KULT

Fricska a bürokrácia és az amerikai hadsereg orrára kiváló színészekkel - megnéztük George Clooney 22-es csapdája-sorozatát

Egészen kiskorom óta hallom ezt a mondást megoldhatatlan helyzetekre. Fogalmam sem volt, pontosan mi ez, egészen addig, amíg meg nem találtam George Clooney új szerelemprojektjét.


Mert ez egyértelműen egy olyan minisorozat, amit Mr. Clooney el akart készíteni. Ő az egyik producere, szerepel benne, sőt két részt rendezett is. Először 1961-ben jelent meg Joseph Heller regénye, ugyanezen a címen, nem sokkal később filmet csináltak belőle igazán illusztris szereplőgárdával. Az 1970-es filmet Mike Nichols rendezte és olyan nevek szerepeltek benne, mint Alan Arkin, Orson Welles, Anthony Perkins, Bob Newhart, Martin Sheen vagy Jon Voight. Igazán az eredeti mű, és ez a film terjesztette el a 22-es csapdája kifejezést.

A Hulu (ők készítik az Egy szolgáló lány meséjét is) 2019-es sorozata is a

II. világháborúban játszódik, és egy amerikai bombázó-alakulat mindennapjait követhetjük végig benne az olasz fronton.

Főszereplőnk, Yossarian (Christopher Abbott), avagy Yo-Yo, ahogy a társai hívják, azért lép be a bombázókhoz, mert úgy hallotta, nekik a leghosszabb a kiképzésük. Így próbálja túlélni a háborút, hiszen amíg felkészítik a harcra, addig vége is lesz. Nagy sajnálatára nem így történik… a háború tovább dúl, a szakaszát pedig kiküldik Olaszországba, hogy jól bombázzanak le mindent, amit a kissé pszichopata Cathcart ezredes (Kyle Chandler) berajzol a térképen.

Először úgy voltam vele, hogy olyan lesz, mint Az elit alakulat, komoly háborús drámára számítottam, sok akciójelenettel. Mint kiderült, ennél messzebb se kerülhettem volna az igazságtól, a sorozat egy groteszk humorral fűszerezett, bürokráciaellenes anti-háborús sztori, melyben az ember felettesei az igazi ellenségek, nem a szemben álló csapat. A 6 rész alatt összesen egy jelenetben láttunk nácikat, akkor is inkább röhejes helyzetben, mint háborús környezetben. Nem erre számítottam, de nagyon jól szórakoztam azon, amit kaptam:

elképesztően abszurd, groteszk humorú sorozatot, amely néha már-már a fekete komédia határait feszegeti,

és hatalmas fricska a bürokrácia és a tökéletes amerikai hadsereg orrára, kiváló színészekkel.

A Yo-Yo-t alakító Christopher Abbott úgy néz ki, mint egy háborús propagandaposzterről szabadult szívtipró, nagyon hasonlít a fiatal Marlon Brandóra. Az ő szemén keresztül látjuk a harcok borzalmait, de egészen más módon, mint az eddigi háborús eposzokban: ő egy görbe tükröt tart az egész háborúnak és a háborút kiszolgáló hadi gépezetnek. A bombázók bizonyos mennyiségű küldetés után leszerelhetnek, ezt szeretné megjátszani Yo-Yo is, ha hagyná a rendszer, mert a Kyle Chandler által játszott ezredese folyamatosan emeli a küldetésszámot. Ő csinál két küldetést, de a kötelező kvóta 5-el növekszik. Ezért egy folyamatos, véget nem érő hajsza az élete, aminek tétje ténylegesen az élete, hiszen akármikor kilőhetik a repülőjét a bevetéseken. A 22-es csapdája pedig nem más, mint egy menekülési út. Legalább is egy a katonaságtól való menekülési út lezárása: ugyanis ha valaki kijelenti magáról, hogy őrült, a katonaorvosnak kötelessége leszerelni őt, hiszen egy őrült nem kaphat fegyvert.

Ekkor lép be a 22-es cikkely,

miszerint az a személy nem lehet őrült, aki kijelenti magáról, hogy őrült, hiszen még van annyi ép elméje, hogy félti az életét, és nem akar halálos küldetésre menni. Ergo, csak az szerelhet le idő előtt, aki őrültnek vallja magát, de aki őrültnek vallja magát, az nem lehet őrült. Ez az önmaga farkába harapó kígyó a 22-es csapdája. Yossarian is megpróbálja ezt az utat, de az orvos elmagyarázza neki, inkább próbálkozzon valamilyen végtagot elveszíteni, azzal jobban jár.

George Clooney Scheisskopf tábornokot játssza, aki eredetileg Yo-Yo kiképzőtisztje, de később életének másik megkeserítője. Látszik, hogy Clooney imádta a szerepet, igazi irritáló bolond, akinek fontosabb, hogy a menetelésnél hol van a katona keze, mint hogy életben maradjon a fronton. Apróbb szerepben Yo-Yo életében feltűnik még Hugh Laurie, aki szintén emlékezetes módon „jut ki a frontról”. Illetve még a teljes bombázóraj színészeit fel lehetne sorolni.



Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: