KULT

A tavalyi év egy rossz vicc volt, amiből többet is ki lehetett volna hozni – Megnéztük a 2020: Legyen már vége című filmet

Valószínűleg több ez annál, mint hogy a fikció úgysem érheti utol a valóságot egy ilyen káoszos esztendőben. Kicsit több munka és eredetibb gondolatok nem ártottak volna a közepesen jónál jobb eredményhez.


- Miről akartok dumálni? Mire is kell ez?

- Ez egy visszatekintés az évre. Újraéljük a 2020-as eseményeket.

- És mégis mi a faszért akartok ilyesmit csinálni?!

Ez a párbeszéd a kamu-dokumentumfilm kamukészítői és Dash Bracket (Samuel L. Jakson), a New Yorkerly(!) Times újságírója között zajlik le a 2020: Legyen már vége (eredetiben: Death to 2020, azaz Halál 2020-ra) című netflixes ál-doku nyitójelenetében. Ezzel rögtön meg is kapjuk a film kulcsmondatát, amin mindjárt el is gondolkodhatunk: nem inkább elfelejteni akarnánk az ausztrál erdőtüzeket, az Amerikát felkavaró erőszakos tüntetéseket, majd a történelem két leginkompetensebb elnökjelöltjének küzdelmét – a mindent elsöprő és felforgató koronavírusról már nem is beszélve?

Ezek után csak akkor lenne érdemes nekimenni az egésznek, ha a készítők tényleg őszintén rá akarnának cáfolni karakterük felvetésére, és bebizonyítanák, hogy igenis van létjogosultsága egy szatirikus filmnek „minden idők legfurcsább évéről”. (Abba most ne menjünk bele, hogy ennek a mondatnak, a történelem ismeretében, mennyi a valóságalapja.) Azonban ahogy a klasszikus is mondja:

ebből a viccből többet is ki lehetett volna hozni.

A filmet a Black Mirror című méltán híres sorozat két brit alkotója, Charlie Brooker és Annabel Jones készítette, ami elvileg lehetne garancia a sikerre, de az alkotás kicsit olyan, mintha több ember amúgy jópofa kisfilmjeinek összevágása lenne - amit idő hiányában már nem tudtak egy koherens egésszé összecsiszolni. Ezért remek ötletek és félmondatok keverednek borzalmasan blőd poénokkal, hangosan röhögős képeket követnek többször ismételt, fásult beszólások.

Közhely, hogy a valóság manapság olyan kacifántokat produkál, hogy a Family Guy, a South Park, a Black Mirror vagy bármelyik random amerikai late night-show alkotói letehetnék a lantot. Így érdekes, hogy valaki épp most kezd bele egy valóságelemző áldokumentum-szatírába – és ha már belekezd, nem próbál meg különösebben egyedi látásmódot adni a történésekhez.

A 2020: Legyen már végé-ben keveredik a Monty Python és a Family Guy abszurditása Ricky Gervais némileg szelídített standup-stílusával, és sajnos netes mémek ezerszer lerágott csontjával.

Ezzel önmagával még nem is lenne akkora baj, de mint említettem (és még fogom), az összefésülés folyamatát sajnos megspórolták az alkotók.

Amiben nagyon erős az alkotás, az a szereplőválogatás: közhely, hogy Samuel L. Jackson nem tud hibázni (itt sem teszi), de minden más szereplő is remekül hozza a figurát, legyen szó fiatal, naiv tudósról, a világ tudományosan bizonyítottan legátlagosabb nőjéről, egy kőbuta, rasszista, összeesküvéselmélet-hívő amerikai futballistafeleségről (aki nyilván öndefiníció szerint nem is rasszista, és természetesen ő csak nyitott szemmel jár az internet világában...), a Z generáció megtestesítőjéről, a minden percben mindent streamelő és lereagáló youtuberről, vagy a saját, föld alatti bázisán élő millárdos tech-gururól.

Lisa Kudrow és Hugh Grant is remekül hozza figuráját: előbbi egy teljesen gátlástalanul opportunista politikai tanácsadó-félét, míg utóbbi egy öreg, konzervatív brit professzort alakít – a szerep kedvéért egyébként át is esett egy, Friderikusz Sándor időutazós műsorához hasonló öregítésen. A probléma azonban ott leledzik, hogy hiába zseniálisak a színészek, ha nem mindig jók, és pláne nem következetesek a karakterek.

Grant félhülye, elegánsan arrogáns professzoráról még elhisszük, hogy élő figura, de Kudrow percenként véleményt változtató, idegesítő női Havasi Bertalan-karaktere annyira karikírozott, hogy kilóg a filmből.

És itt újra elérkezünk (megpróbálom megígérni, hogy utoljára) a film összeszedetlenségéhez: a teljesen túltolt idiotizmus és a finom, szatirikus utalásokban élő fanyar humor is kiváló eszköze volna a 2020-as év görbe tükrének, de a kettő folyamatos, kissé koncepció nélküli váltogatása kényelmetlen érzést hagy a nézőben.

Az sem tesz jót a filmnek, hogy félútig meglehetősen bátran gázolnak bele a szereplőkbe és át minden határon, a Black Lives Matter-tüntetések bemutatásánál viszont nagyon hirtelen nyomnak satuféket a cinizmuson, és tekerik feljebb a pc-adagolót, nem tesznek komoly kísérletet arra, hogy akár az ízlésesség határán belül maradva bemutassák a mozgalom és a köré épülő események visszásságait. Cserébe viszont a színesbőrű, agresszív pszichológusnő karaktere meglehetősen sztereotipra sikerült, még ha kíméletlen őszinteségével valóban szórakoztató figura.

2020-ról tehát nem sikerült eget rengetően vicces szatírát csinálnia a netflixes készítőgárdának, és bár méltányolandó az igyekezet és a számos tényleg ütős poén, azért ne mentsük fel őket annyival, hogy az ilyen valóságot nehéz überelni a humor eszközével. Mert szembe találjuk magunkat egy közel tökéletes megoldással, ráadásul szintén a kamu-dokumentumfilm műfajából. Ez az év ugyanis a megszokottakhoz képest annyival bizarrabb volt, hogy valamivel korábban még Sacha Baron Cohen is úgy döntött, hogy fogadalmával ellentétben leporolja Borat-bajszát, és tükröt tart elénk.

Nagy különbség azonban, hogy míg a minden határt előszeretettel átlépő Cohennek világos és határozott elképzelése volt arról, hogyan lehet viccesen bemutatni az önmagában sokszor komikus valóságot, addig a 2020... készítőiben a lelkesedésen túl hiányzott valami.

Lebeszélni senkit nem fogunk a 2020: Legyen már vége megnézéséről, de „ha csak egy dolgot” a témában, az inkább legyen Borat visszatérése. Ezt az alkotást pedig tegyük el a korszak szülötteinek, mert arra kétségtelenül tökéletes, hogy megmutassa, milyen bizarr időket éltünk az évezred harmadik tíz évének kezdetén. (Legyen annyi elég, hogy kritikám azért csúszott néhány napot, mert hosszúra nyúlt ügyeletben kellett tájékoztatnom a becses olvasókat arról, hogy egy szarvval felszerelt vikingsisakos, szőrmekabátos, amúgy félmeztelen, kifestett férfi és számos, hasonszőrű társa verte szét a demokrácia egyik szimbólumának tekinthető washingtoni Capitolium épületét – a 2020-film egyik főszereplőjének biztatása mellett...)

És persze szurkoljunk a 20-as éveknek, hogy 2040-ben a film megtekintése mellett ne kelljen a „régenmindenjobbvolt” nosztalgiáját éreznünk.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Szűcs Márta
A Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes 72 éves volt.
Malinovszki András - szmo.hu
2025. április 24.



Elhunyt Szűcs Márta Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetettje – írja a Papgeno.

Szűcs Márta 1952. szeptember 7-én született. 1981-ben diplomázott a Zeneakadémián Révhegyi Olga növendékeként. Közvetlenül diplomaszerzése után a Magyar Állami Operaházhoz szerződött. Giuseppe Verdi Rigolettójának Gilda szerepével debütált.

1983-ban a Brüsszeli Belcanto Énekversenyen a legjobb női alakítás díját nyerte Donizetti Lammermoori Luciájával. 1984-ben Edinburgh-ban, Glasgowban, Liverpoolban és Newcastle-ben Gilda szerepét énekelte nagy sikerrel.

Szűcs Márta olyan világsztárokkal énekelt együtt, mint Renato Bruson, Piero Cappuccilli, Sherill Milnes, Jevgenyij Nyesztyerenko, Jennifer Larmoore vagy Peter Dvorsky.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Komoly bakival ért véget a Hunyadi sorozat záróepzódja
Nem valószínű, hogy a tévedés utólag elhomályosítaná a rendkívül népszerű széria sikerét, mindenesetre egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni.


Elképesztő sikere volt a Hunyadi sorozatnak, amibe tényleg apait-anyait beleadtak a készítők: mind látványvilágában, mind történetmesélésében, mind a színészek játékában új korszakot hozott a magyar mozgóképkészítés világába.

A hírekbe sokszor a fülledt erotika miatt bekerülő sorozat utolsó részének utolsó perceibe ugyanakkor egy komoly baki csúszott be, amit egy kis odafigyeléssel el lehetett volna kerülni – vette észre az ATV.hu.

A mű természetesen szabadon kezeli a történelmi eseményeket, de azért arra igyekeztek vigyázni a készítők, hogy tárgyi tévedések ne rontsanak az élvezeti élményen. Az utolsó rész utolsó perceiben azonban a záró feliratban azt lehet olvasni, hogy az V. László után a következő magyar királyt, Hunyadi Mátyást „a Duna jegén koronázták meg”.

Azon túl, hogy a Duna jegén történt eseményeket a történészek ma már egységesen cáfolni szokták,

azt soha senki nem is állította, hogy maga a koronázás is Duna jegén történt volna – a legenda szerint csak Mátyás királlyá választása történt ott.

Történelmi tény, hogy Hunyadi János fiát csak évekkel később, 1464. március 29-én koronázták meg, ráadásul a Dunától jócskán messze, Székesfehérváron.

A sorozat népszerűségének azonban ez a tévedés valószínűleg mit sem fog ártani: a Hunyadi – A Holló felemelkedése húsvétvasárnaptól ráadásul már a Netflixen is elérhető.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Meghalt Galkó Balázs
Fia közösségi oldalán jelentette be a hírt. A színész az utóbbi időszakban több egészségügyi problémával küzdött.
Maier Vilmos - szmo.hu
2025. április 25.



75 éves korában elhunyt Galkó Balázs színész. Halálhírét fia, Galkó Máté közölte a Facebookon.

„Apa-Balázs immár József Attila és Miki bácsi társaságában elmélkedik egy jobb világról. Búcsúztatásáról itt a facebookon értesítünk benneteket”

– írta a bejegyzésben, amit a Blikk vett észre.

Galkó Balázs az elmúlt évben több súlyos balesetet is elszenvedett: hat bordája eltört, és kétoldali tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nála. Többször szorult sürgősségi ellátásra, január elején pedig hosszabb időre kórházba került.

Nemrég a lap munkatársai otthonában keresték fel, ahol arról beszélt, hogy anyagi nehézségekkel küzd, és nem tud megélni a nyugdíjából. Februárban adta hírül, hogy munkát talált: hivatalsegédként kezdett dolgozni egy könyvelőirodánál.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Kifogyunk a szuperlatívuszokból… visszatért a legjobb Star Wars, amit valaha láttunk: az Andor!
Ha szereted a Star Warst azért nézd, ha pedig nem, azért! Nincs kérdés, az utóbbi idők legjobb sorozatát tette le elénk Tony Gilroy és kis csapata.
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 24.



Nem véletlen, a háromrészes első pakk, amit az egeres cég megosztott velünk a Disney+-on. Az Andor eddig is történetfolyamokkal operált, volt egy bonyodalom, amibe Andor vagy egyéb fontos szereplő belekeveredett, majd több részen keresztül ügyesen szőtt sztorivezetéssel megoldották a problémákat. Majd jött a következő kalamajka, ami az előző etap közvetlen következménye volt, és egy pár részen keresztül ekörül forognak főszereplőink. Az első évadból példaként említhetjük a „bankrablást”, melynek eredménye a börtönből való megszökés fejezet.

A mostani három epizód Andor (Diego Luna) kis kalandjával kezdődik. Ellop egy kísérleti Tie Fightert (egy birodalmi űrhajó a Star Wars világában), majd leszállítja azt egy másik pilótának.

Ám nem a kollégáját találja az átadáskor, hanem tizenöt éhes, szedett-vedett, menekült lázadót, akik nem tudják ki Andor és csak el akarnak menekülni a bolygóról. Főszereplőnk megint rossz helyen volt, rossz időben, de jó szokásához híven itt is rabként folytatja a történetszállát. Ezalatt a galaxis többi szegletén is tevékenykednek az első évadból megismert karakterek.

Mon Mothma (Genevive O’Reilly) lánya esküvőjén próbálja a lázadás pénzügyi hátterét stabilizálni kapcsolatainak köszönhetően. Syril Karn (Kyle Soller) is visszatér, aki a birodalmi aktatologatóból kisfőnökké avanzsált – a két évad között eltelt egy év és ez idő alatt elkezdte élvezni új szerepkörét. A törtető birodalmi tiszt Dedra (Denise Gough) egyengeti karrierjét, akivel az előző szezon óta egy párt alkotnak.

Ennek a szálnak a legnagyobb konfliktus forrása egy zseniális ebéd Karn kegyetlen édesanyjával.

Emellett megkapjuk az előzetesekben beígért Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) cameo-t, reméljük nagyobb szerepe lesz az ausztrál színésznek. Luthen Rael (Stellan Skarsgård) pedig továbbra is elvégzi a szükséges piszkos munkát a lázadás sikeréért, amihez senkinek nincsen gyomra. Akár egy esküvőn is tevékenykedik az öreg.

Az emlegetett lázadás pedig szépen, lassan építkezik, ez a sok történetszál már az első három részben szépen összeáll, ismerjük célokat, a motivációkat, minden karakter tökéletesen átalakul az alkotó Tony Gilroy víziójának megfelelően. Látjuk, melyik szereplő, hogyan fog bekapcsolódni a galaktikus konfliktusba. Nem viccelek, amikor azt írom, az Andor továbbra is egy csiszolatlan gyémánt.

Akik nem szeretik a Star Wars-t, azok is bátran próbálkozzanak vele, mert nem a szokásos Csillagok háborúját kapjuk, mint amire számítunk.

Talán ez volt a legnagyobb probléma az első évaddal is. Akik szerették a Star Wars-t, azok számára lassúnak és vontatottnak tűnt, akik pedig nem kedvelték a franchise-t, azok hozzá se mertek nyúlni. Pedig ez egy bámulatosan csavaros összeesküvés és lázadás története, apró sztorimorzsákkal elmesélve a karaktereken keresztül. A kisember küzdelmét mutatja be egy elnyomó rendszer ellen. Legyen az egy galaktikus birodalom vagy egy kegyetlen anya karaktere. Elképesztően hatásos és akkor még csak a történetről beszéltünk.

A látványra nincsenek szavak. Mintha ott lennénk Mon Mothma esküvőjén, vagy Bixékkel az ellátmány bolygón. Ja igen. A fekete ló, ami az első évadot sokaknak megkeserítette, sajnos még mindig itt van. Bixnek (Adria Arjona) továbbra sincsen igazán funkciója vagy célja azon kívül, hogy megint jól bántalmazzák szegényt.

A hölgy tényleg csak azért van jelen, hogy Andor aggódjon valakiért és egy célt adjon neki, hogy meg lehessen menteni.

Még akkor is, ha Bix talán már nem annyira törékeny, mint az első évadban volt, de még mindig nem ér fel a többi részletesen megírt, árnyalt karakterhez. Pedig Adria Arjona jó színésznő, ezt már a tavalyi A bérgyilkos, aki nem is volt-ban is bizonyította. Akit eddig zavart Bix, nem kecsegtetem, ugyan olyan rossz. Ám a többiek továbbra is lélegzetelállítóan autentikusak. Stellan Skarsgård hihetetlenül gyorsan vált a lázadás verőembere és a jólelkű műkincskereskedő szerepe között.

Diego Luna, mint egy svájci óra hozza Cassian Andor szerepét, akit talán egy mocskos Han Solonak lehetne leírni.

Mon Mothmát alakító Genevieve O’Reilly már nem csak külsőleg hasonlít az eredeti trilógia híres szenátorára, hanem ténylegesen, aktívan vezeti a lázadást a háttérből.

Minden apró részlet, amit a képernyőn látunk, egy élő, lélegző világot mutat be nekünk. Látjuk a tárgyak funkcióját, nem csak a háttérben látványos díszletként vannak jelen. A vizuális effektek hibátlanok és az eltelt egy év alatt a birodalmi rohamosztagosok is megtanultak célozni!

Nem gondoltam volna, hogy látni fogok Star Warsban bárkit meghalni rohamosztagosok pontos lövései által, de ez a nap is eljött!

Tony Gilroy úgy szővi a forgatókönyvet, mint a Banyapók a hálóját J.R.R. Tolkien könyveiben. Becsalja a nézőt a képernyő elé, elragadja és ott tartja az első pillanattól az utolsóig és továbbra is nagyon működik. Alig várom a folytatást!


Link másolása
KÖVESS MINKET: