Kisgyerekek, akiknek nem biztos, hogy csupa vidámság a szünidő
Ki tudja, hányféleképpen telik még a nyár kisóvodásaink közül... sajnos a nyári időszakban szem elől téveszthetjük a sajnálatos eseteket, az elhanyagolást, esetleg a bántalmazást, abúzust. Csak remélni tudom, hogy minden kisgyermek testi-lelki épségben "éli túl" a várva-várt nyári szünetet. Legyen így!
1.
Az egyik gyermeknek dolgoznak a szülei, ezért hol a nagymamánál, hol a keresztszülőknél, az uncsitesókkal tölti a nyarat. Különféle programokat szerveznek a gyerekeknek. No, nem a drágábbik fajtákat, csak néha fagyizás, egy bábszínház, közös táblajátékok és néha mesét is felolvasnak nekik. A gyerekeket bevonják a házimunkába, takarítanak, mosogatnak, sokat ügyesednek őszre. Bíznak bennük, ezért néha még az utcára is kimehetnek kutyát sétáltatni, boltba vásárolni.
2.
A másik gyermeknek minden szépet és jót ígérnek a szülők, de annak a felét sem tartják be. Mert vagy oda sem figyelnek arra, amit a gyermek kérdez és ők válaszolnak, vagy valóban szeretnék teljesíteni az ígért dolgokat, de valami miatt teljesen másképp alakulnak a dolgok... A végeredmény ugyanaz: csalódottság érzése a gyermekben, bizalomvesztés a felnőttek iránt, dac, düh, elégedetlenség mindkét fél részéről. A kiábrándult szülő elfásultan rója a napokat a munkahelyén, ingerült a családjával, a kisgyermek pedig hiába várta a nyarat: minden ugyanaz marad. Egyedül, unatkozva menekül a gyermek, vagy egyenesen a szülő küldi a telefonhoz, laptophoz...

3.
Van, akinek elváltak a szülei. Sokszor úgy érzi magát a gyermek, mint egy csomag: valahova le kell rakni, megőrzésre. Apa elviszi két hétre, de valahogy a “mozaikcsaládban” nem találja a helyét. Nincs kapcsolata féltestvéreivel, kicsinek, fölöslegesnek, betolakodónak tartják a családban. Elviszik magukkal minden olyan helyre, ahova anyával nem jutna el, de nincs öröme ezekben a kirándulásokban, mert folyamatosan érzi: nem közéjük való. Emiatt vágyik haza, többször el is pityeredik. Persze senki nem érti, hiszen "Mindent megadunk neki és itt bőg! Hát ennek semmi se jó!"
4.
Egy kisgyerek otthon tölti a nyarat sok testvérével. Legnagyobb szórakozásuk az, ha kivihetik a lavór vizet és azt a nap felmelegíti: következhet a strandolás. Az sem baj, ha korog a gyomor, mert a pancsolás feledteti mindezt. Nincs naptej, folyadékpótlás, gyümölcs is csak annyi, amennyit a szomszéd néni szánakozásból a kezükbe nyom. Mondván: hátha így nem szedik le zölden a fáról... Szülői felügyelet gyakran nincs, vagy a nagyobb testvér látja el ezt a feladatot, aki ingerült, mert megint a "pisisekre" kell vigyáznia. Legszívesebben pedig a barátnőjével lenne...

5.
Egy kisgyerek szüleivel utazik egy távoli országba. Átéli a repülés, a hajózás élményét, megláthatja a tengert, sőt, fürödhet, búvárkodhat is benne apáékkal. De ez a kisfiú nagyon követelőző: nem érti, miért nem lehet megvenni a sok drága játékot, állandóan nyafog, és a szüleit zsarolja. Az illúzió a szép nyaralásról szertefoszlik: a szülők egymást kezdik hibáztatni, vajon melyikőjük rontotta el a nevelésnek azt az "óráját", amelyiken a megelégedésről és az öröm képességéről volt szó. Csalódottan térnek haza, megfogadják, hogy ezzel a követelőző gyermekkel soha többé nem mennek sehova…ami kitart egészen jövő nyárig.
6.
Egy kislányt a nagymamája nevel. Sütnek finom sütiket, együtt fejtik a borsót, amit utána megfőznek. Megtanítja a nagyika hogy kell fonni, így a babája haját mindennap befonja. Együtt szedik össze a tojásokat a tyúkok alól, takarítják az ólakat. Nincs hangos szóváltás, elégedetlenkedés, követelőzés, megelégszenek az utcai fagyiárus jégdarabkás termékével. De annak a fagyinak különös szerepe van: együtt, mosolyogva, beszélgetve fogyasztják el. Eszébe sem jut a kislánynak, hogy még egyet kérjen, hiszen akkor holnap hiába hallja a fagyiskocsi szignálját, hiába fut a nagyi után, nem jut két adag egy napra. Gyümölcs is csak akkor kerül az asztalra, ha le nem fagy, vagy valaki el nem lopja, mert a kerítés javítására nincs pénz. De ha terem a fán, akkor az aztán tényleg biogyümölcs, mert a mama nem bír permetezni.