KULT

Az új Szellemirtók-film nem olyan rossz, mint a híre, de azért ennél többet vártunk tőle

A borzongás birodalma nem szűkölködik szellemes beszólásokban és kísérteties nosztalgiázásban.


1984. június 7-én tartották a Szellemirtók premiervetítését a kaliforniai Westwoodban, vagyis Ivan Reitman filmje épp idén ünnepli a 40. évfordulóját. Talán nem is véletlen, hogy most került mozikba a franchise 5. darabja, A borzongás birodalma.

A Szellemirtók anno egyébként hatalmasat ment világszerte, az Egyesült Államokban például 229 millió dollárt szedett össze, s ezzel az év második legnézettebb filmje lett a Beverly Hills-i zsaru mögött. Egy ilyen siker után az is furcsa volt, hogy csak öt évvel később, 1989-ben érkezett meg a folytatás, a Szellemirtók 2, amely minden szempontból alulmaradt az elsővel szemben, vagyis nem kapott olyan jó kritikákat, és kb. feleannyi pénzt termelt az USA mozikasszáiban. Ám azért így is tele volt emlékezetes és azóta is kultikusnak számító jelenetekkel és karakterekkel (pl. a Szabadság-szobor megsétáltatása, a nyálka, Dr. Jánosz Poha vagy Vigo, a Kárpátok ostora, Moldávia bánata festménye), illetve azért így is termelt világszerte 215 millió dollárt, szóval bukásról szó sem volt.

Ám a harmadik rész csak nem akart megérkezni, hiába vártak a rajongók évtizedeken át. Amikor pedig mégis bemutatták, rázúdult a népharag, hiszen nem egy folytatásról, hanem egy rebootról, női főszereplőkkel. A 2016-os Szellemirtók tehát egyértelművé tette minden fronton, hogy az eredeti koncepciót követeli a közönség.

Ezt pedig 2021-ben végül meg is kapták, amikor az első két film rendezője, Ivan Reitman fia, Jason Reitman (Köszönjük, hogy rágyújtott, Juno, Egek ura, Pszichoszingli) átvette apja örökségét, és ezt a címet is adta a negyedik menetnek. A Szellemirtók – Az örökség már egy jobban sikerült folytatás lett, amelyben új főszereplőket vezettek fel, előhívták a régi bandát is cameózni (Bill Murray, Dan Aykroyd, Ernie Hudson, Sigourney Weaver, Annie Potts), lenyomtak egy megható tisztelgést az Egon Spenglert alakító és az első két film forgatókönyvében is jelentősen közreműködő, 2014-ben elhunyt Harold Ramis előtt, illetve erősen megidézték az első rész történetét és gonosztevőjét. Ez utóbbi egyébként sokaknak nem tetszett.

No, nekik szól az új film, A borzongás birodalma, amelyben, noha visszakerült a cselekmény a legutóbbi kisvárosi kitérő után New Yorkba, és nagy szerepet kap a szellemirtók főhadiszállása, az egykori tűzoltóság épülete, ám mind a történet, mind a fenyegetés vadonatúj. Ezúttal tehát hiába keressük Gozert, Zuult, Vigót vagy a többieket, bár az igaz, hogy az előző film kabalafigurái, a mini habcsókemberkék most sem hiányozhattak. Sajnos.

A sztori szerint ugyanis az utóbbi 35 év alatt sikeres és gazdag üzletemberré vált Winston Zeddemore (Ernie Hudson) megszerezte egykori bázisukat az új szelleműzőknek, vagyis Egon Spengler leszármazottainak: a lányának, Callie-nek (Carrie Coon), az unokáinak, Trevornak (Finn Wolfhard) és Phoebe-nek (Mckenna Grace), illetve Carrie pasijának, a tudós Gary Groobersonnak (Paul Rudd). Működik is az új vállalkozás, szorgosan szedegetik össze a szellemeket városszerte, sőt, fejlesztik is az űzési technikákat Winston új központja segítségével, ám felbukkan egy titokzatos bronzgömb, amely egy óriási veszedelmet tart fogva. Természetesen a fagyos fenyegetés kiszabadul, hogy örök jégkorszakot hozzon New Yorkra, majd a világra, ám ehhez még az új és a régi szellemirtóknak is lesz egy-két szava.

Mert bizony ezúttal Raynek (Dan Aykroyd), Winstonnak, Peternek (Bill Murray) és Janine-nek (Annie Potts) is nagyobb szerepe lesz a túlvilági harcban.

A legfőbb szereplő azonban Az örökséghez hasonlóan most is a tudóspalánta Phoebe Spengler, akit kiskorúsága miatt nem hagynak szellemeket irtani, és aki összehaverkodik egy szellemlánnyal, sőt, talán az átmeneti szellemlét titkára is rájött…

A Phoebe-t játszó Mckenna Grace egyébként A borzongás birodalma legfőbb erénye, aki kiváló, egyben egészen drámai alakítást mutat be az érzéseivel, tehetségével és bizonytalanságaival küszködő tinédzserként. A többiek inkább csak hozzák azt, amit elvárhatunk tőlük, és hát nincsenek is kevesen, ennyi szereplőt – visszatér még Az örökségből Podcast (Logan Kim) és Lucky (Celeste O’Connor) is, új versenyzőként pedig itt van a Garraka gömbjét prezentáló, kisstílű Nadeem (Kumail Nanjiani szállítja a legjobb poénokat), a technikus Lars (James Acaster) vagy a szellemlány Melody (Emily Alyn Lind) –  pedig nem egyszerű egyszerre mozgatni, bár az alkotók igyekeztek mindegyiküket ellátni valamilyen nagyobb pillanattal. Majdem össze is jött.

Jason Reitman egyébként nem vállalta a folytatás dirigálását is, ezúttal megmaradt producernek és társ-forgatókönyvírónak (apja, Ivan Reitman Az örökség óta elhunyt, 2022 februárjában, így az ő emlékének ajánlották A borzongás birodalmát), így Gil Kenan ugrott be a helyére, aki amúgy Az örökség társírója volt, és olyan filmeket rendezett eddig, mint a 2006-os animációs Rém rom, a 2008-as Szikraváros, a 2015-ös Poltergeist – Kopogó szellem-remake és a 2021-es A fiú, akit Karácsonynak hívnak.

Kenan pedig Jason Reitmanhoz hasonlóan megpróbált most is kedvezni a Szellemirtók régi fanjainak (a New York-i terep erre rengeteg lehetőséget adott, nézzük csak meg például, hogy ki lett időközben a Nagy Alma polgármestere…), és kiszolgálni azokat is, akik most kapcsolódnak be a kalandokba.

Ettől függetlenül (vagy épp ezért) A borzongás birodalma inkább olyan, mintha egy közbevetett kalandocska lenne két hivatalos epizód között, vagyis nem haladunk túl sokat előre a dolgok alakulásában, egyszerűen csak megnézhetjük, hogyan veszik át a stafétát immár hivatalosan az új szellemirtók a régiektől.

Kétségtelen, hogy nem a franchise legjobb darabjáról van tehát szó, sőt, talán a 2016-os reboot kivételével minden eddigi rész elé tehető minőségben, ám azzal sem lehet vádolni, hogy ne lenne szórakoztató.

Hiszen látványosak az akciók, Phoebe karaktere izgalmas, sok a rajongói szívet megdobogtató fan service, illetve láthatunk egy új eredetsztorit egy új, minden eddiginél erősebb gonosz számára, aki nem mellesleg elég menő designt is kapott.

Az azonban bizonyos, hogy ha lesz még új epizód, ennél már jóval többre lesz szükség ahhoz, hogy továbbra is életben maradjon a franchise.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET: