Fluor Tomi: „Bocsánat, de nem megyek kapálni”
Az Instagram-oldalán fakadt ki Fluor Tomi. A zenész egy hosszú szövegből álló bejegyzésben írja le, hogy ugyan nem várt sokat a magyar kommentkultúrától, viszont mikor meglátta, hogy egyesek milyen hozzászólásokat írnak az elkeseredett zenészek posztjai alá, elég aggasztó kép tárult elé.
"Tisztázzuk: amiben mi dolgozunk, egy szakma, amit ki kellett tanulni, amiben folyamatosan megmérettetve kell lenni, amire az életemet tettem fel és amibe ezerszer haltam bele, mert lelkileg nem egyszerű játék. Az én munkám nem ér véget a műszak után, ez egy 0-24-es történet folyamatos nyomás alatt, hatalmas felelősséggel terhelve"
- írja Fluor Tomi, aki azt is hozzáteszi, sokszor vállalta túl magát és rengetegszer küzdött szorongással, valamint álmatlan éjszakákkal. Sőt, leírja, hogy a mai napig pszichológushoz jár, hogy introvertált emberként egy ilyen műfajban elbírja ezt a súlyt.
"Az előadó nem egy színpadi robot, aki felmegy, lenyomja, aztán helló, gó haza, ez a legkisebb része a dolognak. 16 éve építem a karrieremet, minden pénzem, tudásom, időm, ami volt, beleraktam, mert ez az álmom, a mindenem és igen, a megélhetésem is. Ha szükség lenne rá, nem lenne büdös a kétkezi munka, ahogy régen sem volt az"
- fogalmaz a zenész. Fluor Tomi ezután leírja, hogy dolgozott például hentespultban, tejüzemben és a szalag mellett is éjszakás műszakban.
"Voltam az élet egyáltalán nem irigyelt oldalain és bármit is melóztam, ekkora felelősséggel és nyomással semmi nem járt. Szóval, ha nem gond, nem tudom többre tartani a "kapálást", mint az agyi munkát, a kitartást és az önmegvalósítást, a kreativitást. Nem is értem, hogy merülhet fel emberek fejében, hogy az az igazi munka, amitől fizikailag meg kell szakadni. Mindenhol nagy a baj és nem gondolom, hogy ne lenne meg minden szakmának az előnye és a hátránya, de légyszi, hadd ne legyen zenészhiszti az, hogy előadók kiírják, ha ég a ház vagy igazságtalanságot látnak!"
- fogalmaz Fluor Tomi.
