„Maga a fiatalabb, térjen ki!” – több, mint 90 éves Pest első zebrája
A pesti automobilizmus hajnalán rengeteg probléma adódott abból, hogy a közlekedéssel kapcsolatos jogszabályok és azok oktatása nem tartott lépést a mind nagyobb számú és egyre gyorsabb motorosjármű útra kerülésével. Az újságok folyamatosan cikkeztek arról, hogy valamit tenni kellene az ügyben, mert az utakon mind több súlyos sérüléssel és halállal végződő baleset történt. Bár a járművezetőknek vizsgát kellett tenniük a közlekedési szabályokból, a gyalogosoknak – különösen az 1920-as évek elején, közepén – fogalmuk sem volt arról, hogy miként is kellene együtt közlekedniük az automobilokkal. A helyzet rendezésére sokan javasolták a külföldi minták, többek között a ma kijelölt gyalogátkelőhelynek vagy zebrának nevezett újítás hazai bevezetését.

Gyalogátkelő még sehol... Nagykörút - Rákóczi út kereszteződés a mai Blaha Lujza tér felől nézve. Szemben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület bérpalotája. A felvétel 1898-ban készült. Fortepan/Budapest Főváros Levéltára
Ezt a találmányt 1926-ban kezdték el kísérleti jelleggel alkalmazni külföldön, többek között Angliában és Ausztriában is.
Az elv egyszerű volt: az akkor még csak két, párhuzamosan felfestett fehér vonal kijelölte a legrövidebb átkelési lehetőséget az úttesten, míg a legforgalmasabb kereszteződésben menetirányjelző nyilakkal egészítették ki.
Az autósoknak (csakúgy, mint ma) meg kellett állnia, ha valaki ebben a folyosóban sétált, ha pedig jelzőlámpa is volt a közelben, akkor annak tilos jelzésekor a vonalakon kívül kellett várakozni. Itthon 1926-ban kezdte szorgalmazni elsősorban az Automobil-Motorsport című újság az újítás bevezetését, sőt látványterveket is bemutattak a lehetséges megvalósításról!
"Már első számaink egyikében szóvátettük, hogy a gyalogosokat „külföldi mintára“ meg kell rendszabályozni Budapesten. A gyalogos éppen úgy tartsa be_ a forgalmi szabályokat, mint az autós, vagy motorkerékpáros. Külföldön ma a legtöbb városban fehér olajfestékkel jelzik azt a vonalat, ahol a gyalogosoknak átszabad menni az ucca egyik oldaláról a másikra. A budapesti államrendőrség közlekedési ügyosztálya, igen helyesen, röviddel „három hónappal“ ezelőtt átírt a Székesfővároshoz, hogy a két legforgalmasabb ucca- keresztezésnél, a Rákóczi út—Nagykörút és a Kossuth Lajos ucca—Rákóczi-út érintkezésénél festesse fel a gyalogosátjárót fehér csíkkal, úgyhogy ezeken a pontokon ezentúl a gyalogosokat egyidejűleg engednék át a gépjárművekkel. Eltelt három hónap és mindezideig semmi sem történt. Nem óhajtunk destruálni, ismételjük, dehát kérem, uraim, kinek a mulasztása, hogy ez mindeddig nem történt meg? Utánajártunk a dolognak és kiderült, hogy a Székesfőváros illetékes tényezői mindeddig nem találtak megfelelő febér festéket, ami erre a célra megfelelt volna. Nevetnünk kell, de elhisszük. Most a Királyi Magyar Automobil Club Bécsből hozat ilynemű festéket, ami a császárvárosban, ahol már régen behozták ezt az üdvös intézkedést, kitűnően bevállt. Igazán kiváncsiak vagyunk, mikor kerül ez a fehérvonal a két kijelölt uccakeresztezésre."
Bár a rendőrség teljes mértékben egyetértett a felvetéssel, a jogszabályok megalkotása, és a vonalak felfestése még jó ideig váratott magára.
A hatóság eleinte felvilágosító anyagokkal igyekezett elejét venni a gyalogosok felelőtlen viselkedésének, melyekben felhívták a figyelmet arra, hogy itthon a járműállományhoz képest milyen aránytalanul sok gyalogos veszti életét.
A következő lépés 1927-ben történt, amikor a belügyminisztérium megalkotta a gyalogosokra vonatkozó – kötelező érvényű – közlekedési szabályokat. Azok betartatását pedig az előző év végén felállított közlekedési rendőrség hatáskörébe utalta.
Jól rávilágít a gyalogosok moráljára, hogy az új szabályok szerint tilos volt – többek között - az úttest felesleges használata és a rajta ácsorgás, valamint az autók utasai is csak a járdára szállhattak ki. Az okokat fejtegetve a közlemény kitért arra, hogy a gyalogosok jó része akkor még az út közepén állva olvasta az újságját, valamint az idegesebb típusok az autók előtt ugrálva és öklüket rázva követeltek elégtételt a sofőröktől.
"Hogy mennyire nincs fogalma a budapesti közönségnek a forgalmi rendről és mennyire nem tudja azt a paragrafust, hogy az úttest a járműveké, bizonyítja ez a kis történet. Egy olvasónk oldalkocsis motorkerékpárján megy az Egyetemtéren. Előtte az úttest hosszában halad egy 40—50 év körüli úr. Motorosunk dudál, az úr meg sem mozdul. Ekkor lelép egy idegen a járdáról és erőszakkal felhúzza a semmiről tudomást nem vevő gyalogost. Motorosunk méltatlankodik, mire a gyalogos odaszól: „Maga a fiatalabb, térjen ki!” Újabban tehát majd megkérdezzük az úttestre tévedt gyalogosokat, hogy mikor születtek, mielőtt rádudálunk."