MÚLT
A Rovatból

Ezért szólnak délben a harangok

Hogy győzhette le a köznépből toborzott, képzetlen, botra-csákányra-kapára-kaszára kapott magyar had a jól felszerelt törököket?


Éppen 558 esztendeje, hogy a Hunyadi János szerezte-vezette csapatok világraszóló győzelmet arattak Nándorfehérvárnál az oszmán hadak felett. A III. Calixtus pápa által korábban elrendelt úgynevezett imabullájában az isteni csodát váró, ellenállásra hívó harangszó ezáltal egyszerre evangéliummá, azaz örömhírré módosult, hálaadó harangszóvá vált Budán, Bécsben, majd az egész keresztény világban. Erre emlékezünk július 22-én, és arra, hogy a hit ereje, a katonai összefogás a még oly vészjósló veszedelmen is képes felülkerekedni. Ennek jelképe a déli harangszó.

Mit mutatott az 1456 körüli európai és hazánkbéli helyzetkép? Gazdasági erőtlenség, vallási villongásoktól is megosztott feudális széttagoltság állapotát, amire kelet felől egy új, erős, rugalmas állam, egyben mérhetetlen hódítóvágytól duzzadó, világszerte terebélyesedő hatalom félelmetes árnyéka vetült rá. Mindez még vészjóslóbb képpé sötétült, amikor az Oszmán-ház hívei 1453-ban bevették, majd székhelyükké tették a „városok városát”, Konstantinápolyt.

John_Hunyadi_-_Johannes_de_Thurocz_-_Chronica_Hungarorum,_Brno_1488

Hunyadi János, a törökverő

Nyilvánvalóvá vált az is, hogy nem állnak meg a Boszporusznál. Az alig 21 éves II. Mehmed fölvéve a „Hódító” melléknevet, aligha hagyott kétséget afelől, hogy a következő célpont Európa. Először Magyarország s annak déli kulcsa: Nándorfehérvár.

Amikor 1456. április 7-én berobbant Budára a hír, hogy megindult a szultanátus hada, általánossá vált a pánik. Palotáikba, váraikba zárkóztak a koronás fők, főpapok, főurak, visszavonva korábbi ígéreteiket. A francia király a pápai pénzt angliai harcra fordította… Mindehelyett a kun-türk származású, katonai tehetségével egyszerű udvari vitézből kormányzóságig emelkedő hadvezérünk, Hunyadi János és III. Calixtus haladéktalan cselekvésre szánta el magát.

A pápa a legjobb szervező diplomatáját, Juan Carvajar bíborost, valamint legelszántabb hittérítőjét, Kapisztrán János ferencesrendi szerzetest küldte segítőnek Hunyadihoz. S mivel a földrész és Magyarország „fejében és tagjaiban megbomlott, egyenetlenkedés színhelyévé lett”, leállíttatta a nagy építkezéseket, „török tizedet” szervezett, beizzította diplomáciai gépezetét is, sőt könyveiről leszedette az arany- és ezüstkapcsokat, hogy segéllyé tegye.

Pope-Callixtus-III

III. Calixtus pápa

Hunyadi pedig áthangolta a királyok, lovagok összefogására alapozott, korábbi keresztes hadjárat tervét s megkezdte a szervezést. Ezt tette Carvajar és Kapisztrán is. Hunyadi Szalánkeménnél és Zimánynál táborozott le, sógora, Szilágyi Mihály a várvédelemre állította fel hétezer főnyi csapatát. Időközben II. Mehmed Nándorfehérvárhoz ért…

Július 3. A szultán hozzávetőlegesen 70 ezer kitűnően fölszerelt harcossal és 35-40 ezer kisegítővel, valamint összeláncolt hajóhaddal hermetikusan körülzárta Nándorfehérvárt. E hatalmas haderővel szálltak szembe Hunyadiék cirka 30 ezres, kisebb részt bandériumi zsoldosból, nagyobbrészt pálos és ferences szerzetesekkel, kispapokkal kiegészült kétkezi köznépből toborzott, képzetlen, szűkösen ellátott, botra-csákányra-késre-kapára-kaszára kapott keresztesekből álló sereglettel. Őket fanatizálta, szervezte, vezette Kapisztrán János. Csak őrá hallgattak, vakon követték e népfölkelők, hiszen köztük élt, velük lélegzett. Ám olyan kitartással, hévvel, hogy 70 évével túltett mindenkin.

