A besúgó és a Hunyadi sztárjától is retteghetünk ebben a véres videójáték-adaptációban – Until Dawn-kritika
2015 augusztusában jelent meg az Until Dawn című horror-videójáték a Supermassive Games fejlesztésében és a Sony Computer Entertainment forgalmazásában, amelyben nyolc fiatal felnőttet kell irányítani, akik különféle veszélyeket próbálnak túlélni egy síparadicsomi házban. A játék egy úgynevezett „pillangóhatás-rendszerrel” működik, amelyben a játékosoknak olyan döntéseket kell hozniuk, amelyek megváltoztathatják a történet menetét. Az összes játszható karakter túlélheti a borzalmakat, vagy meghalhat, a hozott döntésektől függően.
A játék valóban nagyszabású, ezt bizonyítja az is, hogy olyan, nemzetközileg ismert sztárokat kértek fel a különböző karakterek szinkronizálására, mint pl. az Oscar-díjas Rami Malek (Bohém rapszódia, Nincs idő meghalni, Az amatőr, Mr. Robot), Hayden Panettiere (Hősök, Sikoly-filmek) vagy Peter Stormare (Fargo, Az elveszett világ: Jurassic Park, Constantine: A démonvadász).
A rendező a horror műfajához a Shazam! két epizódja után visszatérő David F. Sandberg (Amikor kialszik a fény, Annabelle: Teremtés) lett, a forgatás pedig teljes egészében Magyarországon zajlott tavaly, így számos magyar szereplőt is felfedezni a filmben, bár főként maszkban.
A film sztorija egyébként csak alapul vette a videójáték univerzumát, és nem annak történetét mutatja be, Sandberg szerint ugyanis abból kitelt volna egy 10 órás játékidő is. Így a horrorban rutinos forgatókönyvírók, Gary Dauberman (Annabelle 1-2-3, Az 1-2, Az apáca) és Blair Butler (Horror Park, Polaroid, A meghívás) új történetet, új helyszínt és új főhősöket találtak ki, ám ugyanazok a szabályok érvényesek a karakterekre, mint a játékban.
A sztori szerint egy évvel Melanie (Maia Mitchell) rejtélyes eltűnése után a húga, Clover (Ella Rubin) és barátai, a Max (Michael Cimino), Nina (Odessa A’zion), Megan (Ji-young Yoo) és Abe (Belmont Cameli) egy távoli völgybe indulnak, ahol a lány eltűnt, hogy válaszokat keressenek. Egy elhagyatott látogatóközpontot felfedezve azzal szembesülnek, hogy egy álarcos gyilkos vadászik rájuk, és szörnyű módon meg is gyilkolja őket egyenként... Majd hirtelen mindannyian újraélednek, és ugyanazon az estén találják magukat ugyanabban a házban. Csapdába esnek, s kénytelenek újra és újra átélni az éjszakát, csakhogy minden alkalommal más és más gyilkos vagy szörny támadjon rájuk. A reményük egyre kevesebb, és rádöbbennek, hogy csak korlátozott számú haláluk lehet, az egyetlen menekülési lehetőségük pedig az, ha hajnalig életben maradnak.
Vagyis megbújik benne egy kísértetházas tematika, egy kifejezetten véres slasher (amelyben fiatalokat gyilkolnak le egyenként egy viszonylag behatárolt helyszínen), egy időhurkos sztoriszál, egy úgynevezett „found footage horror” (amiben a szereplők által rögzített videókban láthatjuk a válogatott borzalmakat), valamint a természetfeletti entitások is befigyelnek, megidézve a boszorkányos és szörnyes darabokat.
Az Until Dawn tehát egy vérbeli horrorelegy, amely felsorolja a zsáner legjellemzőbb elemeit, csak nem csinál viccet belőlük, vagyis nem parodisztikusan áll hozzá, mint mondjuk a 2011-es Ház az erdő mélyén. Itt valóban az adja a fő félelemkeltést, hogy nem tudjuk, a szereplők a következő feltámadásuk után milyen iszonyattal kénytelenek szembenézni legközelebb. Egyben egyébként ez az alapvetően ütős alapsztori egy kicsit ki is oltja az izgalmakat, hiszen nézőként tisztában vagyunk azzal, hogy a karakterek nem halnak meg végleg, úgyis újraélednek, így pedig nem igazán féltjük őket.
Igen, beüt egy kis A holnap határa (2014) és némi Mickey 17 (2025) is e szempontból…
A főszereplő színészek kevésbé ismertek, inkább feltörekvőek (a legismertebb közülük a videójáték után a szerepét a filmverzióban is eljátszó Peter Stormare), így nem a star powerre költötték Sandbergék főként a büdzsét, hanem inkább a praktikus effektekre, és szerencsére ez látszik is. Félelmetes maszkok, szörnyek, spriccelő vér, felrobbanó emberi testek, van itt minden, bár a vérengzés túltoltsága kapcsán azért mégis érezhető némi paródiaszándék: annyi van belőlük, hogy már inkább megnevettetnek, mintsem elborzasztanak.
Összegezve az Until Dawn inkább a rendezés és a játék alapsztorija, valamint a változatos halálok miatt erős, a párbeszédek sajnos kifejezetten gyengék, a karakterek cselekedeteit sem mindig az észszerűség hajtja, ettől pedig van egyfajta B-kategóriás íze. Ám ezeket leszámítva a horrorzsáner rajongói egy kellemesen vérbő és szórakoztató 105 percet kapnak a mozijegy áráért.
