Csorba Lóci: Hiábavalónak érzed magad, ha olyan szakmád van, amit nem végezhetsz
A határokon átnyúló összetartozásról szól a Lóci játszik legújabb dala, ami a Hello Wood online hangszerkészítő workshopjainak himnusza lett. Céljuk, hogy a zene erejével íveljék át a távolságokat, hozzák össze a közösséget és szólítsák meg az otthoni bezártságban unatkozó gyerekeket és tizenéveseket.
A Hiányzol, hiányzol, hiányzol című számot itt lehet először meghallgatni, ennek apropóján arról is kérdeztük a frontembert, hogyan élték meg a lezárásokat és változott-e a zenéléshez való hozzáállásuk az évek során.
Először is íme a dal, ami az interjúban kicsivel lejjebb kerül szóba:
– Négy éve beszélgettünk utoljára, miután megnyertétek a Nagy-Szín-Pad versenyt. Hogy foglalnád össze az azóta eltelt időszakot?
– 2017 elég erősre sikerült a Lóci játszik számára, hiszen a Fonogram gálán is mi lettünk az év felfedezettje. A Nagy-Szín-Padnak köszönhetően pedig a Sziget nagyszínpadára is eljutottunk, ez egy olyan különleges élmény volt, amiről tiniként álmodozik az ember, és sok olyan zenészkollégának sem adatik meg, akik talán még jobban megérdemelnék.
2018 is ebben a lendületben telt, rengeteg koncerttel, majd 2019-re éreztem azt, hogy normalizálódott a helyzet. Annyi fellépésünk volt, amennyit reálisan el is bírt a zenekar, de az anyagi fenntarthatóságot is biztosította. Mellette maradt elég időnk dalokat írni és a magánéletre is, tehát tényleg ideális állapot alakult ki. Ezután ütött be a 2020-as év, amit felesleges ragozni: márciusban adtuk az utolsó rendes koncertünket, azóta ülünk és várjuk, hogy végre történjen valami.
– Változott a hozzáállásotok a zenéléshez, rock n’ roll életformához az évek során?
– Ha csak azt nézzük, hogy négy évvel ezelőtt még egy gyerek se volt az együttes háza táján, most viszont már három is, magától értetődő, hogy már nem két kanállal faljuk az életet. A koncertjeink se a mértéktelen vadulásról szólnak, inkább kis iróniával a „visszafogott szórakoztatás” jelzővel illetném. Persze utána ugyanolyan buli van a backstage-ben, mint régebben, csak lehet, hogy már nem hajnalig maradunk, hanem 4-kor hazaindul mindenki. (nevet)
– Hogyan élitek meg a lezárásokat és ezt az egész időszakot?
– Lelkileg mindenképp nehéz, egyszerűen hiábavalónak érzed magad, ha olyan szakmád van, amit nem végezhetsz. A kreatív rész azért szerencsére megmaradt, épp a negyedik albumot rakjuk össze, szerintem nagyon szuper, kompromisszumoktól mentes anyag lesz. Amúgy viszont B tervek mennek nálunk is: futárkodás, pálmafa-pakolás, hangoskönyv-készítés, ilyesmi. Én ráfordultam a jogsi megszerzésére, hogy legalább valami hasznossal töltsem a felszabadult időt. Illetve annyiból szerencsém van, hogy valamivel több jogdíj jár nekem, mivel zeneszerző és szövegíró is vagyok minden dalban.
– Finomodott a zenekar stílusa a kezdetekhez képest, akár hangzásvilág, akár szövegek terén?
– Szerintem akkor hiteles egy előadó, ha olyan témákról beszél, amelyek személyesen érintik, vagy a barátaival, közvetlen környezetével történtek. Persze árnyalja a képet, hogy az első lemez dalai még egy tízéves periódust öleltek fel, a most készülő negyedik anyaga viszont az elmúlt másfél évben született. Ebből következően talán észrevehető, hogy ezúttal olyan témák kerültek terítékre, amelyek főként a 28-35 év közötti fiatal felnőttek életének nehézségeiről szólnak.

– Hatott a karantén az új dalok hangulatára?
– Szerintem bárki, bármilyen stílusban is írt dalokat az elmúlt évben, mindenképp jellemzőjük a befelé fordulás, hiszen nehéz másképp megélni ezt a szituációt. A mi esetünket árnyalja, hogy a lemez anyagának legalább fele még a járvány előtt íródott, de csak most jutott abba a fázisba, hogy kiadjuk. Onnantól, hogy megírom a hálószobámban egy szál gitáron, a közös kidolgozáson át a stúdiózásig, majd a keverésig hosszú folyamatról van szó.
– Ősszel te is átestél a koronavíruson. Mennyire betegedtél meg?
– Nálam szerencsére elég könnyű lefolyású volt, összesen három napot töltöttem ágyban.
– A VAN Filmzenekarból miért szálltál ki?
– Amikor a VAN-t csináltuk, a Lóci játszik még épphogy csak megalakult, a premierrel nagyjából egy időben adtuk az első koncertünket, így bőven megfért egymás mellett a kettő. A Rossz versek munkálatai idején viszont már azt éreztem, hogy nem tudok annyi időt és energiát szánni rá, amennyit megkívánna. Nehéz szívvel hoztam meg ezt az áldozatot, mert nagyon szeretem őket, de muszáj volt annak érdekében, hogy a saját dalaimmal eleget foglalkozhassak. Azóta egyébként már jártam koncertjükön nézőként is, és kívülről is király. (nevet)

– Mesélj a Hello Woodal közös projektről, hogy jött a felkérés és milyen volt részt venni benne?
– Évekkel ezelőtt, amikor kijött a Nem táncolsz jobban, mint én című számunk, hirdettünk egy pályázatot, amire bárki beküldhette a saját koreográfiáját. A Hello Wood táborból is kaptunk egy videót, de akkor még nem tudtuk, mi ez pontosan, csak annyit, hogy hihetetlenül menő. Most azzal kerestek meg, hogy náluk még mindig tök nagy sláger a dal, és mit szólnánk hozzá, ha csinálnánk egy közös számot is, amiből kvázi az új táborhimnusz lehet.
A helyzetet bonyolította, hogy egy határon túli magyaroknak szóló hangszerkészítő táborról lett volna szó, ami az utazási korlátozások miatt nem valósulhat meg. Helyette online workshopok lesznek, amelyeken mi is részt veszünk. Úgy képzeld el, mint egy főzőműsort, csak nem bolognai spagettit készítünk, hanem mondjuk csörgőt meg ukulelét.
Klipet is készítünk majd hozzá, amihez szintén várjuk a saját kisvideókat, ahol mindenki megmutathatja, hogyan táncol, bulizik és zenél az elkészített hangszerekkel a dalra.
– Mennyire vagy bizakodó az idei évvel kapcsolatban, különös tekintettel a fesztiválszezonra?
– Erre csak szubjektív választ tudok adni, mivel nem vagyok járványügyi szakember. Igyekszem derűlátó lenni, az viszont biztos, hogy a 2019-es állapotok idén még nem fognak visszatérni. Persze mindenkit megvisel a bezártság, ennek ellenére megpróbáljuk kihozni a maximumot a lehetőségekből. Ráadásul elég valószínűnek tartom, hogy amennyire hiány van most vakcinából, egy idő után ugyanekkora túltengés lesz, hiszen egyre több gyártó kap engedélyt és a kapacitások is folyamatosan nőnek. Szerintem ha nyárra nem is, őszre már mindenki várólista nélkül be tudja majd oltatni magát, aki szeretné, így nem lesz akadálya a koncertek engedélyezésének.