KULT
A Rovatból

Az anyja lemondott róla, Sandra Bullock lepipálta, a bőrrák sanyargatja – Portré az 55 éves Hugh Jackmanről

Sokak szerint ő Hollywood, sőt a celebvilág, sőt az egész világ legkedvesebb embere. Traumatikus gyerekkora után nem kellett sokat várnia a világsikerre és a szerelemre egy idősebb nő oldalán, az egészsége és a magánélete azonban továbbra is nehéz próbák elé állítják őt.


Hugh Michael Jackman 1968. október 12-én született az ausztráliai Sydney-ben, és ott is nőtt fel, öt gyermek közül a legfiatalabbként. Az édesanyja, Grace elhagyta a családot Hugh nyolcéves korában, amire máig traumatikus élményként emlékszik vissza a színész. „Azt hittem, hogy vissza fog jönni” – mondta egy interjúban, és hozzátette, csak évekkel később döbbent rá, hogy erre hiába vár, mivel az apja, Christopher Angliába utazott, hogy megkeresse a volt feleségét, és meg is találta, az asszony azonban addigra ismét férjhez ment, és újabb gyermeket szült. Grace és Christopher ugyanis britek voltak, akik 1967-ben érkeztek Ausztráliába egy bevándorlási program keretében. Ezért Jackman nemcsak ausztrál, hanem brit állampolgársággal is rendelkezik.

Jackmant és testvéreit (Ralph, Ian, Sonya, Zoe) így a Cambridge-ben végzett könyvelő apjuk nevelte fel.

Grace súlyos szülés utáni depresszióban szenvedett Hugh születése után, aki később hosszú éveken át neheztelt az anyjára, az ausztrál 60 Minutes című műsornak adott 2012-es interjújában azonban már azt mondta: "Nagyon jó a kapcsolatom az anyukámmal.” Vagyis úgy tűnik, idővel sikerült megbocsájtania neki.

Ami az apját illeti, Jackman elmondta, milyen keményen dolgozott, hogy eltartsa öt gyermekét, miközben udvariasságra és kedvességre tanította őket. Szerinte Christopher az oka annak is, hogy ő maga azzá a híresen "kedves fickóvá" vált, ahogy ma ismeri őt a világ. Christopher Jackman 2021. szeptember 5-én hunyt el.

Repülős séf akart lenni

Gyerekként Hugh imádta a természetet, rengeteg időt töltött a tengerparton kempingezéssel az iskolai szünetekben szerte Ausztráliában. Arra vágyott, hogy felfedezze a világot: „Éjjel-nappal az atlaszt bámultam. Eldöntöttem, hogy repülőgépes séf akarok lenni. Voltam már repülőn, és volt étel is a fedélzeten, ezért gondoltam, hogy ezzel foglalkozom majd."

Azért később más dolgok is elkezdték érdekelni. Tiniként a Knox Grammar School fiúiskolába járt, ahol 1985-ben az iskola My Fair Lady című előadásában szerepelt. 1987-ben kihagyott egy évet, amit testnevelő tanárként töltött az angliai Uppingham Schoolban. Visszatérése után a Sydney-i Műszaki Egyetemen tanult, ahol 1991-ben diplomázott kommunikáció szakon. A főiskola utolsó évében drámaórákat vett, hogy kiegészítse a kreditjeit.

Azonnal beleszeretett ebbe a világba, főként, miután főszerepet játszott Václav Havel The Memorandum című darabjában. Így nyilatkozott a színészi tanulmányairól:

„Csak 22 éves koromban jöttem rá, hogy meg is tudok élni a hobbimból. Gyerekkorom óta mindig is érdekelt a színház, de az iskolámban az volt az elképzelés, hogy ebből nem lehet megélni. Én mégis megtaláltam a bátorságot, hogy azt mondjam: én ezt akarom csinálni!” – mesélte.

Nem sokkal később szerepet ajánlottak neki a Neighbours (vagyis Szomszédok) című népszerű ausztrál szappanoperában (1985-ben indult, és máig tart, már több mint 8900 epizódja ment le a tévében), de visszautasította azt, hogy az Edith Cowan Egyetemen lévő Nyugat-Ausztráliai Előadóművészeti Akadémiára járjon Perth-ben, ahol le is diplomázott. „Mindig is szerettem a színészetet, de amikor elkezdtem a színészsulit, úgy éreztem magam, mint egy tökfilkó, aki egyáltalán nem ért hozzá. Visszatekintve persze jó időszak volt” – emlékezett vissza.

Mit nekünk 13 év!

1994-ben Hugh megkapta első mozgóképes szerepét a Law of the Land című krimisorozat egyik epizódjában, egy évvel később pedig már főszerepet játszott a Correlli című szériában, amelyben későbbi felesége, Deborra-Lee Furness alakította a szerelmét.

Hugh akkor 26 éves volt, és nemrég végzett az akadémián, Deborra azonban már a 39-et is betöltötte, és már elismert színésznőnek számított Ausztráliában. Azonnal egymásba szerettek a való életben is.

„Épp akkor volt egy újévi fogadalmam, miszerint nem randizom színészekkel, és semmiképp sem 30 év alattival" – emlékezett vissza Deborra, és Hugh is elmondta, rögtön tudta, hogy az örök szerelmével hozta őt össze a sors.

„Tudtam, mielőtt Deb tudta volna, még akkor is tudtam, amikor megpróbált szakítani velem" – mondta. A pár 1996-ban házasodott össze, és együttlétük alatt két gyermeket fogadtak örökbe, Oscart és Avát. Jackman szerint az életük és a karrierjük szempontjából is épp a megfelelő időben találkoztak:

„A képernyőn és a képernyőn kívül is mindig mindent együtt csináltuk.” És bár Hugh és Deborra mintaházasságot éltek hosszú időn keresztül, még a későbbi, hollywoodi viszonyok között is, épp nemrég, 2023 szeptemberében érkezett a hír, hogy 28 év együttlét és 27 év házasság után a szakítás és a válás mellett döntöttek. Így a most 55 éves színész és a nemsokára 68 éves színésznő életében egy teljesen új fejezet kezdődik.

Az X jelölte a helyet

De térjünk vissza Hugh karrierjéhez, aki a kilencvenes években főként ausztrál sorozatokban tűnt fel (pl. Kisvárosi zsaruk, A Fagyos folyó lovasa, Doktor Halifax), majd 1999-ben készült el első mozifilmje, a Ponyvarománc (ami Magyarországra is bejött), amiben minden bizonnyal felkeltette az akkor éppen készülő első X-Men-film alkotóinak érdeklődését. Nem ő volt egyébként az első színész, akinek felajánlották Logan, avagy Farkas szerepét, erre első körben Dougray Scottot szemelték ki, aki azonban inkább a Mission: Impossible 2 (2000) főgonoszának karakterét választotta (azóta eléggé bánhatja ezt a döntését).

Így került végül a képbe az akkor még teljesen ismeretlen Jackman. A Xavier professzort alakító Patrick Stewart úgy emlékezett vissza, hogy találkozott egy "karcsú, kellemes külsejű, erős ausztrál akcentussal rendelkező fickóval", és hogy 20 perc beszélgetés után máris sikerült összemelegedniük egymással. "Mindenkit elbűvölt" - mondta Stewart a Varietynek.

Majdnem két évtizeddel később ez a karcsú ausztrál fazon egy több milliárd dolláros szuperhős-franchise elengedhetetlen része lett, s ez a karakter határozta meg leginkább a karrierjét.

Az X-Men – A kívülállók (2000) sikere ellenére, amikor három évvel később jött az X-Men 2 (2003), néhányan kétségbe vonták a döntését, hogy újra eljátssza a szerepet. "Sokan azt mondták: »Ez egy nagyon rossz ötlet, ez 18 hónap az életedből, és mire véget ér, újra valamilyen meghallgatáson lehetsz, mint mindenki más" – nyilatkozta Jackman 2013-ban. Persze nem lett igazuk, Hugh eddig kilenc filmben játszotta el Farkast, és jövőre érkezik a tizedik, a Deadpool 3, amelyben jó barátjával, Ryan Reynoldsszal ökörködik majd egy jót.

A romantikus hős

Még az X-Men előtt az ügynöke elküldte Hugh-t a Beépített szépség (2000) című vígjáték castingjára, arra a szerepre, amelyet végül Benjamin Bratt kapott meg. Jackman, akinek saját bevallása szerint a meghallgatások nem éppen az erősségei, úgy érezte, nem tud lépést tartani Sandra Bullockkal: „Szent szar! Ez a nő elképesztő! Iszonyatosan gyors. A nyomába sem érek" – gondolta magában.

Miután pedig Bratté lett a szerep, így nyilatkozott: „Megalázó, amikor az ügynököd azt mondja: »Nem akarom, hogy megkapd ezt a munkát, de te csak menj, és szerezd meg!«. Majd ezután nem a tiéd lesz..." Jackmannek így várnia kellett egy másik filmre, a 2001-es A csábítás elméletére, hogy az amerikai közönség előtt is megmutathassa a könnyedebb, romantikus oldalát, jelen esetben Ashley Judd, Marisa Tomei és Greg Kinnear oldalán. Sőt, ugyanebben az évben jött ki a Kate és Leopold is, ameiben a romantikus komédiák királynőjével, Meg Ryannel állt össze egy időutazó brit herceget alakítva, aki beleszeret a modern New Yorkban élő Megbe.

A közönség azonban nyilvánvalóvá tette a mozikasszáknál, hogy jobban bírja a keményebb Hugh-t, így a következő években érkeztek az újabb X-Men-darabok, na meg az olyan filmek, mint a Kardhal vagy a Van Helsing.

A zenés showman

A mozisikerek mellett Jackman persze másik nagy szerelmét, a zenés-táncos színházat sem hanyagolta, olyannyira nem, hogy Tony-díjat nyert a 2003-as The Boy from Oz című előadásban nyújtott alakításáért. A rajongók, akik addig csak Farkasként ismerték a színészt, hirtelen ledöbbentek a számukra teljesen új oldaláról: hogy énekelni és táncolni is remekül tud. Az előadás az év egyik átütő sikere volt a Broadwayn, és minden bizonnyal ennek köszönhette azt is, hogy a 2009-es Oscar-gála producerei őt kérték fel házigazdának, amit látványos musicalbetétek kíséretében tisztességgel be is töltött, többek között Anne Hathawayjel is volt egy pompás száma.

Egy valóra vált színészi álom

Hugh Jackman később már olyan rendezők keze alatt dolgozott, mint Woody Allen (Füles), Darren Aronofsky (A forrás), Christopher Nolan (A tökéletes trükk) vagy Baz Luhrmann (Ausztrália).

Ám egyikük sem tudta őt Oscar-jelöléshez hozzásegíteni, ehhez ugyanis természetesen egy musical kellett, méghozzá Jean Valjean szerepe a 2012-es A nyomorultakban.

"Hogy őszinte legyek, már régóta szerettem volna filmmusicalben szerepelni, de nem vártam, hogy erre a szerepre felkérjenek, nekem kellett cselekednem. És bizony határozottan ez volt a legagresszívabb szerephajkurászásom, amit valaha is csináltam” – magyarázta Jackman, aki nem tudta, hogy Tom Hooper rendező igazából a projekt elejétől fogva őt akarta Jean Valjeannak. „Színészként ez olyan lehetőség volt, amire iszonyatosan vágytam, mert ez az egész a jelenlétről szólt, arról, hogy ott legyünk a pillanatban” – lelkendezett Hugh. A nyomorultak végül kasszasiker lett, 442 millió dolláros bevételt hozott, valamint élete első (és eddig egyetlen) Oscar-jelölését is a legjobb férfi főszereplő kategóriájában. (Sokak szerint a 2013-as Fogságbanért is legalább egy nominációt kiérdemelt volna…)

Rossz bőrben

A színész 2015-ben sokkolta a rajongóit, amikor elárulta, hogy először 2013-ban kezelték őt bőrrákkal. "Mindig egy kicsit sokkoló, ha csak meghallom a »rák« szót" – nyilatkozta akkor a People magazinnak: „Ausztrál lévén ez egy nagyon gyakori dolog. Soha nem használtam naptejet, amikor felnőttem, így elsőszámú jelölt voltam rá" – magyarázta Jackman, akit azóta legalább ötször kezeltek az orrán. 2023 áprilisában a közösségi médiában megosztotta, hogy a legutóbbi biopszia eredményei mind negatívak lettek, miután elővigyázatosságból végeztek rajta vizsgálatokat, mivel az orvosa olyan tüneteket észlelt, amelyek akár a bazálsejtes karcinómákra utalhatnak.

Hugh persze azóta is előszeretettel hirdeti a nap elleni védekezés fontosságát: "Ne feledjétek, menjetek el vizsgálatra, és használjatok naptejet! Ne legyetek olyanok, mint én gyerekként! A naptej nagyon fontos!”

A legkedvesebb fickó Hollywoodban

Úgy tűnik, a Hugh Jackman kedvességéről szóló legendák igazak, ugyanis aki találkozott vele, egy rossz szót sem tud mondani róla. Amanda Seyfried, aki Cosette-et alakítja A nyomorultakban, elég szépen összefoglalta a színész szuperképességét. „Nem lehet rosszat szólni Hugh-ról. Ő nem is ember. Bármibe lefogadom, hogy valamiféle emberfeletti képességekkel rendelkezik, azon túl, hogy egyszerűen csak a legkedvesebb és legszelídebb lélek, akivel valaha találkoztam.”

Ám Laura Dern, aki a 2022-es A fiú című filmjében szerepelt együtt Jackmannel, sem tudott mást mondani: „Ő a legkedvesebb ember, akit valaha láttam.” Liev Schreiberrel a Kate és Leopoldban játszott együtt 22 éve, ő a következőket tette hozzá: „Szerintem ő tényleg hisz abban, hogy jónak és kedvesnek kell lennünk egymáshoz.”

Hugh maga minderről pedig szerényen csak annyit mondott: „Nálam ez a kapcsolatteremtés módja. Talán az emberek ezt kedvesnek tartják, pedig csak egy normális fickó vagyok.”

Nos, ez a normális fickó szerencsére továbbra sem áll le: a Deadpool 3 után ugyanis egy Pál apostol életéről szóló filmre készül, valamint egy ausztrál minisorzatra az „Ausztrália-branccsal”, azaz Nicole Kidmannel és Baz Luhramnnel…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Megijedt a sztárságtól, amikor tiniként a szoknyája alá akartak fotózni – A 35 éves Emma Watson visszavonult, és új kihívásokat keres
Oscar-díj helyett inkább PhD-t akar szerezni, a sok pénzt hozó filmek főszerepei helyett pedig inkább a nők egyenjogúságáért küzd.


Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.

Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.

„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.

Tízéves korában már fellépett a Stagecoach produkcióiban és iskolai darabokban, de a Harry Potter-franchise előtt soha nem játszott hivatásszerűen.

Hermione 10 éve

A színészi útja aztán 1999-ben, kilencéves korában drámai fordulatot vett, amikor elkezdődött a szereplőválogatás J.K. Rowling Harry Potter-könyvsorozatának filmadaptációjához. Watsont a drámatanára bátorította, hogy próbálja ki magát a castingon, kezdetben azonban nem volt tisztában a projekt nagyságrendjével: „Nem éreztem az elején, hogy milyen nagyszabású dolgokról van szó. A könyvekről sem tudtam sokat, de azt igen, hogy Hermione karaktere zseniális. Amikor a drámatanárom azt javasolta, hogy jelentkezzek a meghallgatásra, azt gondoltam, hogy szórakoztató élmény lesz, de nem igazán számítottam arra, hogy bármi is lesz belőle. Csak a tőlem telhető legjobbat akartam nyújtani. Majd folyamatosan kérték, hogy jöjjek vissza, és kezdtem úgy érezni, hogy valami igazán különleges dolog részese vagyok. Amikor pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet, akkor döbbentem rá igazán: az életem soha többé nem lesz ugyanaz, mint eddig."

Watson, akit 2000-ben választottak ki több ezer lány közül Hermione Granger szerepére, ez a döntés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult a karrierje szempontjából. Az első rész, a Harry Potter és a bölcsek köve 2001-ben került a mozikba, Watson alakítása pedig széles körben váltott ki elismerést. A fantasyfilmek sikere egyik napról a másikra sztárrá tette őt, az újonnan szerzett hírnév azonban számos kihívással járt együtt.

Bár Watson már fiatalon reflektorfénybe került, eltökélt szándéka volt, hogy a népszerűség nem árnyékolja be a színészet iránti szenvedélyét. A Harry Potter-filmek (nyolc epizód 2001-től 2011-ig) alatt próbált egyensúlyozni az iskolai tanulmányai, a magánélete és a szakmai karrierje között. A világsztársággal járó nyomás ellenére ugyanis nagyon komolyan vette a tanulmányait, és keményen dolgozott azért, hogy megőrizze életében a normalitás érzését. „Tudatos döntést hoztam: nem akartam, hogy az életem csak a Harry Potterről szóljon. Fontos volt számomra, hogy folytassam a tanulmányaimat, és a színészkedésen kívül más érdeklődési körökkel is foglalkozzam. Nem akartam, hogy egyetlen szerep vagy film határozza meg az életemet” – mondta erről.

Mindenkit leiskolázott

A Dragon School, vagyis az általános suli 2003-as befejezése után Watson az oxfordi Headington Schoolba ment tovább. A Harry Potter-forgatásokon való tartózkodása során őt és színésztársait, Daniel Radcliffe-et (Harry Potter), Rupert Grintet (Ron Weasley), Tom Feltont (Draco Malfoy) és a többi gyereket naponta akár öt órán át korrepetálták.

Emma aztán 2006 júniusában tíz tantárgyból tett záróvizsgát, amelyek közül nyolcat A* (csillagos ötös), kettőt A (ötös) eredménnyel zárt.

A gimnázium befejezése, vagyis az érettségi után szünetet tartott a tanulmányaiban, hogy 2009 februárjától a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. és 2. részének forgatására koncentráljon, de azt állította, hogy utána tovább akar tanulni.

Később megerősítette, hogy a Brown Egyetemet választotta Providence-ben, Rhode Islanden. 2011 márciusában, 18 hónapos egyetemi tanulmányok után aztán bejelentette, hogy „egy vagy két félévre” halasztást kér. Végül az utóbbira került sor, elmondása szerint így négy helyett öt évbe telt, hogy megszerezze a diplomáját angol irodalomból a színészi munkái miatt. 2014. május 25-én diplomázott a Brown Egyetemen. Ennyi azonban nem volt neki elég. Kilenc évvel később, 2023-ban elkezdte a mesterképzését az Oxfordi Egyetemen, idén pedig teljesítette a követelményeket, és továbblépett, hogy megszerezze a PhD-jét.

A Varázsvilág után

Az utolsó HP-film, a 2011-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész után Emma nagy kihívás előtt állt: hogyan lépjen tovább a karrierjében, miután eljátszotta azt a karaktert, amely egy évtizeden át meghatározta őt. Úgy döntött, másféle szerepeket keres, és próbálja elkerülni a beskatulyázást. A poszt-Harry Potter-éra első filmje a 2011-es Egy hét Marilynnel lett a számára, bár abban még csak egy nagyobb mellékszerepeket alakított. Korábban a Harry Potter-epizódokon kívül csupán egy tévéfilmben szerepelt (2007: Ballet Shoes), és egy animációs filmben szinkronizált (2008: Cincin lovag). Az első főszerepét a 2012-es Egy különc srác feljegyzéseiben játszotta, amelyet Stephen Chbosky a saját regényéből írt és rendezett. Watson alakította Samet, egy összetett és sebezhető tinédzsert, aki a kamaszkor megpróbáltatásai között próbál navigálni. A szerep merőben eltért Hermionétól, és lehetővé tette Emma számára, hogy megmutassa az érzelmi mélységét és sokoldalúságát színésznőként. Sokan máig a legjobb alakításaként emlegetik.

A következő években Watson több filmben is szerepelt, köztük a Lopom a sztáromban (2013), az Itt a végében (2013), a Noéban (2014), A kolóniában (2015), a Regressionben (2015), A körben (2017) és a Kisasszonyokban (2019), bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni a legkülönbözőbb műfajokhoz, a drámától a fantasyn át a pszichológiai thrillerekig. A Harry Potterekhez fogható legnagyobb sikerét a 2017-es A szépség és a szörnyeteggel, vagyis az 1991-es Disney-animáció élőszereplős feldolgozásával érte el, amelyben a főszerepelő Belle-t alakította, és amely több mint egymilliárd dolláros bevételt ért el szerte a világon. A 2019-es, Greta Gerwig-féle, 6 Oscar-díjra jelölt Kisasszonyok után azonban úgy döntött, egy időre visszavonul a színészkedéstől, és életének más aspektusaira, többek között a tanulmányaira és aktivista tevékenységeire koncentrál.

A sztárság amúgy is mindig megviselte, bár tisztában volt azzal, mekkora hatással van az emberek életére. „Találkoztam olyan rajongókkal, akiknek az arcom rá volt tetoválva a testükre, illetve olyan emberekkel is, akik a Harry Potter-könyvek segítségével vészelték át a rákot” – magyarázta a színésznő, akire a karrierje kezdete, vagyis kislánykora óta kiemelt médiafigyelem szegeződik.

A 18. születésnapján például a lesifitósok megpróbáltak a szoknyája alá fotózni, és számos zaklatás áldozata volt. A biztonsági aggályokra hivatkozva épp ezért nem is készít például szelfiket a rajongókkal, szívesebben beszélget velük szemtől szemben.

Aktívan a nőkért

Emma sok fontos társadalmi ügy mellé állt oda szenvedélyesen. Kiállt például a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak védelmében, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett, és elindította a HeForShe nevű kampányt, amely arra ösztönzi a férfiakat, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelemben. „Mindig is hittem abban, hogy ha van egy platformod, akkor felelősséggel tartozol azért, amiben hiszel. Ez nemcsak a színészkedésről szól, hanem arról is, hogy használd a hangodat azért, hogy változást hozz létre a világban” – magyarázta a színésznő, aki emellett az oktatásra, a fenntartható divatra és a mentális egészségre összpontosító kezdeményezésekben is részt vett. Olyan ügyeket támogatott többek között, mint a Malala Alapítvány, amely a lányok oktatását segíti elő, 2016-ban pedig társalapítója volt a „Közös polcunk” nevű feminista könyvklubnak, ahol az egyenlőség, az identitás és a társadalmi igazságosság témáit feltáró olvasmánylisták felett kurátorkodott.

2019-ben Emma bekerült a Kering francia luxusdivat-konglomerátum igazgatótanácsába, ahol a divatipar fenntarthatóságáért és etikus gyakorlataiért szállt síkra. A Keringnél betöltött szerepe összhangban van a fenntartható divat iránti régi elkötelezettségével, s gyakran dolgozik együtt olyan márkákkal, amelyek a környezetbarát anyagokat és az etikus gyártási gyakorlatokat helyezik előtérbe.

Watson ugyanakkor beiratkozott egy kreatív írói programba is, feltett szándéka ugyanis, hogy a kamera mögötti szerepek felé is forduljon, szeretne forgatókönyveket írni és filmeket rendezni. Ki is próbálta már magát ezekben, a Pradának például készített egy reklámfilmet (2022: Prada Paradoxe), illetve már írt egy színdarabot is.

„Annyira örülök, hogy megtettem a színészkedéstől való eltávolodást, mert úgy érzem, hogy van saját hangom, kreatív terem és szuverenitásom, amikről korábban nem volt tudomásom” – mesélte erről.

Röviden együtt, vagy egyedül

Emma, bár már 35 éves, sosem volt 2 évnél hosszabb kapcsolata, és gyermekei sem születtek még. Egy interjúban azt mondta, a magánélete magánügy, így arról sosem szokott nyilatkozni, így általában akkor tudni csak, hogy van valakije, amikor megjelenik az illetővel egy hivatalos eseményen, vagy a fotósok elcsípik őket az utcán. 2015 és 2017 között pl. két éven át volt kapcsolatban a tech-vállalkozó William Knighttal, 2018 és 2019 között pedig a színész Chord Overstreettel (Glee – Sztárok leszünk, Acapulco) randevúzott. 2019-ben azt mondta magáról, hogy szingli, sőt, az „önpartner” kifejezéssel jellemezte magát, vagyis, hogy nem egyedülálló, hanem a saját maga társa. Aztán mégis jöttek további férfiak az életébe: 2021-től 2023-ig például az üzletember Brandon Greennel járt, a legújabb udvarlója pedig egy oxfordi iskolatársa, egy bizonyos Kieran Brown, akivel először 2024 júliusában látták csókolózni.

Az intenzív hírnévvel való megküzdésről egyébként fiatalkorától kezdve azt mondta, hogy a saját identitásában való gyökerezés segített neki végül „megtalálni a békét”, ebben pedig hatalmas segítségére volt a jóga. Emmát tehát már hat éve hiányolhatják a rajongói, és számukra rossz hír, hogy továbbra sem kereshetjük őt filmekben, sorozatokban, egyelőre nincsenek színészi előjegyzései. Nagyobb az esély arra, hogy a PhD-je megszerzése után forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként olvashatjuk majd a nevét egy-egy film stáblistáján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
A Bűnösök dögös, fülledt, bizsergető, véres, brutális, elképesztő – A Creed és a Fekete Párduc rendezőjének új zenés horrorja az év kiemelkedő mozis élménye
Képzeljük el az Alkonyattól pirkadatigot az 1930-as évek amerikai délvidékén fekete blueszenével és ír vámpírokkal! Vérbő 137 perc következik.


Csoda, hogy behozták a magyar mozikba a Bűnösöket. Persze nem azért, mert a főszereplő Michael B. Jordan vagy a rendező Ryan Coogler ne lennének itthon is ismertek. Hiszen egyrészt ők ketten együtt szinte elválaszthatatlanok, mivel közösen forgatták A megállót (2013), a Creed: Apollo fiát (2015) és a Marvel-féle Fekete Párducot (2018), másrészt Jordant még olyan további darabokban is megkedvelhettük, mint az Aranytartalék (2001), a Drót (2002-es epizódok), Az erő krónikája (2012), a Csajkeverők (2014), A Fantasztikus Négyes (2015), A kegyelem ára (2019), a Bűntudat nélkül (2021) és persze a további Creed-filmek (2018, 2023), amelyek közül a harmadikat ő is rendezte.

Szóval velük akár a magyar mozikba is be lehet csalogatni a nézőket.

Sokkal inkább azért volt merész vállalás a hazai forgalmazás, mivel a témára nem igazán tud rezonálni egy átlag hazai moziba járó: 1930-as évek, amerikai délvidék, fekete közösség, blueszene… Soroljuk még? A felszínen, pontosabban a Bűnösök első felében ezt kapjuk, bár már ez sem piskóta.

Egy Chicagóban gengszterkedő ikerpár, Smoke (Michael B. Jordan) és Stack (Michael B. Jordan) térnek haza pénzzel kitömve gyapotültetvényes szülővároskájukba a sztori elején azzal a céllal, hogy a helyi, használaton kívüli malomból egy szórakozóhelyet rittyentsenek a város fekete közössége számára: exkluzív piák és kaják, nem utolsósorban pedig a legjobb zenészek asszisztálásával. A talpalávalóról többek között a helyi veterán muzsikus, Delta Slim (Delroy Lindo) gondoskodik, valamint az ikrek unokaöccse, a már fiatalon is profi gitáros-énekes Sammie. (az énekes-dalszerző Miles Caton filmes debütálása), történetünk kvázi főhőse. A sztori első felében Smoke és Stack ezt a nyitóbulit próbálják összehozni, annak minden részletére kitérve, miközben a városbeli múltjukkal és annak szereplőivel, traumáival is szembe kell nézniük újra.

Majd hirtelen kapunk egy több, mint éles váltást. Valami természetfeletti erő üti fel ugyanis a fejét, pontosabban egy vámpír egy fiatal fehér fickó, Remmick (Jack O’Connell) testében, aki szeretné meghívatni magát az ikrek bulijába egy vérgőzös este reményében…

Igen, ha ez ismerősen hangzik, az nem véletlen, a Bűnösök dramaturgiája ugyanis erősen megidézi az 1996-os Alkonyattól pirkadatigot, ám míg Robert Rodriguez menő filmje a puszta szórakoztatás jegyében fogant, addig a Bűnösökbe Coogler nem kevés tematikát sűrített bele. Természetesen benne van a rasszizmus kérdése, a Jim Crow-féle szegregációs törvények, ugyanakkor a zene és az „ördög” kapcsolata is igen hangsúlyos.

Klasszikus toposzok bukkannak itt fel, miszerint az igazán tehetséges zenészek, előadók azért lettek ennyire kiemelkedők, mert eladták a lelküket a vén patásnak? Egyáltalán a blueszene (és bármilyen új, az előző generáció számára furcsa/értékelhetetlen/meg nem értett muzsika) az ördögtől való? Hogy annak hívására az emberek, kiszakadva a valóságból, áhítatban adják át magukat buja vágyaiknak, mint a tánc, a szex, az alkohol és a drogok?

E világi és túlvilági ösztönök, kultúrák (a vámpírok által megtestesített ír bevándorlók), rasszok, sőt idősíkok összeütközése, van itt minden. Mindezt pedig egészen parádés jelenetek kíséretében kapjuk az arcunkba. Az egyikben például tanúi lehetünk annak, ahogy a bulin a múlt, a jelen (’30-as évek) és a jövő zenei stílusai keverednek, s mindhárom kor képviselői egyszerre és együtt ropják egy nagyszabású, közös, időkön átívelő partin az épphogy nem kakofóniába hajló egyvelegben, hiszen a zene egy univerzális, közös nyelv, amely összeköt embereket, időket, helyszíneket. De említhetjük még azt a szcénát is, amikor a bejutásukra váró, s emiatt kint rostokoló vámpírhorda a saját maga által előadott ütős ír népzenére ropja – ilyet sem látni gyakran mozgóképen. Minderre jön rá pedig az utolsó, hosszabb felvonásban a kemény hentelés, nem árulunk el azzal ugyanis nagy titkot, hogy a vérszívók természetesen beszabadulnak a buliba…

A Bűnösök egy furcsa, a tetten érhető inspirációi ellenére mégis mással össze nem hasonlítható műfaji egyveleg, egy amolyan zenés horror-gengszter-dráma, ami egyszerre nagyon dögös, izzasztóan fülledt, kifejezetten brutális és kegyetlen, ugyanakkor sokatmondó, színes és megható is.

A csúcshatás eléréseben pedig óriási szerepe van az operatőr Autumn Durald Arkapaw (Loki, Fekete Párduc 2, Az utolsó táncosnő) csodálatos képeinek s legfőképp a kétszeres Oscar-díjas zeneszerző, Coogler állandó munkatársa, Ludwig Göransson elképesztő aláfestésének, amely a film teljes, 137 perces játékideje alatt egy lüktető, bizsergető, az alantas öszöntökre és az értelemre egyaránt ható csodás műfajmixszel ajándékozzák meg a nézőket. Az év egyik legkiemelkedőbb mozgóképe lesz, érdemes hát alkut kötni az ördöggel egy mozijegy erejéig.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Micsoda nap! – Új klipes dallal megy neki a FISH! a fesztiválszezonnak
Köztudottan a legjobb nap a koncertnap, így ez a dal is egy szerelmeslevél a közönséghez, jöhet a lábdob! - üzeni a banda a rajongóknak.


Új lemez készül a Fish! háza táján, amit egy hét alatt két bulival is megünnepelnek: a teltházas Dürer Kert mellett egy húsvéti, rozsdamaró-elő-elő-intimbuli a Barhole színpadán is, ami már belemutat az új korong számaiba.

Klippremierben érkezik az új dal, a Micsoda Nap, ahol elsősorban egy klasszikus Fish! buli pillanatait kapjuk, a tavalyi, szintén soldoutos A38-ról, minimál szövegvideó mellett.

Köztudottan a legjobb nap a koncertnap, így ez a dal is egy szerelmeslevél a közönséghez, jöhet a lábdob!

VIDEÓ: FISH! - Micsoda nap

A szavakat lehetne szaporítani, de minek, az együttes úgyis a színpadon beszél elnyúlt cikkek helyett, a Micsoda Nap pedig a már megjelent Kösz Szépen, és a kereken 4 másodperces Utolsó Szám mellett egy újabb előfutára mindannak, ami miatt érdemes várni az őszi időszakot is.

VIDEÓ: FISH! - Kösz szépen

VIDEÓ: Fish! - Az utolsó szám

A klip Matyovszky Benedek és Kum Dominik munkája, a köszönet pedig szóljon Egle Gyula Koppánynak, Botlik Mátyásnak és Vári Gábornak - üzeni a Fish!


Link másolása
KÖVESS MINKET: