„Ezeknek a gyerekeknek a 70-80%-a még sosem fogott a kezében LEGO-t” - Bata Boglárka, a Kárpátok Alapítvány-Magyarország igazgatója
- Magyarország hogy áll ezzel a problémával nemzetközi összehasonlításban?
- A KSH és az Eurostat adatbázisaiból ismert, hogy a gyermekszegénység aránya (jövedelmi szegénységben élő 0–17 éves gyermekek aránya) Magyarországon 11,5 százalék volt 2019-ben, míg az EU28 országainak átlaga 20,2 százalék volt 2018-ban.
Amíg Magyarországon 2019-ben a gyermekek 13,1 százalékát érintette a súlyos anyagi nélkülözés addig az EU28 átlag e tekintetben csupán 6,5 százalékos. Illetve hazánkban a gyermekek 22,4 százalékát érintette szegénység vagy társadalmi kirekesztés 2019-ben, az EU átlag e tekintetben 24,2 százalékos.
A jövedelmi szegénység terén valahol a középmezőnyben vagyunk az EU tagállamok ragsorában, a másik két mutatót tekintve (amelyek nem csak a jövedelmet vizsgálják) inkább a mezőny vége felé található Magyarország.
Alapítványunk nemrégen készíttetett egy tanulmányt, amely az Észak-Magyarországi és Észak-Alföldi régiókban a nyolc év alatti gyerekek számára (azaz kisgyermekkori, kora gyerekkori) rendelkezésre álló oktatási, nevelési, gondozási intézmények, szolgáltatások, programok elérhetőségét illetve minőségét vizsgálja.
Elmondható, hogy hazánkban több olyan szolgáltatás is létezik, amely fontos e tekintetben, mint például a védőnői hálózat vagy a Biztos Kezdet gyerekházak.
Illetve fontos vívmány, hogy Magyarországon ma már három éves kortól kötelező az óvoda.
Ennek köszönhetően a gyerekek hátrányainak kompenzálása már a korai életévekben megkezdődhet. (Szlovákiában például csak 2021-től fogják bevezetni a kötelező óvodát, és akkor is csak öt éves kortól.)
Ugyanakkor ez a tanulmány arra is rámutat, hogy komoly problémák, illetve hiányosságok is vannak ezeken a területeken. A hátrányos helyzetű térségekben például kevésbé működnek hatékonyan ezek a szolgáltatások, illetve kevésbé elérhetőek. Gondoljunk csak arra, hogy az óvodák nem olyan jól felszereltek, mint például egy fővárosi intézmény, vidéken kevesebb a pedagógus, a védőnő, sokkal leterheltebbek a szakemberek. A hátrányos helyzetű térségekben, településeken nem olyan minőségű az oktatás, az egyéb szolgáltatások, mint például egy nagyobb városban, vagy a fővárosban. Jól láthatóvá tette például a különbségeket, amikor a koronavírus járvány miatt a gyerekeknek és pedagógusoknak át kellett állniuk a digitális oktatásra. A középosztálybeli családok, gyerekek és felkészültebb iskolák könnyebben át tudtak erre állni. De a hátrányos helyzetű gyerekek nem vagy csak nehezen tudtak bekapcsolódni a digitális oktatásba, mert ha esetleg rendelkezésükre is állt okos eszköz, nem volt internet elérhetőségük. De ha netán volt otthon okos eszköz, az internet előfizetés drága, illetve ismerni kellett a szükséges szoftverek működését is, és az áramfogyasztás is megnőtt emiatt, ami rendkívül nagy terhet jelentett ezeknek a családoknak.
- Azt tudná érzékeltetni, hogy az ott élő gyerekek – a nyilvánvaló anyagi nélkülözés mellett – mekkora hátránnyal indulnak az életben az átlaghoz képest?
- Ezek a gyerekek nélkülözésben, szegénységben élnek, rosszak a lakhatási körülményeik. Sok helyütt hiányzik az alapvető infrastruktúra, a háztartásokban a közművek. Még ha van is vezetékes víz vagy villany, a fűtés gondot szokott okozni. Illetve zsúfoltabban is élnek, akár többen is egy szobában. Sajnos az energiaszegénység miatt nehezen tudnak otthon tanulni a gyerekek. Az egészen kis gyerekek esetében jelentős a játékok hiánya.
Például egy olyan játék, ami egy középosztálybeli családban alapvető, egy labda, vagy egy kisautó a mélyszegénységben élő családok számára sok esetben luxuscikknek számít.
Addig, amíg az élelmet is nehezen tudják beszerezni, nem tudnak költeni ilyesmire. Holott a legfrissebb kutatások alapján elmondható, hogy életünk első kettő, vagy három évében alapozódnak meg azok a készségeink, képességeink, amelyekre a későbbiek során további fontos készségek épülnek, és amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy sikeresek, eredményesek legyünk életünk további részében. Az első két-három év a legérzékenyebb időszak az agyunk fejlődése szempontjából, ekkor fejlődik a leggyorsabb ütemben. Két éves korig másodpercenként átlagosan 1.8 millió új idegpálya jön létre, amelyeket a környezet megerősít vagy gyengít. Az ebben az időszakban nyújtott gondoskodás, vagy hiánya, a külső hatások (mint a szegénység, nélkülözés és stressz) nagyban befolyásolják jövőnket, életünk sikerességét.
Nagyon fontos, hogy ebben a korai időszakban a szülők/gondviselők által teremtett kiegyensúlyozott fejlődést támogató környezet stabil, és biztonságos legyen, a gyermek megfelelő táplálékban részesüljön, és biztosítsák korai játékos tanulását érzelmi és fizikai szükségleteit figyelembe véve.
Kutatások bizonyítják, hogy a gyerekek, akik stresszhelyzetben, szegénységben élik első éveiket, akiket elhanyagolnak, bántalmaznak, nem megfelelően táplálnak; sokkal nehezebben érik el képességeik maximumát, találják meg helyüket a világában.
Ha biztosítjuk, hogy a perifériára, krízishelyzetbe került gyermekek is megfelelő gondoskodásban, táplálkozásban, egészséges és biztonságos környezetben, minőségi oktatásban részesüljenek; későbbi életéveikben sikeresebbek lesznek, amelyet átörökítenek, az elsajátított mintákat átadják gyermekeiknek. A korai életévekbe történő befektetés tehát mindannyiunk érdeke.



