Amikor az étkezés élmény! – teszteltük a St. Andrea Restaurant vacsoramenüjét
A St. Andrea Restaurant idén először mutatta meg magát a Gourmet Fesztiválon, és rögtön el is hozták a legjobb ételnek járó díjat, a "bárány-borjú, paprika, málna" névre keresztelt kreációjukkal. Nem sokkal később, különleges, csak az ételeket sejtető fotókkal borzolták a kedélyeket, így már mi sem bírtunk cérnával, és beültünk hozzájuk egy vacsorára.
Mutatok egy képet a sorozatból, ami őszintén szólva elsőre kifejezetten felbosszantott. Viszlay Márk készítette, aki eddig inkább divatfotózás terén mozgott otthonosan.
Nem meglepő módon, egy velős szlogen járt csak a kép mellé: „Az egyszerű mindig bonyolult. Az egyszerű a legnehezebb.”

Tehát akkor én most nézzem ezt a halat, és jöjjön meg az étvágyam? Egy pisztráng. Csak egy pisztráng és más semmi más?
Zsörtölődtem egy darabig, de ahogy újra és újra elém került a fotó, azt sem tudtam tagadni, hogy izgat. Hiszen a jó alapanyag minden. Majdnem minden! Azzal kezdődik a jó étel. És a varázslat, az meg úgyis ott történik majd, azt személyesen kell átélni. El kell menni érte!
Úgyhogy végül magamat is meglepve, egy abszolút szokatlan kampány hatására döntöttem úgy, hogy megnézem magamnak a St. Andreát, és bevallom, nagy kérdőjelekkel a fejemben vártam estét. Mert a séf, Barna Ádámmal főztjével még csak párszor találkoztam, de például a Gourmet Fesztiválos fogásukról is lemaradtam, és a vacsoraélményüknek még a közelébe se kerültem.
Pedig ez egy olyan hely, amit számon tartanak itt Pesten. Ez egy olyan hely, amit a gasztronómia megszállottjaként illik ismerni!




Vacsora, ami élmény. Ne fussunk el a szavak mellett, mert itt pont ezekben rejlik a titok. Hiszen van az az étterem, ahova azért mész, hogy az étvágyadat csillapítsd, és van az, ahol ennél többet vársz, ahol egy utazással ér fel az a pár óra.
A St. Andrea mind a belső tér hangulatával, mind pedig az ételekkel és italokkal kalandra hív.
Sokan azzal szoktak viccelni, hogy azokat a tányérokat, amiket elénk tesznek egy ilyen helyen, ők otthon már a mosogatóba hajítanák élből. "Mert olyan kicsi adagok. Ha-ha. Érted?" Nemértem. És nem vicces!
Attól, hogy nem öntenek eléd élből egy hordónyi savanyú káposztát, vagy nem dobnak az asztalra egy egész malaclábat, még nem kell agyérgörcsöt kapni az idegtől. Majd jönnek azok az ételek, szépen sorban. És hidd el, a végére nem csak a hasad telik meg, hanem a fejed is, új információkkal, és a lelked egy élménnyel.
Úgy gondolod, hogy nem éri meg kivárni? Azért hiszed ezt, mert még nem próbáltad!




És itt jegyezném meg, hogy a St. Andreában felszolgált adagok egyáltalán nem gyűszűnyi méretűek.
Aki itt nem lakik jól 6 fogás után, annak tényleg csak a kiló kenyeret tudom ajánlani.
De vegyük csak végig, hogy pontosan hány tányér kerül elénk egy este alatt, ha történetesen a 6 fogásos menüt választjuk:
"GREATEST HITS MENÜ"
Kezdünk az étvágyfokozókkal. Málnás és kolbászos falat, ehető kavicsok. És a kenyér meg a kacsazsír le is maradt a fotóról, pedig az olyan finom volt, hogy még 1-2 fogás között is majszoltunk belőle.



TAHITÓTFALUSI PISZTRÁNG édeskömény, bodza:

KACSAMÁJ birsalma, dió:

LECSÓ tojás:

SZARVASGERINC mángold, bogyósok:

UBORKA zöldalma, bársonyvirág:

LEMON TART:

És természetesen vannak levezető falatkák. Mondjuk ezen a ponton már éhség az nincs, és csak azért ugrik rájuk az ember, mert annyira ötletesen vannak tálalva ezek is:

(4 fogásos menü: 16.000 ; 6 fogásos menü: 19.000)
A menü számomra kikezdhetetlennek bizonyult. Nyilván ízlés kérdése, hogy a tökéletesen elkészített ételek mennyire jönnek be az embernek, hogy mennyire kapnak el az ízkombinációk valakit, vagy hogy mennyire főznek a szájíze szerint... de ami jó, az jó. A St. Andrea pedig kiemelkedően jó konyhát visz.