A Csernobilról már most lehet tudni: az év sorozata
Azt, hogy az HBO milyen jó a megtörtént eset alapján készített minisorozatban, az a Mutassatok egy hőst! című szériából már kiderült. De a Csernobil még ennél is jobb. Egyik ereje nyilvánvalóan abban rejlik, hogy tisztában vagyunk vele: ez a sok szörnyűség megtörtént, így történt, ezrek haltak meg azért, hogy mi élhessünk, és további ezrek haltak meg és betegedtek meg a sugárzás következményei miatt.
A Csernobil további erőssége, hogy a készítői elképesztően élethű módon rekonstruálták környezetet. A színek, a ruhák, a frizurák, a berendezési tárgyak, a kórházi éjjeliszekrény, a padlón a linóleum, a pripjatyi játszótér, a panelrengeteg, a lehangoló szálloda, és az utolsó vizespohár is olyan, mint amilyen 1986-ban volt. A baleset utáni mentésről szóló jeleneteket a korabeli fotók, felvételek, híradós anyagok stb. alapján forgatták le – még a színviláguk is hasonló.
VIDEÓ: A Csernobil egyik előzetese
Iszonyúan erőssé válik a kis, külön-külön kísért emberi drámáktól is. A három, legendássá vált csernobili búvár akciója azért, hogy önfeláldozásukkal már ne csak a hazájukat, hanem fél Európát megvédjék a még nagyobb tragédiától. Vagy Vaszilij és Ludmilla Ignatyenko története: Vaszilijt egy szál ingben küldték tüzet oltani Csernobilban, halálos sugárdózist kapott, ami gyakorlatilag néhány nap alatt végzett vele. Várandós felesége Ludmilla pedig letagadta, hogy babát vár, hogy bemehessen a férfihoz a kórházba, és mellette lehessen.
Vagy ott van az az amúgy fiktív karakter, Uljana Komjuk versenyfutása az idővel:
először azért, hogy a még nagyobb tragédiára figyelmeztessen, majd azért, hogy az erőmű kórházban haldokló dolgozóival még beszélhessen, és rekonstruálhassa, mi és hogyan történt valójában, milyen lépések vezethettek a katasztrófához. És mindezt azért, hogy lehetőleg soha többé ne fordulhasson még egyszer elő ugyanez.
Kiválóak a párbeszédek, a színészek – az egyik kedvencem a Valerij Legaszovot alakító Jared Harris. De pontosan ugyanolyan remek alakítást nyújt Stellan Skarsgård, aki Borisz Scserbina minisztert játssza, vagy Jessie Buckley Ludmilla, illetve Emily Watson a tudósnő, Komjuk szerepében.
1986. április 25-ről 26 virradó éjjel történt a világ egyik legsúlyosabb nukleáris balesete.
Egy kísérlet miatt lecsökkentették volna a reaktor teljesítményét, majd leállították volna. A kísérletet késleltette a teherelosztó kérése, ami miatt a reaktor fél napig alacsony teljesítményen üzemelt. Ez instabil állapotba juttatta a reaktort.
Az operátorok ezután számos biztonsági berendezést kiiktatva próbálták előkészíteni a blokkot a kísérletre, ami az instabil reaktorban megszaladáshoz, vagyis a láncreakció ellenőrizetlen felgyorsulásához vezetett. Emiatt hatalmas energiamennyiség szabadult fel a reaktorban, gőzrobbanás történt, tönkretéve az üzemanyagot és a hűtőcsatornákat, hatalmas mennyiségű vízgőzt, hidrogént és metánt termelve.
A gázok berobbanása után a moderátorként alkalmazott grafit meggyulladt, ez pedig a magasabb légkörbe juttatta az atomerőműből kiszabaduló radioaktív anyagokat.
A csernobili baleset idején ezrek dolgoztak a totális katasztrófa elhárításán, közöttük az úgynevezett likvidátorok és a Szovjetunió legjobb tudósai. Az ő történetüket dolgozta fel az HBO sorozata.
Az 5 részes sorozat első három epizódját az HBO Go-n már láthatod.
Számomra azért nem tűnnek hatásvadásznak az olyan jelenetek, amikor lassított felvételen száll az életveszélyes pernye, mert tudom, hogy a sorozatot a világ minden táján nézik, olyanok is, akiknek nem a szomszédságában történt az atomkatasztrófa, akiknek nincsenek saját emlékeik róla, vagy akiknek a szülei nem meséltek erről gyermekkorukban. Ők - többek közt dél-amerikai vagy éppen ausztrál nézők - mint az a külföldi oldalakon a hozzászólásaikból kiderül, most döbbennek meg, most fagynak le tőle, és most vonnak párhuzamot a fukusimai balesettel.
A Csernobil című sorozatból nem csak azt tudhatod meg, hogyan fordulhatott elő a baleset. A is világosan kiderül, milyen diktatúrában élni, milyen, ha középszerű vagy egyenesen alkalmatlan emberek felelősséggel járó pozíciókat töltenek be, és milyen, ha dilettánsokra bíznak fontos területeket. Az is, milyen következményekkel jár, ha még az újabb tragédiák megelőzésén dolgozók munkáját is hátráltatja a hírszerzés, ha a sajtó nem szabad, és nem kapod meg azokat az információkat, amelyek az életedet vagy az életed minőségét befolyásolják és amelyek birtokában (elvileg) szabadon dönthetsz.
Milyen az, amikor a halvány esélyét sem kapod meg annak, hogy a saját életedről te magad dönthess.
