„Ha mások megírták volna ezeket a számokat, zenélés helyett az ő koncertjeikre járnánk, de így nekünk kellett”

A részben a Kozmosz egykori tagjaiból alakult Bajnoq zenekar szókimondó punkrock dalokkal int be a kétharmados hatalomnak. Interjú Pál Zsomborral.
Láng Dávid - szmo.hu
2018. szeptember 28.



A társadalomkritika és a mindenkori kormánynak való beszólogatás szinte minden punkzenekarra jellemző, de a 2010 utáni években valószínűleg a Kozmosz dalai értek el a legszélesebb tömeghez. Slágereik, úgy mint Az Okosak Földje, a Világszakadtság, vagy A Kedves Vezető bizonyos körben máig kultikusak, koncertjeikre stabil törzsközönség járt kiereszteni a gőzt.

Bár több mint egy éve feloszlottak, most itt az utódzenekar, amelyben két egykori Kozmosz-tag is játszik, ebből pedig nem nehéz kitalálni, hogy a szellemiség is nagyon hasonló.

A Bajnoq bemutatkozó EP-je pár hete jelent meg Magyar Idők címmel, azóta már elkezdték a koncertezést is. Ennek apropóján beszélgettünk frontemberükkel, Pál Zsomborral.

– Miben más a Bajnoq, mint a Kozmosz volt?

– Nyilván sokban hasonlít, mivel felerészt ugyanazok az emberek alkotják, sőt, a két másik barátunk, akikkel csináljuk, szintén rendszeres beugró volt a Kozmoszban, játszottak a búcsúkoncerten is. A közéleti beállítottságunk nem változott, a zenei ízlésünk is maradt ugyanaz, de az persze hallatszik, hogy felerészben meg nem ugyanazok az emberek adják bele a magukét a számokba.

Azoknak, akik meg tudnak különböztetni egymástól két rockzenekart, a szövegvilága és a hang nagyon ismerős lesz, a hangulata meg kicsit másmilyen.

– Mekkora igény van ma rendszerkritikus dalokra, pár hónappal a zsinórban harmadik kétharmados Fidesz-győzelem után?

– Ma már attól, hogy megszületik egy szám, amiben valaki beszól a hatalomnak, nem kerül ki automatikusan az országos hírportálok főoldalára, mint 2010-ben meg 2012-ben, amikor nagyon benne volt a levegőben, hogy valaki csinálja már meg. Ettől most a Bajnoq-számok terjedése sokkal lassabb, és fogalmam sincs, meddig jutnak végül el, de szuper lenne, ha idővel hasonlókat mennének, mint a hosszú évek alatt a Kozmosz-számok tudtak. Másrészt a Kozmoszról kb. a feloszlás után tudtuk meg, hogy sokkal többeknek volt fontos otthon, mint ahány emberrel találkoztunk koncerteken – reméljük, ők ezúttal nem várják meg a feloszlást, hogy hallassanak magukról.

De felmérni igazából csak azt tudom, hogy a mi saját részünkről magas volt az igény, és nem kaptuk meg máshonnan azokat a dalokat, amiket ebben a tényleg tök reménytelen helyzetben szívesen hallgattunk volna. A Kozmosznak is az volt a története, hogy ha mások megírták volna helyettünk Az Okosak Földjét, akkor mi nem csinálunk zenekart, hanem elmegyünk bulizni az ő koncertjükre. Így viszont zenecsinálással vezettük le a saját feszültségünket.

Korábban egyébként volt bűntudatom amiatt, hogy nehogy túl jól lehessen a koncertjeinken kiereszteni a gőzt ahelyett, hogy valami teremtőbb állampolgári cselekvésbe tolják bele az energiát a minket szeretők.

Mostanra megnyugtattam magamat, hogy a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást, magamon legalábbis felfedeztem, hogy a kiordítást nem tudja pótolni semmi.

– Változott valamit a dalíráshoz való hozzáállásod az elmúlt 7-8 évben?

– Magyarországon a siker receptje ugyebár az, hogy ha egy dalt egyszer nagyon eltalálsz, utána ugyanazt kell még sokszor megcsinálnod, csak másodjára nem azt a címet adod neki, hogy Élvezd, hanem mondjuk azt, hogy Mosoly. Persze ez egy elképzelt példa. Mi pont az ellenkezőjét csináltuk: egy konkrét témáról nem akartunk még egy bőrt lehúzni, sosem volt Világszakadtság 2., és az változatlanul nem érdekel, hogy direkt megpróbáljunk recepteket elkapni. Az meg kicsit lutri, hogy magától mi jön, nincs benne tudatosság.

A Kozmosznál inkább a feloszlás után hallottuk vissza egy csomó embertől, hogy a nem szájalós, tehát a nem közéleti témákkal foglalkozó dalainkat is mennyire szerették. Ez akkor a koncerteken nekem kevésbé tűnt fel, néha azt éreztem, hogy „jó, jó, de mikor játsszátok végre A Kedves Vezetőt?”.

De szerencsére még nekünk sem az teszi ki az egész életünket, hogy amiatt szorongunk, milyen országban élünk, szóval más dolgokról szóló számok is biztosan bőven születnek a jövőben.

Eleve a bemutatkozó anyag négy számából az egyik egyértelműen csajozós dal, és a másik háromból kettő szándékosan közösségiként és magánéletiként is értelmezhető, csak amikor szóba kerülünk, akkor a politika akad be elsőre.

– Elég kevés zenekar meri nyíltan felvállalni a politikai hovatartozását, főleg ha nem kormánypárti. Nektek nincs félnivalótok?

– Egyrészt nekünk inkább hova nem tartozásunk van, mint hovatartozásunk. Másrészt szerintem a fejben felépített félelmekből és az ezek miatti kis önkéntes megalkuvásokból sokkal masszívabb várak tudnak épülni, mint abból, hogy bárkit nyíltan befenyítenének, úgyhogy ezen el sem szoktunk kezdeni gondolkozni, mert szar helyekre vezet. Nyilván mindegyikünknek van munkahelye, de ezt egyikünk sem szeretné összemosni azzal, hogy a szabadidejében mit kiabál a színpadról. Veszítenivalónk van, de félnivalónk szerintem nincsen.

– Eszedbe jutott már, hogy külföldre költözz?

– Körülbelül másfél óránként gondolok erre, persze. A húszas éveim elején fél évet éltem Londonban, pont az őszödi beszéd kipattanása előtt pár héttel költöztem ki, úgyhogy egy az egyben lemaradtam a teljes tüntetés- és erőszakhullámról, csak tévéből van meg az egész. Utoljára ma reggel, újságolvasás közben próbáltam meg idegesen felidézni, hogy pontosan milyen megfontolásból is jöttem haza. Egyébként azért, hogy lediplomázzak, és tartósan elköltözni soha nem volt komoly terv.

– Ha ilyen gyakori a gondolat, mi tart itt?

– Én nagyon szeretem ezt az országot, csak azokat nem, akik egyre nyomasztóbb irányba vezetik ahelyett, hogy valami pozitívat is kezdenének a példátlan hatalmukkal. Másrészt én alapvetően azzal foglalkozom, hogy magyarul fogalmazok, és ebből más országokban nehezen tudnék megélni. Az mondjuk tényleg gyakran eszembe jut, hogy ha huszon-néhány évesen, diploma után visszahúzok Londonba, mostanra már csinálhatnám ugyanezt Ausztráliában, de tartok tőle, hogy ez a hajó már elment.

Úgyhogy a határt oda húztam, hogy ha észreveszem magamon, hogy elkezdek kussolni vagy elfordítani a fejemet, akkor másnap irány Ferihegy.

– Egy koncertetek volt eddig, Szegeden mutatkoztatok be közönség előtt. Hogy sikerült?

– Egy kedves haverzenekar, a Counter Clockwise vendégeként játszottunk. Én ráadásul egy céges csapatépítőről érkeztem, úgyhogy aznap már boroztam. Épp addigra lettem nagyon álmos, mire este Szegedre értünk, szóval nem vártam nagy dolgokat. Ehhez képest már a bejáratnál a nyakunkba ugrottak emberek azzal, hogy ők száz kilométert utaztak aznap, hogy lássanak minket, ami azért rendesen doppingol, majd koncert közben másokat is láttam behunyt szemmel üvölteni a két héttel korábban megjelent számaink refrénjét, szóval végül szuperül sült el.

– Csak új dalokat játszotok, vagy a korábbi zenekaraitok slágereit is előveszitek?

– Keverünk a számlistába Kozmoszt és Egyetlent is – de az Egyetlen, amiből tulajdonképpen a Bajnoq lett, alig koncertezett és alig vett fel számokat, úgyhogy az utóbbiak a legtöbb embernek új számként fognak hatni. Most félórás Bajnoq-koncerteknél tartunk, és ez szépen hízik majd még újabb számokkal.

Balról jobbra: Skolák Péter, Veres Attila, Pál Zsombor, Pálmai Zsolt

– Ha felkérnek rá, játszanátok pártrendezvényen vagy tüntetésen?

– A tüntetéseken mindig elgondolkodtam. Amikor hívnak, az szokott lenni az akadály, hogy egy zenekar hangosítása sokkal jobban megdobja a költségeket, mint ha valaki kiáll egy mikrofonnal József Attilát szavalni. Az meg sosem zaklatott fel, ha a hangszórókból visszahallottuk valamelyik dalunkat, és ez az élmény már Bajnoq-számokkal is megvolt. Pártoknak viszont eddig egy kivétellel én eddig mindig nemet mondtam: az egyik Kétfarkú-szülinapon fordult elő, hogy játszottunk jó régen a Kozmosszal.

Az a baj, hogy ha most azt mondanám, hogy ez innentől máshogyan lesz, biztosan a legelhasználtabb és legéletképtelenebb pártok jelentkeznének be először, hátha mi elvégezzük azt a munkát népszerűsítésben, amit ők nyolc év alatt képtelenek voltak.

– Hová szeretnétek eljutni ezzel a zenekarral, mivel lennél te személy szerint elégedett?

– Nyilván egy tao-pénzből finanszírozott Aréna-koncerttel, ahol egy óriási kifutón rohangálunk, és azt hisszük, mi vagyunk Dave Grohl! Egyébként leginkább azt akarjuk megnézni, hogy lehet-e ebből akkora dolgot építeni, mint a Kozmosz volt, amikor a legjobban futott: hogy stabil közönség van egyetemi városokban is, és nem kérdés, hogy játszhatunk a kedvenc fesztiváljainkon; azokon, ahova mi magunk is szívesen járunk bulizni.

Ezzel a műfajjal, ilyen okoskodó szövegekkel, hobbiként csinálva úgy tűnik, hogy szerencsés esetben eddig lehet elmenni, és ezt még nagyon őszintén lehet is élvezni. De persze ha valamelyik szakítós számunkból csinálnak egy jó nyári house remixet, akkor majd veszünk balatoni villákat a jogdíjból, lehetőleg Lőrincé mellett.

(A Bajnoq legközelebb szeptember 29-én koncertezik Dorogon, a budapesti közönség pedig október 27-én láthatja őket a Dürer Kertben.)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kifogyunk a szuperlatívuszokból… visszatért a legjobb Star Wars, amit valaha láttunk: az Andor!
Ha szereted a Star Warst azért nézd, ha pedig nem, azért! Nincs kérdés, az utóbbi idők legjobb sorozatát tette le elénk Tony Gilroy és kis csapata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 24.



Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.

A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.

Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.

Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.

Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.

Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.

Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.

Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.

Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.

A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.

A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.

Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.

Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.

Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.

Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!

Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!

Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!


Link másolása
KÖVESS MINKET: