Ákos: Nem segít senki lelki problémáin, ha egészséges szerveket metszenek le róla
Interjút adott az Indexnek Kovács Ákos, aki legújabb, Metropolis című albumáról is beszélt, de a beszélgetés során természetesen szóba került többek között a kormányhoz kötődése, konzervativizmusa vagy éppen a transzneműekkel szemben tanúsított ellenállása is.
Ákos elmondta, hogy szerinte ő nem megosztó személyiség, egyszerűen csak elmondja a véleményét, ami egyeseknek tetszik, másoknak nem. „Ezer példát lehetne hozni. József Attila nem finomkodik az Ars poeticában. „Más költők – mi gondom ezekkel? / Mocskolván magukat szegyig, / koholt képekkel és szeszekkel / mímeljen mámort mindegyik. / Én túllépek e mai kocsmán”. Juj, de megosztó! Lehetne belőle írni egy vitriolos szemlét, hogy ez az ellentmondásos figura milyen durva és kirekesztő, lenézi a költőtársait, és magát a többiek fölé emeli” – világítja meg egy magyar költészeti példán keresztül, mit jelent számára megosztónak lenni.
Arra a kritikára, hogy a Metropolis pártpolitikai állásfoglalás lenne, azt válaszolta: aki ezt állítja, „az számomra vitaképtelen: vagy meg se hallgatta, vagy tele van előítélettel. Bob Dylannek megmondta valaki, mire gondolhat? A Rolling Stones megrendelésre aggódott, hogy csak egyetlen puskalövésnyire vagyunk a háborútól? Ne vicceljünk már.” Hozzátette, művészként arról beszél, amiről akar, ebbe senki nem szólhat bele.
Szerinte a lemeze hangvétele sem „közel áll a kormánypárt retorikájához”, csak éppen ő is olyan világnézetű, mint az aktuális kormányzat. „Én konzervatív vagyok, pont. Bárki más világnézete számomra dalszerzési szempontból teljesen közömbös” – fogalmazott.
Az albumon szerepelő Kékből rózsaszín című számot érte olyan kritika, hogy transzfób, mert szerepelnek benne olyan sorok, mint „Hidd el a nemed nem csak egy jelmez, amit az ember levet vagy felvesz”, „nem vált parancsszóra a kromoszóma” vagy „Hiába ezer műtét és ezer kín, soha nem lesz rózsaszínből kék”. Erről a dalszerző azt mondta:
„Miért nem szeretjük annyira ezeket a gyerekeket, hogy segítsük őket saját maguk elfogadásában? Arról nem beszélve, hogy ez óriási üzlet is. Nevezhetnek, aminek akarnak, ezzel akkor sem fogok egyetérteni. De amúgy kit bánt, ha nekem személyesen ez a véleményem? Én ezt mondom, más meg mást.” Arra a felvetésre, hogy élnek olyan emberek a világban, akik úgy érzik, hogy más testbe születtek, mint amilyennek érzik magukat azt mondta: „Vajon ki akar jót a magával megbékélni nem tudó embernek? Az, aki megerősíti a lelki zavarában, esetleg a csonkolásig? Mégis milyen világot szeretnénk hátrahagyni a gyerekeinknek?” Hozzátette: „Ha én Napóleonnak képzelem magam, bevisznek a diliházba, de ha nőnek, akkor azt tisztelni kell?”