1024px-Fortress_Belgrade

Július 4. Elkezdődött a szakadatlan, fölsiketítő ágyúzás. Szilágyiék keményen állták, s bár folyamatosan javították a falakat, végül a vár „inkább hasonlított egy sík mezőre, mintsem egy erősségre”. Efelé vonult csapataival Hunyadi és Kapisztrán a folyóparton, miután csónakokat és kis hajókat készített elő. Szilágyi szintén kifutott 40 hajócskával…

Július 14. A várblokádot feloldandó Hunyadi és Kapisztrán csapata a folyópartról titkon megközelítve meglepte az oszmán hajóhadat. Ötórás kíméletlen küzdelmet követően Mehmed flottája megsemmisült, Hunyadiék utat nyitottak a várba. Persze az ostrom tovább folyt.

Gentile_Bellini_003

II. Mehmed

Július 20. Mehmed mihamarabb ki akarta kényszeríteni a csatadöntést, miután hírül vette, hogy úton van a pápai hajóhad, valamint Carvajal serege, ráadásul fogytán volt a muníciója és táborában is járvány terjengett. Elhallgattatta ágyúit. Félelmetes, nyomasztó csend telepedett rá mindenre másnap kora estig.

Július 21. „Iszonyú lármával, feldühödött óriási darázsrajként” zúdult a városra, a várra az ottomán fergeteg. Éjféltájt már a felső- vagy fellegvárért folyt az ádáz tusa. Már öt szultáni zászló lobogott a várfalakon… S megint egy csodával fölérő jelenet! Egy bástya magaslatán térdre borulva imádkozott-jajgatott az ég felé egy kapucnis alak. Lentről Kapisztránnak hitték. Futótűzként terjedt tova, hogy a ferences fráter köztük van. Ettől erőre kaptak. S Hunyadi felmentőivel kiegészülve reggelre sikerült visszaverni a „kontyosokat.” A védők is jócskán megfogyatkoztak, teljesen kimerültek.

ss

Július 22. A vár(os) előtt kipihenten, harcra készen állva nézett farkasszemet a védőkkel a szultán gyalogságának zöme, teljes lovassága… S újra egy csodapillanat! Ugyanis Hunyadi szigorúan parancsba adta, hogy fővesztés jár annak, aki kimegy a várból vagy átkel a Száván, ám amikor Kapisztrán meglátta, hogy öt magyar vitéz kimerészkedett s nyilazza az anatóliaiakat, „Jézus édes szent nevét” kiáltva máris előrelendítette dorongját. Mert most is úgy vélte, hogy egy háború sorsa nem a sereg nagyságától függ. Feltüzelt keresztesei rohantak vele a pogány ellen… A két-három ezres rongyos láttán Mehmed rájuk mozdult. Ám ezzel fedezet nélkül hagyta ágyúit, amely végzetes hibát Hunyadi rögtön fölismerve legott lecsapott az ágyúkra s azokat Mehmed ellen fordította. Szilágyi sem volt rest: tüzet zúdított a szultáni csapatokra és kirontott a várból. Mindez eldöntötte a csata sorsát. Mehmed több tűz közé szorult, nem volt menekvése. Pontosabban csak az volt.

Éjjelre teljes tüzérsége, vele vezérkara, 35 ezer harcosa odaveszett, és bár órákon át próbálta visszaszerezni az ütegeket, végül maga is megsebesült, és janicsárjai segítségével tudott elmenekülni. Szófiáig loholt…

320px-Siege_of_Nándorfehérvár
Dugovics
A kor történetírója, Thuróczi János így ír:

„Ki maga akart uralkodni az egész földkerekségen, paraszti kéz verte le… búsan, éj csendjében rútul futamodott meg.” Végső soron a kereszténység és az iszlám; Magyarország, Európa s az Oszmán Birodalom, személy szerint pedig öt kiválóság, köztük három János (Hunyadi, Kapisztrán és Carvajal), illetve a várban végsőkig kitartó Szilágyi Mihály és velük szemben a támadóan „sakkozó” II. Mehmed között dőlt el a harc. A mi javunkra, több mint hetven évre. A diadalt tovább fényesíti, hogy a többszörös túlerőben lévő, fölényesen fölszerelt, új harcmodort viselő oszmán haderőt csupán Timur Lenk (1402, Ankara) volt képes legyűrni. És 1456-ban Nándorfehérvárnál Hunyadi János.

S minden bizonnyal Konstantinápolyig kergetik, ha a magyar táborban nem üti fel fejét a pestis, amely elragadta Hunyadit, majd Kapisztránt. Mert e védők hitbéli s hadi ereje nemcsak Hunyadi magánvagyonából, pápai küldeményekből táplálkozott, hanem Carvajal diplomatazsenijéből és Kapisztrán gyújtó erejű tevékenységéből. Ráadásul a különbözőségeken felülemelkedve magyarok, lengyelek, horvátok, szerbek, olaszok, németek együtt küzdöttek „remegve, de oroszlánként.” Miután Nándorfehérvár diadala, példája – máig - egyetemes hadtörténeti és történelmi jelentőséggel bír, messzebbre mutat, később VI. Sándor pápa megújítja a korábbi pápai bullát, és a jubileumi szentévben, 1500. augusztus 9-én beiktatja: „… a harangszó minden délben szólaljon meg az egész keresztény világban, jelezvén: a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és minden helyen fontos kötelesség!”

Ha érdekes volt, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
„Hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót” – 30 éve történt az ország legsúlyosabb vonatbalesete, amiben 31-en haltak meg
1994. december 2-án 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat több kocsija is. 31-en haltak meg, az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.


1994. december 2-án szörnyű tragédia rázta meg az országot. 16 óra 46 perckor kisiklott a Szajol állomáson áthaladó Nyíregyháza–Nyugati pályaudvar között közlekedő gyorsvonat második kocsija, majd a kocsik 110 kilométer/órás sebességgel egymásba, illetve az állomásépületbe rohantak.

A balesetben összesen 31-en vesztették életüket, 27-en a helyszínen, négyen a kórházban haltak meg, 52-en pedig megsérültek. Az áldozatok közül a legidősebb 84, a legfiatalabb alig 8 éves volt.

Később kiderült, a balesetet emberi mulasztás okozta. A vonat érkezése előtt negyed órával az első vágányon tolatást végeztek, csakhogy a váltók ekkor már át voltak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kellett volna haladnia. A tolató szerelvény a kerekeivel átállította a váltót az első vágányra.

A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, azaz körülbelül 110 kilométer/órával érkezett az állomás felé, a kitérő állású váltót ebben az állásban viszont legfeljebb 40 kilométer/órás sebességgel közelíthette volna meg a szerelvény. A mozdony és az első kocsi kitért és haladt tovább az első vágányon, viszont a szerelvény többi kocsija leszakadt, majd kisiklott, és egy része az állomásépületbe rohant.

A mentést a baleset után közvetlenül az állomáson szolgálatot teljesítő vasúti dolgozók és az utasok kezdték meg. Aztán megérkeztek a mentők, tűzoltók, és katonák is. Még ők sem láttak még ehhez fogható katasztrófát, de az első újságírók sem tudták eleinte felfogni, mi történt.

Mészáros János a Szoljon.hu fotóriportere az elsők között ért oda, a szirénák hangját követte.

„Láttam, hogy egymáson vannak a vagonok. Akkor már hallottam zajokat, síró, jajveszékelő embereket a roncsok alól. Néhol mozogtak elemlámpák, a tűzoltók és a mentők ekkor már bemásztak a roncsok közé és próbálták megtalálni a túlélőket, sérült embereket”

– mondta a fotós korábban a XXI. Századnak.

Huszonhét ember a helyszínen meghalt, a holttesteket először a váróba fektették.

„Nem kívánom senkinek azt a látványt, érzést, amit az váróterem látványa nyújtott, ahová korábban a holttesteket fektették. Néhány kolléganőmmel hipós vízzel, szinte négykézláb sikáltuk fel ott a véres, csutakos padlót. Az egyik munkatársnőnk épp babát várt, mondtuk neki, ő ne jöjjön, máshol segítsen, ha tud. Borzasztó emlék”

– emlékezett vissza szörnyű tragédiára a Szoljon.hu-nak egy asszony, aki már akkor is a vasútnál dolgozott. Azt mondta, sokan bementek aznap éjjel dolgozni közülük, olyanok is, akik nem voltak szolgálatban.

Kárándi Béla nyugalmazott alezredest is a helyszínre rendelték. Az ő feladatuk a halottak azonosítása volt.

„Csendben dolgoztunk, senkinek nem volt kedve megszólalni. Szavakkal nem is lehet elmondani, milyen érzés volt látni, amikor az egyik fiatal mellé lefeküdt a földre az édesanyja. Átölelte a fiát, és perceken át zokogott. Az áldozatok között volt az ORFK egyik középvezetőjének az anyósa is. Amikor bejött az asszony férje, összetört egy széket. Rajta így jött ki a mérhetetlen düh és fájdalom, hogy elveszítette a feleségét”

– mesélte a tragikus éjszakáról a keleten.hu-nak.

A balesetben hatan életveszélyes, húszan súlyos, tizenketten könnyű sérüléseket szenvedtek. A sérülteket több kórházba szállították. Tizennégy embert elsősegélynyújtás után haza is engedtek, négy ember életét viszont már nem tudták megmenteni. Az áldozatok száma így később harmincegyre nőtt.

A Legfelsőbb Bíróság 1996 februárjában hozott ítéletet a balesetet okozók ügyében. A vasúti közlekedés halálos tömegszerencsétlenséget okozó, gondatlan veszélyeztetéséért Szűcs Ferenc váltókezelőt öt és fél év, Farkas István tolatásvezetőt két év, Illyés Ferenc kocsirendezőt pedig másfél év fogházbüntetésre ítélte a bíróság. Szűcs Ferenc három év letöltése után kegyelemmel szabadult.

A MÁV az elhunytak hozzátartozóinak, a sérülteknek és azoknak, akik anyagi veszteséget szenvedtek kártérítést fizetett. Az esetenkénti összeg 20 ezertől 6 millió forintig terjedt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

MÚLT
A Rovatból
Nem színezi túl a valóságot, de ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni – S.E.R.E.G-kritika
Mire képes egy igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon? Megnéztük, hogyan indul a S.E.R.E.G.


Nem vagyunk elkényeztetve manapság (igaz, sosem voltunk) jó magyar sorozatokkal, főleg az agyontámogatott propagandafilmek korában. Na de mire képes egy hazai viszonylatban igazán nagy költségvetésű sorozat Magyarországon?

Milyen más sorozat lehetne ma Magyarországon 900 millióval megtámogatva, mint egy tisztes katonai sztori, ahol apa-fia konfliktusokról és komoly, felelősségteljes férfiasságról témázgatnak?

Erős fenntartásokkal ültem neki tehát az első résznek. Kicsit vártam is, hogy mennyire lesz ez egy már-már parodisztikus mű, amilyen akár az Elk*rtuk is volt, vagy a Most vagy soha!. Ezzel szemben nem ez történik, hanem valóban megpróbáltak valami egészen korszerű, történetmesélésben is egészen helytálló sorozatot létrehozni.

A sorozat egyből egy rendkívül komoly harcjelenettel indít, ahol a főszereplő, Győrbíró (Csórics Balázs) makacsul, hősiesen felülírja a neki is kiadott parancsokat, majd önálló akciózásba kezd. Nem vagyok teljesen tisztában a katonai missziók törvényeivel, de tudtommal ennek a való életben sokkal szigorúbb következményei vannak, mint az, amilyen gyorsan túlteszi magát a sorozat ezen a felütésen. A harcjelenet egyébként szörnyen izzadságszagú, ahol páremberes lövöldözések mellett egészen komolyan vehetetlen halálok és effektek tűnnek fel. Mintha a kurd statiszták egy alsópolcos videójátékot imitálva hullanának el, az egyik gránát robbanásától való belassított elugrás pedig már-már komikus. Eszembe jut hirtelen a Sharknadónak egy felturbózott verziója, de a történet gyorsan tovább is áll.

Már Győrbíró házában vagyunk, aki a képek alapján a katonaság mellett lottózhatott is, amilyen lehengerlően szép családi házba sikerült berakni a főszereplőket. Megismerkedünk Marcival (Séra Dániel), akit a sorozat egy egészen céltalan figuraként próbál ábrázolni.

Maga a sorozat tehát két szálon fut, egyrészt a fiatal srác, aki az életét rendbe hozni jelentkezik tartalékos katonának, illetve az apáról, aki egy újabb misszióra próbál csapatot verbuválni.

Ez azért sem rossz, mert az izzadságszagú hőstetteket és a nagy, nemes dolgokat szépen ellensúlyozza az esetlen fiatal felnőtt története. Az előbb említett Marci mellett barátja, Jocó (Kövesi Zsombor) is szépen hozza a saját történetét, sok beszélgetés igazán emberi. Simán meg tudjuk kedvelni a karaktereket, és az is szuper, hogy a fiatalok nyelve végre nem megy át egy Amerikai Pite hasonmásversenybe, nem adtak a szereplők szájába „öcsisajtokat” és egyéb korszerűtlen kifejezéseket.

Egyelőre egy rész alapján, gyaníthatóan a missziós csapat összerakása a fő szál, ami viszont sokkal gyengébb, esetlen és logikátlan dialógusokkal. A színészek Kamarás Iván kivételével nem adnak sokat a karakterekhez, ami nem is biztos, hogy az ő hibájuk:

Sokkal inkább maguk a szerepek tűnnek kidolgozatlannak.

Szándékosan igyekeztem elsősorban sorozatként nézni, és csak másodsorban figyelni a szoftpropagandára, amit helyenként azért szépen elhelyeznek. Marci nézegeti a sereg honlapját, anyuka is elmondja, hogy a sereg megoldás lehet az ösztöndíj kifizetésére is, de még a katona apuka is a legkomolyabb motoron vereti, a tökéletesen kinéző családi házból reggel elindulva, ami a katonalét egy szép víziója. De valóban másodsorban van a „mi lehet jobb, mint katonának lenni” felkiáltás, a történetre ezerszer nagyobb hangsúlyt fektetnek. Természetesen a morális kérdések szépen megjelennek olyan hatásvadász vágóképekben, mint amikor a merengő Győrbíró egy boltból kijövő anyát pásztáz gyermekével.

Szerintem az egyik legtisztelhetőbb rész, hogy nem színezi túl a sorozat a valóságot, a katonai laktanyában az irodák, ahol Győrbíró is tengeti mindennapjait, még mindig tele van a kommunizmusból itt ragadt bútorokkal, a kórház folyosója, ahol Marci sebét összevarrják, pontosan olyan hányadékként néz ki, mint a legtöbb kórházi folyosó egyébként itthon.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy miért kell a címben a sereget S.E.R.E.G.-ként írni. Csak online tudtam meg, hogy Szolgálat-Erény-Rend-Erkölcs-Gondviselés lesz a megfejtés. Gondolom, a pöszékre való tekintettel a „Szereg” kicsit furán adta volna ki, más S-betűs szót meg nem lehet kitalálni a katonasággal kapcsolatban.

Összegezve, a S.E.R.E.G. nem egy pokolian jó sorozat, ugyanakkor azt gondolom, hogy ekkora összegből valamivel jobb történetet is lehetett volna írni. A fiatalok szála üdítő, az átlagos tévénéző szerintem nagyon gyorsan meg tudja szeretni Marci karakterét, és már várja a következő adást, hogy vajon sikerül-e neki Galambost (Gál Réka Ágota) meghódítani. Gyanúsan arra is kíváncsiak leszünk, hogy Kamarás Iván hogyan és mennyire akar kiszúrni Csórics Balázs karakterével. Ezek miatt pedig néha még meg is lehet bocsátani azokat a rém kellemetlen propagandisztikus részeket is, amikbe az egészet becsomagolják. Láttunk ennél rosszabb sorozatot még Netflixen is, bár azt gondolom, hogy a S.E.R.E.G miatt nem fog a hétköznapi ember a tévé előtt toporzékolva várni hétköznap esténként.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


MÚLT
A Rovatból
A magyar származású Albrecht Dürer az önmarketing mestere is volt, nemcsak a reneszánszé
Elképzelt orrszarvú, forradalmi sokszorosítási eljárás és botrányos önarckép: a németalföldi festészet zsenije Nürnbergből hódította meg Európát. Bejártuk a házat, ahol élt és dolgozott 20 évig.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. november 18.



Tele a történelemkönyv világhírű magyarokkal: a festő-grafikus-könyvkiadó géniusz Albrecht Dürerről is kevesen tudják, hogy aranyműves apja révén magyar vér csörgedezett az ereiben, bár ő már Németországban született 1471-ben. A festőinasnak szegődött fiúban csak úgy buzogott a tudásvágy és az újítási hajlam, és elképesztően pontosan tudta ábrázolni a természetet vagy az emberi vonásokat. Kortársai megítélése szerint ráadásul Dürer csupa meglepő dologra vetemedett. Például humánus témákat választott – gondoljunk csak ’A nagy nyúl’ című akvarellje és önarcképére –, amelyek akkoriban nem voltak divatosak.

1505-ben elkészítette egyik legismertebb grafikáját egy orrszarvúról, amelynek az a különlegessége, hogy Dürer soha nem látott élőben orrszarvút, és egy leírás alapján készítette el a művet. Ez a grafika rendkívül népszerű lett, és sokan csak ezen keresztül ismerték meg az állatot. Azonban nem minden alkotása lett az ismertségen felül sikeres is: az önarcképeit sok kritika érte, mondván, Dürer túlságosan is egoista – főleg az okozott botrányt, amelyen Krisztusként áldja gyakorlatilag önmagát. Önbizalomban és provokációban nem szűkölködött, az biztos…

Viszont szakmai érdemei elvitathatatlanok:

Dürer egyfajta „művész-influencerként” forradalmasította a művészeti alkotások terjesztését. Fametszeteivel és rézkarcaival felfedezte a sokszorosítás újfajta technikáját, amelynek segítségével képes volt műveit széles körben terjeszteni könyvszerű formában, ezzel növelve a bevételét és a hírnevét szerte Európában.
Munkásságának egyik fontos aspektusa volt a könyvnyomtatás iránti szenvedélye, amelyet nagybátyja, Anton Koberger, Nürnberg egyik vezető nyomdásza segítségével fejlesztett tökélyre. Dürer fametszet-illusztrációi, mint az ’Apokalipszis’, jelentős mértékben hozzájárultak a kor művészetéhez.

A Dürer-ház nem csak múzeum, hanem skanzen is

A művész Nürnbergben található otthona, a Dürer-ház ma múzeumként üzemel a bajor város turisztikai központjában, egy gyönyörű téren a vár aljánál. Dürer már eleve százéves házként vásárolta meg az ingatlant, ahol édesanyjával, illetve feleségével élt és alkotott – utódok nélkül – két évtizedig. A festő 1528-ban bekövetkezett halála után még a felesége lakott benne egy évtizedig, aztán több tulajdonosváltás után visszavásárolta a város, hogy közkinccsé tegye a házat. A Dürer-házon szerencsére a II. világháború sem hagyott akkora nyomot, mindössze a tetőt kellett megjavítani rajta, pedig a város nagy részét lebombázták annak idején. Úgyhogy ma is szinte egykori hangulatában tekinthető meg a jellegzetes stílusú, ötemeletes, és belül kissé puritán berendezésű épület.

A termeket róva az ember úgy érzi, időutazásba csöppent, miközben a korabeli technikákkal is megismerkedhet. A házat korhű bútorokkal rendezték be, és rekonstruálták Dürer műtermét is. Jó érzés úgy barangolni a házban, hogy azon ritka, fennmaradt reneszánsz-kori ház Európában, amely egy művész tulajdonát képezte. Még akkor is, ha sok alkotás a tárlaton csak másolat (élén a botrányos önarcképpel), hiszen az eredeti festményeket a világ nívós múzeumai birtokolják.

Albrecht Dürer élete és művészeti tevékenysége nagyban hozzájárult tehát a nyomtatási technikák és sokszorosított grafikák fejlődéséhez. Polihisztor-voltát az is mutatja, hogy nem csupán mint festő, könyvillusztrátor és grafikus, hanem mint író és irodalmár is tevékenykedett: önéletrajzokat és útinaplókat is írt, valamint elméleti könyveket festészetről, méretezésről és várépítésről, amelyek hosszú ideig szolgáltak alapul a művészeti oktatásban és gyakorlatban egyaránt. Dürer munkássága meghatározó része Európa kulturális örökségének, magyar gyökereiről pedig a városligeti Ajtósi Dürer sor emlékezik meg, amelyet halálának 400. évfordulóján neveztek el róla.

Források: 1, 2, 3


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Jeanne Calment hihetetlen története: 100 évesen még biciklizett, 114 évesen filmezett, 122 évesen halt meg
A francia Jeanne Louise Calment döntötte meg a leghosszabb igazolt emberi élettartam rekordját. 85 évesen kezdett el vívni, 117 évesen szokott le a dohányzásról, és amikor a 120. születésnapján megkérdezték tőle, milyen jövőre számít, azt felelte: „egy nagyon rövidre”.


Ha bármikor kiejtenéd a szádon, hogy „az én koromban ezt már nem kéne”, gondolj az Arles-ban 1875-ben született Jeanne Louise Calmentre, aki fittyet hányt az efféle sztereotípiákra, és úgy alapvetően az élet törvényeire is, hiszen 122 évet és 164 napot élni nem éppen szokványos. 100 évesen még simán biciklizett, 114 évesen szerepelt az életéről szóló filmben, és 115 évesen rászánta magát egy csípőműtétre is, sőt, a cigiről is majdnem egy évszázad után szokott le – igaz, nem a tüdejével volt gond, hanem csak azért döntött így, mert a megromlott látásával utált tüzet kérni másoktól.

Madame Calment izgalmas korban született Franciaországban, hiszen az Eiffel-tornyot 14 éves korában építették fel, és ezidőtájt találkozott – a nagybátyja boltjában festéket vásárló – Vincent van Gogh-gal, aki a megítélése szerint „koszos, rosszul öltözött és ellenszenves volt”.

A munkahelyi stressz nem rövidített az életén, hiszen 21 éves korában hozzáment másod-unokatestvéréhez (dédnagybátyja unokájához), a dúsgazdag üzlettulajdonos Fernand Calment-hoz, és sosem dolgozott egyetlen percet sem. Helyette leginkább teniszezett, kerékpározott, úszott, görkorcsolyázott, zongorázott és operába járt. Életfilozófiája az volt, hogy amin nem tudsz változtatni, azon ne stresszelj, és soha nem használt szempillaspirált, mert gyakran nevetett sírásig. Híres volt hatalmas életkedvéről, valamint nagy étvágyáról, különösen az édességek iránt.

Jeanne végig megőrizte éles szellemi képességeit, de közben tragikus dolgokat kellett megélnie: hosszú élete során a saját lánya, sőt, unokája is elhunyt. Pedig közeli hozzátartozói is rendkívül hosszú ideig éltek: idősebbik bátyja, François 97, édesapja 93, édesanyja pedig 86 évig.

Amikor Jeanne 90 éves lett, örökös híján leszerződött az akkor 47 éves, André-François Raffray nevű ügyvéddel, aki szerződésben vállalta, hogy havi 2500 frankot fizet az idős hölgynek azzal a feltétellel, hogy a halála után ő örökli a lakást. Raffray azonban a legrosszabb rémálmában sem gondolta, hogy végül nem csak 30 évig fizeti Jeanne-nak az ígért havidíjat, hanem a hölgy még túl is éli őt.
Miután az ügyvéd 77 éves korában meghalt, annak özvegye köteles volt tovább fizetni Calmentnek élete végéig a törvény értelmében.

Jeanne olyan legendás idézeteket hagyott az utókorra, mint például hogy „fiatalnak lenni lelkiállapot, nem a testtől függ. Valójában még mindig fiatal vagyok, csak az elmúlt 70 évben nem néztem ki olyan jól.” Vagy hogy „a mi jó Istenünk elfelejtett engem”. Az egyik interjúja végén az újságíró azt mondta: „Asszonyom, remélem, valamikor jövőre újra találkozunk”. Erre Jeanne azt válaszolta: „Miért ne? Annyira azért nem vagy öreg, még mindig itt leszel!”

Források: 1,2,3


Link másolása
KÖVESS MINKET: