SZEMPONT
A Rovatból

"A mai napig kapok halálos fenyegetéseket" - egy egykori skinhead bandavezér története

Budapesten járt Christian Picciolini, aki mélyen megvetette a zsidókat és a melegeket, ütötte-rúgta a feketéket. Ma a nyitottságot és az együttérzést hirdető aktivisták egyik legnagyobbika.


Christian Picciolini történetére azt mondhatnánk: egyedülálló. Amerikai skinhead bandák szélsőségesen rasszista vezetője volt, akit csak ideológiája szerint kivetendőnek vélt, társaival együtt ütötte-rúgta, hangosan kiáltva a fehér emberek tisztaságát és mindennél feljebb valóságát. Aztán történt valami, ami miatt mindezzel felhagyott. Alapított egy új szervezetet: a Life After Hate-nek (Élet a gyűlölet után) éppen az a célja, hogy megkeressen és a helyes útra segítsen minél több embert, aki bármilyen radikális csoport része.

Egymás maradéktalan tiszteletére, nyitottságra, odafigyelésre, megértésre ösztönöz.

Nem "elfogadásra", nem "toleranciára", hangsúlyozza: ezeket a szavakat nem szereti, mert olyasmit sugallnak, hogy a másikat csak megtűrnünk, eltűrnünk kell.

Azt mondhatnánk, hogy egyedülálló a története... pedig nem az. Mert rettenetesen sok ember van a világban - körülötted, körülöttem is - , akit magával ragadott valamilyen ideológia, valami, ami helytelen, ellenséges, erőszakos és gyűlölettel teli alapgondolatokon nyugszik. És, hála többek között Christian mozgalmának, rengetegen már a jó útra tértek.

IMG_0266k2

A 43 éves férfit a Hősök Tere kezdeményezés hívta meg fővárosunkba, hogy elmesélje, min ment keresztül. Több könyvet is írt már, amely saját tapasztalatain alapul, két éve pedig kiadta önéletrajzi kötetét. Az ELTÉN tartott előadását lankadatlan figyelemmel hallgatta az egész közönség.

Önbizalomhiány, kétségek és magányérzet: mindennek a gyökere

Árulkodó nevéből sejthető is, hogy Picciolini olasz családból származik. Tizenegynéhány éves korában szülei úgy döntöttek, Amerikában telepednek le. Bevándorlók voltak, folyamatos előítéletek áldozatai. Őket és fiukat is állandó csúfolódás, kirekesztés érte: a nevük miatt, a nyelvtudásuk miatt, bármi miatt. Christian sem tudta magáról, hogy kicsoda. Olaszként vagy amerikaiként próbáljon beilleszkedni?

1987-ben, 14 évesen az utcán álldogállva, saját életén merengve szívott egy füves cigarettát. Egyszer csak megállt mellette egy autó, amiből kiszállt egy kopaszra nyírt, 30 körüli férfi. Kivette a kezéből a jointot és eltaposta.

"Nem tudod, hogy ez az, amit a kommunisták, a zsidók akarnak, hogy csinálj magaddal?!" - ripakodott rá.

Christian meg csak nézett: azt sem tudta, mi az a kommunista, mi az a zsidó, vagy mi az, amire ez a férfi céloz.

Egyet tudott biztosan: hogy nagyon magával ragadta a férfi tiszteletet parancsoló, erős megjelenése. Olyan akart lenni, mint ő.

Két héttel később piros biciklijével tekert egy meccsre, amikor hirtelen megtámadta őt két afroamerikai, és elvették a bringáját. Ez az egyetlen dolog kellett ahhoz, hogy minden, amit a skinheadektől hallott, bizonyosságot nyerjen számára.

Soha azelőtt nem látott erőszakos, drogos vagy bajkeverő feketéket.

Ennyi kellett csak. A skinheadeket okosnak tartotta, identitásukat pedig követendőnek.

A tinik ugyanis, tudjuk jól, identitást keresnek. Közösséget, amibe beilleszkedhetnek. "Célt keresnek, azt akarják, hogy számítsanak" - magyarázza Christian az előadáson, majd széttárja a kezét: ő ekkor találta meg a családját, a hovatartozását és a céljait. S ezzel együtt azok a szavak, amelyek a szeretetről, büszkeségről, származásunk megvédéséről szóltak, átváltoztak azzá, hogy gyűlölnöd kell az ellenségedet.

Valódi családja, azaz szülei ekkor már rég a kis chicagói üzletükkel foglalatoskodtak. A hét minden napján dolgozniuk kellett, hogy eltartsák magukat. Fiuk persze akkor még nem értette ezt, csak annyit érzett, hogy anyja és apja elhagyta őt.

IMG_0271k

Útkeresőből vezér

Két évre rá, hogy Picciolini csatlakozott a Chicago Area Skinheads-hez (CASH), börtönbe került a bandavezérük, immár másodszor. A vezető szerepet pedig a 16 éves olasz fiú vette át. Erre a hatalomra volt szüksége világéletében - legalábbis így hitte.

"
Hirtelen olyasvalaki lettem, aki meg akarta semmisíteni a világot.

- mondja a közönségnek a legnagyobb természetességgel. Aztán több bandával került összeköttetésbe, egyesítette sajátját például a Hammerskin Nationnel is, a világ legvéresebb, leghalálosabb skinhead egyesületével.

Képkivágás

Kép: hammerskins.net

Mivel a zenének óriási toborzó ereje van, két évvel később - akkor már a saját maga által alapított White American Youth nevű szervezet mellett - alapított egy skinhead zenekart is Final Solution néven. Az első ilyen jellegű banda volt, amely az Egyesült Államokon kívül is koncertezett. Egyszer, a németországi Weimarban 4000 skinhead előtt játszottak.

Amikor véget ért a fellépésük, a közönséggel együtt a városba tolultak, hogy terrorizálják a lakosságot.

"Felszínes dolgok hoztak össze bennünket" - mondja Christian.

IMG_0262k

Aztán jött a fordulat...

19 éves korára már teljesen megszűnt a kapcsolata szüleivel. Ekkor azonban történt valami, amire talán nem számított. Vagy legalábbis nem arra, hogy ilyen hatással lesz rá.

Összeismerkedett egy lánnyal, akibe szerelmes lett. Ő nem volt részese ennek a mozgalomnak, és másfélének sem. Így amikor Christian vele volt, akkor mindig félretette magában az egészet. Olyankor nem volt skinhead, nem volt semminek a vezére, és nem voltak radikális ideológiák. Aztán született egy gyermekük.

"
Mikor a barátaimmal voltam, akkor tele voltam gyűlölettel és erőszakkal. De amikor a kezemben tartottam a gyermekemet, hirtelen megint megtaláltam a kapcsolatot a világgal.

Sziklaszilárdan hitte és tudta, hogy a fiát semmi szín alatt nem akarja bevonni a mozgalomba.

Ekkor, a kisbabáját a kezében tartva erősödött fel benne az a kétség, ami valahol, hátul, a mozgalomban töltött évek alatt végig ott motoszkált a fejében. Méghozzá azért, mert nem annak nevelték a szülei, amit csinált.

"
Azért gyűlöltem másokat, mert magamat is gyűlöltem. Akárhányszor behúztam valakinek egyet, vagy megrugdostam, vagy betoboroztam, azért tettem, hogy elmozdítsam a saját fájdalmamat. De ezzel csak több fájdalmat vittem a világba.IMG_0336k

A zene toborzó ereje

Innentől kezdve már tudta, hogy nem akar többé kimenni az utcára erőszakoskodni vagy több fiatalt toborozni. De valamiben részt akart venni, és persze el kellett tartania a családját. Nyitott hát egy apró zeneboltot Chicago déli részén, amely észveszejtő mértékben vonzani kezdte nyugatról az érdeklődőket. Persze skinhead zenéket tudott árulni. Eleinte. Aztán úgy döntött: az ellenségtől is forgalmaz zenét. A punk rock és heavy metal mellett megjelentek hát a hip-hop felvételek is a polcain. Így aztán beléptek az üzlet ajtaján zsidók, feketék, melegek, muszlimok is. Christian először nagyon zárkózottan állt hozzájuk, de napról napra, hétről hétre egyre többet beszélgetett velük.

IMG_0245k

Egyik nap egy fekete tizenéves vásárlója tudatta vele, hogy az édesanyja rákban haldoklik. Christian fájdalmat érzett: azt a fájdalmat, amit a nagymamája rákbetegsége idején.

Egy másik alkalommal egy meleg pár lépett be az üzletbe kicsi gyerekükkel, és ugyanazt a szülői szeretetet érezte rajtuk, mint saját magán.

"
Valami elkezdett átszivárogni a repedéseken. Elkezdtem emberként tekinteni azokra, akiket gyűlöltem.

Ám a mozgalmat nem hagyta el elég gyorsan ahhoz, hogy az ő családja mellette maradjon. Felesége és a gyermekei elhagyták őt.

IMG_0212k

Újra elveszetten, öngyilkosságot fontolgatva

Ekkor kezdetét vette egy újabb pokoli időszak. Christiannak senkije se volt: öt éven át minden reggel azzal a gondolattal ébredt, hogy meg akarja ölni magát. Értelmetlennek látta az életét.

Egy ismerőse javaslatára elment egy állásinterjúra a technológiai multihoz, az IBM-hez. Maga sem tudta, miért: több iskolából rúgták ki, még egy érettségije sem volt, nemhogy saját számítógépe. Hazudott az önéletrajzában. Felvették.

Nincsenek véletlenek: az első munkáját abban a középiskolában kellett végeznie, ahonnan kétszer is kirúgták - egyik alkalommal azért, mert ökölharcba keveredett a fekete biztonsági őrrel. Most is összetalálkoztak.

Pedig Christian rettegett, hogy mi lesz, ha bárki felismeri. Mégis ő döntött úgy, hogy odalép az éppen autójához tartó, mosolygós afroamerikai idős emberhez, és megkocogtatja a vállát. A férfi megfordult és hátralépett egyet rémületében. Christian csak annyit tudott mondani: "Sajnálom".

Mire ő kinyújtotta a kezét, átölelték egymást...

Lehet, hogy sírtak is, erre már nem emlékszik pontosan - mondja mosolyogva, a közönség halk nevetésétől kísérve.

Ekkor jött rá, hogy nem futhat el a múltja elől. Szembe kell néznie vele.

IMG_0216k

A múlt súlyával új emberré válni

Amikor magáról mesélt, ismerősei képtelenek voltak elhinni, hogy ki volt azelőtt - és ez nagy segítséget nyújtott neki abban, hogy hinni kezdjen magában. Hogy lehet valaki más.

"
Mérhetetlen sok magját ültettem el a gyűlöletnek, azonban az elmúlt 22 évet arra használtam, hogy kigyomláljam, ami azokból nőtt.

2010-ben, Dublinban alapította meg a Life After Hate-et, a korábbi szélsőségesekből álló csoportot, amely arra törekszik, hogy rávegye az embereket: hagyják ott a gyűlöletcsoportokat. Több mint 100 emberből áll már a hálózat, akik mindenféle mozgalmakból érkeztek. Még az al-Kaidától is. Ma, ha Christian rasszistákkal találkozik, nem vitázni kezd velük, hanem meghallgatja őket. Alaposan odafigyel, hogy kiderítse: milyen űrt próbálnak a rasszizmussal betölteni az életükben? Munkahiány? Család hiánya?

A kérdésre, hogy miért csatlakoztak egy szervezethez, szinte mindenki azt feleli: mert tartozni akarnak valahova. Nem azért, mert utálnak valamilyen népcsoportot.

A radikális csoportokhoz csatlakozó emberek egy saját életükben tátongó hiányt akarnak pótolni. Pont ugyanúgy, ahogy Christian tette.

IMG_0335k

Nincs már Ku-Klux-Klán, van viszont valami annál is nagyobb

Elsőre talán nem is jut eszünkbe, de a legveszélyesebb rasszista csoportok ma már nem látványos, horogkeresztekkel, fehér süvegekkel vagy tetovált bőrtarkóval kántáló emberek, akik tüzet gyújtanak az utcán. A legnagyobb veszély, amely kivétel nélkül mindnyájunkat fenyeget, az online toborzás és bevonás.

Christiant nemrégiben megkeresték egy tinédzser szülei, azzal a panasszal, hogy Grace-t teljesen elvakítja a fiú, akivel összejött: a lány rasszista videókat tölt fel magáról, amelyben a fehér ember mindennél feljebb valóságát hirdeti. A szülők rá sem ismernek az ő aranyos Grace-ükre.

Christian kinyomozta, hogy a lány "szerelme" egyáltalán nem a szerelme, hanem egy 38 éves moszkvai férfi, aki ráadásul az orosz védelmi minisztérium munkatársa. Egy ismerkedő oldalon keresztül valamilyen kényes információt, például meztelen képeket szerzett róla, hogy zsarolhatóvá tegye. Innentől pedig Grace báb lett a kezében.

Az internet tömegével hordozza az effajta veszélyeket, és Christian csapata ebben a témában is tervez lépni.

VIDEÓ: az ExitUSA Christian mozgalmának programja, ahol te is kérhetsz segítséget

Nézz körül és figyelj!

Mióta rendbe hozta életét, Christian újra felvette a kapcsolatot családjával: volt kedvesével jó barátságot ápol, ő és a gyerekek a férfivel egy utcában laknak.

A múltat persze sosem tudja már lemosni. Az előadáson bevallja: a mai napig kap halálos fenyegetéseket, sőt édesanyjának is küldtek már megfélemlítő leveleket. De nem hagyja magát eltántorítani semmitől, és minket is arra kér: figyeljünk! És semmiképp se ítélkezzünk, hanem hallgassuk meg a másikat.

"

Könnyű olyasvalakit gyűlölni, akit nem ismerünk. De ha veszed a bátorságot és megismered őt, rájössz, hogy több bennetek a hasonló, mint hinnétek. Menjetek, és tegyetek valamit azokért, akikről azt gondoljátok, hogy nem érdemlik meg. Mert valószínűleg pont nekik van a legnagyobb szükségük rá. A boldog emberek nem szoktak bombát telepíteni és nem rajzolnak horogkereszteket.

Ha fontosnak tartod az ügyet, oszd tovább a cikket!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Kéri László: Fel vannak készülve az azonnali menekülésre is - országjáráson a Kéri-házaspár
Kéri László és Petschnig Mária Zita hónapok óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Mádra mi is elkísértük őket, ahol arról beszélgettünk, miért csinálják és milyen élmények érték őket eddig.


Kéri László és felesége, Petschnig Mária Zita tavaly óta járják az országot a Tisza-szigetek meghívására. Azt mondják, nem akarnak politikaformálók lenni, csupán informatív előadásaikkal segítenek, hogy az emberek tisztábban lássák a politikai és a gazdasági összefüggéseket.

Ahogy Petschnig Mária Zita mondja,

sokan már korábban is ismerték külön-külön a tényeket, de az, hogy rendszerben is elmesélik, sokat segít.

A mádi művelődési ház teljesen megtelt, ahogy a korábbi hasonló rendezvényeken is ez történt országszerte. Bár olykor nehéz megfelelő helyszínt találni az előadásokhoz, vannak települések, ahol bezárulnak az ajtók, ha kiderül, kik érkeznének.

A pénzügyi és politológiai elemzések sorozata a nyár közepéig folytatódik. A közgazdász–politológus házaspár tudatosan korlátozza saját szerepvállalását: a kampány közeledtével befejezik a fellépéseiket.

Helyszíni riportunk

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Máté-Tóth András: El tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült gondolt arra, hogy „megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem”
Némi humorral ezt válaszolta a vallástudós arra a kérdésre, Amerika megpróbálja-e befolyásolni a pápaválasztást. Máté-Tóth András szerint olyasvalakit választhatnak Ferenc pápa utódjának, aki folytatja az általa kijelölt utat.


Ferenc pápa halála után a temetésig a gyászé a főszerep a Vatikánban. Utána azonban amilyen gyorsan csak lehetséges, meg kell választani az új pápát. A folyamat ezeréves hagyományon nyugszik, miközben a kérdések, melyek foglalkoztatják a közvéleményt, nagyon is jelenkoriak. Mert nemcsak az a lényeg, hogyan választják meg a pápát, de ami még ennél is fontosabb, ki lesz Szent Péter trónján a következő pápa és milyen irányt képvisel majd?

Erről beszélgettünk Máté-Tóth Andrással, a Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi Tanszékének alapítójával, egyetemi tanárral.

– Hogyan választják meg a következő pápát?

– A pápaválasztás nagyon-nagyon ősi hagyománya a katolikus egyháznak, bizonyos értelemben azt is mondhatjuk, hogy a katolikus egyház csúcsvezetőjét demokratikus úton választják, kétharmados többséggel. Csak a 80 év alatti bíborosok szavazhatnak az újabb rendelkezések óta. Abban viszont nagyon különbözik a demokratikus választásoktól, hogy a konklávén belül már nincsenek egyeztetések, viták, lobbitevékenységek,

csak imádság és a leadott szavazatok ismertetése zajlik ezen az ülésen.

A pápaválasztás akkor sikeres, hogyha valaki a leadott szavazatok kétharmadát megkapja. Akkor megkérdezik az illetőt, hogy vállalja-e ezt a szolgálatot, majd azt is megkérdezik, hogy milyen nevet választ magának. A szavazócédulákat minden szavazási kör után eltüzelik. Amíg nem sikeres a választás, hozzákevernek egy adalékanyagot, és ettől fekete lesz a füst. Amikor azonban sikeres, akkor csak önmagukban elégetik a cédulákat, aminek szürke a füstje. Ezt a köznyelv fehér füstnek nevezi, és ekkor mondják azt a katolikusok, hogy habemus papam, azaz van, újra van pápánk.

– Tehát magán a konklávén nincs lobbizás, de korábban igen? Hogyan kell ennek a politikai hátterét elképzelni?

– Létezik egy pre-konklávé, ami nem konklávé a szó szoros értelmében, tehát itt nincs szavazás, nincs csönd, hanem imádság van. Nem kötelező a részvétel, de a bíborosok, akik részt vesznek, arról tárgyalnak gyakran napokon át, hogy mi a világegyház jelenlegi helyzete és küldetése. És itt különféle hozzászólások hangzanak el. Onnan tudjuk, hogy ez a pre-konklávé jelentős intézmény, mert

Ferenc pápa XVI. Benedek lemondását követően akkor vált hirtelen nagyon esélyessé a pápaságra, amikor ezen a pre-konklávén egy előadást vagy helyzetértékelést tartott.

