„Ha mögé néztek volna, akkor több ezer gyereket látnak sérülten, betegen” – teljes bizonytalanságban vannak a kupakgyűjtők
Talán mindenki találkozott már olyan jótékonysági felhívással, amely kupakok gyűjtésére, leadására buzdított, legtöbbször egy konkrét célt is megjelölve: egy alapítvány támogatását, vagy egy adott beteg gyermek gyógykezelésének segítését. A kupakokat hulladék átvételi helyekre viszik, ahol kilónként 60-80 forintot kaphatnak érte. Egy nagyobb műanyag zsák maximum 8-10 kilós lehet, ki lehet számolni, mennyi munka van a támogatás összekaparásában.
Történt ugyanis, hogy központosították a hulladékgazdálkodást, és a monopóliumot a MOL nyerte el. A vállalat létrehozta a MOL Hulladékgazdálkodási Zrt-t (MOHU), amely a MOL csoport részeként meg is kezdte a felkészülést a piac július elsején történő átvételére. Ekkortól az addigi átvevőhelyek csupán a kiskereskedelmi láncolat láncszemei lesznek, melyeknek kötelező továbbadni a MOHU felé az átvett hulladékot, megszabott felvásárlási áron.
Csakhogy az érintettek néhány nappal a rendszer indulása előtt sem ismerik a részleteket, és a kupakgyűjtések országszerte leálltak, hatalmas nehézségek elé állítva az érintett családokat.
Csepely Éváék évek óta gyűjtöttek kupakokat kisfiuk, Kornél kezelésére.
„Több százezer forint összejött évente. Nekünk az nagyon nagy segítség volt, hogy a gyereket el tudjuk rehabilitációra hordani” - mondja az édesanya.
Kornélról három évesen derült ki, hogy nyitott szívsövénnyel és kromoszómarendellenességgel született. 6 és fél hónapos kora óta West-szindrómás, ami az epilepsziának egy agresszív formája. Nem beszél, nem mutogat, nem szobatiszta, nem tudja megrágni az ételeket, rengeteg gyógyszert kell szednie.
„Most, 2-3 havonta hordjuk a rehabilitációra. Amikor 3 évesen kiderült, hogy nagyon nagy problémák vannak vele, akkor Sopronba hordtuk, most pár éve Solymárra, a Borsóházba. Létrehoztunk Kornélkának egy alapítványt, a Segíts Te Is Kornélon Alapítványt, azt gondolván, ha van egy számlaszám, akkor könnyebben megtalálnak minket a támogatások. Sajnos nem így lett, nem érkezik annyi pénz, hogy a gyereket tudjuk belőle fejlesztésre hordani.”
6-7 éve kezdtek el a kupakot gyűjteni. Akkor még 65 forintot adtak kilogrammonként, és Csömörre, illetve Tinnyére hordták.
Vettek egy egyterű autót, meg egy utánfutót, és így próbálták összeszedni mindenhonnan a kupakot. Csepely Éva szerint több százezer forint össze is jött évente. „Én azt gondolom, hogy két kezelés biztos, hogy kijött a kupakok árából évente.”
De ennél sokkal több kiadásuk van. „Például a sérült gyerekeknek három darab pelenka jár naponta. Az én kisfiam 13 éves, azt a három darab pelenkát szerintem hajnal 4-től délelőtt 10 óráig elfogyasztja.”
A többit saját zsebből kell megvenniük. „Most már nem lehet közgyógyra felíratni, mert kivonták a közgyógyos keretből. Így 300 forint darabja. 8 és 10 darab között fogy el naponta. Hat csomag pelenkát szoktam venni Korinak. Egy csomag pelenka 9000 forint. Úgyhogy 6x9, vagyis 50 ezer forint csak a pelenka. Nem beszélve arról, hogy szedi a gyerek az epilepszia-gyógyszereket. A támogatott gyógyszer nem igazán hatásos, viszont mióta a CBD olajat szedi, rohammentes.”
Ez viszont 26.500 Ft, és 25 napra elég.
- mondja Éva.
Dolgozni az ápolás mellett nem tud, így a 208.800 Ft otthon ápolási díjból, a 23.300 Ft-os emelt családi pótlékból, meg a kislányuk után járó emelt családi pótlékból élnek.
„Az apa fizetése meg megy a millió hitelre, amit felvettünk, hogy Kornélkának biztonságos környezetet tudjunk nyújtani. Korábban egy társasházban laktunk 49 négyzetméteren, de a Covid ideje alatt, amikor a gyerek be volt zárva kiköltöztünk onnan. Egy súlyosan és halmozottan sérült gyereknek elég nehéz megmagyarázni, hogy nem mehet ki, mikor önállóan csak járni képes, és nem csinálhatta még azt sem. Akkor határoztuk el, hogy veszünk egy családi házat. Egy jövedelemre 4 és fél millió forint hitelt kaptunk. Azóta építgetjük ezt a házat, hogy Korinak biztonságos legyen. Kértünk arra is segítséget, benne voltunk a televízióban, de senki nem jelentkezett. Illetve egy vállalkozó jelentkezett, aki egy fél évig váratott magára, hogy ő majd jön és segít nekünk lakhatóvá tenni az ingatlant, majd ennyi idő után végül csak annyit mondott, hogy sorry, de nem tud jönni.”
A szülők mindent megtesznek, hogy Kornélt folyamatosan hordhassák rehabilitációra.
„Éppen a héten kértem egy terápiás javaslatot a Borsóháztól. Azt írják: Az elért eredmények és a további fejlődés érdekében Kornélnak kifejezetten javasolt az elkövetkező egy évben a komplex program folytatása. Javasolt terápiás intenzitás, egy-másfél havonta egy hét. A terápia költsége: a komplex napi 2+2 órás terápiás program kedvezményes ára 160.000 Ft/hét. Hosszú távú előfinanszírozás esetén további kedvezményt biztosítva 155.000 Ft/hét.” Kornél és családja vidékről érkezik, számukra szállás szükséges, melynek ára 50-60 ezer forint.
Évának fogalma sincs, ha kiesne a kupakgyűjtés, miből pótolnák ezt az összeget. Már most is nagyon nehéz helyzetbe kerültek.
Nagyon sokan vannak ebben a helyzetben.
A MOL annyit közölt, hogy „már folyamatban vannak azok az előkészületek és megállapodások, amellyel biztosítjuk, hogy folytatódhasson a karitatív célokra történő kupakgyűjtés.” Most kötik a szerződéseket a gyűjtőpontokkal és hulladékhasznosítókkal, és azon dolgoznak, „hogy a karitatív célokra történő kupakok átvétele folyamatos legyen.”
Bigus Árpádné Melinda egy ilyen gyűjtőpontot vezet, de őt még nem keresték, így egyelőre teljesen leálltak. Pedig szerinte már eddig is nagyon nehéz körülmények között dolgoztak.
„Ez a kupakgyűjtéses dolog tíz évvel ezelőtt kezdődött. Nyilvánvalóan a kényszer vitte bele az embereket abba, hogy a pénzszerzésnek ezt a módját válasszák. Ott voltak azok az emberek, akik otthon gyűjtögették, és a kis szatyorkájukkal elvitték egy gyűjtőpontra, az a gyűjtőpont több zsákkal elment egy nagyobb gyűjtőpontra, tehát ez egy óriási összefogás volt, ami ismeretlen emberek munkáját hozta össze, és lettek belőle kamionnyi leadandó mennyiségek.”
Melinda szerint mindez hosszú évek alatt fejlődött egy kvázi országos hálózattá. Mindig voltak rászorulók, főleg beteg gyerekek, és olyanok, akik megpróbáltak segíteni rajtuk.
„Valamikor régen a 10 forint is szép pénz volt érte, most 85 forintért vesznek át 1 kiló kupakot. Vannak olyan közbenső átvevők, akik ennél jóval kevesebbet adnak érte, de a kényszer nagy úr, tehát sokan voltak olyanok, akik akár 40 forintért is leadták inkább, mert egyben pénzt kaptak, még ha az 20 ezer forint is volt.”
Egy zsák kupak nagyjából 800-1000 Ft-ot ér, egy kamionnyi 4-500 ezer Ft-ot. Ez a mennyiség durván egy év alatt jön össze egy kiterjedt támogató hálózattal rendelkező gyerek részére.
„A rendszer nagyon sokáig jól működött, mert az ár és a költség aránya elég jó volt ahhoz, hogy megérje csinálni. Mára jutottunk el oda, az üzemanyagár-robbanásnak köszönhetően, amikor már mi is úgy éreztük, meg kell fontolni azt, hogy egyáltalán megéri-e.”
Ebben a helyzetben jött az új szabályozás, ami fenekestül felforgat mindent.
„A július elsején érvénybe lépő új szabályozás szerint a hulladékhasznosítók már csak szerződéses jogviszony keretében, a MOL-lal együttműködve tudnak dolgozni.”
Melindáék attól tartanak, hogy ha marad is a kupakgyűjtés, jelentősen csökkennek majd az átvételi árak, mert minden egyes hulladékhasznosító csupán egy közbenső átvevőhely lesz.
„De közben arról beszélünk, hogy vannak olyan élethelyzetben lévő családok, ahol nincs más forrás segíteni a beteg gyermekeken, ritkább esetben felnőtteken. Ezek a beteg gyerekek innentől kezdve, miután nincs mivel visszapótolni ezeket az összegeket, nem fognak eljutni például a Borsóházas kezelésre, amire egyébként nagyon nagy szükségük lenne. Illetve nem lesz mondjuk pelenka, nem lesz állítógép, vagy egy olyan műtét, amiért fizetni kell, mert nem fizeti a társadalombiztosítás, vagy olyan gyógyszer, amit szintén nem, vagy ha támogat is a TB, akkor olyan az ára, hogy nem tudja megfinanszírozni a család. Tehát ez pótolhatatlan.”
Rainiss Andrea egyesülete egy gyűjtőszívet működtetett, ahová a kupakokat dobálhatták. Most az is zárva van.
„Pár évvel ezelőtt az egyesületünknek az egyik tagja azt mondta, hogy mit szólnátok hozzá, ha mi is egy kupakgyűjtó szívet készíttetnénk. Akkor még Magyarországon csak egy-kettő ilyen szív volt. Megálmodtunk, megcsináltuk. Most is kiráz tőle a hideg, hogy ezalatt a közel három év alatt húszszor ürítettük, és mindig volt mellette még több zsák, hozták pluszba.”
Az első adagot Szentkirályszabadjára vitték, mert nem találtak más elérhetőséget. „Örültünk, hogy valaki fogadta. Ott egy gyönyörű szép kislány feküdt az ágyban, mozdulatlanul. Mutatta az anyukája, hogy köszöni szépen, nézze meg, őneki van ez a kupakgyűjtés.”
„Később elvittük a Fanni Házat Támogató Alapítványnak. Ott a gyerekek, felnőttek közösen átválogatták, és amikor már összegyűlt egy nagy autóra való, akkor elszállították valahová, ahol úgy tudom, kilónként kaptak 80 forintot. Mi tehát az értékesítésben nem vettünk részt, csak a segítséget adtuk.”

Andrea azt mondja, végtelenül szomorú, hogy a teljes bizonytalanság miatt most le kellett állniuk.
„Ez a pénz, amit gyűjtöttünk, nemcsak mi, hanem mások is az országban, a beteg gyerekek javára lett félrerakva és gyűjtve, ezzel támogatva olyan gyerkőcöknek az életét, akik valamilyen oknál fogva sérültek, betegek. Ebből tudták őket elvinni kirándulni, vagy kezeléseket támogatni.”

Andrea szerint még az utolsó héten is volt olyan, aki közzétette, négy tonnát gyűjtöttek.
„Az a baj, hogy ha valamit létrehozunk, és ez elkezd működni, azután valaki azt mondja, hogy innentől ez másképp működjön, senki nem néz mögé” - mondja.