KULT
A Rovatból

„Budapest a Duna Hollywoodja” – állítja Gijs Naber, a Feleségem története főszereplője

A holland színész elárulta, mi közös benne és Störr kapitányban, és miért nem tudott eljönni Magyarországra filmbéli partnere, Léa Seydoux.


Már vetítik a hazai mozikban Enyedi Ildikó új filmjét, mely szinkronos és feliratos változatban is elérhető a rajongók számára. A Feleségem története férfi főszereplője, Gijs Naber részt vett a magyarországi díszbemutatón, és szívesen válaszolt kérdéseinkre.

- Mielőtt megkapta ezt a szerepet, ismerte valamennyire a magyar filmművészetet vagy a filmszakmát?

- A szakmát nem kimondottan, de láttam már néhány magyar filmet. Például megnéztem Ildikó előző filmjét a Testről és lélekrőlt. A forgatás óta jobban belelátok a szakmai klímába is, ami most épp változóban van – szerintem egyébként rossz irányba.

Viszont úgy látom, hogy nagyon nagy, profi szakembergárda dolgozik a magyar filmiparban. Ebben közrejátszik a magyar filmtörténet is, ami ugyancsak nagyon érdekes.

Budapest a Duna Hollywoodja, ami önmagában is egyfajta profi atmoszférát jelent. És mint mondtam, láttam a Testről és lélekrőlt, ezért amikor felkértek, hogy szerepeljek Ildikó következő filmjében rögtön azt mondtam: Jó, csináljuk.

- Hogy került kapcsolatba a projekttel?

- Felkértek egy vizsgafilmbe a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Csoma Sándor Casting című alkotásába.

Érdekes volt a történet és a forgatókönyv. Egy pornófilmproducert játszottam, aki úgy manipulálja a kamerája elé lépő lányokat, hogy lefeküdjenek vele.

Ez a felszín, de a film mélyebb vonala azt próbálja megmutatni, hogyan próbálnak a vidéki nők boldogulni, kitörni a szegénységből, lehetőséghez jutni.

Nagyon élveztem a munkát. Egyébként is mindig jó élmény diákokkal dolgozni, mert nagyon elkötelezettek és inspirálóak. Előttük nincsenek akadályok, azt teszik, amit jónak látnak.

Később, amikor anyagi támogatást kell szerezni a filmjeikhez, mindenféle akadályokba ütköznek. Amint más emberek is képbe kerülnek, korlátozásokat hoznak magukkal.

Tehát elvállaltam ezt a vizsgafilmszerepet. Mint kiderült, Sándor tanára Ildikó volt, aki látta a castingot, és látott valamit bennem. Úgy gondolta, jó lehetnék a kapitány szerepére. Úgyhogy szerződtetett a hajójára.

Nagyon különleges élmény volt Ildikóval dolgozni, mert rendkívül intelligens, nyitott ember. Az instrukciói nagyon alaposak, kifinomultak.

- Mik voltak az első benyomásai a karakteréről, és mi jelentette a legnagyobb kihívást abban, hogy Störr kapitánnyá változzon?

- Ami nagyon tetszett, hogy itt ez a magabiztos ember, a kikötő és a hajó ura, felelősségteljes személy. De abban a pillanatban, hogy szerelmes lesz, ellentmondásos érzelmek lesznek úrrá rajta, és minden összeomlik körülötte.

Eltéved. Olyan, mint egy nagy, elszabadult, irányítás nélküli hajó. A felesége padlóra küldi, és próbál újra lábra állni. Sosem ítélkezik felette, nem is haragszik rá igazán, csak szeretne rájönni, mit jelent mindez. „Ki vagyok én ebben a kapcsolatban?” „Mit kell tennem, hogy megint talpra állhassak?”

Épp ezért szerintem ez a film nem pusztán a féltékenységről szól. A film elején szerelmesek egymásba, miközben azért mindketten kikacsintanak a kapcsolatukból.

De szerintem a kapitány még akkor is, amikor megcsalja a feleségét, próbál őszinte maradni vele és a többi nővel, akivel kapcsolatba kerül. Bizonyos mértékig Lizzy kéri, hogy lépjen félre. Vagy ha nem is kifejezetten kéri, de bíztatja, hogy lazítson kicsit, ne akarjon mindig ura lenni a helyzetnek.

- Amikor a filmbemutatón feljött a vetítés után a színpadra, sokan meglepődtünk. Nyilván valamennyire Störr kapitányt vártuk.

- És ehelyett megjött Störr kapitány öccse.

- Igen, Ön fiatalabb, sokkal energikusabb, vidámabb. Talált bármi közös vonást a figurával, aki meg kellett formálnia?

- Azt, ahogy az életben, a kapcsolataiban keresi a valódi önmagát, és ahogy egy idő után próbál megszabadulni attól, hogy mindig válaszokat keressen. Ez olyasmi, amivel tudok azonosulni. Nem vagyok annyira fanatikus, mint a kapitány, bár néha még talán az is.

- Számomra a legérdekesebb a filmszínészetben, hogy nagyon sokszor csak rövid pillanatokat kell megjeleníteni. Például amikor Störr kapitány a korlátnak támaszkodva nézelődik, és ezt látjuk különböző beállításokból. Önnek ezekben a kis villanásokban is hoznia kell a teljes figurát, ott kell legyen az egész élettörténete, minden érzelme. Hogy lehetséges egyik pillanatról a másikra átlényegülni kapitánnyá?

- Azért ezek a valóságban nem pillanatok. Amikor például ehhez a bizonyos jelenethez értünk, már hosszabb ideje tartott a forgatás. Emellett alaposan átbeszéltük Ildikóval, hogy miről szól ez a jelenet, milyen érzések kavarognak a kapitányban, hol tart a belső utazásában.

Sokat segített a borús ég, a környezet komorsága. Ez mind hozzájárult, hogy a megfelelő érzelmi állapotba kerüljek. Sokféle rendezői megközelítés létezik. Ildikóval nagyon sokat beszélgettünk.

Ami érdekes, hogy a vágószobában minden teljesen megváltozik. Van, ami a padlón végzi, és elképzelhető, hogy bizonyos jelenetek egész máshová kerülnek, mint ahogy a forgatókönyvben szerepeltek.

- Képes egy szerep megváltoztatni a színészt? Kapott személy szerint valamit Störr kapitánytól?

- Nem hiszem. Inkább azt mondanám, hogy az egész élmény volt nagyon tanulságos. Külföldi filmben dolgozhattam, minden más volt számomra, rengeteg új tapasztalatot szereztem. És nagy élmény volt eljutni Cannes-ba.

Az is sokat jelent, hogy olyan partnerrel dolgozhattam, mint Léa Seydoux, nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, ami most is tart. Sajnos nem lehetett itt, mert Cannes után sajnos pozitív lett a Covid-tesztje.

Ha mégis tanultam valamit a kapitánytól, talán azt, hogy néha jó, ha nem te irányítasz, néha jobb belenyugodni, mint harcolni.

fotó: Csata Hanna, Tamás Dorka


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kifogyunk a szuperlatívuszokból… visszatért a legjobb Star Wars, amit valaha láttunk: az Andor!
Ha szereted a Star Warst azért nézd, ha pedig nem, azért! Nincs kérdés, az utóbbi idők legjobb sorozatát tette le elénk Tony Gilroy és kis csapata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 24.



Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.

A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.

Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.

Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.

Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.

Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.

Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.

Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.

Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.

A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.

A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.

Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.

Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.

Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.

Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!

Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!

Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!


Link másolása
KÖVESS MINKET: