A világ legjobb női séfjével beszélgettünk
Ana Roš neve talán nem cseng ismerősen mindenki számára, pedig egy olyan hölgyről van szó, aki bizony elég sok mindent letett az asztalra (szó szerint is). Melania Trump, az amerikai first lady után ő a második leghíresebb szlovén hölgy a világon, miután 2017-ben őt választották meg a világ legjobb női séfjének.
Szombaton a Gourmet Fesztivál színpadán fog főzni a közönségnek, ennek apropóján érkezett Budapestre. Mi pedig el is kaptuk egy gyors interjúra.
- Milyen indíttatásból választottad a szakács szakmát? Hiszen voltál már válogatott síelő, balett-táncos, és majdnem brüsszeli diplomata is. Mi vezetett végül a főzéshez?
- Nem igazán választottam, inkább a szakma talált meg engem, és én nem igazán tiltakoztam ellene. Miután lediplomáztam, megismertem a páromat, és nekik volt egy éttermük. Én épp ekkor kaptam egy brüsszeli diplomata állásajánlatot, de inkább adtam magamnak még pár évet, hogy meglássam, mit hozhat nekem egy ilyen vendéglátós kihívás. Mivel a férjem éttermével, a Hisa Frankóval is kellett foglalkoznunk. Először csak a szervizben segédkeztem, majd 2002-ben kerültem a konyhára.
- Szóval sosem gondoltad, hogy egyszer séf leszel?
- Nem, soha. Egyébként azt hiszem, nekem sosem volt semmilyen elképzelésem arról, mi szeretnék lenni, mint ahogy általában a gyerekek elképzelik, mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek. Egészen kiskoromtól kezdve síeltem és balettoztam egyszerre. A síelést a balett miatt hagytam abba, hogy jobban tudjak rá koncentrálni, de sajnos a bal lábamra lesérültem, és nem tudtam tovább folytatni. Ez időtájt nem is igazán tudtam, mi fog velem történni, ezért csak tanultam és tanultam, vártam, hogy majd jöjjön valami, ami érdekelhet.

- Gyakorlatilag te vagy az első szlovén, aki a hazád konyháját bemutatta a világnak. Hogyan jellemeznéd a szlovén konyhát?
- A szlovén konyha egy hatalmas olvasztótégely. Rengeteget merít a szomszédos konyhákból, a magyar, az osztrák és a balkáni kultúrából.
Mivel Szlovénia földrajzilag nagyon sokszínű, az alpesi hegyektől a tengerpartig, minden megtalálható nagyon kicsi területen, ezért területenként nagyon változó a gasztronómia.
- Szlovéniában még nem értékel a Michelin, pedig rengeteg ember szerint az éttermeteknek már rég kellett volna kapnia csillagot. Szerinted ez előfordulhat a közeljövőben?
- Nos, találkoztam márciusban a Michelin igazgatójával, és meghívtam magunkhoz. Erre azt mondta nekem 400 ember előtt, hogy nagyon szívesen ellátogat hozzánk, és
- szóval reméljük a legjobbakat.
- Mit fogsz főzni most itt nekünk?
- Édesvízi halakat hoztunk szárított céklában marinálva, fermentált káposztalével és tökmagolaj emulzióval. Számomra ez egy nagyon különleges étel, amikor először megkóstoltam, felkiáltottam, hogy "Váó! Na ez hal!" Ezen kívül még lesz marhanyelv fésűkagylóval, dashival és füstölt zeller alaplével. Ezek nagyjából bemutatják, milyen ételeket kínálunk mi otthon.

- Ettél már magyarországi éttermekben?
- (Nevet) Igen, nagyon sokban! Tizenöt éve voltunk itt a férjemmel és egy nagy fehér kutyával, ami végighúzott engem a városon. Azt hiszem akkor még csak 3 éve voltunk együtt a férjemmel, és egy Clio hátsó ülésén aludtunk. Akkoriban még elég hipsterek voltunk (nagyon nevet). Nagyon sok helyen ettünk, és imádtuk, de akkoriban még ugye nem voltak igazán nagy éttermek, úgyhogy most, hogy másodjára itt vagyok Budapesten - olyan 35 perce! -, remélem, lesz lehetőségem sok mindent végigkóstolni.
- Meddig maradsz?
- Vasárnapig. Úgyhogy remélem, tényleg minél több helyre el tudok menni, mert imádom a karakteres magyar konyhát, és hála istennek, most nem egy Clio hátsó ülésén kell aludnom!