, aki hazai fejlesztésű sorozattal próbál előrukkolni. Mert egyfelől van egy nagyon kicsi piac, ahol ennek megfelelően összehasonlíthatatlanul kisebb források állnak rendelkezésre, mint a külföldi, elsősorban amerikai sorozatok esetében.
A tartalomgyártók a spórolás jegyében sokszor inkább licenszeket vásárolnak – tehát külföldön bevált sorozatokat ültetnek át magyar környezetbe. Persze ez semmire nem garancia, jó példa erre a siralmasan rossz Egy rém rendes család Budapesten. Mert hát egy sorozatnak hiába van jó sztorija és karakterei, ha az alkotók nem értik, mitől működik az, akkor megette a fene.
A renitens sem saját ötlet, hanem a 2021-es belga-francia HPI (Haut potentiel intellectuel) krimi honosítása, és az első rész után úgy éreztem, ez sem a sikerszériák számát fogja gyarapítani. Az első rész nekem kicsit olyan volt, mint amikor lelkes és tehetséges alkotók, akik sok amcsi krimit láttak már, gondolnak egyet, és megcsinálják a saját verziójukat: összeöntenek egy rakás krimis közhelyet, és remélik a legjobbakat.
A renitens alapsztorija szerint adott egy háromgyerekes, egyedülálló anyuka, Somos Renáta (Gáspár Kata), akit 160-os IQ-val áldott meg a sors, de mivel egy munkahelyén sem bírja két hónapnál tovább, kénytelen takarítónőként dolgozni. (Egy Menzás ismerősöm szerint amúgy ez csak a franciáknál van így, ott némileg eltérően mérik az IQ-t, nálunk ez 130-135 körül lenne.)
Egy éjszaka a rendőrőrsön takarít, amikor lever egy aktát. Kíváncsi természet lévén belenéz, és ahogy a bűnügyi mesékben lenni szokott, azonnal kiszúr valamit, ami a profiknak nem tűnt fel. A tippjei sorban bejönnek, végül a rendőrfőnök – Balsai Móni – felajánlja, hogy dolgozzon a rendőrségnek hivatalosan, mint szakértő. Renáta egy feltétellel megy bele: a jard segítsen neki megkeresni 15 éve nyomtalanul eltűnt párját, aki a nagylánya apukája.
Persze a profikat kiakasztja, hogy egy amatőrt ültetnek a nyakukba, pláne, hogy mindig igaza van. Különösen a Makranczi Zalán által alakított Dobler százados haragszik nagyon. Naná, hogy ő lesz Renáta társa, hogy jó sokat bosszanthassák egymást.
Ezerszer láttuk már ezeket a dinamikákat, amiket azonban meg lehetne tölteni érdekes tartalommal is, ez azonban a neves magyar szerzőgárdának – Huszár Péter vezető író társai Csala Norbert és Tasnádi István, valamint Kárpáti Anikó dramaturg – nem igazán sikerül.
A főszereplő Renáta renitensségét olyan banalitásokkal próbálják érzékeltetni, hogy rágót ragaszt a rendőrautóra (hát nagyon kemény, tényleg), táncol munka közben (amiről a Nekem 8 táncoló biztonsági őre jutott eszembe), és igazi seggfejként viselkedik. Belenyal a nyalókába, aztán visszacsomagolva a helyére teszi, az egyik rendőr asztalán álló játékfigurákat pajzán pózba rendezi, és mintegy mellesleg belekontárkodik a rendőrök munkájába.
Például Renáta szuper megfigyelő, mégis, a lányának sikerül a kocsiba csempésznie egy körömlakkot, amire a zseni anyuka csak abból jön rá, hogy a kasszánál magasabb a számla, mint amennyit ő előre kiszámolt. Hogy ilyen képességek mellett miként került a körömlakk a futószalagra és lett beütve anélkül, hogy kiszúrta volna, rejtély.
Amikor Dobler és kollégája, Czirják (Lengyel Benjámin) kikérdeznek egy tanút, Dobler egyedül beszélget a hölggyel (az azóta sajnos elhunyt Varga Veronika). Egyszer csak belép Czirják, és közli, hogy körülnézett, nem talált semmit. Ez ebben a formában a valóságban elképzelhetetlen. Márpedig részben pont az adja ezeknek a sorozatoknak a hitelességét, ha törekednek rá, hogy a képzeletbeli rendőrök úgy viselkedjenek és járjanak el, mint az igaziak. Lehetnek erősebbek, okosabbak, hatékonyabbak, mint a való életben, de hasonló szabályok mentén kell dolgozniuk – ha pedig eltérnek ezektől a szabályoktól, azt valamiképpen meg kell indokolni. Ugye ismerős, amikor a renitens, de zseniális zsarut lecseszik, mert megszegte a szabályokat? Na itt ez elmaradt.
Talán az okozta a zavart, hogy nagyon sok háttérinformációt kellett belesűríteni az első részbe. Szerencse, hogy a második részt is megnéztem, mert így árnyalódott a véleményem. A második epizódra kicsit magára talált a sorozat: pörgős, izgalmas krimit láthattunk, ami ügyesen, finoman szőtte tovább a szereplők jellemfejlődését.
Gáspár Kata tüneményes a pimaszkodó dilettáns detektív szerepében. Makránczi Zalánnak voltak igazán jó pillanatai, Balsai Móni pont annyi amennyi kell, hogy legyen, Az epizódszereplők közül kiemelném Hartai Petrát, akire az Átrium Mephisto előadásában figyeltem fel először, illetve a második epizódból Tóth Augusztát, aki néhány percben is megmutatta, milyen nagyszerű színésznő.
Bármennyire is vegyes érzéseim voltak eleinte, a második epizód végére behúzott A renitens, és hiába is tagadnám, várom a harmadik részt.
Fotó: RTL
