Színes Város: akik maguk szépítik Budapestet
A budapesti tűzfalak hosszabb távú kihasználásával és felújításával elsőként foglalkozó Színes Város Csoport alkotói eddig 12 ezer négyzetméter közfalat színesítettek ki Magyarországon. De mért ragad valaki festéket és eszközöket, és miért kezd el dolgozni - ingyen - a város szépítéséért? És vajon egy kategóriába tartozik-e egy vad graffiti és egy gyönyörű falfestmény? Erről is kérdeztük Flór Pétert, a Színes Város egyik vezetőjét.
- Mit jelent pontosan a Színes Város kezdeményezés? Hogyan merült fel az ötlet, hogy belevágjanak?
- Az adta az ötletet, hogy alapítónk, Megyeri András egy önkéntes program keretében Ghánában festett tűzfalakra képeket. Ő gondolt arra, hogy mennyire érdekes lenne megvalósítani ezt itthon is, ehhez csatlakoztunk, mi, többiek 2009-ben. Ekkor adtuk be a pályázatunkat a Norvég Alaphoz, az ő támogatásukkal tudtuk létrehozni a projektet. Célunk elsősorban, hogy színt vigyünk a hétköznapokba, megtörjük az egyhangúságot azzal, hogy kivisszük a művészetet az „utcára”, ahogy ez a koncepció Vásárhelyi Győző (sokan Victor Vasarely-ként ismerik – a szerk.) 1983-as könyvében felvetődött.
A Színes Város Csoport - ahogy ők fogalmaznak - Magyarország első "köztérszínesítő szervezete". Szeretnék, ha minél több kortárs, illetve társadalmi kérdésekre reflektáló festmény jelenne meg Budapest közterein, ahogyan azt Victor Vasarely 1983-ban megálmodta Színes Város nevű víziójában.
"A kiválasztott helyszíneken állami és civil szervezetek együttműködését szeretnénk elérni. Párbeszéd kialakítására törekszünk döntéshozók és alkotóközösségek, valamint várostervezők és városlakók között. Célcsoportjaink a városlakók, a művészek, a civil szervezetek, valamint a városképet alakító urbanisztikai és a meghatározó, állami- önkormányzati szervek. Programunk két alkotóelemre bontható: köztérszínesítés és oktatás."
Fényfestő partnerük a Laluz, pedagógiai programjuk pedig a Pillangóhatás Pedagógiai Program. Eddig körülbelül 12 000 négyzetméter falfelületet újítottak meg.
VIDEÓ: Színes Város - Mi neked a magyar?
- Hol bukkantak fel először a képeik? Hogy fogadták a képeket az emberek?
- Az első három helyszín a város kimondottan frekventált részén volt: a Széll Kálmán – akkor még Moszkva – téren, a Flórián téren és a Városháza parkban. Már az elejétől jóformán csak pozitív visszajelzéseket kaptunk.
hanem, hogy minél több alkotó nézőpontját jeleníthessük meg, minél izgalmasabb munkákat mutathassunk be a közönségnek, és hogy talán némileg formáljuk az egyébként még nem túlzottan kiforrott hazai közízlést. Mindezt úgy, hogy közben díszítjük is a várost mindenki megelégedettségére.
Így készült az Akácfa u. 27-ben a Színes Város festménye:
Dob u. 40.
A Kandó Suli homlokzata a XVIII. kerületben
- Mi a különbséget egy graffiti és a Színes város festményei között azon túl, hogy más-más stílusban készülnek?
- A graffitiből eredeztethetjük az összes további utcai alkotást is, de a graffiti nagyrészt illegális, jóval szabadabb, nincsenek műfaji korlátai. Hiszen az is graffitinek számít, ha valaki a festékes kannákból fest a falra valamilyen egyszerűbb ábrát, vagy szöveget - ami neki tetszik. A mi esetünkben, viszont engedélyektől függ, hogy mikor, milyen képet hozunk létre, mivel közterületre festünk. Minden kerületnek megvannak a maga sajátosságai, előírásai és ezeknek a figyelembevételével alkotunk általában.
- Milyen a viszonyuk a kerületekkel? Szoktak előzetesen egyeztetni az önkormányzatokkal és a lakókkal a képek témájáról?
- Szerencsére az önkormányzatok sosem voltak elutasítóak. Az engedélyekhez szükség van építészek közreműködéséhez is. Sajnos Budapest kissé túlbürokratizált engedélyeztetési struktúrával rendelkezik, de nekünk nagy segítség, hogy a Fővárosi Önkormányzat stratégiai partnerünk. A kerületi önkormányzatoknak és a lakóknak természetesen van beleszólásuk a dologba, és a véleményeket általában igyekszünk figyelembe venni. Egy olyan terv volt eddig, melyet egyértelműen visszautasítottak, ilyenkor újabb terveket készítünk, és addig dolgozunk, amíg megtaláljuk a megfelelő látványt az adott felületre, de az idei évtől szakmai zsűrivel is dolgozunk.
- Hogy tudják elkerülni, hogy politikai tematika kerüljön a képekbe? Mennyire adnának ennek helyet?
- Kifejezetten politikai témájú alkotások még nem készültek. Habár Orosz Richárdnak a „Mi neked a magyar?” c. pályázatra készült, Kertész utcai falfestményének van némi társadalomkritikai éle, ott megjelenik egyfajta – ha nem is politikai, de közéleti színezet talán. Elsősorban az a célunk, hogy minél több eredeti ötletet segítsünk megvalósítani.
– hiszen annak semmi köze nem lenne a művészethez.
Kertész u. 2.
Kertész u. 27., parkoló
- Hány művésszel dolgoznak jelenleg?
- Már elég jelentős művészeti bázissal rendelkezünk, de még mindig nincs túl sok „szakember”, aki ehhez értene igazán. Kb. 20-25 fővel szoktunk rendszeresen együttműködni.
- Hogyan választják ki az aktuális kortárs festőket, graffiti- művészeket, akik részt vehetnek a projektben, illetve a helyszíneket?
- A kurátorunk, Nádudvari Noémi válogatja a művészek egy részét, de jelentkezni is szoktak hozzánk. Illetve folyamatosan vadásszuk a tehetségeket. Elkezdtünk együttműködni több művészeti egyetemmel, kifejezetten azért, hogy fejlesszük ezt az ágat. A helyszínkeresés egyszerűen történik. Járkálunk a kerületekben és figyeljük, hogy milyen szabad felületek vannak még. Szerencsére a belváros túlnyomó része már szerepel a „fejünkben”.
- Szoktak-e adott köztéri helyet versenyeztetni az alkotók között? Illetve gondolkodnak-e abban, hogy díjat alapítsanak a legbefogadóbb kerület vagy a legnépszerűbb alkotás kapcsán?
- Egyre inkább ez történik, pont azért, mert sok művésszel dolgozunk együtt. Közönségdíjunk volt tavaly, melyet a ”Fecskés” festmény nyert el - BreakOne munkája. Szeretnénk a díjakat a fesztiválhoz kötni, az idén is.
- Szoktak-e külföldi művészekkel is együtt dolgozni?
- Tavaly rendeztünk egy saját fesztivált, ahová eljött egy lengyel, és egy román művész is a hazai művészek mellett. Idén is szeretnénk meghívni külföldi művészeket.
A "fecskés" kép
Kazinczy u. 37-41.
Kazinczy u. 45.
- Vannak-e Ghánán kívül olyan külföldi városok, ahol hasonló koncepció alapján dolgoztak vagy dolgoznak?
- Főleg Nyugat-Európában érdemes szétnézni. Az általunk látott példákból a Facebook-oldalunkon szoktunk válogatásokat bemutatni. Mindenhol különböző árnyalataira bukkanhatunk ennek a műfajnak pl.: Londonban Banksy alkotásai, aki Bristolból származik, és egyértelműen street art művész, de a svéd, berlini és izlandi urban art is nagyon izgalmas. Követendő példának Lengyelországot tartom, hiszen világhírű alkotásokat hoznak létre folyamatosan. Nagy különbség van természetesen a street art és az urban art között. Míg előbbi társadalomkritikai tartalommal rendelkezik, az utóbbi inkább "városszínesítő", díszítőművészet.
- Változott-e a Színes Város koncepciója az idők folyamán?
- Először a pályázathoz kapcsolódóan inkább csak Vasarely-ihletettségű festményeket hoztunk létre, és később kezdtünk el a mostani kortársalkotásokra, egyedi ötletekre fókuszálni. Állandóan figyeljük a nyugat-európai trendeket és azt látjuk, hogy a falfestészet folyamatosan képes megújulni, ahogy maga a művészet is valójában velünk változik, ettől izgalmas.
- Mely alkotásokra a legbüszkébbek?
- Mindegyik egy kicsit másért kedves. Nagyon szeretem például a ”Merlin falát”, hiszen igazán szimbolikus, több szempontból is… Magát a tűzfalfestészet-programunkat is ennek az elkészítésével indítottuk el. Valamint a Pöttyös utcai metrómegálló, mely a középiskolásoknak szóló „Pillangóhatás” pedagógiai programunk első helyszíne volt.
Kádár utca
Kazinczy u. 55.
- Dolgoznak újrahasznosított anyagokkal is. Hol találhatóak ezek a köztéri szobrok, alkotások?
- Sokáig a Flórián téren volt egy ülőalkalmatosság műanyagflakonokból készítve, de szépen színes betonhatásra beburkolva. A Széll Kálmán téren a Cellux csoporttal működtünk együtt, a ”Merlin falánál” is látható volt egy nagy, kerékpár- felnikből újrahasznosított gömbünk a Recycle Mission Hungary jóvoltából, egy évig.
- Terveznek-e még workshopokat tartani?
- Sokrétű civil összefogásként indultunk. Már az elején több workshopot tartottunk, ahol a falfestészet kultúráját próbáltuk meg az emberekhez közelebb hozni, begyűjteni az igényeket, véleményeket. Gondolkodunk rajta, hogy tartsunk a jövőben is, hiszen lenne rá igény.
Ha szereted a Színes Város festményeit, nyomj egy lájkot!
