KULT
A Rovatból

A dadogása miatt sokat csúfolták, majd biztonsági őr és magánnyomozó lett, mielőtt leuralta volna Hollywoodot – Bruce Willis 70 éves

Az egyik legnagyobb filmsztár 2022-ben tette le a lantot az egyre súlyosbodó demenciája miatt, addigra azonban egy a maga nemében páratlan karriert hozott össze. Ő már sokat felejt, de mi sosem feledjük őt!


Walter Bruce Willis 1955. március 19-én született az akkori NSZK-ban, Idar-Obersteinben. Édesanyja, Marlene német volt, Kasselből származott, édesapja, David Willis pedig egy épp ott állomásozó amerikai katona volt. Van egy húga is, Florence és két öccse, Robert (már elhunyt) és David. Miután az apja 1957-ben leszerelt a hadseregből, a családját áttelepítette szülővárosába, Carneys Pointba, New Jersey-be. Marlene egy bankban dolgozott, David pedig hegesztő, gépészmester és gyári munkás volt.

Bruce gyerekként dadogott. A Penns Grove gimnáziumba járt, ahol az iskolatársai sokat piszkálták emiatt, és gúnyból „Buck-Buck”-nak becézték. Szerencsére azonban voltak barátai is, akik Brunónak becézték.

Minden beszámoló szerint népszerű, jó humorérzékkel megáldott gyerek volt, akit a középiskolában a diáktanács elnökévé választottak. Szerette a csínytevéseket, szóval gyakran került bajba. Ehhez azonban párosult egy kissé lágyabb oldala is, amelynek középpontjában a színház és a színpad iránti érdeklődése állt. Ez furcsa módon abból a felismerésből született, hogy a dadogása azonnal megszűnt, amint elkezdett nagyobb csoportok előtt fellépni. Ezért hát csatlakozott az iskola drámaklubjához, majd 1973-ban érettségizett Penns Grove-ban.

A középsuli elvégzése után biztonsági őrként kezdett dolgozott a salemi atomerőműben, majd úgy döntött, kipróbálja magát magánnyomozóként, s talán ez is vezette őt a színészet felé. E munkájában szerzett tapasztalatait később A simlis és a szende (1985-1989) című sorozatban és Az utolsó cserkész (1991) című akció-vígjátékban is kamatoztatni tudta.

Willis beiratkozott a Montclair State University drámaprogramjába, ahol szerepet kapott a Macska a forró bádogtetőn című előadásban. 1977-ben azonban otthagyta az iskolát, és New Yorkba költözött, ahol az 1980-as évek elején Manhattan különböző szórakozóhelyein, köztük a Kamikazéban, a Cafe Centralban és a Chelsea Centralban pultosként tartotta fenn magát, miközben a Hell's Kitchen negyedben élt, és folyamatosan járkált meghallgatásokra. A legnagyobb színészi bálványaiként Gary Coopert, Steve McQueent, John Wayne-t és Robert De Nirót nevezte meg, utóbbival pedig volt szerencsére együtt játszani a 2008-as Minden azzal kezdődött című Barry Levinson-filmben.

Simlis vagy szende?

1977-ben kapta az első fizetős színészi munkáját, amikor az Ég és föld című off-Broadway-darabban debütált. Ezt további színpadi munkák követték, de 1980-ban Willis átváltott a filmre, amikor egy apró szerepet kapott Frank Sinatra és Faye Dunaway Az első halálos bűn című filmjében. Két évvel később (ismét egy kis feltűnés erejéig) a Paul Newman főszereplésével készült Az ítélet (1982) című Oscar-jelölt filmben lehetett őt látni, majd ezután a tévében, például a Miami Vice és az Alkonyzóna egy-egy epizódjában.

1984-ben, miután Ed Harrist helyettesítette a Fool for Love című off-Broadway-sikerben, Willis Hollywoodba utazott, hogy részt vegyen a Kétségbeesve keresem Susant (1985) című Madonna-film meghallgatásán.

Nem kapta meg a szerepet, de ez végül egy rendkívül szerencsés döntésnek bizonyult: Willis ugyanis így ott maradt a városban egy nappal tovább, és elment a következő év márciusában debütáló A simlis és a szende című új sorozat castingjára.

A legenda szerint katonai ruhában és punk frizurával jelent meg a válogatáson, hogy elnyerje David Addison, az okoskodó magánnyomozó szerepét. Közvetlenségével és sármjával pedig lenyűgözte a csatorna vezetőit, és végül kb. 3000 színész közül ő lett a befutó.

A Cybill Shepherd főszereplésével készült sorozat a Blue Moon nyomozóiroda két tagja, Maddie Hayes (Shepherd) és David Addison bűnügyeket megoldó hőstettei körül forgott. Az 1989 májusáig sugárzott A simlis és a szende hatalmas sikert aratott az ABC-nek, és még nagyobb áttörést jelentett Willis számára. „A nők vonzónak találják őt, a férfiak pedig arról fantáziálnak, hogy olyanok lehetnek, mint ő” – mondta Gary Pudney, az ABC tehetségkutató alelnöke a People magazinnak.

Nem egy tipikus akcióhős

Még A simlis és a szende sugárzása alatt tűnt fel (illetve minden bizonnyal a sorozat népszerűségének köszönhetően) első mozifilmjében, az 1987-es Nem látni és megszeretni című vígjátékban, amelyben Kim Basingerrel játszott együtt. Egyébként ugyanebben az évben vette feleségül Demi Moore-t is, de erről bővebben később.

Mivel pedig Willis lelkes bluesrajongó és szájharmonikás volt, szintén ’87-ben a Motown Records stúdiójában rögzítette a Return to Bruno című bluesos soulalbumát, amely aztán szerény eladási bevételt hozott.

Sebaj, a filmes karrier enélkül is szárnyalt. 1988-ban ugyanis már John McClane-t alakította a Drágán add az életedben. A filmre már a bemutató előtt sikerült felfigyelni, részben azért, mert Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger is visszautasították McClane szerepét.

Amikor pedig a filmesek végül a teljesen más típusú és habitusú Willis mellett döntöttek, mivel a karaktert melegséggel és humorral akarták megtölteni, és abba is beleegyeztek, hogy 5 millió dollárt fizetnek neki (ami hatalmas összeg volt egy olyan színésznek, akit sokan még mindig viszonylag kezdőnek tartottak), sokan adtak hangot a felháborodásuknak a szakmából.

A közönséget azonban ez nem érdekelte. Willis saját kaszkadőrmutatványai és emlékezetes egysorosai révén a Drágán add az életed 85 millió dolláros bevételt hozott az amerikai mozikban, világszinten pedig több mint 140-et, s később négy folytatás is készült hozzá. Ez azonban csak a kezdet volt Bruce számára, aki az azt követő évtizedekben a filmjei összesen több mint 3 milliárd dolláros jegybevételt hoztak.

Egy évvel a Drágán az az életed után már egy újabb sikerfilm részese volt, bár a hazai mozinézők ebből nem sokat fedeztek fel, mivel a Nicsak, ki beszélben (1989) ő adta Mikey, a kisbaba hangját (a magyar szinkronban pedig Mikó István). Megkapta azonban első és egyetlen mozifilmes Golden Globe-jelölését Az ellenség földjén (1989) című drámájáért (A simlis és a szendéért korábban már kapott Golden Globe-ot és Emmyt is). Az angol bulvárújságíró szerepéért a Hiúságok máglyájában (1990) vegyes kritikákat kapott, 1991-ben pedig a Hudson Hawk: Egy mestertolvaj aranyat ér című akciófilmje, ami egyfajta hiúsági projekt volt a számára, mivel benne volt a forgatókönyvben is, nagy bukás lett, és megkapta az év legrosszabb filmjének járó Arany Málna-díjat. Sőt, ezt (a bukást és az Arany Málnát) 1994-ben megismételte Az éj színével is. Ezek a megbicsaklások azonban nem ártottak a karrierjének, és a kilencvenes évekre már ő lett az egyik legjobban fizetett hollywoodi filmsztár.

Bokszoló és pszichológus

Azzal mindenesetre nem lehetett őt megvádolni, hogy be akarta volna skatulyázni magát bármilyen szerepkörbe. Nem elégedett meg sem azzal, ha akcióhősködhet, sem azzal, ha csibészes mosolyával romantikázhat. Willis megpróbált a műfajok igen széles skáláján mozogni, s ezt a kilencvenes évekbeli filmjei kellőképp alá is támasztják. Szerepelt persze akciófilmekben (Még drágább az életed, Árral szemben, Die Hard: Az élet mindig drága, A Sakál, A kód neve: Merkúr, Szükségállapot), de emellett fekete komédiában (Jól áll neki a halál), erotikus thrillerben (Az éj színe), kisebb keserédes filmekben (Világgá mentem, Senki bolondja), gengszterfilmben (Az utolsó emberig), szerzői és kommersz sci-fikben (12 majom, Az ötödik elem, Armageddon), szatírákban (Négy szoba, Bajnokok reggelije) és romantikus drámában (Velem vagy nélküled) is.

Két filmjét pedig bővebben ki kell fejtenünk, annyira meghatározóak voltak. Az egyik az 1994-es Ponyvaregény, amely Willis következő nagy lépése volt a komoly, díjakért versengő filmek felé. Néhány évvel korábban Brian De Palma Hiúságok máglyájában már próbált valamivel nagyobb presztízsre törekedni, de akkor nem jött össze. A Ponyvaregénnyel viszont igen.

Quentin Tarantino második egész estését a kor legjelentősebb filmjei között tartják számon, és óriási hatással volt a szereplőinek pályájára – gondoljunk csak Willisre, John Travoltára, Samuel L. Jacksonra, vagy Uma Thurmanre! Bruce pedig ezután olyan öntudatosan művészi és szokatlan filmekben kezdett szerepet vállalni, mint a 12 majom (1995), Az ötödik elem (1997), a Bajnokok reggelije (1999), vagy a Sin City: A bűn városa (2005). Ekkorra már nemcsak filmsztár volt, hanem filmszínész is. Nemcsak égő épületekből ugrott ki, hanem olyan szerzői rendezők minőségi filmjeiben játszott, mint Terry Gilliam, Luc Besson, Quentin Tarantino és Wes Anderson.

Aztán szerepelt a Hatodik érzékben. Malcolm Crowe pszichológust játszotta M. Night Shyamalan 1999-es természetfeletti filmjében, s talán ez volt az egyik legközelebbi találkozása azzal, hogy egy hétköznapi fickó bőrébe bújjon, annak ellenére, hogy Malcolm nagyon nem hétköznapi körülmények között élt. Willis alakítása csendes, kísérteties volt, megtalálta azt a stílust, amit korábban csak szórványosan használt, de később újra és újra visszatért hozzá, különösen a sebezhetetlen David Dunn szerepében Shyamalan A sebezhetetlen (2000) és az Üveg (2019) című filmjeiben.

A Hatodik érzék egyetlen filmben egyesítette Willis addigi sikereinek nagy részét, sőt, tovább is fejlesztette azokat: rengeteg szakmai elismerést kapott (többek között hat Oscar-jelölést), a kritikusok is imádták, és a közönség körében is hatalmas népszerűségnek örvendett. Az év második legnagyobb bevételét produkálta a Star Wars I. rész: Baljós árnyak mögött: összesen 293 millió dollárt hozott az USA-ban, világszinten pedig 672,8 milliót. Willis legnagyobb anyagi sikere volt, amit sem előtte, sem utána nem tudott túlszárnyalni.

Két nagy szerelem

A magánélete meglepő módon nem volt tele botrányokkal. Az első hosszabb kapcsolata, egyben első házassága kapásból a karrierje elején startolt. 1987 augusztusában kezdett el randizni Demi Moore-ral, akit három hónappal később, november 21-én feleségül is vett Las Vegasban. S miután nem gondolták meg magukat (a valószínűleg hirtelen ötlet miatt), egy hónappal később tartottak egy második, jóval nagyobb lagzit is, mintegy 450 vendégnek a Warner egyik burbanki stúdiójában. Összesen három lányuk született: Rumer 1988-ban, Scout 1991-ben, Tallulah Riley pedig 1994-ben.

Willis és Moore végül több mint 10 év házasság után, 1998. június 24-én jelentették be a szakításukat. 2000. október 18-án adták be a válókeresetet, a papírokat pedig még aznap véglegesítették. A válással kapcsolatban Willis így nyilatkozott: „Úgy éreztem, hogy kudarcot vallottam apaként és férjként, mivel nem tudtam ezt a dolgot megoldani.”

Állítása szerint Will Smith támogatta őt a leginkább ebben a nehéz időszakban, ő segített neki megbirkózni a helyzettel. Bruce mindenesetre közeli kapcsolatot és barátságot ápolt a továbbiakban is Demivel, sőt, az exe későbbi férjével, Ashton Kutcherrel is, még az esküvőjükön is részt vett.

Demi után rövidebb, maximum 1-2 éves kapcsolatai voltak, pl. Maria Bravóval, Alisha Klass-szal, Rachel Hunterrel vagy Karen McDougallal, Brooke Burns színésznőt pedig 2003-ban el is jegyezte, de végül tíz hónap együttlét után, 2004-ben szakítottak.

A nagy ő végül 2007-ben lépett be Bruce életébe: ekkor találkozott a nála 23 évvel fiatalabb brit modellel, Emma Heminggel a közös edzőjük edzőtermében. Ők ketten majdnem két év randizás után a Turks- és Caicos-szigeteken léptek az oltár elé 2009. március 21-én, hat nappal később pedig Beverly Hillsben, egy polgári szertartás keretében újra összeházasodtak. Azóta is együtt vannak (az utóbbi években sajnos inkább rosszban, mint jóban, már ami Willis egészségi állapotát illeti), épp most fogják ünnepelni Bruce 70. születésnapja után közvetlenül a 16. házassági évfordulójukat.

A pár első közös gyermeke, a Mabel nevű lányuk 2012-ben jött a világra, őt követte két évvel később Evelyn (bizony, Willisnek öt lánya van).

Biztonságban van

Közel három évvel azután, hogy Bruce és Emma megújították a fogadalmukat a 10. házassági évfordulójuk alkalmából, a Willis család 2022 márciusában nyilvánosságra hozta, hogy Bruce-nál afáziát diagnosztizáltak, ezért visszavonul a színészi pályától. A rajongók ezután 2023 februárjában kaptak egy frissítést Bruce állapotáról, amelyben már „pontosabb diagnózist” kapott: a színész frontotemporális demenciával küzd, amelyre sajnos nincs gyógyír, sem kezelés.

Willis a karrierjének utolsó éveiben főként egy kaptafára készülő, borzalmas akciófilmeket forgatott, s csak az állapotának bejelentése után tudatosult a szerepdöntéseit addig nem értő közönség és szakma számára, hogy miért kereste a kevés dialógusokkal járó, nem sok kihívást jelentő és nem sok ideig tartó, de jól fizető projekteket. Még az egyre romló állapotában is próbált pénzt hozni a házhoz.

Természetesen azért ebben az időszakban is feltűnt mozis és eseményfilmekben, például a Széttörvében (2015), a Volt egyszer egy Venice-ben (2017), a Bosszúvágyban (2018), az Üvegben (2019) vagy az Árva Brooklynban (2019), de az utóbbit követő három éven belül leforgatott 26 darab (!!) filmje, illetve azok záróakkordja, a 2023-as A bérgyilkos után már sajnos ezekre sem volt képes, így azóta a szerettei (Emma, Mabel, Evelny, Demi, Rumer, Scout, Tallulah stb.) körében él visszavonultan, nyugalomban, biztonságban.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Az első rész a legerősebb a hat közül - Megjelent a Fekete tükör legújabb szezonja, de nem örülhetünk neki felhőtlenül…
A Fekete tükör minden epizódja gyakorlatilag egy különálló rövidfilm, amely a társadalom és a technológia kapcsolatának a sötét oldalát vizsgálja. Egy igazi zsánereken átívelő depresszív kaland. Lássuk milyen lett a hetedik évad!
B.M.; Fotók: imdb.com - szmo.hu
2025. április 14.



A Fekete tükör egy brit kezdeményezés volt 2011-ben. Megpróbálták Az alkonyzóna hangulatát átemelni az angol Channel 4 csatorna segítségével. 2014 után úgy tűnt, a csatorna nem tudja finanszírozni az emelkedő költségeket, egy pár év kihagyás után jött a Netflix, és új életet lehelt a sorozatba, természetesen mérhetetlen mennyiségű pénzzel karöltve.

Amint megnyíltak a pénzcsapok, Charlie Brooker alkotó előtt kinyílt a világ, és a visszafogottabb brit költségvetés után igazán el tudott szabadulni a képzelete.

Több nagynevű sztár is szerepelt egy-egy epizódban. Sokak szerint ez nem tett feltétlenül jót a sorozatnak, mert sokkal kommerszebb részeket eredményezett. Én nem így gondoltam, alapvetően mindig jól szórakoztam a Fekete tükrön, már ha lehet ilyet írni egy hihetetlenül depresszív műről.

Mert mi is a Fekete tükör? Kell hozzá egy speciális hangulat, az biztos. Egy kegyetlen, maró humorú, sokszor disztópikus jövőt lefestő antológia-sorozat. Ez azt jelenti, hogy az epizódok ugyanazon a Földön játszódnak, de mégsincs igazán kapcsolat a részek között. Zsánereit is folyamatosan váltogatja, az egyik rész horror, a másik sci-fi, de lehet szatíra is.

Ami sokszor közös a történetekben, az egy új technológia, ami a jövőben megváltoztatja a világot. Egy külső agyi szinopszischip, ami rengeteg lehetőséget ad a forgatókönyvíróknak.

Sok rész azt mutatja be, hogy ennek az új technológiának milyen felhasználási lehetőségei vannak, és milyen visszaéléseknek nyit kapukat, akár az igazságszolgáltatásban, vagy a szórakozásban. A Fekete tükör nem szégyenlősködik, a sorozat nagy része erősen 18+-os, főleg, ha a brit epizódokat is nézzük. A Netflix úgy érzem, visszavett azért a bemutatott szörnyűségekből.

Eddig minden új évadot ünnepként kezeltem, engem nem idegenített el a piros streamingszolgáltató jelenléte, örültem, hogy újabb részeket tartogat számomra a Tükör. Legalábbis eddig. Az előző évad sem töltött el teljes megelégedettséggel, de úgy gondoltam, ez biztos csak egy gyengébb eresztésre sikeredett. Mostanra viszont elértünk oda, hogy ebben a szezonban több az elmegy/rossz epizód, mint a kiemelkedő rész. A hetedik évad szerintem még gyengébbre sikerült, mint az előző. Az első rész a legerősebb a hat közül.

Úgy éreztem, ez az epizód nemcsak egyszerre fricska a Netflix és mindenféle előfizetéses szolgáltatás orra alá, hanem egyben az egészségügy komoly problémáit is górcső alá vevő dráma.

Tényleg remek rész, a színészek is szuperek, a forgatókönyv ugyan kitalálható, de nagyon hatásos. Egészen meglepődtem, milyen jól sikerült a Mindennapi emberek című rész. Nem teljesen a szokásos agyi szinapszis modult használta, hanem ennek egy „streaming” orvosi verzióját, ami adott valami pluszt az eddig megismertekhez, és tényleg izgalmas nyitányt eredményezett.

Aztán jött a második rész, egy csavaros paranoid thriller, amely ugyan minőségben visszaesés az elsőhöz képest, de szórakoztatásban úgy éreztem, magas szinten tudott maradni. A végén lévő fordulat és a magyarázata ugyan elképesztően bénára sikerült, de az odáig vezető út megéri, hogy megnézzük. Nem kiemelkedő, de szórakoztató darab lett. Ekkor még bizakodtam. Ami rögtön el is tűnt a harmadik epizódra. Itt előkerült a szokásos technológia, csak megint egy másik felhasználási módját találták ki. Ám az alapötlet szerintem nagyon erőltetett.

Egy filmforgatáshoz használták fel a virtuális teret mesterséges intelligenciával irányított színészek alkalmazásával.

Akik tudják, hogyan zajlik egy forgatás, azok valószínűleg szörnyülködtek a Hotel Reverie epizódon. Emellett a casting is nagyon félrement. Awkwafina semmit nem tett hozzá a részhez, Issa Rae pedig mint főszereplő színész, aki egy színészt alakít, borzasztó. Egyedül Emma Corrint tudom dicsérni, mint az egyik főszereplőt, aki egy mesterséges intelligencia által alakított színészt játszik. Értem, mi volt a cél, Hollywood aranykorát kicsit dicsőíteni, és a problémáit elővenni, de szerintem ez a rész teljesen félrement. Nemcsak, hogy tisztelgés nem volt az igazi a téma iránt, de a kritika is gyenge volt. A remake-ek feleslegességére is rosszul hívta fel a figyelmet, pedig lehetett volna ezzel mit kezdeni. A vége hatásos, de nem érte meg az utazást sajnos. Itt kicsit alább hagyott a lelkesedésem.

A negyedik résznél egy pillanatra örültem, majd gyorsan elkámpicsorodtam. Én nagyon szerettem a 2018-as interaktív, tévén játszható, különálló kalandjáték részt, a Bandersnach-et. Úgy kell elképzelni, mint a 80-as években divatos kalandjáték-kockázat könyveket, csak tévére átültetett mechanikával. Nagyon érdekes, de maga a történet nem volt annyira jó.

Nos a negyedik epizód a Bandersnach spirituális folytatása.

Eléggé hasonló a hangneme és a stílusa, természetesen a kalandjáték-trükkön kívül. Ám itt is elcsúsztak sok banánhéjon. A csavar az első pillanatban kitalálható, a múltban játszódó részekben pedig nincs igazi újdonság, és az egésznek nagyobb a füstje, mint a lángja. A színészek jók, de ennyit tud.

A folytatásban megint a szokásos ötletet használják fel új köntösben. Ám itt működik a dolog! Az ötödik részben most egy elhunyt halotti beszédében ad segítséget az agyi chip, egy volt szerelem szemszögéből. Paul Giamatti fiatalkori, első és igazi szerelme elhunyt.

Elsodorta őket egymástól az élet, de a férfi mindig is szerette a nőt. Fényképek és egy mesterséges intelligencia segítségével Giamatti visszaemlékszik a történtekre.

Elképesztően melankolikus és hatásos a sztori. Oda merem tenni a legjobb Fekete tükör-epizódok mellé. Nem a megszokott maró, rosszindulatú történet, hanem a keserédes, szomorkás, drámai darab. Gyakorlatilag az egész egy kamaradráma Giamattival és Patsy Ferrannal, ami nagyon működik.

Végül elérkeztünk a nagy fináléhoz. A duplarész hosszúságú utolsó epizód a nagy sikerű negyedik évad USS Callister című epizódjának a közvetlen folytatása. A sorozat életében ez az első ilyen direkt „második rész”. Hangulatos, de nem tud igazán semmi újat mutatni.

Kicsit még úgy is érzem, hogy visszamenőleg leminősíti a USS Callistert. Az akkor lezárt történetet gyakorlatilag semmissé teszi, nem épít rá, hanem elszúrja annak befejezését.

Kicsit olyan érzésem támadt, hogy kötelező volt ez az epizód, mert Cristin Milioti és Jesse Plemons is azóta nagyobb név lett. Emiatt már egy rossz szájízzel kezdődik az egész. A régi epizódból szinte mindenki visszatér, egyedül az érdekes arcú Michaela Coel hiányzik, de ha igazak a hírek, akkor egy másik forgatás miatt nem tudott részt venni ebben. Úgy érzem, a USS Callister: Into Infinity elköveti az összes hibát, amit egy folytatás el tud: nagyobb, hosszabb és totál felesleges. A színészek ügyesek, de itt is ennyit tudok kiemelni. A sci-fi téma működik, a szokásos technológia itt is jelen van, a befejezés próbál nagyot húzni, de nem érzem jónak a megoldást. Kicsit inkább béna.

Tehát összegzésként, ha valaki csak a jó részeket akarja megnézni, akkor elég az első és az ötödik epizódot elindítania. Minden más csak felesleges sallang. Amit nagyon sajnálok. Az igazság az, hogy egyre több jobbnál-jobb antológiasorozat készül, az Amazonos Secret Level, a Tales from the Loop, vagy a szintén Netflixes Love Death and Robot is jobb részeket adott nekünk az utóbbi időben, mint a Fekete tükör az elmúlt pár évadban. Ha sikeres lesz, biztos érkezik majd a nyolcadik évad, de valami újat kellene mutatnia Brookeréknek, mert ez a biztonsági játék túl unalmas, és nem lesz elég hosszútávon. Tényleg sajnálom…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Megijedt a sztárságtól, amikor tiniként a szoknyája alá akartak fotózni – A 35 éves Emma Watson visszavonult, és új kihívásokat keres
Oscar-díj helyett inkább PhD-t akar szerezni, a sok pénzt hozó filmek főszerepei helyett pedig inkább a nők egyenjogúságáért küzd.


Emma Charlotte Duerre Watson 1990. április 15-én született Párizsban, Jacqueline Luesby és Chris Watson angol ügyvédek gyermekeként. A családi háttere intellektuálisan és kulturálisan egyaránt gazdag, francia és angol hatások alakították Emma korai éveit. Ötéves koráig élt az öccsével, Alexszel együtt a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ben, a szülők azonban ötéves korában elváltak, így a gyerekek ekkor Angliába költöztek, hogy az édesanyjukkal éljenek Oxfordshire-ben, a hétvégéket pedig apjuk londoni házában töltötték (később született még három féltestvére – Toby, Lucy és Nina – az apja új házasságából). Oxfordban a Dragon Schoolba járt 2003-ig, eddigre azonban már ismert színész volt az első két Harry Potter-filmnek köszönhetően.

Egyébként kb. hatéves korától kezdve a színészet érdekelte a leginkább, és szülei beleegyezésével a Stagecoach Theatre Arts oxfordi intézményében, egy részidős színházi iskolában képezte magát, ahol éneklést, táncot és színészetet tanult.

„Mindig is szerettem ezt a világot. Sokszor szerepeltem iskolai színdarabokban, és gyakran léptem fel a családom előtt. De 9 éves koromban kaptam először igazi ízelítőt a hivatásos színészetből. Akkor még nem tudtam, hogy ez megváltoztatja az életemet” – mesélte Watson a Vogue-nak egy 2018-as interjúban.

Tízéves korában már fellépett a Stagecoach produkcióiban és iskolai darabokban, de a Harry Potter-franchise előtt soha nem játszott hivatásszerűen.

Hermione 10 éve

A színészi útja aztán 1999-ben, kilencéves korában drámai fordulatot vett, amikor elkezdődött a szereplőválogatás J.K. Rowling Harry Potter-könyvsorozatának filmadaptációjához. Watsont a drámatanára bátorította, hogy próbálja ki magát a castingon, kezdetben azonban nem volt tisztában a projekt nagyságrendjével: „Nem éreztem az elején, hogy milyen nagyszabású dolgokról van szó. A könyvekről sem tudtam sokat, de azt igen, hogy Hermione karaktere zseniális. Amikor a drámatanárom azt javasolta, hogy jelentkezzek a meghallgatásra, azt gondoltam, hogy szórakoztató élmény lesz, de nem igazán számítottam arra, hogy bármi is lesz belőle. Csak a tőlem telhető legjobbat akartam nyújtani. Majd folyamatosan kérték, hogy jöjjek vissza, és kezdtem úgy érezni, hogy valami igazán különleges dolog részese vagyok. Amikor pedig felhívtak, hogy megkaptam a szerepet, akkor döbbentem rá igazán: az életem soha többé nem lesz ugyanaz, mint eddig."

Watson, akit 2000-ben választottak ki több ezer lány közül Hermione Granger szerepére, ez a döntés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult a karrierje szempontjából. Az első rész, a Harry Potter és a bölcsek köve 2001-ben került a mozikba, Watson alakítása pedig széles körben váltott ki elismerést. A fantasyfilmek sikere egyik napról a másikra sztárrá tette őt, az újonnan szerzett hírnév azonban számos kihívással járt együtt.

Bár Watson már fiatalon reflektorfénybe került, eltökélt szándéka volt, hogy a népszerűség nem árnyékolja be a színészet iránti szenvedélyét. A Harry Potter-filmek (nyolc epizód 2001-től 2011-ig) alatt próbált egyensúlyozni az iskolai tanulmányai, a magánélete és a szakmai karrierje között. A világsztársággal járó nyomás ellenére ugyanis nagyon komolyan vette a tanulmányait, és keményen dolgozott azért, hogy megőrizze életében a normalitás érzését. „Tudatos döntést hoztam: nem akartam, hogy az életem csak a Harry Potterről szóljon. Fontos volt számomra, hogy folytassam a tanulmányaimat, és a színészkedésen kívül más érdeklődési körökkel is foglalkozzam. Nem akartam, hogy egyetlen szerep vagy film határozza meg az életemet” – mondta erről.

Mindenkit leiskolázott

A Dragon School, vagyis az általános suli 2003-as befejezése után Watson az oxfordi Headington Schoolba ment tovább. A Harry Potter-forgatásokon való tartózkodása során őt és színésztársait, Daniel Radcliffe-et (Harry Potter), Rupert Grintet (Ron Weasley), Tom Feltont (Draco Malfoy) és a többi gyereket naponta akár öt órán át korrepetálták.

Emma aztán 2006 júniusában tíz tantárgyból tett záróvizsgát, amelyek közül nyolcat A* (csillagos ötös), kettőt A (ötös) eredménnyel zárt.

A gimnázium befejezése, vagyis az érettségi után szünetet tartott a tanulmányaiban, hogy 2009 februárjától a Harry Potter és a Halál Ereklyéi 1. és 2. részének forgatására koncentráljon, de azt állította, hogy utána tovább akar tanulni.

Később megerősítette, hogy a Brown Egyetemet választotta Providence-ben, Rhode Islanden. 2011 márciusában, 18 hónapos egyetemi tanulmányok után aztán bejelentette, hogy „egy vagy két félévre” halasztást kér. Végül az utóbbira került sor, elmondása szerint így négy helyett öt évbe telt, hogy megszerezze a diplomáját angol irodalomból a színészi munkái miatt. 2014. május 25-én diplomázott a Brown Egyetemen. Ennyi azonban nem volt neki elég. Kilenc évvel később, 2023-ban elkezdte a mesterképzését az Oxfordi Egyetemen, idén pedig teljesítette a követelményeket, és továbblépett, hogy megszerezze a PhD-jét.

A Varázsvilág után

Az utolsó HP-film, a 2011-es Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész után Emma nagy kihívás előtt állt: hogyan lépjen tovább a karrierjében, miután eljátszotta azt a karaktert, amely egy évtizeden át meghatározta őt. Úgy döntött, másféle szerepeket keres, és próbálja elkerülni a beskatulyázást. A poszt-Harry Potter-éra első filmje a 2011-es Egy hét Marilynnel lett a számára, bár abban még csak egy nagyobb mellékszerepeket alakított. Korábban a Harry Potter-epizódokon kívül csupán egy tévéfilmben szerepelt (2007: Ballet Shoes), és egy animációs filmben szinkronizált (2008: Cincin lovag). Az első főszerepét a 2012-es Egy különc srác feljegyzéseiben játszotta, amelyet Stephen Chbosky a saját regényéből írt és rendezett. Watson alakította Samet, egy összetett és sebezhető tinédzsert, aki a kamaszkor megpróbáltatásai között próbál navigálni. A szerep merőben eltért Hermionétól, és lehetővé tette Emma számára, hogy megmutassa az érzelmi mélységét és sokoldalúságát színésznőként. Sokan máig a legjobb alakításaként emlegetik.

A következő években Watson több filmben is szerepelt, köztük a Lopom a sztáromban (2013), az Itt a végében (2013), a Noéban (2014), A kolóniában (2015), a Regressionben (2015), A körben (2017) és a Kisasszonyokban (2019), bizonyítva, hogy képes alkalmazkodni a legkülönbözőbb műfajokhoz, a drámától a fantasyn át a pszichológiai thrillerekig. A Harry Potterekhez fogható legnagyobb sikerét a 2017-es A szépség és a szörnyeteggel, vagyis az 1991-es Disney-animáció élőszereplős feldolgozásával érte el, amelyben a főszerepelő Belle-t alakította, és amely több mint egymilliárd dolláros bevételt ért el szerte a világon. A 2019-es, Greta Gerwig-féle, 6 Oscar-díjra jelölt Kisasszonyok után azonban úgy döntött, egy időre visszavonul a színészkedéstől, és életének más aspektusaira, többek között a tanulmányaira és aktivista tevékenységeire koncentrál.

A sztárság amúgy is mindig megviselte, bár tisztában volt azzal, mekkora hatással van az emberek életére. „Találkoztam olyan rajongókkal, akiknek az arcom rá volt tetoválva a testükre, illetve olyan emberekkel is, akik a Harry Potter-könyvek segítségével vészelték át a rákot” – magyarázta a színésznő, akire a karrierje kezdete, vagyis kislánykora óta kiemelt médiafigyelem szegeződik.

A 18. születésnapján például a lesifitósok megpróbáltak a szoknyája alá fotózni, és számos zaklatás áldozata volt. A biztonsági aggályokra hivatkozva épp ezért nem is készít például szelfiket a rajongókkal, szívesebben beszélget velük szemtől szemben.

Aktívan a nőkért

Emma sok fontos társadalmi ügy mellé állt oda szenvedélyesen. Kiállt például a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak védelmében, az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is tevékenykedett, és elindította a HeForShe nevű kampányt, amely arra ösztönzi a férfiakat, hogy vegyenek részt a nemek közötti egyenlőségért folytatott küzdelemben. „Mindig is hittem abban, hogy ha van egy platformod, akkor felelősséggel tartozol azért, amiben hiszel. Ez nemcsak a színészkedésről szól, hanem arról is, hogy használd a hangodat azért, hogy változást hozz létre a világban” – magyarázta a színésznő, aki emellett az oktatásra, a fenntartható divatra és a mentális egészségre összpontosító kezdeményezésekben is részt vett. Olyan ügyeket támogatott többek között, mint a Malala Alapítvány, amely a lányok oktatását segíti elő, 2016-ban pedig társalapítója volt a „Közös polcunk” nevű feminista könyvklubnak, ahol az egyenlőség, az identitás és a társadalmi igazságosság témáit feltáró olvasmánylisták felett kurátorkodott.

2019-ben Emma bekerült a Kering francia luxusdivat-konglomerátum igazgatótanácsába, ahol a divatipar fenntarthatóságáért és etikus gyakorlataiért szállt síkra. A Keringnél betöltött szerepe összhangban van a fenntartható divat iránti régi elkötelezettségével, s gyakran dolgozik együtt olyan márkákkal, amelyek a környezetbarát anyagokat és az etikus gyártási gyakorlatokat helyezik előtérbe.

Watson ugyanakkor beiratkozott egy kreatív írói programba is, feltett szándéka ugyanis, hogy a kamera mögötti szerepek felé is forduljon, szeretne forgatókönyveket írni és filmeket rendezni. Ki is próbálta már magát ezekben, a Pradának például készített egy reklámfilmet (2022: Prada Paradoxe), illetve már írt egy színdarabot is.

„Annyira örülök, hogy megtettem a színészkedéstől való eltávolodást, mert úgy érzem, hogy van saját hangom, kreatív terem és szuverenitásom, amikről korábban nem volt tudomásom” – mesélte erről.

Röviden együtt, vagy egyedül

Emma, bár már 35 éves, sosem volt 2 évnél hosszabb kapcsolata, és gyermekei sem születtek még. Egy interjúban azt mondta, a magánélete magánügy, így arról sosem szokott nyilatkozni, így általában akkor tudni csak, hogy van valakije, amikor megjelenik az illetővel egy hivatalos eseményen, vagy a fotósok elcsípik őket az utcán. 2015 és 2017 között pl. két éven át volt kapcsolatban a tech-vállalkozó William Knighttal, 2018 és 2019 között pedig a színész Chord Overstreettel (Glee – Sztárok leszünk, Acapulco) randevúzott. 2019-ben azt mondta magáról, hogy szingli, sőt, az „önpartner” kifejezéssel jellemezte magát, vagyis, hogy nem egyedülálló, hanem a saját maga társa. Aztán mégis jöttek további férfiak az életébe: 2021-től 2023-ig például az üzletember Brandon Greennel járt, a legújabb udvarlója pedig egy oxfordi iskolatársa, egy bizonyos Kieran Brown, akivel először 2024 júliusában látták csókolózni.

Az intenzív hírnévvel való megküzdésről egyébként fiatalkorától kezdve azt mondta, hogy a saját identitásában való gyökerezés segített neki végül „megtalálni a békét”, ebben pedig hatalmas segítségére volt a jóga. Emmát tehát már hat éve hiányolhatják a rajongói, és számukra rossz hír, hogy továbbra sem kereshetjük őt filmekben, sorozatokban, egyelőre nincsenek színészi előjegyzései. Nagyobb az esély arra, hogy a PhD-je megszerzése után forgatókönyvíróként és/vagy rendezőként olvashatjuk majd a nevét egy-egy film stáblistáján.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Trump álmatlansággal küzd, és egy luxushotelben fegyvert szegez Uncle Samre – Leforgatták a Fehér Lótusz paródiáját Trumppal és Putyinnal
A Saturday Night Live legújabb paródiájában Trump, Putyin és Ivanka Trump egy thai luxusszállóban keverednek abszurd helyzetekbe. Scarlett Johansson is feltűnik a rövid szkeccsben!
Karkó Ádám - szmo.hu
2025. április 13.



A Fehér Lótusz című HBO-sorozat hangulatát idézte meg a Saturday Night Live legújabb paródiája, amelyben Donald Trump, Vlagyimir Putyin és Ivanka Trump is szerepet kapott – írja a 24.hu. A White Potus című szkeccs a politikai élet szereplőit helyezte be a népszerű sorozat világába.

A rövid jelenet középpontjában Donald Trump áll, akit James Austin Johnson alakít. A karakter a Fehér Lótusz egyik visszatérő szereplőjének, a Ratliff család fejének helyére került, akit az eredeti történetben bűnügybe keveredés, gyógyszerfüggőség és az anyagi leépülés jellemez.

A szkeccs egyik jelenetében Trump álmatlansággal küzd, és egy thai luxusszállodában fegyvert szegez Uncle Samre, miközben azt mondja:

„Megteszem. 500 százalékos vámot vetek ki Kínára”.

A helyzetet végül a félmeztelenül megjelenő Putyin próbálja elsimítani.

A paródiában több közismert karakter is feltűnik: Scarlett Johansson alakítja Ivanka Trumpot, aki az anyagi javakhoz való ragaszkodásáról ismert. Jon Hamm Robert F. Kennedy Jr.-ként jelenik meg, míg Melania Trump affektáló stílusban, Trump fiai pedig kissé korlátolt szereplőként szerepelnek.

A Saturday Night Live White Potus című szkeccse egyszerre idézi meg a Fehér Lótusz képi világát és hangulatát, valamint Donald Trump politikai tevékenységének jól ismert elemeit.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
„Iszonyú mennyiséget kidobtunk a fekete-fehér tévé előtt ülve a gyerekkorunkból” – Dupla klippremier az Újzenekartól
Az együttes több mint egy évtizedig gyakorlatilag nem létezett az online térben, de most elhatározták, hogy változtatnak ezen – ennek szellemében egyből két klipjüket is bemutatjuk.


Az Újzenekar a nyolcvanas, kilencvenes évek dalközpontú, alternatív rockzene hagyományait eleveníti fel, sajátosan egyedi tálalásban. Poetikus tánczenéjükben szó esik minden fontos dologról, ami életünkben adódhat, a II. János Pál pápa téri ingatlanhelyzettől a melotonin jótékony hatásain keresztül a háttérhatalomig, Lucifertől az 5G-ig.

Saját bevallásuk szerint több mint egy évtizeden keresztül tüntetőleg alig adtak valamit is az internetes jelenlétükre, csak a számírásra és a koncertekre koncentráltak. Nemrég azonban szóltak nekik barátaik, hogy akkora a szakadék a virtuális és a valódi Újzenekar között, hogy jó lenne rendet vágniuk ezen a téren, mert elijesztik a potenciális rajongókat.

Ezért elhatározták, hogy néhány élőben már jó ideje játszott dalukhoz klipet is készítenek. Ezek közül kettőt mutatunk be ebben a cikkben, a szövegíró-frontember, Cseh András kommentárjaival.

Starsky és Hutch:

„Egy próba szünetében arról beszélgettünk Jokival, a dobosunkkal, hogy milyen kevésre emlékszünk gyerekkorunk tévésorozataiból, pedig hány száz órát eltöltöttünk előttük. Aztán visszamentünk zenélni, és lett ez a szám Starsky-ékról, aztán egy másik számban megemlékeztünk Derrickről és a Klinikákról is. Sajnos iszonyú mennyiséget kidobtunk a fekete-fehér tévé előtt ülve így a gyerekkorunkból... Amúgy a szám középrésze (jelen esetben az öreg nénis epizód) koncertről koncertre új, mindig azt mondom, ami éppen eszembe jut.

Molnár Botond basszusgitárosunk pedig egyszer csak készített rá egy klipet, közben gondolom körülugrálták a gyerekei, és tovább halogatódott a határidős munkája, ennek a feszültsége érződik is a képsorokban. A filmben szereplő további akciójeleneteket az én gyerekeim csinálták.”

Vérrokonom:

„Én egy olyan moziban élek, miszerint a halálunk után is vagyunk. De mi történik ilyenkor a vérrokonsággal? Ilyesmiről szól ez a dal. András Tamara barátunk nemrég meglepett minket ezzel a klippel, a saját ódon családi super 8 as szalagjaiból vágta össze, és hát nekünk nagyon tetszik.”


Link másolása
KÖVESS MINKET: