Dudás Miki megrendítő vallomása félholtra vert édesapjáról: nyolcórás koponyaműtét vár rá, „azt már nem biztos, hogy megéli”
Ahogy arról mi is írtunk, Dudás Miki édesapját megtámadták. A világbajnok kajakozó apját a nyár végén olyan brutálisan megverték egy benzinkúton, hogy az 55 éves rokkantnyugdíjas férfi azóta is éberkómában van.
A kajakozó és a család minden egyes nap reménykedik a csodában, a valóság azonban egyre komorabb képet mutat. Dudás szerint az esélyek minimálisak, és a várakozás napjai egyre elviselhetetlenebbé válnak - írja a Blikk.
Október elején jelentette be Dudás Miki a megrázó hírt, hogy édesapját hat bokszoló támadta meg, akik két perc alatt olyan súlyosan bántalmazták a férfit, hogy a fejét ért brutális ütéstől a betonra zuhant. A támadók ezt követően Dudást is bántalmazták, majd elmenekültek a helyszínről. A rendőrség azonban hajtóvadászatot indított, és hamarosan elfogták a támadókat.
A férfi állapota kritikus: kómában van, és több mint másfél hónapja fekszik kórházban. Az orvosok kénytelenek voltak megnyitni a koponyáját, hogy csökkentsék az agyi nyomást, de a károsodás mértéke óriási. Az édesapa azóta is öntudatlan, és a fájdalmat is csak halványan érzékeli. A családnak most Németországból kellene várnia egy speciális műkoponyát, amelyet kifejezetten az ő számára készítettek. Ez a műtét azonban csak akkor valósulhat meg, ha az apuka állapota javul, ami egyre bizonytalanabbnak tűnik.
Az 56 éves férfi azonban jelenleg rendkívül legyengült, és súlyos komplikációk is jelentkeztek: tüdőgyulladás, agyvérzés, vérmérgezés, és egy ismeretlen eredetű gyulladás nehezíti a helyzetet. „Apu ma már csak árnyéka önmagának, hatvan kilót fogyott” – mondta el a fia. A férfi teste bár ellenállt az eddigi megpróbáltatásoknak, az orvosok semmi bíztatót nem tudnak mondani. Egy százalék esélyt látnak a túlélésre, ami nem sok reményt nyújt.
Miközben a fizikai állapot romlik, a család kitartása töretlen. Miki és édesanyja minden nap látogatják a férfit, beszélnek hozzá, abban bízva, hogy valahogy meghallja a szavaikat. A valóság azonban az, hogy a férfi állapota napról napra romlik. „Nem tudom, hogy ez így élet lenne-e egyáltalán. Kiszolgáltatva, a családjára utalva élni, öntudatlanul vegetálni…” – vallotta be fájdalmasan Dudás.
Miki hisz a csodákban, de látja a valóságot. Az édesapja állapota minden nappal súlyosbodik, és az édesanya, aki fia oldalán várja a szinte reménytelen felépülést, hasonlóan összetört. Az idő nem az ő oldalukon áll, és a németországi műkoponya megérkezése is egyre távolabbinak tűnik.
Miki családja nem csak a fizikai fájdalommal, de a lelki teherrel is küzd. A támadók elfogása ugyan jogi elégtételt hozhat, de a seb, amit a támadás okozott, valószínűleg sosem fog teljesen begyógyulni.
Dudás Miki és családja továbbra is minden tőlük telhetőt megtesz, hogy életben tartsák a reményt, miközben szembenéznek azzal a gondolattal, hogy talán már nincs visszaút. Ahogy a világbajnok sportoló mondta: „Igyekszünk minden nap bemenni hozzá, beszélünk hozzá, hátha egyszer csak meghallja, hogy vele, mellette vagyunk”.