5 élmény, ami az idei Fishing on Orfűt is az év egyik fénypontjává tette
Sok dolgot ki lehetne emelni Orfűről, aminek többségét már mind megtettük a korábbi években. Felesleges újra leírni, mennyire gyönyörű a helyszín, milyen emberi léptékű a fesztivál a stabil teltház ellenére, illetve mennyire erős line-upot hoztak össze ezúttal is a szervezők.
Így ebben a cikkben inkább azokra a dolgokra fókuszáltunk, amelyek újdonságnak számítottak idén, vagy csak nekünk először volt részünk bennük.
Lovasi András 50. születésnapi koncertje
A keddi nap fő attrakciójáról megjelent egy részletes cikkünk is, úgyhogy most álljon itt csak említés szintjén, hiszen egyértelműen ott a helye a fesztivál legemlékezetesebb pillanatai között. A két és félórás koncerten Lovasi András teljes eddigi életművéből ízelítőt kapott a közönség, de hiába voltak dalok a Kiscsillag repertoárjából, sőt Bandi a hegyről szólólemezről is, egyértelműen a Kispál és a Borz slágerei vitték el az estét.
Euforikus élmény volt újra élőben hallani a Zsákmányállatot, a Húsrágó, hídverőt, az Emesét, az Autók a tenger felé-t, a Még egyszert és a többi legendás dalt, aminek a telt házas közönség mind kívülről fújta a szövegét.
Persze nem maradt el a kórusban elénekelt boldog szülinapot sem, meghívott vendégként pedig Németh Juci és a Varga Ferenc vonóstrió is színesítette a hangzást. Folytatás november 11-én az Arénában, ami már csak azért is kihagyhatatlan, mivel jelen állás szerint arra is van esély, hogy utána soha többé nem hangzanak el koncerten ezek a dalok.


Sörtúra
A fesztivál rengeteg off programja közül választani is nehéz, de a fröccstúra mellett a sörös az, ami a legnagyobb múltra tekint vissza és egyben a legnépszerűbb is. A program nagy vonalakban a következő: utazás busszal a szomszédos Magyarhertelendre, séta a közeli kilátóig és vissza, majd a Kapucinus Sörfőzde megtekintése, ebéd, na és persze a főzde létező összes sörének megkóstolása. Utóbbi kapcsán
nehezített pályát jelentett a tűző napsütés, aminek köszönhetően nagyjából 3 korty elég volt a kellemes szalonspicchez, fél üveg elfogyasztása pedig a konkrét részegség eléréséhez. És ekkor még délnél sem jártunk.
A főzde dolgozói mellett minden csoport kapott zenész túravezetőket is, a mi esetünkben Leskovics Gábort, Dióssy Ákost és Kispál Andrást. Túlzottan nagy szerepük nem volt, Lecsó eljátszott néhány dalt, miután már mindenki kellően hangulatba került, egyébként viszont kötetlen beszélgetést lehetett velük folytatni, illetve fotózkodni tetszés szerint. Délután 5 körül értünk vissza a kempingbe, a nap további részét némiképp homály fedi az elfogyasztott tetemes alkoholmennyiségnek hála, de ezzel együtt is abszolút megérte. :)



Régi és új külső helyszínek
A 10. évfordulóra a szervezők a plusz nap hozzátoldása mellett minden eddiginél több külső helyszínnel is készültek. Ezek lényegében már-már a Művészetek Völgyéhez és az Ördögkatlanhoz hasonló családi, összművészeti fesztivállá tették a Fishinget. A Fonó zeneudvarban a népzene szerelmesei találhattak jobbnál jobb fellépőket Lajkó Félixtől a Parno Graszton át a Cimbalibandig, a FOO Színházkert programjában pedig többek között a Baltazár Színház és a Nézőművészeti Kft. előadásai, vaalmint Mácsai Pál legendás estje, az Azt meséld el, Pista! is helyet kapott. A szintén most először megszervezett Gyermekbirodalom nevű helyszínen pedig a legkisebbek is találhattak kedvükre való elfoglaltságot.
Idén is volt Víziszínpad, aminek már az előző két alkalommal is csodájára jártunk:
annál menőbb helyre nem igazán lehetne koncerteket szervezni, mint egy olyan kis úszó szigetre a tó közepén, ahová csónakkal szállítják a fellépőket, a közönséget pedig a vízben és a stégen fürdőzők/napozók alkotják.
Ráadásul minden évben más zenekarok lépnek itt fel, ezúttal például a Kubalibre, a Mocsok 1 Kölykök, a Margaret Island és a Drastik Putto kapott leehtőséget. Alighanem mindegyiküknek az egyik legkülönlegesebb koncertélményük volt eddigi pályafutásuk során.



A tűzhöz közel
A kemping területén belül is volt idén egy teljesen új helyszín, ami egyből akkorát villantott, hogy többé elképzelni sem tudjuk nélküle a fesztivált. A tűzhöz közel színpad a Borfalu közelében kapott helyet, méghozzá az erdő közepén.
Már maga az oda vezető út is hihetetlenül hangulatos, pláne sötétben: nagyjából 100 méter hosszan egy falemezekkel kirakott kis ösvényt kellett követni, amit felülről színes fényekkel világítottak meg.
A név ellenére tábortűz nem volt, minden bizonnyal a fák közötti tűzgyújtási tilalom miatt. Maga a színpad leginkább egy fémből készült hagymára hasonlított, itt játszottak az előadók, de arra is volt példa, hogy egyszerűen csak előtte foglaltak helyet, a földön ülő közönséggel egy vonalban. A napot komolyzene és szólózongorás produkciók nyitották meg, majd Lévai Balázs beszélgetett olyan zenészekkel, mint Szeder, Víg Mihály, Dolák-Saly Róbert és Hó Márton (persze mindannyian hoztak magukkal hangszert is). Az éjjeli sávban pedig Bérczesi Róbert, Ripoff Raskolnikov, Frenk és a Gyík zenekar is fellépett.


Kánikula, viharokkal tarkítva
Ahogy minden fesztiválon, az időjárás itt is az egyik legalapvetőbb szempont. A Fishingnek ilyen téren legtöbbször szerencséje volt: olyanra talán nem is akadt még példa, hogy végig szakadjon az eső, mint mondjuk a Sziget története során többször is előfordult. Ezúttal a masszív kánikula volt jellemző, amit egyedül péntek délután szakított meg egy erős széllökésekkel kísért kiadós vihar nagyjából egy-másfél óra erejéig. De ez sem okozott nagy fennakadást, a programok bő fél óra csúszás után folytatódtak, éjjelre pedig azt is sikerült ledolgozni.
Szombatról vasárnapra virradó hajnalban volt még egy váratlanul jött zápor, ami a koncertekbe már nem zavart be, arra viszont pont megfelelt, hogy mindent csurom vizesre áztasson. Ez még annak is kellemetlen meglepetés lehetett, akinek a sátra nem ázott be, mivel pár órával később bontani kellett, ennyi idő alatt pedig esélytelen volt, hogy megszáradjon. Na de annyi baj legyen, alakulhatott volna sokkal rosszabbul is.