JÖVŐ
A Rovatból

A klímaváltozás megfékezése elsősorban a G20-akon múlik – hamarosan elkezdődik az ENSZ klímacsúcs

A klímatárgyalások fő tétje, hogy az országok növelik-e az éghajlatvédelmi vállalásaikat, hiszen a jelenlegi üvegházgáz-kibocsátási trendek mellett a század végére a 3 °C-ot is meghaladhatja a globális felmelegedés mértéke, ami katasztrofális következménnyel járna az egész földi élővilágra és civilizációnkra.
Szerző: Másfélfok/Lehoczky Annamária, címkép: Twittwer/Ed Hawkins - szmo.hu
2021. október 30.



Egy év kényszerkihagyás után október 31-én rajtol el az ENSZ 26. klímacsúcsa (COP26) Glasgow-ban. A klímatárgyalások fő tétje, hogy az országok növelik-e az éghajlatvédelmi vállalásaikat, hiszen a jelenlegi üvegházgáz-kibocsátási trendek mellett a század végére a 3 °C-ot is meghaladhatja a globális felmelegedés mértéke, ami katasztrofális következménnyel járna az egész földi élővilágra és civilizációnkra. Bár számos nagykibocsátó már kitűzött klímasemlegességi céldátumot, a konkrét vállalások még mindig nem elegek ahhoz, hogy 1,5 °C-nál korlátozzuk a felmelegedést. Pedig egy friss jelentés szerint, ha a globális kibocsátások háromnegyedéért felelős G20-ak összekapnák magukat, akkor ez a cél még tartható lenne. De vajon mit tesznek ennek érdekében a nagykibocsátók és hol húzódnak a fő törésvonalak? Három évtized látszólagos egy helyben toporgás után, mit könyvelhetünk el sikerként Glasgow-ban?

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb, kijózanító jelentése és a különösen szélsőséges időjárási eseményekkel és katasztrófákkal zsúfolt nyár egyre hangosabban kongatják a vészharangot: a klímaváltozást okozó üvegházgáz-kibocsátások azonnali, széleskörű csökkentésére van szükség ahhoz, hogy a földi éghajlat élhető és biztonságos maradjon.

Hat évvel ezelőtt a Párizsi Megállapodással a világ gyakorlatilag összes országa beleegyezett abba, hogy hajlandó mérsékelni kibocsátásait annak érdekében, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését 2°C, de lehetőleg a szakértők által biztonságosnak ítélt 1,5 °C alatt korlátozza. Emellett a fejlett országok azt is vállalták, hogy támogatást nyújtanak a fejlődőknek kibocsátásaik csökkentésére és az alkalmazkodásra.

Az országok részesedése a közös kibocsátás-csökkentési célból és a klímafinanszírozás előteremtése a fejlődők számára már évek óta a klímatárgyalások két legnehezebb kérdése.

Ahhoz, hogy 1,5 °C-nál korlátozzuk a felmelegedés mértékét, 2030-ra az évi globális kibocsátásokat nagyjából a jelenlegi felére kell csökkenteni az IPCC 1,5 fokos jelentése alapján. 2050-re pedig nettó zéró kibocsátást kell elérni, vagyis a légkörbe bocsátott üvegházgázokat minimálisra kell szorítani, a maradék kibocsátást pedig „elnyelők” (például természetalapú megoldások, illetve szén-megkötő technológiák) révén ki kell vonni a légkörből.

Ehhez képest az ENSZ legutóbbi értékelő jelentése szerint az országok (július 30-ig benyújtott) hivatalos klímavállalásai, az ún. Nemzetileg Meghatározott Hozzájárulások, 2030-ra együttesen 16%-kal növelnék a globális kibocsátásokat a 2010-es szinthez képest. Ez nagyon távol van attól, amire az IPCC szerint szükség lenne:

a jelenlegi vállalások a század végére nagyjából 2,7 °C-os globális felmelegedést eredményeznének az ipari forradalom előtti időkhöz képest, ami majdnem kétszerese a még biztonságosnak tartott 1,5°C-os értéknek.

A globális kibocsátások trendje az országok jelenlegi klímavállalásai szerint (piros), továbbá a 2°C-os (sötétkék), illetve 1,5°C-os felmelegedéshez vezető kibocsátási pályák (világos kék) (Forrás: UNFCCC)

Ha a G20-ak felelősségükhöz mérten lépnének fel, a 1,5 fokos cél még tartható lenne

A világ népességének kétharmadát és a globális GDP 80%-át adó G20-ak felelnek a globális kibocsátások 75%-áért, ezért ezeknek az országoknak óriási szerepe van az éghajlatváltozás mérséklésében. A WRI és a Climate Analytics közös elemzése szerint, ha a hivatalos klímavállalások mellett figyelembe vesszük azokat az ígéreteket is, amelyeket a G20-ak már bejelentettek valamilyen formában (pl. az áprilisi New York-i klímacsúcson), de hivatalosan még nem nyújtották be az ENSZ felé, akkor a század végére 2,7°C helyett már „csak” 2,1°C-os felmelegedés várható.

Ha pedig az összes G20-tag nettó nulla kibocsátási célt tűzne ki a század közepére és 2030-ig az IPCC által szükségesnek ítélt kibocsátás-csökkentést vállalna, akkor 1,7 °C-nál korlátozható lenne a század végére várható felmelegedés.

Ez is jól illusztrálja, hogy pusztán néhány országnak milyen nagy szerepe van a klímacélok elérésében, és egyben a klímatárgyalások sikerességében is. Ahhoz pedig, hogy a kívánt 1,5 °C-os küszöbértéket tartani tudjuk, a G20-on kívüli országok részéről is ambiciózus hozzájárulásra van szükség, valamint a nemzetközi repülésből és hajózásból származó kibocsátásokat is jelentősen vissza kell fogni – az utóbbi szektorban már vannak célok, az előbbi még várat magára.

Jó hír – ahogy azt az IPCC legfrissebb jelentése is megerősítette –, hogy ha a kibocsátásokat sikerülne gyorsan és kellő mértékben csökkenteni, akkor fizikailag nincs korlátja annak, hogy a század végére 1,5 °C körül korlátozzuk a felmelegedést és stabilizáljuk az éghajlatot – ez csakis rajtunk múlik. A COP26-ra érkező döntéshozóknak és tárgyalóknak ennek fényében kellene vállalásaikat növelniük és terveiket részletezniük.

Összeszedik-e magukat a G20-ak?

A globális kibocsátás több mint feléért felelős 63 ország már megfogalmazott nettó nulla kibocsátási célt (politikai bejelentésként vagy már szakpolitikába és törvénybe is ültetve), köztük van számos fejlődő ország és néhány nagykibocsátó is, mint pl. Kína, az USA, az EU vagy Brazília. Mindezen hangzatos célkitűzések azonban csak akkor vehetők komolyan, ha részletesen kidolgozott, működőképes útitervvel támasztják alá őket, és nem klímapolitikai kreatív könyveléssel próbálnak kibújni a valódi cselekvés alól.

Jelenleg egyetlen G20-ország klímavállalása sem kompatibilis a 1,5 fokos küszöbértékkel.

A fenti elemzések publikálása óta Japán és Dél-Afrika állt elő magasabb vállalással, de ennél sokkal többre van szükség. Kína, India, Szaúd-Arábia és Törökország – amelyek együttesen a globális üvegházgáz-kibocsátás 33%-áért felelősek – a határidőig nem nyújtottak be frissített terveket,

pedig ha ezek az országok a Párizsi Megállapodással kompatibilis kibocsátás-csökkentést vállalnának 2030-ra, akkor már közel a fele meglenne a globális célnak.

Ha a G20-ak a 1,5 fokos küszöbértékkel kompatibilis vállalást tennének, akkor a még hátralevő kibocsátáscsökkentésből ekkora mértékben részesednének. Kína van a lista tetején, hisz még vállalása nagyon távol van a céltól, ezzel szemben UK vállalása már majdnem teljesíti a ráeső részt (Forrás: WRI)

Értelemszerűen, a világ legnagyobb kibocsátójának, Kínának az álláspontja sorsdöntő fontosságú a COP26 sikerét illetően, éppen ezért hónapok óta zajlanak a diplomáciai egyeztetések Hszi Csin-ping kínai elnök, valamint a másik két nagykibocsátó, az USA és az EU között. Kína 2060-ra nettó nulla szén-dioxid kibocsátást ígért, és a napokban közzétett hosszútávú stratégiája szerint várhatóan 2030-ra tetőznek majd kibocsátásai – azonban arra nem tértek ki, hogy pontosan hol van ez a tetőpont.

Ez alapján frissített hivatalos klímavállalásukat még be kell nyújtaniuk az ENSZ felé, lehetőleg a COP26 megkezdéséig. Ebben érdemes lesz odafigyelni arra, hogy erősebb 2030-as célt fogalmaznak-e meg és a szén-dioxidon túl más üvegházgázokra (mint például a metán) is kiterjesztik-e a célokat. Még kérdéses, hogy az elnök maga részt vesz-e a csúcson. Az azonban bizonyos, hogy

Kína magasabb kibocsátás-csökkentési vállalása nélkül szinte lehetetlen lesz a COP26 fő célját teljesíteni, azaz, hogy a 1,5 fokos küszöbértékkel kompatibilis pályára álljon a globális kibocsátás.

Az üvegházhatású gázkibocsátások radikális csökkentésére van szükség ahhoz, hogy a globális felmelegedést 1,5 °C-nál korlátozzuk. (Forrás: WRI – az IPCC Külön Jelentés adatai alapján, fordítás: a Másfélfok szerzője)

India, a világ negyedik legnagyobb kibocsátója az USA és az EU után, szintén fontolgatja a magasabb 2030-as célszámokat, amiben fontos szerepet játszana a 2030-ra kitűzött 450 GW megújuló energia kapacitás telepítése. Az Egyesült Királyság stratégiai kapcsolatukra építve igyekezte Indiát meggyőzni klímavállalásainak növeléséről és egy klímasemlegességi céldátum felállításáról.

Törökország 6 év után nemrég – utolsók között – ratifikálta a Párizsi Megállapodást, és ezzel párhuzamosan a török kabinet 2053-ra nettó nulla kibocsátási célt határozott meg, azonban ezt még hivatalosan is be kell nyújtaniuk az ENSZ felé. Oroszország 2060-ra kíván karbonsemlegességet elérni, de az eddig benyújtott 2030-as célja rendkívül gyenge, amit sürgősen felül kellene vizsgálnia.

A G20-ak között olyanok is vannak, akik ugyan frissítették vállalásukat, de abban nem növelték a 2030-as célokat (pl. Ausztrália és Indonézia), sőt, volt olyan ország, amelyik lazított azokon (pl. Brazília és Mexikó) – sokak felháborodására.

Még a jó példát mutatni akaró Európai Unió és az Egyesült Államok klímavállalása sem teljesen kompatibilis a Párizsi Megállapodással. Ennek egyik oka, hogy történelmi felelősségükhöz és gazdasági erejükhöz mérten nagyobb mértékű kibocsátás-csökkentést kellene vállalniuk, másrészt pedig több pénzügyi támogatást kellene adniuk a szegényebb fejlődő országoknak klímaterveik finanszírozására.

Az EU esetében 2030-ig az 55% helyett legalább 58-70%-os kibocsátás-csökkentésre lenne szükség, emellett emelnie kellene hozzájárulását a közös klímaalaphoz. Magyarország az EU ernyője alatt vesz részt a tárgyalásokon, és az EU-n keresztül a G20-ba tartozik, így a fejlett világ felelőssége vonatkozik rá is.

A COP26 egyik sarkalatos feladata tehát, hogy a G20-ak a 1,5 fokos küszöbértékkel összhangban növeljék vállalásaikat, és az eddig késlekedők is kötelezzék el magukat.

A G20-ak legfrissebb klímavállalásai: zöld – magasabb, mint az előző; piros – gyengébb, mint az előző; narancs – változatlan; szürke – nem nyújtott be újat; évszám – klímasemlegességi céldátum (Forrás: WRI)

Klímafinanszírozás: áthidalja-e a COP26 a bizalmi szakadékot?

A fejlett országok még 2009-ben megígérték, majd Párizsban megerősítették, hogy legkésőbb 2020-ig évi 100 milliárd USD-t adnak be a közös klímaalapba (pontosabban „mobilizálják” ezeket a pénzforrásokat). Így a 2020-2024-es időszakra összesen 500 milliárd USD-nak kellene rendelkezésre állnia. Ehhez képest az OECD legfrissebb becslése azt mutatja, hogy 2019 végéig csak 79,6 milliárd USD gyűlt össze. Egyelőre úgy tűnik, hogy csak 2023-ra lesz meg az összeg.

Mivel sok fejlődő ország a klímafinanszírozástól teszi függővé saját vállalásának mértékét, így a COP26 sikeréhez kritikus fontosságú, hogy a fejlett G20 országok – az EU-val és az USA-val az élen – biztosítsák, amit megígértek.

Az ígért összeg nem teljesítése miatt az elmúlt 1,5 évben egyre nőtt a bizalmi szakadék a fejlődő és fejlett államok között, ugyanis a fejlődők szerint nincs miről tárgyalni, ha a fejlettek nem fizetnek. A fejlettek azonban ezen források folyósítását átlátható, szigorú elszámolási rendszer felállításának fejében hajlandóak csak megtenni. Az elmúlt hónapokban úgy tűnt, sikerült valamelyest elmozdulni a holtpontról.

A szeptemberben tartott ENSZ közgyűlésen Joe Biden elnök bejelentette, hogy az USA ismét megduplázza hozzájárulását a klímaalaphoz, így 2024-re már évi 11,4 milliárd USD-t biztosítva. Ez már egy pozitív lépés, bár még mindig nem az USA-ra eső méltányos részesedés. Az EU évente 21,2 milliárd euróval járul hozzá a 2020-2024-re szóló alaphoz, de Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrégiben további 4 milliárd eurót ígért a 2021–2027 közötti időszakra.

Az azonban továbbra is tisztázatlan, hogy a fejlett államok – néhány kivételével – egyéni szinten pontosan mennyivel járulnak hozzá, milyen határidőkkel, és hogy 2025 után mennyivel emelnék meg ezt az összeget.

A fejlődő országok számára szintén kritikus kérdés – sőt, sok esetben egyenesen létkérdés – az, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és a károk enyhítésére dedikált pénzügyi és technikai támogatást kapjanak.

Ebben az ügyben különösen érezhető a fejlett és fejlődő országok közötti érdekellentét, ugyanis a fejlődő térségek elegendő erőforrás híján sérülékenyebbek és kiszolgáltatottabbak az éghajlatváltozás hatásaival szemben, míg ők járultak hozzá legkevésbé annak előidézéséhez.

Glasgow-n a világ szeme

A kibocsátás-csökkentési célok, az alkalmazkodás és a klímafinanszírozás részletein túl terítéken lesznek a Párizsi Megállapodás végrehajtását szolgáló szabálykönyv továbbra is tisztázatlan, de rendkívül fontos elemei, mint a karbonpiacok szabályrendszere, a klímavállalások közös időkerete, az átláthatóság és a haladás kiértékelését szolgáló globális leltár. Mivel a Párizsi Megállapodás végrehajtása 2020-ban elkezdődött, ezért ezen részletek véglegesítése sürgető.

