SZEMPONT
A Rovatból

Úgy érzik, életük legjobb döntése volt: 3 gyerekkel és egy lakókocsival vágott neki egy magyar család Észak-Amerikának

Egy év alatt Alaszkától Mexikóig jutottak. A gyerekek jártak sivatagban, őserdőben, hegyekben és kanyonokban, közben folyékonyan megtanultak angolul. Szüleik a legjobb iskolának tartják az utazás közbeni tanulást.


Egy 30 négyzetméteres lakásnak megfelelő lakókocsiban él tavaly nyár óta az ötfős család és nagytestű kutyájuk.

Most épp Mexikóban, de bejárták már Kanadát, az Egyesült Államokat és annak távolabbi pontját, Alaszkát is.

Az apa, Molnár Attila a sofőr. Két héttel az indulás előtt vizsgázott le a kamionnyi méretű szerelvény vezetéséből. A lakókocsi 3.5 tonna, és egy 2.5 tonnás személykocsi húzza. Korábban otthon csak kisebb lakókocsit próbáltak pár napig.

„Ez egy akkora lakás, mint az első otthonom volt Budapesten. 10 méter hosszú, majdnem három méter széles. Ha állunk, bővíthető az oldala, de utazáshoz vissza kell szűkíteni. A hálószobánkon túl van egy nappali és étkező rész meg egy konyha. Hátul pedig a gyerekeknek van egy emeletes ágyuk, ami igazából négyszemélyes. Van egy fürdőszoba, káddal kézmosóval és vécével – mutatja be Attila átmeneti otthonukat. Frissen elkészült családi házukat inkább kiadták, hogy elutazhassanak.

Nyolc hónap útvonala

Zsuzsa ötlete volt a hosszú kempingezés. Gyerekkorában

sokat sátoroztak a szüleivel, testvérével és Skodájukkal bejárták Európát. Emlékeiből úgy gondolta, az ő gyerekei is gazdagodnának az utazásokkal.

Férje egyetértett és a cél kiválasztásában sem volt vita. Egyikük az Egyesült Államokra, másikuk Kanadára volt nagyon kíváncsi. Ez lett hát a terv, megtoldva Mexikóval.

A szülők úgy gondolták, gyermekeik most vannak abban a korban, amikor a családdal töltött idő a legfontosabb, és már értékelik is a közös utazásokat.

Öt nagy bőrönddel vágtak útnak a 8 éves, nagyon kíváncsi Ábellel, a 6 éves, mindenkivel szót értő Borival, és a másfél éves, mindig mosolygó Ákossal.

A két nagyobb kapott egy dobozkát, amibe maguk válogathatták össze, milyen kincseket akarnak magukkal vinni. Került be ujjnyi műanyag figura és összegyűrt nagy plüss is. Pakoltak téli ruhákat is, mert fagypont körüli hőmérsékletre is készülni kellett. Vittek tanszereket, könyveket is. A kempingezéshez azonban kint kellett bevásárolni edényeket, tányérokat, ágyneműket, tisztítószereket. Echo kutya nem utazhatott velük, egy másik légitársaság vitte őt Montrealba pár nap múlva. Akkora vihar volt a landoláskor, hogy a villámlás miatt nem hagyhatta el a gépet.

„Plusz 8 órát várt ott szegény étlen-szomjan a ketrecben. Nagyon fáradt volt utána” – mesélte Zsuzsa.

Echo ma már élvezi a család adta biztonságot, a hosszú kirándulásokat, otthon pedig szívesen asszisztál Ákos játékaihoz.

Lassan egy éve van úton a nagycsalád és a szülők úgy érzik, életük legjobb döntése volt eljönni.

„Mindent megérnek az élmények, amiket a gyerekekkel együtt szerzünk. Így ők megtapasztalják az alsó tagozatos biológia és földrajz tankönyveket élőben, és mi is sokat tanulunk közben. Jártunk sivatagban, magas hegyeken, őserdőben, láttunk apályt és dagályt, vízesést, rengeteg különleges állatot, megtanultak angolul és mernek is beszélgetni, nyitottabbak lettek. Pár szót tudtak csak, amikor elindultunk, és ma már nagyokat trécselnek a kempingben mindenkivel” – mondja Attila.

Szerinte nem összehasonlítható könyvben olvasni vagy

látni olyan folyót, ami oda-vissza folyik, mert az apálykor kifele megy a víz, dagálykor meg befelé. Jártak Kanadában olyan helyen, ahol a világon a legmagasabb, akár 15 méter a különbség dagály és apály között.

„Délután úsztak a hajók kikötve a parthoz, 6 óra múlva visszamentünk és mind az oldalukra dőlve volt a földön. Másfél kilométerre volt akkor a tenger a kikötőtől, annyit el lehetett sétálni a száraz homokon. A halászok tudták, hogy három órájuk van, amikor ki tudtak hajózni. Élőben látni ezt felejthetetlen” – meséli az apa.

A Grand Canyon hatalmas méretei és a Niagara vízesés is örök élmény marad mindenkinek.

„A gyerekek megjegyezték, hogy zúdul le az a rengeteg víz. Ha máshol látnak egy folyót, azon gondolkodnak, hogy a Niagarában ennél is több víz folyik ebben a másodpercben is, meg éjjel is. Rácsodálkoznak a nagy természeti jelenségekre. Voltunk nagy városokban is, de mindenki kedvence a természet. Gyakran emlegetik a gyerekek a nemzeti parkokat és hogy

olyan erdőben kempingeztünk, ahol senki nem volt körülöttünk és csak a vadállatok hangját lehetett hallani"

– mondja Attila.

Pelikánok repülnek
;

Zsuzsa szerint Ábelre nagy hatással volt a San Franciscó-i Alcatraz is. A már csak turistalátványosságként működő börtön kapcsán sokat beszélgettek a szabadságról, törvényekről és ilyen intézményekről. Kanadába azért mentek, mert kíváncsiak voltak az európaitól eltérő tájra, a hatalmas hegyekre, az óriási távolságokra, a különleges növényzetre.

Kanada nagyon fejlett, a lakókocsizáshoz is jól kiépített a rendszer. Attiláék egy olyan alkalmazást használtak, amivel nemcsak kempingekben, hanem magánterületeken, farmokon, templomokban is meg lehetett állni egy-egy éjszakára. Voltak alpaka- és wagyu marha farmon, lovardában, borászatnál és sörfőzdénél is.

„Mexikóban még csak a kaliforniai félszigeten jártunk. Ez a rész leginkább a rendszerváltás környéki Magyarországra hasonlít. Elég szűkek és helyenként rosszak az utak. Sok mindent kell fejleszteni, kevés a kemping, azokban az áramellátás sem mindig megbízható és a vizet sem lehet inni. Kannákban lehet tisztított vizet venni. A táj itt is nagyon gyönyörű, de teljesen más, mint Kanadában. Sivatagos, kaktuszos, porosabb, szárazabb, de szép a tenger a sziklákkal” – összegzi Attila.

Elmondásuk szerint

Kanadában arra is figyelnek, hogy egyik tóról a másikra sem lehet azonnal átmenni, csak ha bemegy egy vizsgálóhelyre, ahol ellenőrzik, nincs-e alga vagy egyéb szennyező anyag a kajakon, hajón. Aki nem vizsgáltatja be, annak 48 órát várnia kell.

Ezzel szemben Mexikóban még a szemétkezelés is problémás, a szelektív hulladékgyűjtés sincs úgy megszervezve, mint Kanadában.

Voltak olyan helyen is, ahol napokig nem volt térerő Mexikóban és Alaszkában is. Utóbbi helyen épp probléma volt a lakókocsival is.

„Egy mögöttünk lévő autó jelezte, hogy füstöl a kerék. Elsőre azt hittem, hogy csak valamit rosszul látnak, a felcsapódó sarat nézik annak” – kezdi a történetet Zsuzsa. Kiderült az egyik kerékben tönkrement egy csapágy, a lakókocsi nem mozdult.

„Száz kilométerre volt a következő település mindkét irányba. Tehát a préri közepén, egy földúton álltunk három gyerekkel”

– mondja Attila.

„A tajgán!” – javítja nevetve Zsuzsa.

Nagy szerencséjük volt, mert ugyan csak napi 5 autó jár arra, de abból az egyik sofőrje nyugdíjazása előtt lakókocsi szereléssel foglalkozott. Ő segített leszerelni a rossz alkatrészt és megmondta, merre menjenek újért. Megadta a saját címét is, hogy aludhatnak náluk, ha nem járják meg a boltot egy nap alatt. Ezért csak egy képeslapot kért majd Magyarországról.

Egy kanadai házaspár a kutyájuk miatt hívta meg a családot, mert nekik is ugyanolyan fajtájú kedvencük volt.

„Három éjszakát aludtunk a kertjükben parkolva. Sokat beszélgettünk, minden este együtt főztünk, megtanítottuk őket gulyáslevest főzni, mert nagyon érdekelte őket a magyar konyha. A lovakért rajongó kislányomnak felnyergelte a saját lovát vendéglátónk. Az nagyon nagy élmény volt Borinak” – mesélte Zsuzsa.

Öt éve tervezik a nagy utat, de közben jött a Covid és az infláció miatt a benzin ára többszörösére nőtt Amerikában. Volt, amikor fájt a fejük a pénz rohamos fogyásától. A vártnál magasabb árak és a nem várt kiadások, mint új autóalkatrész és a járművek papírügyei miatti kétezer kilométeres kerülő jobban terhelték a bankszámlájukat, mint tervezték.

„Az otthoni költéseinknek a dupláját költjük el itt. Amerikában és Kanadában minden drágább, Mexikóban pedig a magyarországihoz hasonlóak az árak, pár dolog kicsit olcsóbb.

Itt most azzal spórolunk, hogy nem utazunk annyit, hosszabb távokat töltünk kempingben. Kis csillagtúrákat csinálunk, pár tíz kilométerre megyünk autóval – magyarázza Zsuzsa.

Amerikában nagyon sokan élnek állandóan lakókocsiban. Távoli munkavégzéssel keresnek pénzt vagy bérbe adják a farmjukat, otthonukat.

„Nemcsak nyugdíjas korban kezdik ezt az életet, hanem akár kisgyerekekkel is. Itt gyakoribb a home schooling, vagy inkább road scooling. Nem egyszerűen otthonról, hanem utazás közben tanulnak a gyerekek. Időnként bemennek vizsgázni, de online és a szülővel veszik át a tananyagot. Gondolkozunk mi is azon, hogyan lehetne hosszabb távon így élni”

– árulja el Attila.

De ahogy igazából a gyerekek miatt vágtak útnak, valószínűleg miattuk is fognak egy helyben maradni.

„Az otthoni barátokkal ma is beszélgetnek időnként, de úgy látjuk, jó lenne nekik hosszabban közösségben lenni vagy akár egy évig nem utazni, költözni. Érezhetően van igényük arra, hogy ne csak pár napos kempingbeli barátságaik legyenek, hanem egy kicsit hosszabb, elmélyültebbek is.”

A család szerint a kempingezés leginkább rugalmasságra tanít, sok minden változik és ahhoz kell igazodni, mindenkinek, a gyerekeknek is. Zsuzsa úgy érzi, ő már gyerekkorában is kapott ebből, de kell még fejlődnie neki is. Szeretne lassulást is tanulni a szerinte higgadt, nyugodt kanadaiaktól.

Mindkét szülő egyéves szabadságot vett ki, a pénzügyi területen dolgozó Zsuzsa minden idejét lefoglalja itt a 3 gyerek. Attilának is csak a a következő diplomájához szükséges plusz tanulás és az online vizsgák fértek bele. A szakdolgozatát veterán hajók felújításához szükséges műhely felszereléséről írta meg, útközben. Annyi mindent csinált már az életében, talán egyszer ezekkel fog foglalkozni.

„Informatikus vagyok eredetileg, dolgoztam nagyvállalatoknál, aztán a Bátor Tábor Alapítványnak voltam az ügyvezetője és önkéntese. Részt vettem a Budapest School egyik iskolájának megalapításában is, ott a vécépucolástól kezdve az ügyvezetésig mindent vállaltunk, hogy a picike szervezet gyorsan fejlődjön” – avat be korábbi életébe Attila.

Szerinte fontos, hogy most a gyerekekkel ennyi időt tölthettek együtt.

Otthon ha 8-10 órát volt a munkahelyen, alig jutott idő egymásra. Itt most közösen döntenek a programokról és közösen élvezik az élményeket.

Családi futás is indult, Attilának és két nagyobb gyermekének minden másnap 3 kilométer a cél. Zsuzsa pedig a legkisebb után fut egész nap.

„Ákos San Francisco körül tanult meg járni, azóta örökmozgó” - magyarázza apja.

A szülők esténként leírják, mi történt velük. Történeteik olvashatók blogjukon és Facebookon. Májusban pedig kiadják e-könyvüket az egy év kempingezésről, angolul és magyarul is.

Azt még nem döntötték el, mikor utaznak haza. Mexikóból észak felé veszik az irányt és az USA-ban vagy Kanadában ér véget az út. Eladják a felszerelést, aztán kitalálják, hogyan tovább. Úgy érzik, nincs vége az utazásnak, de még kérdés, hogy másképp, máshol vagy máskor folytatódhat-e.

A következő úthoz 8 éves fiúknak már üzleti terve is van. Zsebpénzéből összegyűjtött egy kenyérpirítóra és arról is döntött, milyen szendvicseket fog gyártani a kempingben. Ehhez még angol és spanyol nyelvű menüt is írt.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár
Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.


Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Máté-Tóth András: El tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült gondolt arra, hogy „megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem”
Némi humorral ezt válaszolta a vallástudós arra a kérdésre, Amerika megpróbálja-e befolyásolni a pápaválasztást. Máté-Tóth András szerint olyasvalakit választhatnak Ferenc pápa utódjának, aki folytatja az általa kijelölt utat.


Ferenc pápa halála után a temetésig a gyászé a főszerep a Vatikánban. Utána azonban amilyen gyorsan csak lehetséges, meg kell választani az új pápát. A folyamat ezeréves hagyományon nyugszik, miközben a kérdések, melyek foglalkoztatják a közvéleményt, nagyon is jelenkoriak. Mert nemcsak az a lényeg, hogyan választják meg a pápát, de ami még ennél is fontosabb, ki lesz Szent Péter trónján a következő pápa és milyen irányt képvisel majd?

Erről beszélgettünk Máté-Tóth Andrással, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének alapítójával, egyetemi tanárral.

– Hogyan választják meg a következő pápát?

– A pápaválasztás nagyon-nagyon ősi hagyománya a katolikus egyháznak, bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a katolikus egyház csúcsvezetőjét demokratikus úton választják, kétharmados többséggel. Csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak az újabb rendelkezések óta. Abban viszont nagyon különbözik a demokratikus választásoktól, hogy a konklávén belül már nincsenek egyeztetések, viták, lobbitevékenységek,

csak imádság és a leadott szavazatok ismertetése zajlik ezen az ülésen.

A pápaválasztás akkor sikeres, hogyha valaki a leadott szavazatok kétharmadát megkapja. Akkor megkérdezik az illetőt, hogy vállalja-e ezt a szolgálatot, majd azt is megkérdezik, hogy milyen nevet választ magának. A szavazócédulákat minden szavazási kör után eltüzelik. Amíg nem sikeres a választás, hozzákevernek egy adalékanyagot, és ettől fekete lesz a füst. Amikor azonban sikeres, akkor csak önmagukban elégetik a cédulákat, aminek szürke a füstje. Ezt a köznyelv fehér füstnek nevezi, és ekkor mondják azt a katolikusok, hogy habemus papam, azaz van, újra van pápánk.

– Tehát magán a konklávén nincs lobbizás, de korábban igen? Hogyan kell ennek a politikai hátterét elképzelni?

– Létezik egy pre-konklávé, ami nem konklávé a szó szoros értelmében, tehát itt nincs szavazás, nincs csönd, hanem imádság van. Nem kötelező a részvétel, de a bíborosok, akik részt vesznek, arról tárgyalnak gyakran napokon át, hogy mi a világegyház jelenlegi helyzete és küldetése. És itt különféle hozzászólások hangzanak el. Onnan tudjuk, hogy ez a pre-konklávé jelentős intézmény, mert

Ferenc pápa XVI. Benedek lemondását követően akkor vált hirtelen nagyon esélyessé a pápaságra, amikor ezen a pre-konklávén egy előadást vagy helyzetértékelést tartott.

Ennek a lényege az volt, hogy az egyház ne szorongó egyház legyen, mert a hit ellensúlyozza a szorongást, hanem kilépő egyház, amelyik hisz a megváltóban, akit követ és képvisel, és ennek révén áll bele a kulturális folyamatokba, és hirdeti az evangéliumot. Ez egy nagyon-nagyon lényeges álláspont volt, utólag látjuk, mert a bíborosok ennek a látásmódnak a képviselőjét választották Benedek utódjául.

– Jelenleg az egyházon belül milyen főbb irányzatok, szellemi áramlatok vannak? Mert nyilvánvalóan ezek határozzák majd meg az új pápa személyét.

– Ez nagyon-nagyon nagy feladat lenne, amire nem is vállalkozom, csupán a véleményemet tudom elmondani. Az a szolgálat, amit Ferenc pápa elvégzett, két szempontból mindenképpen egy új fókuszt helyezett az egyház önértelmezésének és működésének a középpontjába. Az egyik az az, hogy az egyház elsősorban ne saját magával legyen elfoglalva, hanem a rászorulókkal, a kivetettekkel, a menekültekkel, a betegekkel, a börtönben lévőkkel, a különböző egyházi bűncselekmények áldozataival. Tehát az egyház nem öncél. Sohasem volt öncél az egyház, de a modern világ folyamatai, például a szekularizáció miatt bizonyos értelemben támadottnak, fenyegetettnek érezte magát. Emiatt az egyház egy kicsit az önmegmaradására koncentrált, de legalábbis nehezen küzdött meg a kísértéssel, hogy ezt tegye. Ezzel szemben Ferenc pápa azt mondta, hogy ez nem jó út, hinni kell az evangéliumban. Az Istennek nem Isten a fontos, hanem az ember.

Az egyháznak ne az egyház legyen a fontos, hanem az egyháznak legyen az ember, elsősorban a szegény és üldözött ember a fontos.

Ez egy nézőpont felerősítése. Egyáltalán nem új tanítás, az evangélium, a Biblia óta ezt hirdeti a kereszténység, de ezt a modern világban új módon, új stílussal, új elszántsággal és új hitelességgel kellett újra feléleszteni. A másik pedig az egyház működésére vonatkozik, aminek az úgynevezett szinodalitás az alapja. Ez szintén kezdettől fogva jellemezte az egyház működését, ami azt jelentette, hogy mindenki, aki meg van keresztelve, vagyis tagja a katolikus egyháznak, egyben felelős is a katolikus egyház helyzetéért, sorsáért, működéséért, hitelességéért, azon a szinten, azon a helyen, ahol ő van, a lehetőségeinek megfelelően. A pápa ezt a szinodális, ezt az együttműködő, bevonó kommunikációs kultúrát nagyon felerősítette, és nemcsak mint stílust erősítette fel, de egyben jogilag is létrehozta a szinodalitás kultúráját, és egy útvonalat, agendát dolgozott ki az elmúlt hónapokban a tavaly bezárult globális szinódus záródokumentumának a gondolatai mentén.

Ez a szegények iránt elkötelezett és szinodálisan működő egyház a mainstream jelenleg, ez Ferenc pápa hagyatéka,

ennek mentén oszlanak meg a nézetek. Vannak, akik nagyon-nagyon támogatják ezt, vannak, akik meglehetősen, vannak, akik kevésbé, és van esetleg egy kisebbség, amely nem nagyon. Az a feltételezésem, hogy a pápa által megnyitott út többséget élvez a katolikus egyházban is, és a bíborosi testületben is, vagyis olyan valakit fognak választani, aki folytatja ezt az utat, nem olyat, aki valami más utat kínál, vagy javasol, vagy esetleg éppen egyenesen szembe menne ezzel az úttal.

– Buda Péter aTelexen arról beszélt, hogy Donald Trump megpróbálhatja befolyásolni a pápaválasztást. Ön mit gondol erről? Volt-e már hasonlóra példa a történelemben?

– Megértem Péter felvetését, aki valóban komoly szakértő egyházügyben, Vatikán-ügyben, és nyilván egyfajta titkosrendőrségi szempontrendszert is hitelesen tud érvényesíteni, de engedje meg, hogy egy kicsit humorosra vegyem a figurát. Azt el tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült, aki éppen a világrendet teszi tönkre, gondolt arra, hogy

„hát megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem.”

Szerintem érdemes lenne megtudni, hogy Trump hova árazza be a katolikus egyházat. Mikor ezt megtudjuk, majd még nagyobbat nevetünk. Keserűen, de még nagyobbat, mint amit az eddigi őrültségein nevettünk.

– A magyar bíborosnak, Erdő Péternek ön szerint van-e esélye? Beleillik-e abba a trendbe, amit ön mondott, ami azt a mainstreamet képviseli az egyházban, egyáltalán azt képviseli-e, amit Ferenc pápa képvisel?

– Formálisan Erdő Péter bíboros úr is természetesen esélyes, ugyanúgy, mint az összes többi jelenlévő bíboros. Úgy vélem, hogy Erdő Péter gondolkodása sokkal cizelláltabb annál, hogy könnyű legyen besorolni valamelyik kategóriába. Egy dolgot tapasztalhattunk, hogy

amikor ez a szinódusi folyamat 2022-ben elindult, akkor Magyarországon, ez, hogy úgy mondjam, takaréklángon zajlott, némelyek szerint kifejezetten ellenszélben.

De hogy ezért szabad-e a bíboros urat felelőssé tenni, azt őszintén szólva nem tudom. Tehát nem tudok válaszolni, hogy a bíboros úr valóságosan mennyire esélyes, mert nem vagyok sem jós, és még kevésbé vagyok klerikális bukméker.

– Arra gondoltam, hogy a magyar egyház sokak szerint az európai mainstreammel szemben erősen összefonódik a politikával, és emiatt nem éppen abba az irányba áll, mint amit ön elmondott, mint fő irányt.

– Úgy gondolom, hogy nem szabad az ilyen politikai mantrákat fekete-fehér igazságként kezelni. Az, hogy a Magyar Katolikus Egyház milyen viszonyban van a mai kormánnyal, nagyon összetett kérdés. Azért, mert maga az egyház nagyon összetett valóság. Az egyházba ugyanúgy beletartozik az a vidéki kis plébánia, ahol például én is katolikus vagyok, mint ahogy beletartozik a számtalan katolikus iskola, amelyik egyházi fenntartású, vagy beletartoznak a teológusok művei, akik katolikus alapon írnak teológiát, beletartoznak a szerzetesrendek, számos nagyon odaadó, nagyon elkötelezett szerzetessel, és folytathatnám a sort késő éjszakába nyúlóan. Azt állítani, hogy az egész katolikus egyház a világegyházi tendenciákkal szembe menve a politikának a szócsövévé válik, vagy kiszolgáltatottjává, vagy kiszolgálójává válik, ez olyan mértékben felszínes, hogy egyben botrányos is.

– Emberi számítás szerint valamikor május eleje–közepe táján már okosabbak leszünk?

– Úgy vélem, hogy a temetés után egy bő hét múlva újra lesz pápája a katolikus egyháznak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Költési időszakban vágtak ki több száz fát a gazdagréti Madárhegyen, minden szabályos
Szombaton felberregtek a láncfűrészek, hogy megtisztítsák az erdős területet egy új lakópark számára. A környékbeliek hiába tiltakoztak. Azt mondják, egyetlen megmaradt természetes pihenőhelyüket vesztik el.


Gazdagrétről szerintem azoknak, akiknek nincsen személyes kötődése, nyilván a Szomszédok jut eszébe. A televíziós sorozat 1999-ig futott, bár sokan a késői szocialista korral azonosítják. Azóta maga Gazdagrét is megváltozott, a panelek mellett egymás után épültek fel a domboldalon modern társasházak, lakóparkok is.

Érintetlenül maradt azonban több hektárnyi erdős rész, ami az ott lakók kedvelt pihenőhelye lett. Fák, bokrok és madárcsicsergés jellemezte a helyet – eddig. Ugyanis két hektárnyi erdő, amely két helyrajzi számon szerepelt, több tulajdonosváltás után a Bayer Construct nevű céghez került, amely 270 lakásos lakóparkot épít a Szent Angyalok Plébánia előtti lejtőn fekvő területen.

A harc a lakók részéről az erdős rész megtartásáért tavaly májusban kezdődött, amikor váratlanul favágók jelentek meg. Azt mondják, akkor meg tudták állítani a munkát, mivel a vállalkozó szerintük nem is rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Idén azonban minden szükséges papírjuk megvan, így szombaton fel is vonultak a favágók, és néhány óra alatt az összes nagyobb fát kivágták.

Munkában a favágók

A közeli cukrászda előtt Bodainé Klotz Adrienne vár minket, aki a terület megmentéséért létrejött Gazdagrétiek a Természetért Egyesület elnöke. Adrienne nemcsak természetvédő, de természetfotós is, a környék élővilágát szenvedélyesen dokumentálja. A maga által elkészített katalógus szerint 10 védett faj él a környéken. Egyelőre nem dokumentáltan van egy tizenegyedik, a pannongyík, amelynek eszmei értéke 250 ezer forint.

A terület, ahol az építtető felvonult, nem áll természetvédelmi oltalom alatt, valószínűleg spontán módon erdősülhetett be, így a szükséges engedélyek és eljárások után jogszerűen beépíthető. Adrienne azonban máshonnan közelít.

„Ha azt nézzük, hogy egyetlenegy 30–40 éves fa, amilyeneket itt is látunk, mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt, az nagyon-nagyon magas szám. Ha kivetítjük száz fára ezt az értéket, akkor 7,5 tonna jön ki, ennyi szén-dioxidot képes kivonni a légkörből. És itt 300, illetve 600 fáról beszélünk, melyek közül 300 gyümölcsfa.”

A lakóparkszerű beépítésű, társasházas övezet lakói számára a kis erdőcske a természet utolsó, könnyen elérhető darabja. A legközelebbi hasonló erdős rész a Sas-hegy, Rup-hegy és Budaörs, de ezek már másfél kilométerre vannak.

Adrienn véletlenül találta meg a cédulát, ami a fakivágás megkezdéséről szólt.

Vannak idősebb lakók is, akiknek ez megjárhatatlan távolság. Magam is láttam, hogy délutánonként nagyon sok környékbeli indul el kutyájával sétálni, eddig természetes volt, hogy a fák felé veszik az utat.

Pontosan mi is történt? A szövevényes történet kimerítően dokumentált. Maga a terület szántóföld besorolású volt, 2003-ban vált beépíthetővé, és Molnár Gyula akkori MSZP-s polgármester idejében adták el, 2008-ban. Azóta nagyon sok kézen ment át, szinte átláthatatlanok a tulajdoni lapok. Most pedig a Bayer Construct tulajdona, vagyis magántulajdon.

Bodainé Klotz Adrienne

Adrienne is elismeri, hogy a papírok szerint minden szabályos. Azonban szerinte az önkormányzat mégis léphetett volna. „Van egy állami rendelet, ami kimondja, hogy márciustól augusztusig, költési időszakban nem szabad fákat, bokrokat kivágni” - mondja.

Ennek ellentmond Újbuda Önkormányzatának közleménye. Szerintük éppen az a baj, hogy nincsen ilyen szabály. Ők ezt írják: „Újbuda Önkormányzata határozottan elítéli és ellenzi, hogy költési időszakban fákat vágjanak ki, annak ellenére, hogy ezt jelenleg jogszabályok nem tiltják. Ezen jogszabályok kötik meg az önkormányzatok kezét akkor is, amikor az ilyen tartalmú kérvényeket elbírálják.”

Az önkormányzat azt állítja, hogy a vállalkozó felé jelezték, költési időszakban ne kezdjék meg a fák kivágását. Azonban a hatályos jogszabályok szerint minden törvényi feltételnek megfelelt, kénytelenek voltak kiadni az engedélyt „300 engedélyköteles fa” kivágására.

Bodainé Klotz Adrienne szerint hozzáállására van más magyarázat is. Még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek az építtető céggel, amely két projektben is érdekelt a kerületben. Ebben a városvezetés vállalta, hogy minden jogszabályi és infrastrukturális feltételt megteremt az építkezések számára, cserébe a cég 192 millió forintot utal az önkormányzat számlájára, amely összeget „elszámolási kötelezettség nélkül, szabadon jogosult felhasználni, azzal, hogy kizárólag az Önkormányzat által priorizált, a kerület lakosságának érdekét szolgáló fejlesztési közcélok vagy közfeladatok finanszírozására köteles fordítani.”

A megállapodás szerint az első, százmilliós részlet után

a második részletet akkor fizeti ki a Bayer Construct, amikor a Madárhegy-projekt létesítésére vonatkozó építési engedély véglegessé válik.

A Bayer arról is posztolt, hogy a területen új, 1000 m²-es játszóteret, úk parkolóhelyeket, új sétányt építenek, valamint átalakítanak egy közlekedési csomópontot.

Az önkormányzat emellett kevésbé sűrű beépítésben egyezett meg a beruházóval.

Bodainé Klotz Adrienne szerint azonban ez nem elég. Úgy gondolja, ha az önkormányzat igazán meg akarta volna akadályozni a beruházást, változtatási tilalmat rendelhettek volna el, és felajánlhattak volna egy csereingatlant.

„A kelenföldi állomástól nem messze található egy nagyon magas épület, ami régen mint kollégium szolgált. Lehetett volna azt mondani, hogy akkor felajánlom az építtetőnek, cseréljünk.

Szerinte így a beruházó a pénzénél maradt volna. „És mi sem károsulunk azáltal, hogy a klímaválság kellős közepén eltűnik két hektár erdő”, ami Adrienne szerint 4–6 fok hűtést biztosított eddig.

Tavaly még ledöntötték a kordont, a talapzatban akkor egy fürgegyík hűsölt

Ez az ügy sem kerülte el a pártpolitikai csatározásokat. A felállás itt sajátságos. A természetvédők mellé Király Nóra fideszes politikus állt, annak ellenére, hogy 2018-ban épp a fideszes képviselők emelték meg a terület beépíthetőségét. De a tavalyi választások alatt a Fidesz polgármesterjelöltje egyértelműen a beruházás ellen kampányolt, és Klotz Adriennéket azzal vádolták meg, hogy Király emberei. Erről keserűen fogalmaz.

„Bemész egy önkormányzati ülésre, akkor mást se hallasz, mint hogy felsorolják Poncius Pilátusig, hogy ki a hibás. Erről szól az egész ülés, merthogy önök ekkor és ekkor ezt tették. Viszont a problémával nem nagyon foglalkoznak. Én így látom, hogy sajnos itt mindenből pártpolitika lesz.”

Tavaly ugyanis, amikor májusban elkezdődött volna a fairtás, éppen kampányidőszak volt. A civil egyesület tiltakozott, ami kapóra jött a politikai pártoknak mindkét oldalon. Ekkor kapták meg a civilek a fideszes bélyeget, miközben nyilván nem ők tehettek arról, hogy pont a kampány finisében történt, ami történt.

Ahogy sétálunk, gyűlnek a kutyát sétáltató környékbeliek. Megszólítják Adrienne-t, szomorúak, tehetetlenek. Tavaly több mint ötezren írtak alá egy petíciót, de nem számított semmit. Pedig az MSZP-s képviselő Keller Zsolt is aláírta, ahogy a fideszes Király Nóra, de aláírták a Momentum képviselői is, illetve Bakai-Nagy Zita polgármesterhelyettes is.

Adrienne egy fára mutat: itt egy őszapó fészkel. De tudja a többi madár költési helyeit is. Most már hiába, kordonok választják őt is el a halálra ítélt erdőtől.

Péntek este helyiek kis csoportja találkozott a cukrászda előtt. Elsétáltak a kék párnás kerítésekig. Búcsúztak az erdőtől.

Másnap reggel, szombaton megkezdődött a fairtás. A helyiek több tojást is lefotóztak a földön, annak ellenére, hogy az építtető cég megbízott egy alapítványt a madarak védelmének biztosításával.

Hétfőn már nemcsak a fákat, hanem a bozótot is irtják majd, ahol Bodainé Klotz Adrienne szerinte jellemzően az énekesmadarak fészkelnek. A kis erdő sorsa tehát eldőlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Szerintem ennyien még az életben nem voltak” - Ilyen volt az idei I Bike Budapest felvonulás
Rengeteg bringás vette birtokba Budapest utcáit szombaton: a 10. I Bike Budapest felvonuláson biztonságosabb, élhetőbb városért tekertek együtt a lelkes résztvevők.


Szombat délután több ezer biciklis gyűlt össze a Városháza Parkban, hogy részt vegyen a 10. I Bike Budapest felvonuláson. A rendezvény célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a budapesti kerékpáros közlekedés helyzetére, és megmutassák, hogy szeretnének egy biztonságosabb, biciklivel könnyebben bejárható várost.

A felvonulás a Városháza Parkból indult, majd a Kossuth Lajos utcán keresztül az Erzsébet hídon át a Lánchíd utcához érkeztek. Innen a Clark Ádám téren és az Alagúton át az Attila útra tekertek, majd újra az Erzsébet hídon haladtak át. A menet a Jane Haining rakparton, a Széchenyi téren, a József Attila utcán, majd az Andrássy úton folytatódott a Hősök teréig. Ezután a Dózsa György úton, a Népfürdő utcán és az Árpád hídon keresztül a Margitsziget Nagyrétjére érkeztek.

Egyik olvasónk, László szerint a szombati felvonulás épp ugyanolyan jó hangulatú volt, mint a korábbiak.

„Én 15-20 éve járok Critical Mass-re, majd utána az I Bike Budapestre, de szerintem ennyien még az életben nem voltak. A szervezők szerint jöttek Tirolból és Bécsből, de sok futár is kijött”

- mondta a bringás, aki útközben maga is sok külföldivel találkozott.

Szerinte a jó idő mellett azért is voltak sokan, mert egyre többen váltanak kerékpárra a fővárosban. László egyébként autós, de azt mondja, hogy az ő munkahelyén is érezhetően megszaporodott a reggelente bringával érkezők száma.

„Gyorsabb, kényelmesebb, sportos, egészséges. A közlekedési szabályok betartásában azonban van még hova fejlődni - négykeréken és kétkeréken egyaránt”

- tette hozzá.

A szokásos bringaemelés mellett a legemlékezetesebb pillanat számára az volt, amikor a menet egy pontján nem látszott a tömeg vége, pedig a csapat eleje akkor már Budáról ért vissza Pestre, míg a felvonulók másik fele át sem ért Pestről Budára.

Fotósunk ilyennek látta a szombat délutáni bringás felvonulást:


Link másolása
KÖVESS MINKET: