90 éve született Latinovits Zoltán - sorsüldözött zseni vagy sztárszínész volt?
Ha még itt lenne közöttünk, vajon milyen lenne ma? Milyen életút állna mögötte most, ha nem hal meg 45 évesen, 45 évvel ezelőtt? Mit gondolna ma kultúráról, művészetről és alkotásról? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak a fejemben, ahogy teremről teremre haladok a Bajor Gizi Színészmúzeumban most nyílt Latinovits Zoltán életműkiállításon.
„Ha Amerikába születik, mekkora világsztár lehetett volna!” – sóhajt föl mellettem valaki Latinovits fiatalkori portréit nézve a kiállítás egyik termében. Lehetett volna, gondolom magamban, és rögtön utána elképzelem őt, ahogy harcba száll a művészi szabadságért a profitot mindenek fölé helyező hollywoodi stúdiók mindenható uraival. Ahogy hiperérzékeny személyiségét felőrli az elvárásoknak való megfelelés és a sztárrendszer.
Szemben a képzőművészekkel, egy írói vagy előadóművészi életmű bemutatásánál nem állnak rendelkezésünkre vizuálisan látványos képzőművészeti alkotások illusztrációs lehetőségként. Íróknál főként kéziratokra, fotókra és ránk maradt használati tárgyakra támaszkodhatunk, na meg a szépirodalmi szövegekre, amiket képként vagy különféle audiovizuális eszközök segítségével kiállítási anyaggá lehet tenni. Egy előadóművészt, főleg színészt azonban, ha maradtak fent róla színházi felvételek, pláne filmek, szinte életre lehet kelteni a kiállítás terében.
A Latinovits-kiállítás létrehozói élnek is minden lehetőséggel, irodalmi szövegek, levelek, tárgyak, fotók, hangfelvételek, filmek és személyes dokumentumok segítségével vezetik végig a látogatót a színész életén és alkotóművészete állomásain, elhelyezve őt a korban, amiben élt és dolgozott.
A tárlat „a Latinovits-legendán áttörve, életének adatait megismertetve, az alkotás minden gyötrelmével, örömével, bánatával küzdő, teremtő ember alakját próbálja megidézni.” – ígérik a kiállítás létrehozói, és sikerül is nekik.
Feltárulnak előzzünk az életút állomásai a születéstől a halálig, az egyes termekben pedig külön-külön csoportosítva kapnak helyet a művész különböző alkotótevékenységei. Láthatjuk Latinovitsot, mint színházi színészt, a lángoló tehetséget, a zsenit, de megjelennek a színészléttel kapcsolatos dilemmák és az egyre sokasodó nehézségek is. Majd Latinovitsot, mint színházi rendezőt a sikereivel, botrányaival és elhallgattatásával.
Aztán Latinovitsot, mint írót életrajzi könyvéből, az 1973-ban megjelent Ködszurkálóból vett idézetek és elismerő olvasói levelek által. Végül pedig Latinovitsot, mint előadóművészt, akinek önálló estjein részt venni már-már államellenes tevékenységnek számított akkoriban. Minderre a pályatársak falakra nagyított elismerő sorai reflektálnak.
Amit a kiállítás vállal, azt szépen teljesíti, nekem mégis van egy pici hiányérzetem. A gazdag kiállítási anyagban azokat a finom utalásokat keresem, amik a jelenre reflektálnak. Amik által ez a nagyívű életmű képes lenne megszólítani a mai fiatalokat is. Mert ahogy a tárlatot megnyitó Szigethy Gábor színháztörténész, író és rendező (Gábor Júlia, Ruttkai Éva és Gábor Miklós lányának a férje – a szerk.) mondta, Latinovits nem megy ki a divatból. Legyünk bátrak elmondani azt is, hogy miért nem.
A kiállítás 2022. augusztus 31-ig lesz látható. Tárlatvezetéshez előzetes bejelentkezés szükséges a 06-1-225-3161 telefonszámon vagy a [email protected] e-mail címen. A tárlathoz kapcsolódó kísérőprogramokról a múzeum honlapján és Facebook-oldalán tájékozódhatnak az érdeklődők.
Bajor Gizi Színészmúzeum
Budapest, 1124. Stromfeld Aurél út 16.
Nyitva: szerda-vasárnap, 14-18h