A közvetlen a COP26 előtt Rómában rendezett G20 találkozó kiváló lehetőséget ad arra, hogy a gazdag országok bőkezűbb felajánlásokat tegyenek a klímafinanszírozásra és emeljék vállalásaikat. Christiana Figueres, a UNFCCC korábbi ügyvezető titkára szerint,

"az országoknak be kell látniuk, mennyire nem elegek a vállalásaik, és annak tudatában kell cselekedniük, hogy a klímakatasztrófa az egész emberiséget letörölheti a Föld színéről".

Laurence Tubiana, a Párizsi Megállapodás egyik megalkotója pedig Figueres után azt hangsúlyozta a COP26-ot megelőző háttérbeszélgetésen, hogy

"őszinteségre, világos és komolyan vehető vállalásokra" van szükség a COP sikeréhez.

Borítókép: A „klímacsíkok” a globális felmelegedést illusztrálják 1850 és 2020 között, valamint 2020 után két lehetséges jövőképet: 3 °C-kal vagy 1,5 °C-kal melegebb Földön szeretnénk élni – a választás a COP26 döntésein múlik (Forrás: Ed Hawkins)


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Már öt kupaknyi műanyag van az emberi agyban - a tudósok most ennek a drámai felfedezésnek a hatását próbálják felmérni
Nyolc év alatt 50%-kal nőtt az agymintákban talált mikroműanyagok mennyisége, áll a Nature Medicine című folyóiratban megjelent tanulmányban. De találtak már mikroműanyagot a méhlepényben, a herékben, az anyatejben és a babák szervezetében is.


Eddig kevesen vették komolyan azt a kockázatot, hogy a mikroműanyagok az agyszövetekig is eljuthatnak, mert úgy gondolták, hogy a szemcsék túl nagyok hozzá. Az Új-Mexikói Egyetem kutatói bebizonyították, hogy ez nem igaz, sőt, riasztóan magas koncentrációban találtak mikroműanyag-szennyeződést az emberi agyban, ami mostanra sokkal fertőzöttebb lehet, mint bármelyik másik szervünk. Ha ez önmagában nem lenne elég nagy baj: az amerikai tudósok arra jutottak, hogy a környezetvédelmi törekvések ellenére növekvő tendenciáról van szó. 

A mikroműanyagok, vagyis elhasználódott polimerek apró darabkái az általunk vásárolt termékek, és főleg a csomagolások révén mostanra mindenhol jelen vannak, a levegőtől a vízen át a talajig. Az elmúlt fél évszázadban az emberi test számos részében is megjelentek.

Tavalyi tanulmányok kimutatták, hogy jelen vannak az emberi herékben és a méhlepényben. Más tudósok a vérben, a spermában, az anyatejben és még a babák első székletében is találtak belőle.

Egy februári tanulmány szerint ráadásul a koraszülött babák méhlepénye több mikroműanyagot tartalmazott, mint a nem koraszülött csecsemőké, annak ellenére, hogy kevesebb idejük volt a részecskék felhalmozódására.

Az Új-Mexikói Egyetem kutatói pedig megállapították, hogy az emberi agyban lévő mikroműanyag-felhalmozódás az elmúlt nyolc évben a másfélszeresére emelkedett.

A mikroműanyagok átlagos koncentrációja az általuk vizsgált 24 emberi agyban 5000 mikrogramm/gramm volt. Ez körülbelül hét gramm műanyag agyanként – annyi, mint egy eldobható kanál vagy körülbelül öt vizespalack kupakja

- mondta a kutatást vezető Dr. Matthew Campen a New York Times-nak.

„Ez teljesen új helyzetet teremt: sok műanyagdarab jóval kisebb, mint korábban hittük. A vírusok méretének két-háromszorosát érik csak el, tehát nanométeres nagyságrendűek” - mutatott rá a kutatást vezető toxikológus. Ez azt jelenti, hogy a körülbelül 400-szor kisebbek, mint egy hajszál szélessége.

Dr. Campen hozzáfűzte: az agyban megfigyelt felhalmozódás üteme jól tükrözi a műanyaghulladék mennyiségének globális növekedését, és a tanulmányban leírt eredmények okkal kelthetnek riadalmat világszerte. Bár az még nem világos, hogy ez a műanyagmennyiség milyen hatással van az emberi egészségre.

Az is kiderült, hogy a demenciával diagnosztizált emberek agyszövete akár tízszer több műanyagot is tartalmazhat, mint másoké. Bár a tudós úgy gondolja, egyértelmű az összefüggés, ez a kutatás egyelőre nem tudta bizonyítani, hogy a műanyagok magasabb szintje váltja ki a betegség tüneteit. Lehetséges, hogy a mikroműanyagok nem okozzák a demenciát, hanem az állapotromlás fokozódása miatt halmozódnak fel. Ezeknek az agyaknak ugyanis porózusabb a vér-agy gátja, és kevésbé képesek kiüríteni a méreganyagokat.

Azt is vizsgálják, hogy a felhalmozódó mikroműanyagoknak van-e szerepük a Parkinson-kór vagy a memóriavesztés kialakulásában.

Formabontó módszerrel mérték a mikroműanyagok mennyiségét az agyban

A kutatás egy olyan új módszerre épült, amelyet az egyetem kutatói fejlesztettek ki a szövetekben található mikroműanyagok meghatározására és mennyiségi elemzésére. Ezt a módszert már korábban is használták méhlepényekben, valamint emberek és kutyák heréjében lévő műanyagok vizsgálatára.

A mostani kutatás során az Új-Mexikói Orvosi Hivataltól kapott agyszövet-mintákat elemezték, hiszen a törvény szerint ezeket hét évig kell megőrizni, vagyis ideálisak arra, hogy felvázolják belőlük az utóbbi időszak tendenciáit. A régebbo - egytől egyig az agy homloklebenyéből származó - minták 2016-ból származtak, és ezeket hasonlították össze 2024-es mintákkal.

A kutatók kémiai oldószerbe helyezték a szöveteket, így egyfajta pépet hoztak létre, amiből centrifugával kiszűrték az oldhatatlan műanyagokat tartalmazó üledéket. Ezt pirolízises eljárással 600 Celsius-fokra hevítették, majd felfogták a műanyagok égése során keletkező gázokat. A polimerekből származó ionokat végül szétválasztották és tömegspektrométerrel azonosították.

A módszer 12 különböző polimert mutatott ki és mért meg az emberi agyszövetekben. Megállapították, hogy ezek többsége polietilén, amit széles körben használnak csomagolóanyagok, palackok és poharak gyártására.

A kutatócsoport transzmissziós elektronmikroszkóppal is megvizsgálta azokat a szövetmintákat, amelyekben magas polimerkoncentrációt találtak. Kiderült, hogy éles műanyag szilánkok csoportosulásairól van szó, amelyek mérete nem haladja meg a 200 nanométert – tehát alig nagyobbak a vírusoknál. Ennyire apró részecskék már át tudnak jutni a vér-agy gáton, vagyis azon a testünkben lévő védőkapun, ami éppen a nem kívánatos anyagok agyba jutását hivatott megakadályozni.

Egyértelműen aggasztó a helyzet, de még sok a kérdőjel

Campen elismerte: egyelőre nem világos, hogy a mikroműanyagok miként kerülnek az agyba, és azt sem tudni, milyen hatást váltanak ki. Mindeközben viszont a különböző plasztikokat biológiailag közömbös anyagnak tartják, ezért orvosi alkalmazásokban – például stentek és műízületek gyártásánál – is használják őket.

„Felmerülhet, hogy a műanyagok akadályozzák a kapillárisokban a véráramlást, esetleg megzavarják az agyban az axonok (az idegsejtek sajátos szerkezetű, leghosszabb nyúlványai) közötti kapcsolatokat. Elképzelhető továbbá, hogy a mikroműanyagok elősegítik a demenciához köthető fehérjehalmozódást” - sorolta a lehetőségeket.

A toxikológus úgy véli, a mikroműanyagok nagy része az élelmiszereken keresztül jut be az emberi szervezetbe, különösen a húsok révén, ami az ipari húsfeldolgozás módszereire, valamint arra vezethető vissza, hogy a műanyagok növekvő koncentrációban vannak jelen a táplálékláncban.

„Mivel a mezőgazdasági területeket műanyaggal szennyezett vízzel öntözzük, feltételezzük, hogy a műanyagok ott halmozódnak fel. Ezeket a növényeket etetjük meg az állatokkal, majd az állati trágyát visszajuttatjuk a földekre, így egyfajta önmagát erősítő folyamat alakul ki”

- vezette le Campen. A most felfedezett mikroműanyagok az 1960-as évekből származhatnak, vagyis évtizedekig tarthat, mire a műanyagok ennyire apró darabokra bomlanak és bekerülnek az emberi szervezetbe.

A toxikológus szerint az új eredmények globális egészségügyi fenyegetést jelentenek, de a fogyasztókat nehéz motiválni, hiszen a mikroszkopikus méretű szennyeződések nem keltenek elég nagy riadalmat.

A tűzzel játszunk, és ez beláthatatlan következményekkel járhat

A műanyaggyártás továbbra is zavartalanul folyik világszerte. Ha még ma leállítanák, akkor is évtizedeket venne igénybe a meglévő polimerek lebomlása mikroszkopikus részecskékké, így a mikroműanyagok és nanoműanyagok koncentrációja az elkövetkező években bizonyára tovább emelkedik majd - mind a környezetben, mind pedig a táplálékláncban.

Ironikus, hogy a műanyagok kifejlesztését éppen a környezetvédelem szándéka ösztönözte.

Az első szintetikus polimert 1869-ben feltaláló John Wesley Hyatt a már akkor is egyre veszélyeztetettebb élővilág megmentőjét látta a műanyagban, hiszen a használatával kiválthatóak olyan anyagok, amelyeket az ember a természettől vesz el. Sten Gustaf Thulint, az 1965-ben szabadalmaztatott műanyag zacskó megalkotóját hasonló célok vezérelték: kifejezetten a papírszatyrok kiváltása miatt állt elő a találmánnyal, a fák védelmében.

A svéd kutató fia, Raoul Thulin a BBC-nek azt mondta: ha az apja még mindig élne, döbbenten figyelné, hogy az emberek kidobják a szatyrokat, ahelyett, hogy újra meg újra felhasználnák, hiszen az ő szándéka éppen ez volt. A Thulin család egyébként egy fillér hasznot sem húz az anno a Celloplast cég által bejegyzett szabadalomból.

Sok szakértő szerint a műanyaggal az a legnagyobb gond, hogy túl olcsó, ezért újrafelhasználás helyett egyszerűen kidobjuk. A WWF jelentése szerint 2019-ben a műanyaghulladékoknak csupán 9 százalékát hasznosította újra a világ. Jelenleg a globális műanyaggyártás körülbelül 60 százaléka egyszerhasználatos termékeket állít elő, amelyeket eleve eldobásra szánnak.

A WWF szerint globális műanyagszennyezés elleni egyezményre lenne szükség. Az OECD is arra jutott,

ha nem születnek szigorúbb szabályok, a műanyaggyártás és felhasználás a 2020-as 435 millió tonnáról 2040-re 736 millió tonnára nőhet. Ez brutális, 70 százalékos emelkedést jelenthet,

miközben a nem megfelelően kezelt (az élettartama végén kidobott és rosszul, illetve nem ártalmatlanított) műanyaghulladék mennyisége 81-ről 119 millió tonnára, vagyis közel 50 százalékkal nőhet.

Az OECD szerint ahhoz, hogy ezt elkerüljük, emelni kellene a műanyagokra és csomagolásokra kivetett adókat, be kellene tiltani bizonyos egyszer használatos műanyagokat, és ki kellene terjeszteni a gyártói felelősségi rendszereket.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

JÖVŐ
A Rovatból
Kína vasököllel vág vissza Trumpnak - a ritkaföldfémek eladásának korlátozása szorult helyzetbe hozhatja Amerikát
A ritkaföldfémek terén Kína kivételezett helyzetben van, és most él is ezzel, ami súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelenthet az Egyesült Államok számára. Komoly kihívások elé néz a védelmi ipar, az elektromos járművek gyártása és az elektronikai szektor.


Peking úgy döntött, hogy a Trump-kormány sokkoló vámtarifáira válaszul (a kínai termékek többségére 54 százalék vámot vetettek ki) 34%-os megtorló vámot alkalmaz minden amerikai termékre, emellett visszatartja olyan ritkaföldfémek kivitelét az országból, amelyeket szinte kizárólag Kínában bányásznak, illetve dolgoznak fel. A pénteken bejelentett exportkorlátozások alaposan leszűkíthetik az Egyesült Államok és a Nyugat ellátását olyan ásványokból, amelyek létfontosságúak a védelmi ipar, az elektromos járművek, a tiszta energia és az elektronikai szektor számára.

A probléma nagyságát jól jelzi, hogy

Kína állítja elő a világ ritkaföldfém-ásványainak 60%-át. Náluk történik a globális ritkaföldfém-ásványok feldolgozásának 90%-a, és eddig tőlük jött az Egyesült Államok ritkaföldfém-importjának 72%-a. Emellett Kína uralja a ritkaföldfémek bonyolult és szennyező finomítási folyamatát is.

A kínai Kereskedelmi Minisztérium bejelentése szerint április 4-től hét kategóriába tartozó közepes és nehéz ritkaföldfémek kerülnek exportkorlátozás alá – köztük a szamárium, gadolínium, terbium, diszprózium, lutécium, szkandium és ittrium.

A szamáriumot például állandó mágnesek gyártására használják, amelyek a repülőgép-technológiák és védelmi rendszerek alapvető alkotóelemei. A gadoliniumnak az orvosi képalkotásban, valamint az atomreaktorokban van nagy szerepe. A diszprózium kritikus fontosságú a nagy teljesítményű mágnesek előállításához, amelyek magas hőmérsékleten működnek, általában elektromos járművekben és szélturbinákban. A szkandium a repülőgép-alkatrészgyártásban fontos anyag, míg az ittriumot szupravezetők, lézerek és különféle orvosi alkalmazások előállításához használják.

A kritikus fontosságú ásványi anyag kitermelésével és feldolgozásával foglalkozó amerikai NioCorp vezérigazgatója, Mark A. Smith úgy reagált, hogy

a kínai válaszlépés jelentős fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára nézve, érintheti a Pentagon fejlett fegyverrendszerek ellátási láncait, beleértve a lopakodó vadászgépek, a precíziós vezérlésű lőszerek, a műholdak és a hiperszonikus fegyvereket gyártását.

A kínai bejelentés miatt azonnal 14%-ot zuhantak a GE Healthcare Technologies részvényei is. A gadoliniumot ugyanis az MRI-vizsgálatok tisztaságának javítására használják, és a korlátozások jelentős hatással lehetnek a cégre, mivel az MRI-szkennerek a vállalat teljes értékesítésének 46%-át tették ki 2024-ben.

A mostani korlátozás a nyersanyagokon kívül olyan késztermékekre is vonatkozik, amelyek az amerikai ipar számára nélkülözhetetlenek - köztük az állandó mágnesekre, amelyek pótlása komoly kihívást jelent. „A diszpróziumot és/vagy terbiumot tartalmazó nagy teljesítményű ritkaföldfém-mágnesek teljes körű exportkorlátozása súlyosan érinti a védelmi szektort” – mondta a Reutersnek Ryan Castilloux, az Adamas Intelligence tanácsadó cég alapítója.

A nehéz ritkaföldfémek is különösen érzékeny területnek számítanak, mivel Kína ezek felett még nagyobb ellenőrzést gyakorol.

Jelenleg Kínán, Mianmaron és Laoszon kívül csak egyetlen nehéz ritkaföldfém-bánya működik.

Ez a brazil Serra Verde projekt, de ők is Kínába szállítják a termékeit feldolgozásra. Peking szoros ellenőrzést alá vonta a mianmari és laoszi ellátási láncokat is, tehát lényegében a világ minden ilyen bányászati tevékenységre jogot formál, vagy hatást gyakorol.

Bár a mostani korlátozások nem jelentenek teljes tilalmat, az exportengedélyek csökkentésével visszafoghatják a szállításokat. És ez nem lenne példa nélküli intézkedés: az ázsiai ország márciusig például egyetlen gramm antimont sem exportált az Európai Unióba, miután tavaly szeptemberben korlátozásokat vezetett be a diódák, infravörösfény-detektorok, illetve vízvezetékek, lefolyók, ólomakkumulátorok rácsainak gyártására használt fém kivitelére.

Emellett a fejlett memóriachipek és chipgyártó berendezések Biden-kormány által elrendelt eladási tilalmára válaszul Kína már tavaly decemberben leállította a gallium, a germánium, az antimon és a szuperkemény anyagok exportját az Egyesült Államokba, valamint szigorítottak a grafit-exporton is.

A gallium és a germánium kritikus fontosságú a félvezetők, az elektronika, az infravörös eszközök és a napelemek gyártásához. Az antimon nélkülözhetetlen katonai alkalmazásokhoz, például lőszerekhez, infravörös rakétákhoz és az éjjellátó technológiához. A grafit pedig létfontosságú a lítium-ion akkumulátorok gyártásához, az acélgyártáshoz és az elektromos járművek gyártásához.

A kínai Kereskedelmi Minisztérium Trump vámtarifáira válaszul azt is bejelentette, hogy 16, főleg védelmi, logisztikai, adatelemző, űripari és légiközlekedési tevékenységet folytató amerikai vállalat felé korlátozzák a kínai gyártású alkatrészek exportját, míg 11 további céget felvesznek a „megbízhatatlan entitásokról” vezetett listájára. A kínai CCTVNEWS szerint ez azzal jár, hogy a cégeknek mostantól egyáltalán nem szabad üzleti tevékenységet folytatni Kína területén vagy kínai vállalatokkal.

Amerikai katonai drón

A listára tett amerikai cégek között olyan vállalatok szerepelnek, mint a harctéri helyzetfelismerésre, illetve katonai, rendészeti és ellenőrzési célokra drónokat gyártó Skydio, Firestorm Labs, Kratos Unmanned Aerial Systems és BRINC Drones, de megtiltották a Kínával történő kereskedést más, mesterséges intelligencia, híradástechnikai és harcjármű megoldásokat fejlesztő cégeknek is.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
„A legsötétebb nap” – Trump környezetvédelmi ügynöksége eltörli a legfontosabb környezetvédelmi szabályokat
Több tucat szabályozást vonnak vissza. Az ügynökség új vezetője szerint véget ér a "zöld átverés" kora, és a jövőben azon dolgoznak majd, hogy megszűnjön a jogi felhatalmazásuk a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok szabályozására.


A Trump-kormányzat bejelentette, hogy visszavonja az ország több tucat környezetvédelmi szabályozását, köztük a kipufogógázokra és gyárkéményekre vonatkozó szennyezési határértékeket, a vizes élőhelyek védelmét és az üvegházhatású gázok szabályozásának jogi alapját.

Lee Zeldin, a Környezetvédelmi Ügynökség (E.P.A.) vezetője egy online videóban azt mondta, hogy az ügynökség célja a jövőben az, hogy „csökkentse az autóvásárlás, az otthoni fűtés és a vállalkozások költségeit”. A videóban nem beszélt a környezet vagy a közegészség védelméről, amire az ügynökség létrejött.

Zeldin bejelentette, hogy visszavonnak több mint két tucat levegő- és vízszennyezés elleni szabályt.

Az E.P.A. a tervek szerint enyhítené az erőművek szén-dioxid-kibocsátási korlátozásait. A jelenlegi előírások szerint a széntüzelésű erőműveknek és az új gázerőműveknek 2039-ig 90 százalékkal kellene csökkenteniük a kibocsátásukat. A gépjárművekre vonatkozó kibocsátási normákat is átírnák, így nem lenne kötelező, hogy 2032-re az új autók és könnyű teherautók többsége elektromos vagy hibrid legyen. Eltörölnék a koromkibocsátási határértékeket, amelyeket légzőszervi betegségekkel és idő előtti halálozásokkal hoztak összefüggésbe.

A Biden-kormányzat egyik szabályozása előírta, hogy a széntüzelésű erőművek higanykibocsátását 70 százalékkal csökkentsék, mivel a higany káros a gyermekek fejlődésére. Az új tervek szerint ezt is eltörölnék. Nem működne többé a „jó szomszédság szabály”, amely arra kötelezte az államokat, hogy kezeljék az általuk kibocsátott, más államokba sodródó szennyezést. Emellett eltörölnék azokat az intézkedéseket, amelyek a szegényebb és kisebbségi közösségek védelmét helyezik előtérbe.

A klímaváltozás hatásainak számszerűsítésére használt „szén-dioxid társadalmi költségét” is jelentősen csökkentenék. Ezt az értéket a szabályozások gazdasági hatásainak mérlegelésekor használják.

Zeldin szerint az E.P.A. a jövőben nem venné figyelembe a környezeti politikák társadalmi költségeit, például azt, hogy az erdőtüzeket, aszályokat, viharokat és más katasztrófákat mennyire súlyosbíthatják a szennyezések.

Az egyik legfontosabb változás az lenne, hogy az E.P.A. eltörölné a 2009-es veszélyeztetettségi megállapítást, amely alapján az üvegházhatású gázok veszélyt jelentenek a közegészségre. Ha ezt visszavonnák, az ügynökség gyakorlatilag nem tudná szabályozni a klímaváltozást okozó kibocsátásokat. Zeldin erről a videóban úgy fogalmazott, hogy

az ügynökség azon dolgozik majd, hogy megszűnjön a jogi felhatalmazásuk a szén-dioxid és más üvegházhatású gázok szabályozására. A videóban ezt „a klímaváltozás vallásának szent gráljaként” emlegette.

Zeldin a bejelentést „az Egyesült Államok történetének legnagyobb deregulációs bejelentésének” nevezte, és azt mondta: „Ma véget ér a zöld átverés, és az E.P.A. hozzájárul az amerikai aranykor eljöveteléhez.”

Trump már korábban is kampányolt azzal, hogy lazítaná a fosszilis tüzelőanyag-ipart érintő szabályozásokat, és „fúrjunk, fúrjunk, fúrjunk” jelszóval hirdette energiapolitikáját. Visszatérése óta befagyasztotta a Kongresszus által jóváhagyott klímavédelmi programok finanszírozását, elbocsátotta az időjárási és klíma-előrejelzéseken dolgozó tudósokat, és csökkentette azokat az állami támogatásokat, amelyek a fosszilis tüzelőanyagokról való átállást segítették elő.

Az Egyesült Államok a világ történetének legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, és a tudósok szerint ez az üvegházhatású gáz a klímaváltozás fő mozgatórugója. A tavalyi év volt a legmelegebb a feljegyzések kezdete óta, és az országban 27 olyan természeti katasztrófa történt, amelyek egyenként legalább 1 milliárd dolláros kárt okoztak – míg 1980-ban ez a szám csupán három volt.

Sheldon Whitehouse, Rhode Island demokrata szenátora a New York Timesnak azt mondta „ma jött el az a nap, amiért Trump nagy olajipari támogatói fizettek”. Szerinte az E.P.A. lépései támadást jelentenek a tiszta levegő, a tiszta víz és a megfizethető energia ellen. „Zeldin igazgató nyilvánvalóan hazudott, amikor azt mondta, hogy tiszteletben tartja a tudományt és meghallgatja a szakértőket” – tette hozzá.

Gina McCarthy, aki az Obama-kormányzat idején vezette az E.P.A.-t, azt mondta, hogy ez „az E.P.A. történetének legsötétebb napja”.

Szerinte ezeknek a szabályoknak a visszavonása „nem csupán szégyen, hanem fenyegetés mindannyiunk számára”.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:


JÖVŐ
A Rovatból
A ChatGPT a saját gyerekei megölésével vádolt meg egy ártatlan férfit
Stimmelt a férfi neve, a szülővárosa, a gyerekek száma, a nemük, csak az nem, hogy a háromból kettőt meggyilkolt. Ja, és a harmadikat is megpróbálta eltenni láb alól. Legalábbis a mesterséges intelligencia szerint.


Az osztrák Noyb nevű adatvédelmi jogvédő szervezet újabb panaszt nyújtott be az OpenAI ellen, mert a ChatGPT egy norvég férfit tévesen gyilkossággal vádolt meg, írja az Engadget. A mesterséges intelligencia azt állította róla, hogy

21 év börtönt kapott két gyermeke meggyilkolásáért és egy harmadik megölésének kísérletéért, miközben ez nem igaz.

A ChatGPT a valós adatokat is összekeverte a hamis állításokkal: helyesen adta meg a férfi szülővárosát, valamint gyermekei számát és nemét. A Noyb szerint ezzel egyértelműen megsértette az adatvédelmi szabályokat.

Nem ez az első eset, hogy a ChatGPT valótlan vádakkal illet ártatlan embereket. Korábban egy férfit csalással, egy bírósági tudósítót gyermekbántalmazással, egy jogászprofesszort pedig szexuális zaklatással hozott összefüggésbe – derül ki a magazin cikkéből.

Az OpenAI eddig azzal védekezett, hogy a ChatGPT figyelmezteti a felhasználókat a hibák lehetőségére, de a jogvédők szerint ez nem elég. A kérdés most az, hogyan reagál a cég az újabb panaszra – és hogy egy mesterséges intelligencia megúszhatja-e annyival, hogy „bocsánat, tévedtem”.

(via Telex)


Link másolása
KÖVESS MINKET: