A rejtélyes 27-esek klubja – a legnagyobb rocklegendákat vitte el fiatalon a halál
Itt jön be a képbe Jimi menedzsere, Mike Jeffery. Hendrixnek ugyanis elege volt az egyre gátlástalanabb pop/rock-iparból, amely beskatulyázta őt korai fellépései után "vadembernek" és továbbra is csak látványos show-kat (például gitárégetést) követelt tőle.
Tovább akart lépni a zenéjében, erről tanúskodnak utolsó ismert felvételei: voltak egészen avantgárd kísérletei, és tény, hogy már néhányszor összejöttek zenélni Miles Davis-szel, aki éppen akkoriban forradalmasította a jazzt. E törekvéseinek akadályát látta Jeffery-ben, aki számára viszont Jimi volt az aranybánya, és nagyon rosszul érintette volna őt, ha kirúgja , és más lemezcéghez szerződik.
Ráadásul Jeffery finanszírozta Hendrix New York-i Electric Lady stúdióját, és ehhez állítólag hitelt vett fel egy nem egészen tiszta hátterű üzletembertől. Tény, hogy Hendrix halála után Jeffery gyorsan megjelentetett két lemezt Jimi kiadatlan felvételeiből örökösei tudta nélkül. 1973-ban azonban egy repülőszerencsétlenségben életét vesztette. Monika Dannemannt 1996-ban szénmonoxiddal teli kocsijában találták meg holtan, így Jimi Hendrix halálának titka örökre sírba szállt.
„Huszonötezer emberrel szeretkezem a színpadon, aztán hazamegyek egyedül” – ezt a keserű mondatot számtalanszor idézték az elmúlt öt évtizedben, mert mindent elmondott Janis Joplinról.
A magát egész életében kiközösítettnek érzett, csúnyának tartott texasi énekesnő koncertjein testét-lelkét odadobta hallgatóságának, de ez sem volt elég ahhoz, hogy ki tudja magából üvölteni végtelen magányát. Aki csak egyszer hallotta tőle a Ball and Chaint, vagy a Cry Baby-t, aligha tud szabadulni ettől az életérzéstől. Nem túlzás azt mondani Janisről, hogy a szeretetéhségbe halt bele.
Kapaszkodott mindenkibe, akitől néhány jó szót kapott, aki nőszámba vette, köztük olyan kollégákba, mint Johnny Winter, Kris Kristofferson, és nem utolsósorban Leonard Cohen, aki legalább egy szép, lelkifurdalással teli dalban, a Chelsea Hotelben örökítette meg egyéjszakás kalandjukat.
A fenti mondathoz hasonlóan tragikusan sokat mondó az a híres fotó is, amelyen az öltözőjében ül és egy whisky-s üveget szorít a hasához. A magány, a sehová sem tartozás sírgödrének ásását éppen a whisky és a heroin fejezte be: 1970 nyarán még a Southern Comfort készített vele reklámot, október 4-én pedig egy olcsó Los Angeles-i motelben találtak rá Janisre, aki kezében az utolsó italára szánt pénzt szorongatta. Heroin-túladagolás adta meg neki a kegyelemdöfést.
Brian Jones halála után napra pontosan két évvel, 1971. július 3-án adott magáról utoljára életjelt Párizsban Jim Morrison, a Doors együttes költő-énekese, aki Óda Los Angeles városának című versében emlékezett meg annak idején zenész kollégájáról.
Bár mára általánosságban elfogadottá vált halálának napja, miként halálának oka – szívrohamot kapott a fürdőkádjában – teljes bizonyosságot máig sem tud senki Jim elmúlásáról. Tény, hogy súlyos alkoholista volt, droggal kevéssé élt, de asztmában is szenvedett, tehát nagyon is elképzelhető, hogy így ért véget élete. Egy másik verzió szerint egy kocsmában részegen belekötött valakibe, és úgy megverték, hogy épp csak haza tudott vánszorogni és a fürdőkádban érte a végzetes infarktus.
A holttest megtalálása, annak hivatalos bejelentése, a villámgyors temetés és a halotti bizonyítvány körül azonban annyi tisztázatlan kérdés maradt, hogy nagyon hamar napvilágot láttak azok az elméletek, melyek szerint Morrison nem is halt meg.
Számára a rock csak eszköz volt költészetéhez, és már nem látott benne több kreatív lehetőséget, ezért egyszerűen megrendezte saját halálát, hogy eltűnjön a világ szeme elől. Örök szerepjátszó volt, egyik példaképe Arthur Rimbaud éppen hírneve csúcsán hagyott fel a költészettel és lett fegyverkereskedő Afrikában. Talán éppen ezért ment Párizsba, és talán éppen Brian Jones halálának évfordulóját választotta e tettéhez. Jellemző, hogy egykori zenésztársa, Ray Manzarek évtizedekkel később regényt írt Száműzött költő címmel, amelynek hőse éppen így szabadul meg a sztárlét minden nyűgétől. „Egy embert ismertem, aki erre képes lett volna és az Jim Morrison volt” – mondta egy interjúban sejtelmesen Manzarek.
E példátlan halálsorozat sokakat magukhoz térített a rock-világban, a zenészek többsége elkezdett „normális” életet élni, sőt, voltak olyan zenekarok, mint Frank Zappáé, John Mayallé, vagy a Yes és a Jethro Tull, ahol egyszerűen nem tűrték meg a drogosokat. És egyúttal morbid médiafogalommá vált a "27-es klub", amely azóta olyan további illusztris tagokkal bővült, mint Kurt Cobain, a Nirvana frontembere, vagy legutóbb Amy Winehouse.
