Az állampolgár: aktuálpolitika helyett megkapó szerelmi dráma
Ha 2016-ban elkészül egy film Magyarországon, amelynek hőse egy állampolgárságért küzdő bevándorló, a film alkotói akaratlanul is vékony jégen járnak. Nem egyszerű feladattal néz szembe ugyanis az, aki érzékenyen szeretne feldolgozni egy olyan témát, ami ennyire erősen megosztja a közvéleményt. Vranik Rolandnak azonban sikerült ez a bravúr: Az állampolgár ahelyett, hogy egy hatásvadász történettel zsákmányolná ki a menekültválságot,
egy csendes szerelmes történeten keresztül mesél a kitaszítottságról és az otthontalanságról.
– szegezik a kérdést az afrikai menekült Wilsonnak (Dr. Cake-Baly Marcelo) már a film első perceiben. Az ötvenes éveiben járó férfi évek óta küzd a magyar állampolgárságért, és kitűnően elszavalja ugyan a Szózatot, de az alkotmányos alapismeretek vizsgán rendre elbukik. Évekkel ezelőtt a háború elől menekült Európába, de most már érthetően beszél magyarul, lakása és munkája is van, egyedül az állampolgársági vizsga hiányzik ahhoz, hogy „teljes értékű” magyar ember lehessen.
Wilson úgy dönt, különórákat vesz, és egy vele egykorú magyartanárnő (Máhr Ági) segítségét kéri, hogy támogassa őt a felkészülésben, a kétgyerekes, középkorú anyával pedig lassan egymásba szeretnek. A helyzetet bonyolítja, hogy Wilsonhoz betoppan egy papírok nélküli, várandós iráni kismama ( Arghavan Shekari, aki bármelyik pillanatban megszülheti a gyermekét.
Ezen szinopszis alapján még egy bántóan leegyszerűsítő klisékkel operáló hatásvadász film is lehetett volna Az állampolgár, ahol az aranyszívű bevándorlót minden utcasarkon gyűlölet és megvetés várja. Vranik Roland (Fekete kefe, Adás) legújabb filmje azonban ügyesen veszi az akadályt. Nem az aktuális menekültválságról szól, ehelyett univerzálisabb megközelítést alkalmaz, és egyetlen ember drámájára koncentrál, aki kénytelen volt elhagyni a hazáját,
de bármennyire is törekszik, nagyon nehezen talál új otthonra egy számára idegen országban.
Wilson kálváriáját a visszafogott forgatókönyv egy megkapóan emberi szerelmi történetre fűzi fel. A könyvet jegyző Vranik Roland és Szabó Iván egy európai filmklasszikus, Rainer Werner Fassbinder A félelem megeszi a lelket című filmjének alapvető fordulatait ültetették át a jelenkori Magyarországra, a valószínűtlen szerelmespár és a románcot ellenző társadalom helyett azonban az egyéni boldogság és a menekültekkel vállalt sorsközösség felelőssége között alakul ki a feszültség.
A szerelmi idillnek ugyanis akkor szakad vége, amikor a Máhr Ágnes által kiválóan alakított Mari előtt nyilvánvalóvá válik, hogy Wilson számára legalább annyira fontos a lakásában bújtatott Shirin és gyermeke sorsa, mint a saját közös boldogságuk. Ezt pedig – még ha meg is érti – nem tudja egykönnyen elfogadni.
Az állampolgár kijózanító befejezése nem éppen a legmeggyőzőbb, de film még így is megállja a helyét – nemcsak a magyar, hanem az európai filmes piacon is: a történet tulajdonképpen bármelyik európai országban elképzelhető lenne, az amatőrök színészi játéka pedig magyar filmtől szokatlanul színvonalas.
Ha a menekültkérdés konkrétabb, jelenkori vonatkozásai érdekelnek, érdemes megnézni Nagy Viktor Oszkár szintén nagyon jól sikerült Hivatal című filmjét, de ha egy általánosabb, de emberibb megközelítése érdekel a témának, Az állampolgár visszafogott drámája is mindenképpen megérdemel egy próbát.
Képek: Mozinet
Ha tetszett a kritika, kattints a megosztásra!