Ennek a lényege az volt, hogy az egyház ne szorongó egyház legyen, mert a hit ellensúlyozza a szorongást, hanem kilépő egyház, amelyik hisz a megváltóban, akit követ és képvisel, és ennek révén áll bele a kulturális folyamatokba, és hirdeti az evangéliumot. Ez egy nagyon-nagyon lényeges álláspont volt, utólag látjuk, mert a bíborosok ennek a látásmódnak a képviselőjét választották Benedek utódjául.

– Jelenleg az egyházon belül milyen főbb irányzatok, szellemi áramlatok vannak? Mert nyilvánvalóan ezek határozzák majd meg az új pápa személyét.

– Ez nagyon-nagyon nagy feladat lenne, amire nem is vállalkozom, csupán a véleményemet tudom elmondani. Az a szolgálat, amit Ferenc pápa elvégzett, két szempontból mindenképpen egy új fókuszt helyezett az egyház önértelmezésének és működésének a középpontjába. Az egyik az az, hogy az egyház elsősorban ne saját magával legyen elfoglalva, hanem a rászorulókkal, a kivetettekkel, a menekültekkel, a betegekkel, a börtönben lévőkkel, a különböző egyházi bűncselekmények áldozataival. Tehát az egyház nem öncél. Sohasem volt öncél az egyház, de a modern világ folyamatai, például a szekularizáció miatt bizonyos értelemben támadottnak, fenyegetettnek érezte magát. Emiatt az egyház egy kicsit az önmegmaradására koncentrált, de legalábbis nehezen küzdött meg a kísértéssel, hogy ezt tegye. Ezzel szemben Ferenc pápa azt mondta, hogy ez nem jó út, hinni kell az evangéliumban. Az Istennek nem Isten a fontos, hanem az ember.

Az egyháznak ne az egyház legyen a fontos, hanem az egyháznak legyen az ember, elsősorban a szegény és üldözött ember a fontos.

Ez egy nézőpont felerősítése. Egyáltalán nem új tanítás, az evangélium, a Biblia óta ezt hirdeti a kereszténység, de ezt a modern világban új módon, új stílussal, új elszántsággal és új hitelességgel kellett újra feléleszteni. A másik pedig az egyház működésére vonatkozik, aminek az úgynevezett szinodalitás az alapja. Ez szintén kezdettől fogva jellemezte az egyház működését, ami azt jelentette, hogy mindenki, aki meg van keresztelve, vagyis tagja a katolikus egyháznak, egyben felelős is a katolikus egyház helyzetéért, sorsáért, működéséért, hitelességéért, azon a szinten, azon a helyen, ahol ő van, a lehetőségeinek megfelelően. A pápa ezt a szinodális, ezt az együttműködő, bevonó kommunikációs kultúrát nagyon felerősítette, és nemcsak mint stílust erősítette fel, de egyben jogilag is létrehozta a szinodalitás kultúráját, és egy útvonalat, agendát dolgozott ki az elmúlt hónapokban a tavaly bezárult globális szinódus záródokumentumának a gondolatai mentén.

Ez a szegények iránt elkötelezett és szinodálisan működő egyház a mainstream jelenleg, ez Ferenc pápa hagyatéka,

ennek mentén oszlanak meg a nézetek. Vannak, akik nagyon-nagyon támogatják ezt, vannak, akik meglehetősen, vannak, akik kevésbé, és van esetleg egy kisebbség, amely nem nagyon. Az a feltételezésem, hogy a pápa által megnyitott út többséget élvez a katolikus egyházban is, és a bíborosi testületben is, vagyis olyan valakit fognak választani, aki folytatja ezt az utat, nem olyat, aki valami más utat kínál, vagy javasol, vagy esetleg éppen egyenesen szembe menne ezzel az úttal.

– Buda Péter aTelexen arról beszélt, hogy Donald Trump megpróbálhatja befolyásolni a pápaválasztást. Ön mit gondol erről? Volt-e már hasonlóra példa a történelemben?

– Megértem Péter felvetését, aki valóban komoly szakértő egyházügyben, Vatikán-ügyben, és nyilván egyfajta titkosrendőrségi szempontrendszert is hitelesen tud érvényesíteni, de engedje meg, hogy egy kicsit humorosra vegyem a figurát. Azt el tudom képzelni, hogy Donald Trump, ez az eszelős őrült, aki éppen a világrendet teszi tönkre, gondolt arra, hogy

„hát megveszem a katolikus egyházat is, olyan még nincs nekem.”

Szerintem érdemes lenne megtudni, hogy Trump hova árazza be a katolikus egyházat. Mikor ezt megtudjuk, majd még nagyobbat nevetünk. Keserűen, de még nagyobbat, mint amit az eddigi őrültségein nevettünk.

– A magyar bíborosnak, Erdő Péternek ön szerint van-e esélye? Beleillik-e abba a trendbe, amit ön mondott, ami azt a mainstreamet képviseli az egyházban, egyáltalán azt képviseli-e, amit Ferenc pápa képvisel?

– Formálisan Erdő Péter bíboros úr is természetesen esélyes, ugyanúgy, mint az összes többi jelenlévő bíboros. Úgy vélem, hogy Erdő Péter gondolkodása sokkal cizelláltabb annál, hogy könnyű legyen besorolni valamelyik kategóriába. Egy dolgot tapasztalhattunk, hogy

amikor ez a szinódusi folyamat 2022-ben elindult, akkor Magyarországon, ez, hogy úgy mondjam, takaréklángon zajlott, némelyek szerint kifejezetten ellenszélben.

De hogy ezért szabad-e a bíboros urat felelőssé tenni, azt őszintén szólva nem tudom. Tehát nem tudok válaszolni, hogy a bíboros úr valóságosan mennyire esélyes, mert nem vagyok sem jós, és még kevésbé vagyok klerikális bukméker.

– Arra gondoltam, hogy a magyar egyház sokak szerint az európai mainstreammel szemben erősen összefonódik a politikával, és emiatt nem éppen abba az irányba áll, mint amit ön elmondott, mint fő irányt.

– Úgy gondolom, hogy nem szabad az ilyen politikai mantrákat fekete-fehér igazságként kezelni. Az, hogy a Magyar Katolikus Egyház milyen viszonyban van a mai kormánnyal, nagyon összetett kérdés. Azért, mert maga az egyház nagyon összetett valóság. Az egyházba ugyanúgy beletartozik az a vidéki kis plébánia, ahol például én is katolikus vagyok, mint ahogy beletartozik a számtalan katolikus iskola, amelyik egyházi fenntartású, vagy beletartoznak a teológusok művei, akik katolikus alapon írnak teológiát, beletartoznak a szerzetesrendek, számos nagyon odaadó, nagyon elkötelezett szerzetessel, és folytathatnám a sort késő éjszakába nyúlóan. Azt állítani, hogy az egész katolikus egyház a világegyházi tendenciákkal szembe menve a politikának a szócsövévé válik, vagy kiszolgáltatottjává, vagy kiszolgálójává válik, ez olyan mértékben felszínes, hogy egyben botrányos is.

– Emberi számítás szerint valamikor május eleje–közepe táján már okosabbak leszünk?

– Úgy vélem, hogy a temetés után egy bő hét múlva újra lesz pápája a katolikus egyháznak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Költési időszakban vágtak ki több száz fát a gazdagréti Madárhegyen, minden szabályos
Szombaton felberregtek a láncfűrészek, hogy megtisztítsák az erdős területet egy új lakópark számára. A környékbeliek hiába tiltakoztak. Azt mondják, egyetlen megmaradt természetes pihenőhelyüket vesztik el.


Gazdagrétről szerintem azoknak, akiknek nincsen személyes kötődése, nyilván a Szomszédok jut eszébe. A televíziós sorozat 1999-ig futott, bár sokan a késői szocialista korral azonosítják. Azóta maga Gazdagrét is megváltozott, a panelek mellett egymás után épültek fel a domboldalon modern társasházak, lakóparkok is.

Érintetlenül maradt azonban több hektárnyi erdős rész, ami az ott lakók kedvelt pihenőhelye lett. Fák, bokrok és madárcsicsergés jellemezte a helyet – eddig. Ugyanis két hektárnyi erdő, amely két helyrajzi számon szerepelt, több tulajdonosváltás után a Bayer Construct nevű céghez került, amely 270 lakásos lakóparkot épít a Szent Angyalok Plébánia előtti lejtőn fekvő területen.

A harc a lakók részéről az erdős rész megtartásáért tavaly májusban kezdődött, amikor váratlanul favágók jelentek meg. Azt mondják, akkor meg tudták állítani a munkát, mivel a vállalkozó szerintük nem is rendelkezett a szükséges engedélyekkel. Idén azonban minden szükséges papírjuk megvan, így szombaton fel is vonultak a favágók, és néhány óra alatt az összes nagyobb fát kivágták.

Munkában a favágók

A közeli cukrászda előtt Bodainé Klotz Adrienne vár minket, aki a terület megmentéséért létrejött Gazdagrétiek a Természetért Egyesület elnöke. Adrienne nemcsak természetvédő, de természetfotós is, a környék élővilágát szenvedélyesen dokumentálja. A maga által elkészített katalógus szerint 10 védett faj él a környéken. Egyelőre nem dokumentáltan van egy tizenegyedik, a pannongyík, amelynek eszmei értéke 250 ezer forint.

A terület, ahol az építtető felvonult, nem áll természetvédelmi oltalom alatt, valószínűleg spontán módon erdősülhetett be, így a szükséges engedélyek és eljárások után jogszerűen beépíthető. Adrienne azonban máshonnan közelít.

„Ha azt nézzük, hogy egyetlenegy 30–40 éves fa, amilyeneket itt is látunk, mennyi szén-dioxidot tud megkötni egy év alatt, az nagyon-nagyon magas szám. Ha kivetítjük száz fára ezt az értéket, akkor 7,5 tonna jön ki, ennyi szén-dioxidot képes kivonni a légkörből. És itt 300, illetve 600 fáról beszélünk, melyek közül 300 gyümölcsfa.”

A lakóparkszerű beépítésű, társasházas övezet lakói számára a kis erdőcske a természet utolsó, könnyen elérhető darabja. A legközelebbi hasonló erdős rész a Sas-hegy, Rup-hegy és Budaörs, de ezek már másfél kilométerre vannak.

Adrienn véletlenül találta meg a cédulát, ami a fakivágás megkezdéséről szólt.

Vannak idősebb lakók is, akiknek ez megjárhatatlan távolság. Magam is láttam, hogy délutánonként nagyon sok környékbeli indul el kutyájával sétálni, eddig természetes volt, hogy a fák felé veszik az utat.

Pontosan mi is történt? A szövevényes történet kimerítően dokumentált. Maga a terület szántóföld besorolású volt, 2003-ban vált beépíthetővé, és Molnár Gyula akkori MSZP-s polgármester idejében adták el, 2008-ban. Azóta nagyon sok kézen ment át, szinte átláthatatlanok a tulajdoni lapok. Most pedig a Bayer Construct tulajdona, vagyis magántulajdon.

Bodainé Klotz Adrienne

Adrienne is elismeri, hogy a papírok szerint minden szabályos. Azonban szerinte az önkormányzat mégis léphetett volna. „Van egy állami rendelet, ami kimondja, hogy márciustól augusztusig, költési időszakban nem szabad fákat, bokrokat kivágni” - mondja.

Ennek ellentmond Újbuda Önkormányzatának közleménye. Szerintük éppen az a baj, hogy nincsen ilyen szabály. Ők ezt írják: „Újbuda Önkormányzata határozottan elítéli és ellenzi, hogy költési időszakban fákat vágjanak ki, annak ellenére, hogy ezt jelenleg jogszabályok nem tiltják. Ezen jogszabályok kötik meg az önkormányzatok kezét akkor is, amikor az ilyen tartalmú kérvényeket elbírálják.”

Az önkormányzat azt állítja, hogy a vállalkozó felé jelezték, költési időszakban ne kezdjék meg a fák kivágását. Azonban a hatályos jogszabályok szerint minden törvényi feltételnek megfelelt, kénytelenek voltak kiadni az engedélyt „300 engedélyköteles fa” kivágására.

Bodainé Klotz Adrienne szerint hozzáállására van más magyarázat is. Még tavaly együttműködési megállapodást kötöttek az építtető céggel, amely két projektben is érdekelt a kerületben. Ebben a városvezetés vállalta, hogy minden jogszabályi és infrastrukturális feltételt megteremt az építkezések számára, cserébe a cég 192 millió forintot utal az önkormányzat számlájára, amely összeget „elszámolási kötelezettség nélkül, szabadon jogosult felhasználni, azzal, hogy kizárólag az Önkormányzat által priorizált, a kerület lakosságának érdekét szolgáló fejlesztési közcélok vagy közfeladatok finanszírozására köteles fordítani.”

A megállapodás szerint az első, százmilliós részlet után

a második részletet akkor fizeti ki a Bayer Construct, amikor a Madárhegy-projekt létesítésére vonatkozó építési engedély véglegessé válik.

A Bayer arról is posztolt, hogy a területen új, 1000 m²-es játszóteret, úk parkolóhelyeket, új sétányt építenek, valamint átalakítanak egy közlekedési csomópontot.

Az önkormányzat emellett kevésbé sűrű beépítésben egyezett meg a beruházóval.

Bodainé Klotz Adrienne szerint azonban ez nem elég. Úgy gondolja, ha az önkormányzat igazán meg akarta volna akadályozni a beruházást, változtatási tilalmat rendelhettek volna el, és felajánlhattak volna egy csereingatlant.

„A kelenföldi állomástól nem messze található egy nagyon magas épület, ami régen mint kollégium szolgált. Lehetett volna azt mondani, hogy akkor felajánlom az építtetőnek, cseréljünk.

Szerinte így a beruházó a pénzénél maradt volna. „És mi sem károsulunk azáltal, hogy a klímaválság kellős közepén eltűnik két hektár erdő”, ami Adrienne szerint 4–6 fok hűtést biztosított eddig.

Tavaly még ledöntötték a kordont, a talapzatban akkor egy fürgegyík hűsölt

Ez az ügy sem kerülte el a pártpolitikai csatározásokat. A felállás itt sajátságos. A természetvédők mellé Király Nóra fideszes politikus állt, annak ellenére, hogy 2018-ban épp a fideszes képviselők emelték meg a terület beépíthetőségét. De a tavalyi választások alatt a Fidesz polgármesterjelöltje egyértelműen a beruházás ellen kampányolt, és Klotz Adriennéket azzal vádolták meg, hogy Király emberei. Erről keserűen fogalmaz.

„Bemész egy önkormányzati ülésre, akkor mást se hallasz, mint hogy felsorolják Poncius Pilátusig, hogy ki a hibás. Erről szól az egész ülés, merthogy önök ekkor és ekkor ezt tették. Viszont a problémával nem nagyon foglalkoznak. Én így látom, hogy sajnos itt mindenből pártpolitika lesz.”

Tavaly ugyanis, amikor májusban elkezdődött volna a fairtás, éppen kampányidőszak volt. A civil egyesület tiltakozott, ami kapóra jött a politikai pártoknak mindkét oldalon. Ekkor kapták meg a civilek a fideszes bélyeget, miközben nyilván nem ők tehettek arról, hogy pont a kampány finisében történt, ami történt.

Ahogy sétálunk, gyűlnek a kutyát sétáltató környékbeliek. Megszólítják Adrienne-t, szomorúak, tehetetlenek. Tavaly több mint ötezren írtak alá egy petíciót, de nem számított semmit. Pedig az MSZP-s képviselő Keller Zsolt is aláírta, ahogy a fideszes Király Nóra, de aláírták a Momentum képviselői is, illetve Bakai-Nagy Zita polgármesterhelyettes is.

Adrienne egy fára mutat: itt egy őszapó fészkel. De tudja a többi madár költési helyeit is. Most már hiába, kordonok választják őt is el a halálra ítélt erdőtől.

Péntek este helyiek kis csoportja találkozott a cukrászda előtt. Elsétáltak a kék párnás kerítésekig. Búcsúztak az erdőtől.

Másnap reggel, szombaton megkezdődött a fairtás. A helyiek több tojást is lefotóztak a földön, annak ellenére, hogy az építtető cég megbízott egy alapítványt a madarak védelmének biztosításával.

Hétfőn már nemcsak a fákat, hanem a bozótot is irtják majd, ahol Bodainé Klotz Adrienne szerinte jellemzően az énekesmadarak fészkelnek. A kis erdő sorsa tehát eldőlt.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Szerintem ennyien még az életben nem voltak” - Ilyen volt az idei I Bike Budapest felvonulás
Rengeteg bringás vette birtokba Budapest utcáit szombaton: a 10. I Bike Budapest felvonuláson biztonságosabb, élhetőbb városért tekertek együtt a lelkes résztvevők.


Szombat délután több ezer biciklis gyűlt össze a Városháza Parkban, hogy részt vegyen a 10. I Bike Budapest felvonuláson. A rendezvény célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a budapesti kerékpáros közlekedés helyzetére, és megmutassák, hogy szeretnének egy biztonságosabb, biciklivel könnyebben bejárható várost.

A felvonulás a Városháza Parkból indult, majd a Kossuth Lajos utcán keresztül az Erzsébet hídon át a Lánchíd utcához érkeztek. Innen a Clark Ádám téren és az Alagúton át az Attila útra tekertek, majd újra az Erzsébet hídon haladtak át. A menet a Jane Haining rakparton, a Széchenyi téren, a József Attila utcán, majd az Andrássy úton folytatódott a Hősök teréig. Ezután a Dózsa György úton, a Népfürdő utcán és az Árpád hídon keresztül a Margitsziget Nagyrétjére érkeztek.

Egyik olvasónk, László szerint a szombati felvonulás épp ugyanolyan jó hangulatú volt, mint a korábbiak.

„Én 15-20 éve járok Critical Mass-re, majd utána az I Bike Budapestre, de szerintem ennyien még az életben nem voltak. A szervezők szerint jöttek Tirolból és Bécsből, de sok futár is kijött”

- mondta a bringás, aki útközben maga is sok külföldivel találkozott.

Szerinte a jó idő mellett azért is voltak sokan, mert egyre többen váltanak kerékpárra a fővárosban. László egyébként autós, de azt mondja, hogy az ő munkahelyén is érezhetően megszaporodott a reggelente bringával érkezők száma.

„Gyorsabb, kényelmesebb, sportos, egészséges. A közlekedési szabályok betartásában azonban van még hova fejlődni - négykeréken és kétkeréken egyaránt”

- tette hozzá.

A szokásos bringaemelés mellett a legemlékezetesebb pillanat számára az volt, amikor a menet egy pontján nem látszott a tömeg vége, pedig a csapat eleje akkor már Budáról ért vissza Pestre, míg a felvonulók másik fele át sem ért Pestről Budára.

Fotósunk ilyennek látta a szombat délutáni bringás felvonulást:


Link másolása
KÖVESS MINKET: