Ben T Kadart idén beválasztották a WMMD ARTIST2WATCH programjába, ami már önmagában is elég beszédes: előadók, akikre érdemes odafigyelni. Ben most Brutal Extensions című kislemezével tesz felkiáltójelet neve mellé, ami a tavalyi Brute album folytatása. A megjelenés apropóján kreatív munkafolyamatokról, inspirációról, külföldi karrierről és a ma esti EP release buliról mesélt.
Mi az, ami zenei egységgé kovácsolja a kislemezen található trackeket?
Egyrészt nagyon fontosnak tartom, hogy a tavalyi Brute album folytatásának szántam a kislemezt, mint egy kiegészítést, amin azokkal az előadó barátaimmal dolgoztam, akik mind az életben, mind szakmailag fontosak nekem. Azon felül pedig, hogy barátokkal dolgoztam az anyagon, sokat nyom a latba, hogy teljes mértékben én voltam az album és a kislemez zenei producere.
Ezt a zenei egység kérdést viszont próbálom és próbáltam is lazára venni, főleg, hogy ahány közreműködő, annyi féle hangzás jött létre az EP-n. Azt érzem, hogy az, hogy én hangszerelem és én adom elő a dalokat, teremt egy olyan zenei egységet, ami nekem megfelel.
Neked melyik dal a kedvenced az anyagról és miért?
Ezen sokat gondolkoztam és bár nem tudnék 100%-ig igazat mondani ebben a kérdésben, de hozzám talán a Desire áll legközelebb. Alex-et (Salie Xander) ismerem a legrégebbóta a közreműködők közül és nagyon régóta beszéltük, hogy kéne írnunk egy dalt közösen és most végre meg is történt. Annyira könnyed volt a szerzői folyamat és olyan kellemesen bugyutára sikeredett a hangszerelés, hogy nem tudom nem szeretni.
Az EP Spotify-on (ha csak 30 másodpercet játszik le, a teljes dalok meghallgatásához jelentkezz be a jobb felső sarokban található logóra kattintva):
Miért döntöttél úgy, hogy szinte minden dalban lesz közreműködő a kislemezeden?
Éreztem, hogy szeretnék egy folytatást a tavalyi albumnak. Tudtam, hogy ebben az anyagban még van kraft, viszont nagyon meguntam, hogy egyedül ülök a stúdióban és kicsit ki is fogytam az ötletekből, ezért inkább másokkal akartam ütköztetni a kreativitásomat. Amúgy is ki szerettem volna adni egy teljesen kollaboratív anyagot valamikor.
Mi alapján választottad ki az előadókat? Hogyan zajlott velük a közös munka?
Azokat a barátaimat választottam ki, akik a legaktuálisabbak voltak a szerzői folyamat alatt az életemben. Salie Xander évek óta nagyon jó barátom, Laura Heily-vel egy horvátországi dalszerzőtáborban ismerkedtem meg, Ninazu-val (Dénes Dávid) tavaly találkoztunk egy budai villában és egyikünk se tudta mit keres ott, illetve Neon Leon-nal (Leon Burch) közös barátaink hoztak össze egy belvárosi éjszakában és egyből megtaláltuk a közös hangot.
Mindenkivel gördülékenyen ment a közös alkotás és azt éreztem mindenkivel megtaláltuk a közös hangot. Sok együtt nevetés, kemény munka, jobbnál jobb ötletek egymásnak passzolása és néha az együtt kesergés is jellemző volt az alkotói időszakra.
Elképesztő zenei sokszínűség jellemző a munkásságodra, miből meríted az inspirációt?
Nagyon sok dologban kipróbáltam magam zeneileg. Énekeltem metal zenekarban, zenés színházban, gospel kórusban többek között. Ami nagyon sokat segített a kísérletezgetésben, az a Seven Seconds In The Future-rel való közös munkám. A 7s egy improvizatív formáció, ahol a színpadi dalírásé a fő szerep. A közönség bármilyen műfajban, bármilyen kitalált témában kérhet dalt. Így aztán a zenekarral annak idején sok stílusgyakorlattal egybekötött próbánk volt. A Ben T Kadarban élem ki az elektronikus zene, a spoken word rap és a nu-metal iránti rajongásomat.
Az angol nyelvű szövegek arra engednek következtetni, hogy kacérkodsz a nemzetközi karrierrel. Beszélhetünk tudatos döntésről vagy egyszerűen így születnek meg a számok a fejedben?
A dalok azért íródnak angolul, mert angolul születik meg bennem a szöveg és azokat az embereket keresem vele, akik ezt a zenét és a szöveget értik, szeretik. Ha ez itthon van, akkor itthon van, ha külföldön, akkor külföldön.
Egyelőre úgy tűnik külföldön többeket talál meg a zeném, így arra visz az utam sokszor. Tavaly Horvátországban, a SHIP Showcase fesztiválon játszottunk a live act formációmmal, idén a bolgár SPIKE Showcase Festival fellépői leszünk.
Az est lényege ugye az élőzene lesz, illetve a vendégelőadók, akikkel elnyomjuk a közös számokat. Ezen felül viszont nagyon sok ajándékkal készülök. Az elővételben páros jegyet vásárlók kaphatnak a legújabb limitált kiadású merch-ből a Ben T Kondoms-ból, ami, mint a neve is sejteti, igen: saját dizájnú óvszer. Ajándékozok pólókat, táskákat a tavalyi Brute merch drop-ból, illetve az Easter Boytoy Berlin Music Video Awards-os vetítését előre megünnepelve, készülök nyers vegan brownie-val is. Szóval sok füst lesz, sok lánggal.
Családi affér: a Netflix legújabb romantikus vígjátéka minden, csak nem vicces és nem romantikus
Cserébe vontatott, kiszámítható és fájdalmasan irritáló, ami így megint egy felesleges kör volt a Netflixtől. Egy családi romantikus komédia humor, szív, lélek és értelem nélkül. Keresem a pozitívumokat, de fel kell kötnöm a gatyámat.
Nem tudom, miért csinálja ezt a legnagyobb streaming szolgáltató… Miért áldoz pénzt és tehetséges emberek idejét az unalom oltárán. A legújabb „nagy dobásnak” szánt Zac Efron és Nicole Kidman nevével fémjelzett romantikus komédia minden, csak nem vicces és nem romantikus. Azonban vontatott, kiszámítható és fájdalmasan irritáló film.
Igazi Tesco gazdaságos netflixes rom-kom. Ezt akár egy algoritmus is összerakhatta volna a 2000-es évek rom-komjaiból táplálkozva.
A színészeket se értem. Jó, Joey King már a Netflix logó mellé jár. A megannyi sikeres tini „tartalom” után Zac Efronnak tényleg ezt a szerepet szánta az ügynöke? Önmagát játssza, kicsit kicsavarva. Biztos vicces első pillanatban, de ennyi… Egy pillanat. A film többi játékideje felesleges bugyutaság. Nicole Kidman pedig nem tud méltósággal megöregedni. Elvállal egy szerepet, ahol a 21 évvel fiatalabb, nőcsábász Zac Efronnal alkotnak egy szenvedélyes szerelmespárt, hozzáteszem kicsit sem hihetően.
Nem vagyok szörnyeteg, kezdjük a jóval. A film valamennyire reális képet mutat egy híresség magánéletéről és egy filmforgatás folyamatairól. Persze ebben is benne van a netflixes „minden szipi szuper” ferdítés, de nem annyira zavaró.
Próbálták humorosra venni a szupersztár különleges kéréseit, amikkel az asszisztensének az agyára megy, de ezt is visszafogták.
Hallani mostanság megdöbbentő történeteket nagyobb színészekről – tudom, nem szép a valósághoz hasonlítani egy netflixes nyáltengert –, de kihagyott ziccernek éreztem. Ott lett volna lehetőség a filmben. De ezzel is az a probléma, hogy ez a szupergazdagok, a felső tízezer problémáiról szól. A „szegénynek” minősülő Nicole Kidman és családja olyan házban él, amiben a filmet megnézők 99%-a sose fog. Irreális az egész.
Viszont a romantikus szál, és a köré mesterségesen kreált konfliktus szinte kínzott. Történetünk szerint Chris Cole (Zac Efron) megahíres színész. Olyan Chris Evans szintű, aki egy szuperhős-sorozattal futott be és nem képes elengedni azt, mert úgy érzi, az juttatta fel a csúcsra, az is fogja ott tartani. Pedig a harmadik rész forgatásán rájön, mennyire buta az egész forgatókönyv. Az asszisztense, Zara (Joey King) azt tanácsolja, szerezzen egy új írót, aki megoldja a problémás jeleneteket a szörnyűnek ható filmben.
Halkan megjegyzem, a film, amit forgatnak pont olyan, mint a legújabb Red One című, szörnyűnek kinéző Chris Evans – Dwayne Johnson őrület kiforgatása.
Nem tudom ez direkt van-e, de ha igen, akkor minden elismerésem a „beszólásnak”. Tehát próbálnak új írót szerezni a filmhez, mintha a színészeknek és az asszisztenseknek hatalmas beleszólása lenne egy szuperprodukció forgatókönyvébe… hát nem. Minő véletlen, Zara anyukája, Brooke (Nicole Kidman) jólmenő író. Nem nehéz kitalálni mi lesz a vége. Chris és Brooke viszonylag hamar egymásra találnak, ami persze nem tetszik Zarának és úgy viselkedik a 24 éves felnőtt nő, mint egy 13 éves hisztis kamaszlány. Persze érthető lenne a félelme – hogy édesanyját ne bántsa meg a sztár, mint megannyi nőt az életében –, ha értelmesen beszélne bárki is ebben a filmben.
De itt senki nem úgy viselkedik, mint egy normális ember. A konfliktust megoldó beszélgetés egy értelmes családban nem a századik perc környékén érkezne, hanem a tízedikben. Annyira fájdalmas nézni, ahogy mindenki kínlódik és szenved egy olyan kérdéskörön, amit meg lehetne oldani két és fél perc alatt. Zara viselkedésére pedig a megoldás egy szívlapát lenne a képébe a harmadik hisztirohama környékén. Bár lehet, csak engem irritált annyira a karakter, mint egy tályog a végbélben. Nem viccelek, a film közel két órája minimum négynek tűnt, pedig minden színészt szeretek, aki szerepel benne. Csak azért nem szedem ízeire ezt a rettenetet, mert ismerem a színészek képességeit. Efron és Kidman között semmi szikra nincs.
A két szétműtött arcú műember, műszerelme igazából egy jó horrorfilm alapja is lehetne.
Persze nem ugyanazok a műtétek okai, mert Zac Efronnak volt egy csúnya álltörése, ami miatt egészen más lett az állszerkezete, mint azt megszoktuk tőle, viszont Kidman, mint említettem nem fogadja el a korát. Olyan az arca, mintha egy porcelánmaszkban játszana. Semmi érzelem nem látszik rajta, nem tudom mikor örül, mikor szenved. Akit viszont jó volt látni, az Kathy Bates volt. Egy igazi ikon a hölgy, itt is kisujjból hozza a bölcs nagyi karaktert. Joey Kinget pedig csak azért tudtam elviselni, mert kedvelem a színésznőt és tudom, hogy ennél sokkal többre képes. Ha valaki Zaraként ismeri meg, akkor valószínűleg máskor nem fog megnézi olyan filmet, amin az ő neve is szerepel a stáblistán.
Megígértem, hogy visszafogom magam, ami a színészeket illeti, mert ők nem tehetnek a végeredményről. Viszont Carrie Solomon írót és Richard LaGravenese rendezőt többet nem engedném forgatni. Egyik megírta ezt a filmnek nevezett celluloid hulladékot, a másik meg bólogatva leforgatta. Volt régen egy kifejezés ezekre a filmekre, hogy Hallmark-film. A Hallmark cég csinált rom-komokat és béna krimiket a saját csatornájukra, amikkel ki tudták tölteni az üres műsoridőket. Ezek persze szinte nézhetetlen TV-filmek voltak. Mára ez a kifejezés lassan Netflix-film lesz, ha így folytatja a streaming óriás. Értem, hogy szükségük van heti újabb és újabb nagy dobásokra, de ez a rendszer fenntarthatatlan.
Nincs idő, erő és energia ennyi tartalmat készíteni és a minőséget fenntartani.
Felkérnek egy Jennifer Lopezt egy béna sci-fire (Atlas). Még akkor is, ha élvezhető a film, nem tudja visszahozni az árát, nincs ideje és ereje hozzá. Majd készítenek egy Nicole Kidman-Zac Efron rom-komot, ami ráadásul rettenetes lesz. Pláne, hogy a karácsonyi szetting követelte volna az ünnepi bemutatót, de ennyire nem bíztak a „tartalomban”. Mi lesz a következő? Egy kemény bosszú-akciófilm Jessica Albával?!... Várjunk csak, mi is a heti másik nagy premier a Netflixen? Ajaj…
Légtornázott, hokizott, vaddisznókra vadászott, pucérkodott, és pofon vágta Leonardo DiCapriót – Margot Robbie 34 éves
A Wall Street farkasa és a Barbie háromszoros Oscar-jelölt sztárja a szépség és a tehetség csodás keveréke, pedig eleinte nem vették komolyan. Ma már Hollywood egyik legjobban fizetett színésznője.
A szélesebb közönség még csupán tíz éve ismeri őt, Margot Robbie ugyanis ennyi ideje Hollywood egyik legnagyobb sztárja, akiben egyszerre megvan a lehengerlő szépség, a mindent elsöprő kisugárzás, nagyon nem mellesleg pedig a rendkívüli tehetség is. Erről számos filmje, valamint eddigi három darab Oscar-jelölése (az Én, Tonyáért, a Botrányért és a Barbie-ért) ad tanúbizonyságot.
E cikk írója még nagy, 2013-as áttörése, A Wall Street farkasa és az Időről időre előtt felfigyelt a fiatal ausztrál színésznőre, méghozzá a 2011-es Pan Am című, csupán egy évadot megélt sorozatban, amelyben olyan, akkor már ismert és népszerű színészek elől tudta ellopni jelenlétével a show-t, mint Cristina Ricci, Mike Votel, Kelli Garner, David Harbour, Ashley Greene vagy Goran Visnjic.
S bár a Pan Am nem lett túl sikeres, és az ABC gyorsan elkaszálta, arra mégis kiváló volt, hogy Martin Scorsese figyelmébe ajánlják… De kezdjük az elején!
Margot Elise Robbie 1990. július 2-án született az ausztráliai Queensland állambeli Dalbyban, Doug Robbie egykori farmtulajdonos és cukornádmágnás, valamint Sarie Kessler fizioterapeuta gyermekeként. Ő a második legfiatalabb a négy gyermek közül, két idősebb testvére van, Anya és Lachlan, valamint egy öccse, Cameron. A szülei ötéves korában elváltak, így Margot-t (a keresztneve végén a t betűt nem ejtjük) és testvéreit az egyedülálló édesanyjuk nevelte, apjukkal csak minimális kapcsolatban voltak. A család egyébként Robbie nevelkedése nagy részében a nagyszülők Currumbin Valley-i farmján élt. Beszámolók szerint Margot rendkívül aktív és energikus gyerek volt, gyakran rendezett például különféle előadásokat és műsorokat a házukban.
Édesanyja ezért beíratta őt egy cirkusziskolába, ahol a trapézon jeleskedett, amiről nyolcévesen oklevelet is kapott. Az is korán kiderült, hogy üzleti érzéke is van, mivel gyerekként bűvésztrükköket talált ki, amelyeket közönség előtt is előadott, majd pénzt kért attól, aki meg akarta tanulni a trükkjeit.
Az első szörfdeszkáját egy garázsvásáron vette 10 éves korában.
„Akkor vagyok a legboldogabb, amikor szörfözöm, vagy amikor a farmon vaddisznókra vadászom... vagy amikor motorozom" – mondta korábban Margot, aki büszke arra, hogy vidéki lányként nevelkedett.
A középiskolájában, a Somerset College-ban azonban már drámát tanult, s ekkor már biztos volt benne, hogy színésznő szeretne lenni. Még mielőtt azonban szerepet kapott volna Ausztrália egyik legrégebb óta futó (1985-ben indult) és legnépszerűbb sorozatában, a Neighboursban (Szomszédok), tinédzserként három helyen is dolgozott: egy bárban volt pincér, takarított, és egy Subwayben vállalt munkát. Erre az időszakra így emlékezett vissza:
„Mindenféle melóm volt már. Dolgoztam éttermekben – a bárpult mögött és a konyhában is –, két évig egy kiskereskedésben, és voltam titkárnő is. A Subwayben pedig szendvicseket csináltam"
– magyarázta Margot, aki aztán az érettségi után néhány reklámfilmmel és kis független filmmel az önéletrajzában Melbourne-be költözött, hogy hivatásos színész legyen. Elmondása szerint egyébként a családja nem mindig támogatta a karrierjét:
„A családomnak semmilyen kapcsolata nen volt a szórakoztatóiparral, így amikor elkezdtem színészkedni, mindenki azt mondta, hogy persze, ez jó móka, kellemes időtöltés, de mikor fogsz végre igazi munkát kapni? És ez így ment évekig” – emlékezett vissza Robbie, aki hat hónappal azután, hogy megkapta az első nagyobb színészi szerepét, épp korábbi munkahelyének, a Subwaynek forgatott egy reklámfilmet.
„Kb. hússzor annyit fizettek, mint amennyit ott valaha is kerestem" – mondta.
A Szomszédokból a felhők közé
A középiskola elvégzése után Robbie egy hideghívás útján került be Ausztrália leghosszabb szappanoperájába, a Neighboursba (szereplőket kerestek a sorozatba, és találomra hívtak fel telefonszámokat, hogy felhívják a figyelmet a castingra). A sorozat egy kitalált melbourne-i külvárosban található zsákutca, a Ramsay Street lakóit követi. Robbie vendégszerepet kapott Donna Freedman, egy szabad szellemű, magabiztos, biszexuális tinédzser szerepében, és azonnal elbűvölte a közönséget. Végül három évig maradt a Neighboursban 2008 és 2011 között.
Amikor pedig épp nem a forgatásokon vett részt, színjátszó órákra járt, és egy beszédtrénerrel dolgozott együtt, hogy tökéletesítse amerikai akcentusát. Majd talált egy ügynököt, és 2011-ben Hollywoodba utazott. Éppen akkor érkezett meg az USA-ba, amikor elindult a sorozatos pilotszezon. Minden nagyobb tévécsatornánál meghallgatásra jelentkezett, és nem is kellett sokat várnia, míg elnyerte a Pan Am című repülős-romantikus vígjátékszéria egyik főszerepét.
Az Államokba költözve szinte azonnal csatlakozott egy amatőr hokiligához is, ahol jobbszélsőt játszott. „Ausztráliában mindig is jégkorongozni akartam, de ahol éltem, ott nem volt jég" – mondta Robbie, majd hozzátette: „Egyértelműen én voltam a legrosszabb a csapatban." Ekkor született meg a New York Rangers iránti rajongása.
Pofon vágta Leót
A Pan Amnek aztán sajnos egy évad után befellegzett, de Margot-nak nem volt ideje szomorkodni, mivel még abban a hónapban kiválasztották őt Martin Scorsese A Wall Street farkasa című filmjének női főszerepére. A film epikus történet a szexről, a drogokról és a kapzsiságról, s a hírhedt tőzsdeügynök, Jordan Belfort memoárján alapul. Scorsese állítólag Hollywood minden ismeretlen színésznőjének elküldte a forgatókönyvet, mert egy új arcot szeretett volna Naomi szerepére.
Robbie legnagyobb meglepetésére pedig őt is behívták, hogy együtt olvassa fel a szöveget a film sztárjával, Leonardo DiCaprióval. A meghallgatás során DiCaprio elkezdett improvizálni, Robbie pedig igyekezett lépést tartani vele.
„Arra gondoltam, még van néhány pillanatom ott a teremben, szóval valamit csinálnom kell. Ezért a következő jelenetnél, ami egy verekedés volt, egy kicsit elvesztem a pillanatban… A jelenet végén elvileg csak simán el kellett volna sétálnom, de ehelyett pofon vágtam Leót, és azt mondtam neki: »Ba**ódj meg!«" – emlékezett Robbie, majd így folytatta:
„Erre döbbent csend lett, ami egy örökkévalóságnak tűnt, aztán mindannyian nevetésben törtek ki. Azt mondtam: »Sajnálom!«, Leo pedig: »Ez zseniális volt. Üssetek még egyszer pofán!«"
Margot pedig negkapta a szerepet.
Megijedt a sztárságtól
A Wall Street farkasa, ahogy várni lehetett, az egekbe katapultálta Robbie karrierjét. A film 5
Oscar-jelölést kapott (köztük a legjobb filmek közt is), és több mint 400 millió dollárt hozott világszerte, Scorsese legtöbb bevételt hozó filmje lett. A még csupán 23 esztendős friss sztárunk a film kedvéért bevállalt egy teljesen meztelen jelenetet is, azonban a hatalmas siker ellenére azt fontolgatta, hogy abbahagyja az egészet…
"Valami történt. Túl nagy volt a változás és a figyelem, és az egész elég szörnyű volt. Emlékszem, azt mondtam az anyukámnak: »Nem hiszem, hogy ezt akarom csinálni.«, ő pedig csak nézett rám, teljesen szenvtelen arccal, és azt mondta: »Drágám, szerintem már túl késő, hogy ne csináld.« Ekkor jöttem rá, hogy az egyetlen út előre vezet" – mesélte Robbie, és kitért arra is, hogy a családját is féltette a gyorsan kialakult hírneve miatt: „Ha az anyukám meghal egy autóbalesetben, vagy, ha ledöntik az unokaöcsémet a bicikliről, mert valaki egy fotót akart csinálni rólam… Minek? Egy kép miatt? Veszélyes a népszerűség, és én féltem tőle.”
Mégis folytatta a karrierjét, mert tudta, hogy minden porcikájával erre vágyik, így A Wall Street farkasa utáni évek során olyan filmekben szerepelt még többek között, mint a Francia szvit (2014), a Z, mint Zakariás (2015), a Focus: A látszat csal, az Afganisztáni víg napjaim (2016), a Tarzan legendája (2016), a Viszlát, Christopher Robin (2017), az Én, Tonya (2017), amely meghozta élete első Oscar-jelölését, a Két királynő (2018) vagy A vágyak földjén (2018).
Vagyis elmondható, hogy a kihívást jelentő szerepeket kereste, és csak időnként bólintott rá az igazán fősodorbeli hollywoodi stúdiófilmekre.
Mint például a 2016-os Suicide Squad – Öngyilkos osztagra, amely, bár elég gyengére sikeredett, a kasszáknál nagy sikert aratott, és megajándékozta a filmvilágot Harley Quinn karakterével, akit aztán Robbie több más filmbe is tovább tudott vinni: a 2020-es Ragadozó madarakba és a 2021-es, az előző próbálkozásnál mérföldekkel jobban sikerült The Suicide Squad – Az öngyilkos osztagba. Vagy a 2019-es Volt egyszer egy… Hollywoodra, Tarantino legutóbbi filmjére, amiben éterien alakította a fiatalon elhunyt színésznőt, Sharon Tate-et. A második Oscar-jelölést 2020-ban, épp a Covid kirobbanása előtt kapta a Botrány című film mellékszerepéért, a harmadikat pedig idén a Barbie-ért, ezt viszont nem a színészi alakításáért (a mellőzéséért az Akadémia elég sok támadást kapott), hanem producerként.
„Uncsi” szerelmi élet
A több mint 10 éve őt követő kiemelt médiafigyelem ellenére Robbie elég ritkán beszél a magánéletéről, és nem fűződnek hozzá botrányok sem e téren. Bár 2013-ban szóba hozták Will Smith-szel, akivel együtt forgatta a Focus: A látszat csal című átverős filmet, ez csupán pletykának bizonyult. A hír akkor kapott szárnyra, amikor a Focus utolsó forgatási napján Robbie-t és Smith-t lefotózták, ahogy összebújtak egy telefonfülkében, és karonfogva készítettek játékos és kissé pikáns fotókat. A kiszivárgott képek után sok médium tényként írta meg, hogy viszonyuk van, amit később mindketten határozottan tagadtak.
Valójában 2013-ban a Francia szvit című filmje forgatásán ismerkedett meg Tom Ackerley brit rendezőasszisztenssel. 2014-ben aztán Londonban költözött, és még abban az évben ő és Ackerley romantikus kapcsolatba kezdtek.
Egy évvel később eljegyezték egymást, 2016 decemberében pedig egy, a sajtó és a nyilvánosság előtt titokban tartott privát esküvői szertartás keretében összeházasodtak az ausztráliai Byron Bayben. Azóta is együtt vannak, és a kaliforniai Venice Beach-en laknak, gyermekük azonban még nem született.
A nőkért mindent
Margot Robbie 2014-ben alapította meg többedmagával a LuckyChap Entertainmentet, amellyel szakmaialg elismert, és anyagilag sikeres filmek változatos palettáját hozta létre. A LuckyChap küldetése a női filmkészítők előtérbe hozása, valamint olyan történetek elmesélése, amelyek megkérdőjelezik a hagyományos narratívákat, és sokszínű perspektívákat tárnak fel. Robbie vezetésével a cég olyan filmeket készített többek között, mint az Én, Tonya, a Ragadozó madarak, az Oscar-díjas Ígéretes fiatal nő, valamint 2023 világszerte legtöbb pénzt kereső filmje, a Barbie. A sorozatfronton pedig olyan címekkel rendelkeznek, mint a Dollface, az Egy szobalány vallomása vagy a Mike.
Robbie produceri szerepvállalása túlmutat a pénzügyi befektetésen; aktívan részt vesz a filmkészítés minden területén, a forgatókönyvfejlesztéstől az utómunkálatokig. Azzal pedig, hogy platformot biztosít az alulreprezentált hangoknak, és megkérdőjelezi az iparági normákat, Robbie jelentősen hozzájárul a filmkészítés fejlődéséhez.
Legközelebb egyébként az A Big Bold Beautiful Journey című drámában lesz látható, amely egy fantáziadús történet lesz két idegenről és a hihetetlen utazásról, amely összeköti őket.
A rendezője Kogonada (Columbus, Búcsú Yangtól), a szereplőtársai közt pedig megtaláljuk Colin Farrelt, Phoebe Waller-Bridge-et, Hamish Linklatert, Lily Rabe-et és Billy Magnussent.
Robbie egyszer megpróbálta szavakba önteni, milyen ebben a szakmában lenni: „Úgy próbálom elmagyarázni ezt a munkát és ezt a világot az embereknek, hogy a magasságok nagyon magasak, a mélységek pedig nagyon-nagyon mélyek. És azt hiszem, ha szerencsés vagy, akkor minden kiegyenlítődik középen."
Alföldi Róbert a közösségi oldalon jelentette be, hogy továbbra is látható lesz többek között az Őrült nők ketrece és számos kedvelt darab, melyet a Kultúrbrigád eddig az Átriumban játszott. Sokáig nem lehetett tudni, hogy mi lesz a darabok sorsa, most azonban kiderült: új helyszínen folytatják tovább.
A Kultúrbrigád közleménye szerint:
„Tavaly augusztusban bejelentettük, hogy ez lesz az utolsó évadunk az Átriumban, ezzel párhuzamosan egy kemény, hónapokon át tartó munka vette kezdetét azzal a céllal, hogy előadásaink legalább egy részének új játszóhelyet találjunk.
A 2024/25-ös színházi évadban bázisunk a RaM-ArT Színház lesz, ezen kívül további helyszíneken, köztük az Örkény István Színházban, a Jurányi Házban és a Muzikumban is látható lesz ősztől Kultúrbrigád-produkció.”
A helyszín változása mellett más újdonságról is beszámoltak:
"A mai napon elindítjuk a Kultúrbrigád Klubot, amit azzal a szándékkal találtunk ki, hogy az előadásaink mentén megerősítsük azt a közösséget, ami az elmúlt években körülvett bennünket az Átriumban, ami már számtalanszor és sokféleképp kifejezte, hogy hisz a művészet szabadságában, a színház társadalomformáló erejében, a kultúra megkérdőjelezhetetlen szerepében az életünkben. Természetesen a Mecénás Klub ideje alatt megszokott kedvezményeket amennyire csak tudtuk, megtartottuk, illetve kiegészítettük további, eddig nem elérhető előnyökkel.
Egy közösség építésébe kezdtek, amelynek fókuszában a színház áll - írták. "Azt gondoljuk, hogy a mára kiszikkadni látszó és kizárólagosan egy irányba mutató kultúrpolitikai döntések közösségformáló szerepet nem képesek betölteni, nem reprezentálják a magyar kultúra hagyományos sokszínűségét".
A Kultúrbrigád Klub tagjainak elővásárlást is biztosítanak, lesz kedvezményes jegyvásárlás, támogatói rendezvény, helyszínbejárás és havi kulturális kitekintő is-
A Klub mellett egy diákoknak szóló programot is indítanak.
A Kultúrbrigád közösségi oldalán sorra szólalnak meg a művészek. Többek között Hernádi Judit és Bányai Kelemen Barna:
2013-ban a budapesti Attraction Látványszínház letarolta a Britain’s Got Talent színpadát, megnyerve a brit tehetségkutatót. Ez nemcsak nekik, hanem nekünk, magyaroknak is hatalmas büszkeség, hiszen ők az egyetlen magyar és mindmáig az egyetlen külföldi győztesek a műsor történetében.
Két éve az Attraction fiataljai, az Attraction Juniors (az Attraction Akadémia 8–18 éves növendékei) is megpróbálták megismételni ezt a bravúrt. Bár számuk lenyűgözte a közönséget és a zsűrit is, négy igennel jutottak tovább a válogatón, de sajnos az élő show-ba már nem sikerült bekerülniük.
Idén az Attraction csapata ismét nagy dobásra készült: most az America’s Got Talent színpadán mérték össze tudásukat a világ legjobbjai ellen. Új műsorszámuk, amely Az álmok tényleg valóra válnak címet viseli, egyedülálló lehetőséget kapott: a műsor történetében először Taylor Swift zenéjére adhatták elő produkciójukat. Az árnyékszínház mesterei teljesen
újragondolták a műfajt, látványos történetközvetítésükkel kápráztatták el a közönséget, és a jelenet végén egy különleges csavarral, az egyik csapattag élőben énekelte el az utolsó részt.
Ezzel megint sikerült valami egészen újat és lenyűgözőt alkotniuk – számolt be róla a hvg.hu.
A közönség tombolt, és a zsűrit is lenyűgözte a produkció, amiért négy igent zsebeltek be.
„Nagyon aranyos történet volt, és szerintem az emberek azonosulni fognak vele”
– mondta értékelésében Simon Cowell, aki már a Britain’s Got Talentben is zsűrizte az Attractiont.
Az Attraction Juniors közel százezer jelentkezőből került a legjobb száz közé, majd bejutottak a legjobb 55 produkciót felvonultató augusztusi élő tv-show mezőnyébe.
