Megerőszakolt és bántalmazott hősnők a Szépművészeti Múzeumban
A nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján olyan legendás szentek, királynők és asszonyok nyomában jártunk, akik bántalmazás áldozatai voltak. A Szépművészeti Múzeum november 25-i rendhagyó tárlatvezetésén a képtárban tragikus sorsú hősnőket ismerhettük meg az őket ábrázoló alkotásokon keresztül.
Már nagyon vártam a tárlatvezetést, mert e téma nekem is szívügyem. Tanulságos volt megismerni ezeket a bibliai és mitológiai #metoo történeteket. De még érdekesebb volt megfigyelni azt, hogy a festők (akik nyilván férfiak voltak) hogyan ábrázolták képeiken a megkínzott, megerőszakolt, pellengérre állított nőket.

A legenda szerint a bölcs és szépséges királylány, Alexandriai Szent Katalin álmot látott, amelyben Jézus a jegyesévé fogadta. Szent Katalin bűne mindössze annyi volt, hogy keresztény hitét terjesztette. Ellenszegült a balványimádó Maxentius császárnak, aki bebörtönözte és megkínoztatta. Az állhatatos Katalin azonban megtérítette a császár tudósait, katonáit és a császárnét is.
Giovanni dal Ponte mester 14. századi oltárképének talapzatán képregényszerűen láthattuk Szent Katalin térítő tevékenységét, bebörtönzését és mártíromságát.
A kerék azonban Katalin imájának hatására darabokra tört. Katalint végül lefejezték, és a legenda szerint amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt.
Szent Katalin egy másik mestert, Grégoire Guérardot is megihlette a 16. században. A Szépművészti Múzeumban egy másik szentről festett képpel áll párban, aki szintén mártírhalált halt.

Szent Borbála a legenda szerint túl szép volt, ezért apja egy toronyba záratta, de mégsem tudta teljesen elzárni a világtól, és Borbála titokban kereszténnyé lett. Apja távollétében Borbála elérte, hogy a Szentháromság szimbólumaként három ablak épüljön a tornyára. Amikor apja megtudta, hogy keresztény, ami a Római Birodalomban bűnnek számított, bíróság elé akarta hurcolni lányát. Borbálát imái segítettek, és a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte. A hegyek között egy barlangban rejtőzött, de egy pásztor elárulta atyjának a rejtekhelyet. Borbálát végül lefejezésre ítélték, és apja maga hajtotta végre az ítéletet.
A házasságtörő asszonyról három festményt is megnézhettünk. A legenda szerint a rajtakapott asszonyt halálra akarták kövezni, de Jézus azt mondta a farizeusoknak: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen!" Erre az emberek eloldalogtak. Nagyon érdekes volt megfigyelni a kiállításon, hogy három különböző művész, milyen különböző módon állt ehhez a témához.
A Lutheri tanokat hirdető, megbocsátásról szóló bibliai történet a reformáció korában élő id. Lucas Cranach-ot is megihlette. A festményen nagyon megindító az az óvó mozdulat, ahogy Jézus megérinti a nő kezét. Ám a festő úgy általában nem volt túl jó véleménnyel a nőkről, ami több alkotásán is tetten érhető.

Grafolo itáliai manierizmusba hajló festménye viszont ilyen szempontból inkább modorosra sikerült. Jézus, mintha egy színpadon állna, a házasságtörő asszony pedig egy "szégyenlős tinilány és egy hellén istennő keveréke". Az egész kompozíció tulajdonképpen nem más, mint egy miniatűr Athéni iskola. A festmény tehát sokkal inkább szól a művész Raffaello-imádatáról, mint a bűnbánatról vagy a megbocsátásról.

A házasságtörő asszony története a 16. századi velencei festészetben is gyakori téma volt, ami összefügg a korszak Velencéjének befogadó szellemiségével, vallási és erkölcsi türelmével is. Polidoro da Lanciano barokk felé mutató festményén tobzódnak a fények és a színfoltok, lenyűgöző a különböző anyagok és matériák megjelenítése. Érdekes, hogy nem Jézus, és nem is a házasságtörő asszony van a fókuszban, hanem az egyik tanítvány, és mintha Jézus helyett ő mondaná az asszonynak: "menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!"

Az antik mitológia is hemzseg a nők ellen elkövetett erőszaktól. Elég csak Zeusz átváltozásaira és trükkjeire gondolni, ami révén elrabolta vagy csak becsapta, majd magáévá tette kiszemeltjeit. A Szépműben kiállított - Giambologna: Nessus és Deianira modellje után készült - bronzszobor szintén egy elrablás történetét mutatja be.

A mítosz szerint Herkules és felesége, Deianira egy folyón akart átkelni. Nessus kentaur magát révésznek kiadva hátára vette, és elrabolta a nőt. Deianira kétségbeesett kiáltozását meghallva Herkules lenyilazta az erőszakos kentaurt.
A tárlatvezetésen Betsabé történetét is megismerhettük. Dávid király megkívánta, és magáévá tette a nőt, aki egyik zsoldosa felesége (tehát tulajdona) volt. A források mindössze arról írnak, hogy Betsabé szép volt. A történet arról nem szól, hogy a férjes asszony akarta-e vagy sem az együttlétet. Mindenesetre teherbe esett.

Aurelio Lomi azt a pillanatot örökítette meg festményén, amikor a király kilesi a fürdőző Betsabét. A nőt meztelenül, szinte kihívónak ábrázolta, a fürdőt pedig csak egy kis lábmosással jelképezte. Mintha ez az összkép elégséges magyarázat lenne Dávid egyébként törvénytelen, házasságtörő tettére.
Betsabé álláspontját nem ismerhettük meg, Lukréciát azonban kétség kívül megerőszakolták. A történet szerint a szép nőt férje katonatársa, a római király fia megkívánta és magáévá tette. Lukrécia nem bírta elviselni a szégyent, ezért egy tőrrel öngyilkosságot követett el. Férje és édesapja későn értek a helyszínre, ahogyan azt Sodoma: Lukrécia halála című festményen is láthattuk.

Lukréciát évszázadokon át a feddhetetlen erkölcs mintaképeként tisztelték. Ezért is érdekes, hogy
Képén a háttérből előtűnő férj és apa is inkább szatírra hasonlít, akik mintha kirakatba tolnák Lukrécia meztelen testét.
A tárlatvezetés után még sétáltunk egyet a kiállítótermekben, és több hasonló témájú festményt is felfedeztünk. Megdöbbentő, hogy az európai művészetben gyakran ábrázolt hősnők közül milyen sokan voltak bántalmazás áldozatai.
A Szépművészeti Múzeum aktuális tárlatvezetéseiről és programjairól tájékozódj a múzeum honlapján.